Appenzelli pásztorkutya

Magatartás és karakter (wesen): Élénk, temperamentumos, magabiztos és rettenthetetlen. Idegenekkel szemben kissé bizalmatlan. Megvesztegethetetlen őrkutya, vidám, tanulékony.
Fej: A testtel harmonikusan méretarányos, enyhén ék alakú.
Agykoponya: Meglehetősen lapos, a fültövek között a legszélesebb, a fang felé fokozatosan elvékonyodó. A nyakszirtcsont alig észrevehető, enyhe homlokbarázda és stop, nagyon enyhén fejlett pofák.
Fang: Közepesen erős, egyenletesen elvékonyodó, erőteljes állkapoccsal. Az orrhát egyenes.
Orr: Fekete kutyáknál fekete, havannabarna kutyáknál barna (lehetőleg sötétbarna).
Ajkak: Szárazak, feszesek, fekete kutyáknál feketén, havannabarna kutyáknál barnán, (lehetőleg sötétbarnán) pigmentáltak.
Harapás: Erőteljes, rendezett és teljes ollós harapás. Tétreharapás megengedett. Egyik vagy mindkét P1 hiánya vagy M3 hiány megengedett.
Szemek: Meglehetősen kicsik, mandulaformájúak, nem kidülledők, az orr irányába enyhén ferdén ülők. Élénk tekintet.Színük fekete kutyánál sötétbarna vagy barna, havannabarna kutyánál világosabb barna, de olyan sötét, amennyire csak lehet.
Szemhéjak: Feszesek, fekete kutyánál feketén, havannabarna kutyánál barnán (lehetőleg sötétbarnán) pigmentáltak.
Fülek: Viszonylag magasan és szélesen tűzöttek, lelógóak, háromszögletűek, a végük enyhén lekerekített. nyugalmi állapotban a fülek laposan a pofához simulnak, izgalmi állapotban a fültőnél enyhén megemelkednek és előre fordulnak, hogy elölről és fölülről nézve a fej a fülekkel szembetűnő háromszöget alkot.
Nyak: Középhosszú, erőteljes, száraz.
Törzs: Erőteljes, kompakt.
Hát: Mérsékelten hosszú, szilárd és egyenes.
Far: Rövid, a hátvonal folytatásaként egyenes.
Mellkas: Széles, mély, a könyökig érő, határozott elő mellel. A szegycsont kellőképpen messze hátra nyúló. A mellkas keresztmetszete kerek-ovális.
Ágyék: Rövid és jól izmolt.
Has: Csak kissé felhúzott.
Farok: Magasan tűzött, erőteljes, közepes hosszúságú, sűrű szőrzet borítja, alsó felén a szőr valamivel hosszabb. Mozgás közben a hát fölé kunkorodó, oldalt vagy középen hordott.
Végtagok: Erőteljes csontozat.
Mellső rész: Jól izmolt, elölről nézve egyenes és párhuzamos, nem túl szűk végtagállás.
Váll: A lapockák hosszúak és ferdén elhelyezkedők.
Felkar: ugyanolyan hosszú vagy rövidebb, mint a lapocka. A lapockával bezárt szög nem túl tompa. A könyök szorosan a testhez simul.
Alkar: Egyenes, száraz.
Lábközép: Elölről nézve az alkar egyenes folytatása, oldalról nézve nagyon enyhén szögelt.
Mancsok: Rövidek, íveltek és zártak.
Hátulsó rész: Jól izmolt, elölről nézve egyenes és párhuzamos, nem túl szűk végtagállás.
Comb: Meglehetősen hosszú, a lábszárral nyitott szöget alkot, a felkarral harmonikus szögelésben.
Lábszár: Körülbelül ugyanolyan hosszú, vagy kissé rövidebb, mint a comb. A combbal nem túl tompa szöget alkot. Száraz és jól izmolt.
Csánkízület: Viszonylag magasan elhelyezkedő.
Hátulsó lábközép: merőleges és párhuzamosan állított, sem kifelé, sem befelé nem forduló. A farkaskörmöket el kell távolítani.
Hátulsó mancsok: Rövidek, íveltek és zártak.
Jármód: erőteljes toló mozgás, a mellső végtagok jól előrenyúlnak. Elölről és hátulról nézve egyenes végtagvezetés.
Szőrzet: Félhosszú, sima és testhez simuló.
A szőrzet szerkezete: A fedőszőrzet sűrű és fényes. Az aljszőrzet sűrű, fekete, barna vagy szürke. A fedőszőrzeten át kilátszó aljszőrzet nem kívánatos. Enyhe hullámok csak a maron és a háton megengedettek, de nem kívánatosak.
Szín és mintázat: Az alapszín fekete vagy havannabarna, szimmetrikus rozsdabarna és fehér jegyekkel (foltokkal) a szemek felett, a pofán, a mellkason (bal- és jobboldalon, a lapocka-felkar ízület tájékán) és a végtagokon; a végtagokon a fekete és a fehér rész között fekszenek. Fehér jegyek: Jól látható fehér fejfolt, mely a koponyától megszakítás nélkül az orrháton át húzódik, részben vagy teljesen a bajuszt is lefedve. Fehér folt húzódik megszakítás nélkül az álltól a torkon át a szügyig. Fehér folt található mind a négy mancson és a farok végén. Fehér tarkófolt vagy fél nyakörv megengedett. Összefüggő, vékony fehér nyakörv megengedett, de nem kívánatos.
Marmagasság: Kanok 52-56 cm, szukák 50-54 cm (+/- 2 cm megengedett).
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.

