Airedale terrier standard (FCI 7)
Általános megjelenés: Az angol terrierfajták legnagyobbika. Izmos, aktív, meglehetősen kompakt kutya, aránytalan hosszúlábúság és testhosszúság nélkül.
Karakter: Határozott arckifejezésű, gyors mozgású, mindig feszült várakozással teli. Karakterét fémjelzi és hangsúlyozza tekintete, fültartása és egyenes farok tartása.
Wesen: Nyílt és bizalommal teli, barátságos, bátor és intelligens. Mindig éber, nem agresszív, de rettenthetetlen.
Fej és koponya: A koponya hosszú és lapos, nem túl széles a fülek között és a szemek felé csekély mértékben keskenyedő. Feje arányos, a koponya és az arcorri rész hosszúsága között nincs határozott különbség. Nincsenek homlokráncok, a stop alig észrevehető. A pofa lapos, nem határozott. Az arcorri rész jól kitöltött, a szemek előtt nem beesett vagy hirtelen elvékonyodó. Azonban kerülni kell az ék alakú, semmitmondó kifejezést. Az alsó és felső állkapocs mély, erőteljes és izmos, mivel az arcorri rész erőssége kívánatos. Ezzel szemben az állkapcsok túlzott fejlettsége, mely kerek vagy kiugró pofaképződést eredményezne, nem kívánatos. Az ajkak zártak, az orr fekete.
Szemek: Sötét színűek, kicsik, nem kidülledők, terrieres, merészséget és intelligenciát tükröző tekintet. Világos vagy kidülledő szemek felettébb nem kívánatosak.
Fülek: V-formájúak, oldalt hordottak, kicsik, de a kutya méretével arányosak. A fül törésvonala szorosan a koponyavonal fölött található. Teljesen lelógó vagy túl magasan tűzött fülek nem kívánatosak.
Harapás: Erőteljes fogak és állkapocs. Ollós harapás, a felső metszőfogak sora hézag nélkül az alsó metszőfogak sorára nyúlik, és a fogak az állkapocsban függőlegesen állnak. Tétreharapás elfogadható. előre- vagy hátraharapás nem megengedett.
Nyak: Száraz és izmos, átlagos hosszúságú és erősségű, fokozatosan megy át a vállakba, lebernyeg nélküli.
Mellső rész: A váll hosszú, jól hátra nyúlik és ferdén elhelyezkedő. A lapocka lapos. A mellső végtagok teljesen egyenesek, jó csontozatúak. A könyök szabadon dolgozik a vállnál.
Test: A hát rövid, erőteljes, egyenes, nem laza. Az ágyék izmos. A bordák jól íveltek. A rövid és jó bordákkal rendelkező kutyáknál kevés tér marad az utolsó bordák és a csípő között. Egy kevésbé zárt kutyának éppen itt van a gyenge pontja. A mellkas mély, kb. a könyökig ér, de nem széles.
Hátulsó rész: A comb hosszú és erőteljes, jól izmolt lábszárral és jól szögelt térdízülettel, mely sem kifelé, sem befelé nem fordul. Mélyen elhelyezkedő csánkízületek, melyek hátulról nézve egymással párhuzamosak.
Mancsok: Kicsik, kerekek és kompaktak, jól fejlett talppárnákkal, jól ívelt lábujjakkal, sem kifelé, sem befelé nem fordulnak.
Farok: Magasan tűzött és vidáman hordott, de nem a hátvonal fölé ívelő, jó erősségű és tömegű. Általában kupirozzák. A végének kb. olyan magasságot kell elérnie, mint ahol a nyakszirtcsont található.
Jármód/mozgás: A végtagok egyenesen előre nyúlnak. A mellső végtagok szabadon és párhuzamosan az oldalakkal mozognak. Szemből nézve a mellső végtagok a front egyenes vonalának folytatásai, miközben a mancsok ugyanolyan távolságra vannak egymástól, mint a kék könyök. A tolóerőt a hátulsó végtagok biztosítják.
Szőrzet: Kemény, sűrű és drótos, nem olyan hosszú, hogy bozontosnak tűnjön. Sima és laposan a testhez simuló. A fedőszőrzet kemény, drótszerűen merev, az aljszőrzet rövidebb és puhább. A legkeményebb szőr csavarodik vagy enyhén hullámos. Göndör vagy puha szőrzet felettébb nem kívánatos.
Szín: A nyereg fekete vagy szürke (grizzle), akárcsak a tarkó és a farok felső része. A test minden más része vörös. A fülek gyakran sötétebbek, Sötétebb árnyalatok találhatók olykor a nyakon és a halántékon is. Néhány fehér szőrszál a mellső végtagok között elfogadható.
Méret: A kanok marmagasság kb. 58-61 cm, a szukáké 56-59 cm.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Eredeti neve:Airedale Terrier
Angol neve:Airedale Terrier
Eredete
Yorkshire grófság Aire folyója a legelőkkel tarkított Pennine hegységben ered, és egy szénben gazdag iparvidéken, az Aire völgyében folyik tovább, majd az Ouse-ba torkollik, utolsó 60 kilométerén hajózhatóvá szélesedve.Az itt élő bányászoknak, vadászoknak, farmereknek és állatkereskedőknek olyan egyszerű, kemény, ügyes és sokoldalú kutyára volt szüksége, melyet bármilyen célra megbízhatóan alkalmazhattak, mely egyaránt volt kiváló vadász szárazon és vízen, a fácán mellett megfogta a patkányt is vagy akár képes volt marhát terelni. A fajta kialakítása során valószínűleg felhasználták többek között az otterhoundot, a bullterriert, az old english terriert, sőt talán a gordon szettert is, színe és apportkészsége miatt. Idővel az Aire völgyében egyre egységesebb lett a kutyaállomány, és a kialakulóban lévő, sokoldalú és megbízható új munkakutya egyre távolabbi tájakon is hívekre talált. Sokáig egyszerűen working vagy waterside terriernek hívták, de a grófságban fekvő Bingley városának nevét is viselte egy ideig a fajta, majd elsőként dr. Gordon Stadles nevezte airedale terriernek, 1878-ban. Az Aire völgyében 1864-ben tartották az első kutyakiállítást, a Kheighly Agricultural Show keretében, külön osztállyal a “broken-haired” terriereknek. Itt szerepelt az airedale is, egyelőre waterside terrier néven. A Kennel Club 1886-ban már airedale terrierként kezdte törzskönyvezni a fajtát. A fajta “ősapjának” Rattlert tartják, akinek Airedale Jerry nevű fia még nála is nagyobb hírnévre tett szert, ő volt Ch. Cholmondeley Briar, az első CC-t elnyerő airedale terrier apja.Napjainkban Amerikában az egyes fajták munkaversenyei szinte ugyanolyan nagy nyilvánosságot kapnak, mint a kiállítások. Az Airedale Terrier Club of America is megalapította saját sportbizottságát 1985-ben, s azóta folyamatosan rendeznek vadászversenyeket. Érdekes, hogy az amerikaiak nagy hangsúlyt fektetnek a vízi munkára és szinte a retrieverekhez hasonlóan foglalkoznak a vadászó airedale terrierekkel. Stephan P. Gilbert, a sportbizottság létrehozója a new yorki Bowell kiadó “The New Airedale terrier” c. könyvében arra kéri az olvasót, hogy szenteljen nagy figyelmet a Chesapeake Bay retrievernek és az ír vízi spánielnek, hiszen az airedale terrier szinte e két fajtából tevődik össze. A vadászat mellett rendeznek engedelmes és ügyességi (obedience és agility) versenyeket is a fajta a számára. De ez nemcsak Amerikára, a kontinensre is jellemző. Németországban az airedale terrier kezdetben mint kiváló munkakutya vált népszerűvé, vég nélkül dicsérték kiváló őrző-védő és nyomkövető képességét. Németországban 1893-ban érkezett az első airedale terrier, egy évvel később a müncheni kiállításon már 8 példány szerepelt. Németországból származó airedale terriereket használtak Kínában szanitéc- és hírvivőkutyának az 1900-as években. Japánok is használták a fajtát a japán-orosz háborúban.Az airedale terrier sokoldalú képességeit napjainkban családi kutyaként is kiválóan kamatoztatja, de sportkutyaként is sok örömet szerezhet gazdájának. Egy biztos, unatkozni nem lehet mellette, élénk, temperamentumos, tettre kész lénye mindig valami új feladatot kíván, egy airedale minden történésben részt kíván venni.
Forrás: kutya.hu