  • hiányzó másodlagos nemi jelleg
  • a megadottnál alacsonyabb vagy magasabb méret, a toleranciahatáron túl
  • nagyon hosszú vagy nem harmonikus testfelépítés
  • kerek koponya
  • túl erős stop
  • túl hosszú, túl rövid, vékony, hegyes fang, kosorr
  • túl erős ajkak
  • több mint egy hiányzó P1
  • előre- vagy hátraharapás
  • túl erősen kiugró pofák
  • kerek, kidülledő vagy túl világos szemek
  • ektrópium, entrópium
  • túl kicsi, túl nagy, elálló, túl magasan vagy túl mélyen tűzött fülek
  • beesett hát, pontyhát, magas far
  • felhúzott has
  • lapos vagy hordószerű mellkas, hiányzó elő mell, túl rövid szegycsont
  • Puha mellső lábtőízület
  • hosszúkás-ovális mancsok (nyúlmancsok), szétálló lábujjak
  • kiforduló könyök
  • elégtelen mellső és/vagy hátulsó szögellések
  • tehénállás
  • sarlófarok
  • nem szabályos mozgás, például rövidléptű, peckes, talajon szuk, keresztező, stb.
  • hibás mintázat: fekete pettyek a fehér jegyekben, nem összefüggő fejfolt, összefüggő, széles fehér nyakörv, apró részekre osztott fehér a szügyön, szemmel láthatóan a mellső lábtőízületen túlnyúló fehér (csizma), hiányzó fehér a mancsokon és farkvégen
  • gyenge wesen, temperamentumhiány, agresszivitás

Tenyésztésből kizáró hibák:

  • kék szemek, nem egyszínű, foltos szemek,
  • egyértelműen lógó farok, megtört farok
  • nem félhosszú szőrzet
  • hiányzó háromszínűség
  • nem fekete illetve havannabarna alapszín

Testtömeg: 22-25 kg
Alomszám: 5-8 kölyök
Várható élettartam: 10-14 év
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

 

Eredeti neve:Appenzeller Sennenhund
Angol neve: Appenzell Cattle Dog

Eredete
1853-ban “Az Alpok állatvilága” először írta le az appenzelli pásztorkutyát mint csengő hangú, rövidszőrű, középnagy, sokszínű pásztorkutyát, melyet részben a pásztorkunyhó őrzésére, részben az állatok összeterelésére használtak. 1898-ban már önálló kutyafajtaként tartják számon az appenzelli pásztorkutyát. Az első standard a fajta lelkes támogatója, Max Siber közreműködésével született, és a fajtát 8 példány képviselte az első nemzetközi kutyakiállításon, Winterthurban. Albert Heim professzornak köszönhetően 1906-ban megalakult az Appenzeller SennenHund Club azzal a célkitűzéssel, hogy a fajtát a maga természetességében ápolják és őrizzék meg. A kölykök kötelező bejegyeztetésével az appenzelli törzskönyvbe kezdetét vette a célirányos tenyésztés. Az eredeti származási hely az appenzelli vidék volt, de a fajta ma már Svájc egész területén megtalálható, és az országhatárokon kívül is tenyésztik. Az appenzelli pásztorkutya ma már tisztán definiált és a többi svájci pásztorkutyától világosan elhatárolt fajta. Bár sokan kedvelik, tenyészállománya még mindig nagyon kicsi. Csak felelősségteljes és figyelmes tenyésztéssel lehet majd a fajta kiváló, természetes tenyészanyagát megőrizni és kiszélesíteni. Manapság elsősorban házőrző, de újabban lavinakutyának is kiképezik.

Appenzelli pásztorkutya standard (FCI 46)
Általános megjelenés: Háromszínű, közép nagy, izmos, szinte kvadratikus felépítésű kutya, ravasz arckifejezéssel; minden testrésze harmonikusan kiegyensúlyozott.
Fontos arányok: A marmagasság és a testhossz aránya 9:10, inkább zömök, mint hosszú. A fang és az agykoponya hosszának aránya 4:5.

Appenzelli pasztorkutya

Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu