Ardenni pásztorkutya

Viselkedés és karakter (wesen): Kitartó és energikus, játékos, kíváncsi, fürge és barátkozó. Legkiválóbb tulajdonságának, az alkalmazkodóképességének köszönhetően minden élethelyzetben és körülmények között jól érzi magát. Makacs, és hihetetlenül bátor, ha gazdáját, annak tulajdonát és saját területét kell megvédenie.
Fej: erőteljes, de rövid.
Koponya: Széles és lapos, felső vonala és az orrhát felső vonala egymással párhuzamos. A homlokbarázda és a nyakszirtcsont gyakorlatilag láthatatlan. A szemöldökívet bozontos szemöldök hangsúlyozza. A járomcsont sem nem kiugró, sem nem erősen ívelt.
Stop: Határozott, de nem eltúlzott.
Arckoponya orrtükör: Széles és mindig fekete.
Fang: Széles, vastag, a szemek alatt jól kitöltött, egyértelműen rövidebb, mint az agykoponya. Elálló szőrzet fedi, mely a belső szemzugokat elfedi. A fang és a pofa oldalfelületei töretlen vonalat képeznek.
Ajkak: Vékonyak, jó feszesek, a szájszél mindig fekete. A szájzug nem lehet laza. A felső- és alsó ajkak, az alsó állkapocs és az áll 5-6 cm hosszúságú szőrzete szakállt és bajuszt képez.
Állkapocs/fogak: Erőteljes állkapocs, a fogképletnek megfelelő, teljes fogazat. Két P1 foghiány megengedett, az M3 fogakat figyelmen kívül kell hagyni. A metszőfogak ollósan záródnak és rendezett, nyílt ívben helyezkednek el az állkapocsban. Az érintkezés elvesztése nélküli tétreharapás megengedett, de nem részesíthető előnyben. A száj és a toroktájék olyan feketén pigmentált, amennyire csak lehetséges.
Pofa: Lapos, de jól izmolt.
Szemek: Középnagyok, egymástól nem túl messze ülők, enyhén oválisak, semmiképpen sem golyóformájúak vagy kidülledők. Olyan sötétek, amennyire csak lehetséges. A szemhéj fekete. A kötőhártya nem látszódhat.
Fülek: kupirozatlanok. Magasan tűzöttek, háromszögletűek, inkább kicsik. előre fordulva az orr hegye maximum a külső szemzugig érhet. Feszesen felállóak, a hegyes végű fülek előnyben részesítendők. Felálló, de csúcsával előre billenő vagy félig felálló, kifelé hajló fül is megengedett.
Nyak: erős, izmos, jól illeszkedő, inkább hengerszerű, enyhén ívelt, elegendően magasan hordott, lebernyeg nélkül.
Test: Hatalmas, de nem nehézkes, inkább ívelt, mint lapos bordákkal. A szegycsonttól az ülőgumóig mért testhossz kb. a marmagassággal egyenlő. A lágyék kifejezetten rövid.
Felső vonal: Vízszintes, széles, erőteljes, feszes.
Mar: Enyhén kiugró.
Hát: Izmos és szilárd, hajlékony, a gyengeség minden jele nélkül.
Ágyék: Rövid, igen széles, izmos, egyik oldalától a másikig meglehetősen lapos.
Far: Széles, igen enyhén ferde vagy lehetőleg vízszintes.
Mellkas: Széles, a könyökig ér, a bordák különösen felső harmadukban jól íveltek. A mellkas alsó része egyik oldalától a másikig bizonyos gömbölydedséget mutat. Elölről nézve az elő mell meglehetősen széles.
Alsó vonal: A meglehetősen kitöltött hastájék kissé felhúzott.
Farok: Az egyedek többségének rövid a farka, sokuk farok nélkül születik. A farok vastag és magasan tűzött.
Rövid farok: A felső vonalat hosszabbítja meg. Azokban az országokban, ahol törvény tiltja a farkvágást, megengedett a hosszú farok.
Végtagok
Mellső végtagok: Erőteljes csontozat. Az erősen izmolt mellső végtagok minden oldalról nézve egyenesek és elölről nézve egymással párhuzamosak.
Lapocka: Közepesen hosszú és ferde, vastagon izmolt. A felkarral közel 110 fokos szöget zár be.
Felkar: Hosszú, nagyon erősen izmolt.
Könyök: Szilárd, sem nem elálló, sem nem szorosan a testhez simuló.
Alkar: Egyenes, erőteljes.
Lábtőízület: Szilárd, határozott körvonalakkal, földközeli.
Lábközép: erős, rövid, igen enyhén ferde.
Mancsok: Kerekek, egymáshoz simuló, ívelt lábujjakkal. A talppárnák sötétek, vastagak és elasztikusak, a körmök nagyok és erőteljesek.
Hátulsó végtagok: Erőteljesek, izmosak, normálisan fejlettek, hátulról nézve párhuzamosak. Oldalról nézve a lábközép álló testhelyzetben szorosan az ülőgumó mögül induló függőlegesen helyezkedik el.
Comb: Nagyon erős és vastagon izmolt.
Csánk ízület: Talaj közeli, széles, inas.
Hátulsó mancsok: Olyanok, mint a mellsők.
Jármód: A végtagok a test hosszanti tengelyével párhuzamosan mozognak, keresztezés nélkül. A gyors, szabad lépés és a könnyed ügetés a szokásos jármód. Nem kifejezetten vágtázó típus, de képes minden jármódban a legnagyobb sebesség mellett hirtelen irányváltásokra. Ügetése térölelő, a mozgás egyenletes, kitűnő hátulsó toló mozgással, miközben a felső vonal feszes és szilárd marad. A poroszkálás nem kívánatos. Mozgásigénye miatt ritkán marad egyhelyben. Póráz nélkül hajtóösztöne gyakran oda vezet, hogy gazdájától lemaradva, félkörben ide-oda szaladgál körülötte.
Bőr: Feszes, ránctalan, de rugalmas. A szemhéjszélek és az ajkak mindig erősen pigmentáltak.
Szőrzet: Olyannak kell lennie, hogy a kutya szabadban hazája minden extrém időjárási körülménye mellett a jószágot hajtani és őrizni tudja. Fedőszőrzete száraz, drótos és bozontos, az egész testen kb. 6 cm hosszú, de a koponyán, a szemöldökön kívül, rövidebb és laposabban simul a fejhez. A szőrzet 5-6 cm hosszú szakáll t és bajuszt képez és a belső szemzugokat eltakarja. Az alkaron a hosszú szakállt és bajuszt képez és a belső szemzugokat eltakarja. Az alkaron a szőrzet rövidebb, szárazabb és enyhén kócos, a végtagok hátulsó részének rövid zászlóival hengerszerű megjelenést kölcsönöz. A comb hátulsó részén lévő szőrzet gatyát képez. A fülek külső felületén a szőrzet rövid, Puha és sima, egy-egy hosszabb szőrszállal összekeveredve. A hallójáratot hosszú szőr védi, mely átmenet nélkül megy át a nyaki gallérba, melyet hátrafelé növő szőr képez. A talppárnák közötti részt igen rövid szőr borítja. A minden évszakban nagyon sűrű aljszőrzet télen még dúsabb és kiválóan védi a kutyát az időjárás kellemetlenségeitől. A végtagokon is megtalálható és kb. fele olyan hosszú, mint a fedőszőr.
Szín: Minden szín megengedett a fehéren kívül. Az aljszőrzet színe is különböző lehet, a fedőszőrzet színének megfelelően. Fehér folt az elő mellen vagy fehér a lábujjak végén megengedett, de nem kívánatos. A szőrzet gyakran szürke, fekete vagy fakó szőrszálak keverékéből áll. A szürke szín a világostól a sötét szürkéig terjed, a szőrzet lehet barna, rozsdabarna vagy szalmasárga színű is.
Marmagasság: Kanok 56-62, szukák 52-56 cm. +/- 1 cm eltérés megengedett.
Súly: Kanok 28-35, szukák 22-28 kg.
Alomszám: 7-10 kölyök
Várható élettartam: 12-14 év

Hibák
A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Általános megjelenés: Túl nehéz, túl elegáns, túl hosszúlábú.
Fej: Rossz arányok, nem párhuzamos fejvonalak, túl erősen lekerekített koponya, túl könnyű fang, túlzottan vagy túl kevéssé fejlett szőrzet, nem egyenes orrhát, túl erősen vagy túl kevéssé kifejezett stop.
Fogak: Rendezetlen metszőfogak, egy hiányzó metszőfog, egy hiányzó P2 vagy P3.
Szemek: Világosak, kerekek, golyóformájúak, mélyen ülők.
Fülek: Túl széles fültő, mélyen tűzöttek, lekerekített végűek, a felálló fülek egymás felé vagy egymástól elhajlanak.
Nyak: Vékony, hosszú, mélyen a vállak között elhelyezkedő.
Felső vonal: A hát és/vagy az ágyék hosszú vagy keskeny, gyenge, beesett vagy ívelt.
Mellkas: Nem eléggé mély, az alsó része nem gömbölyded, az elő mell túl keskeny.
Farok: Túl mélyen vagy túl magasan tűzött, a végtagok közé szoruló, kampós végű vagy oldalra elhajló farok.
Jármód: szűk mozgás, túl kevés tolóerő, túl rövid lépéshossz, a mellső végtagok túl erősen felemelkednek.
Szőrzet: Nem elég drótos, laposan a testhez simul, a fejet díszítő szőrzet túl rövid vagy nem elég dús, a koponyán túl hosszú a szőrzet, a végtagokon túl erős vagy túl kevés a zászlós szőrzet. Zászlók a hosszú farkon. Az aljszőrzet nem elég sűrű, túl rövid vagy túl hosszú.
Szín: Túl sok fehér a szügyön és a lábujjakon.
Viselkedés/karakter (wesen): Félénkség, tétlenség, lustaság.

Tenyésztésből kizáró hibák
Viselkedés/karakter (wesen): Agresszivitás vagy gyávaság.
Általános megjelenés: Hiányzó típusosság.
Orrtükör, ajkak, szemhéjak: Depigmentáltság.
Fogak: Előre- vagy hátraharapás, az érintkezés elvesztése nélkül is (fordított ollós harapás), keresztharapás. Egy hiányzó P4 felül vagy egy hiányzó M1 alul, egy hiányzó M1 vagy M2, az M3 figyelembevétele nélkül, egy hiányzó M3 egy másik hiányzó fog mellet, vagy összesen három vagy több hiányzó fog.
Szemek: Sárga szemek, foltos szemek, zavart tekintet.
Fülek: kupirozott fülek, laposan a pofához simuló fülek.
Farok: Felálló ostorfarok, gyűrűs farok.
Szőrzet: Mindenfajta trimmelés. Hosszú vagy egészen rövid szőrzet, lapos vagy göndör, gyapjas vagy selymes. A fejet díszítő szőrzet hiánya vagy annak túlzott jelenléte, mely az egész szemet és a fej formáját elfedi. Hiányzó aljszőrzet.
Szín: Fehér szőrzet vagy fehér bárhol, az elő mellen és a lábujjakon kívül.
Méret: A megadott határon kívüli méret.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Eredeti neve:Bouvier des Ardennes
Angol neve:Bouvier des Ardennes

Eredete
A belga Ardennekben ősidők óta gulyáskutyának nevezték, és teljesítőképessége alapján szelektálták ezt a kutyát. Nevét inkább a csordák őrzőjeként és hajtójaként való alkalmazásának, mint testfelépítésének köszönheti.A mostoha klíma, a nehéz, speciális munka, a sziklás talaj és a környék szegénysége alakította ki a fajta megjelenését. Csak a szándékosan szűk keretek között tartott tenyésztés legkeményebb és leginkább teljesítőképes példányai maradtak életben és hajtották az állatokat, legtöbbször tejadó teheneket és juhokat, de a XIX. században lovakat és sertéseket is. A XIX. század óta szarvas- és vaddisznóvadászotokon is használták a fajtát hajtókutyaként, a két világháború között a vadorzók kutyájává vált. A XIX. század végén az ardenneki hajtókutya egy drótszőrű juhászkutyára hasonlított, de annál erőteljesebb, zömökebb és harapósabb volt. Az egységes típus meghatározása végett a belga kutyakiállításokon kísérleti célból külön osztályt nyitottak a hajtókutyáknak. 1903. április 27-én, a lüttichi kutyakiállításon fedezte fel Reul professzor a hajtókutya első ideális típusát (ahogy akkoriban szokásos volt, minden további adat nélkül). 1913-ban megalakult a “Gesellschaft zur Verbesserung der Zucht des TreibHunkes aus der Provinz Lüttich und aus den Ardennen” (Társaság a Lüttich provincia és az Ardennek hajtókutya-tenyésztésének javítására), mely kidolgozott egy standard-tervezetet. A végleges szövegváltozatot Belgiumban, 1923-ban ismerték el, az FCI 1963. június 16-án publikálta. A parasztudvarok eltűnése az Ardennekben, a tejadó tehéncsordák visszaszorulásával párosulva, jelentős mértékben csökkentette a munkakutyák számát. 1895 körül, kutyabarátok tehéntej-begyűjtés közben néhány többé-kevésbé típusos ardenneki hajtókutyára bukkantak, melyek túlélték a változásokat. 1990 körül néhány tenyésztő a standard által leírt típus elérésén fáradozott, és ehhez ezeket az Ardennekben talált kutyákat használták. Meglepő módon az ország északi részében néhány gulyás és juhpásztor, a hajtókutyák teljesítményét megcsodálva, szép csendben, de körültekintően és hozzáértően egy 1930-ból származó tenyészvonalat vitt tovább. Csak 1996-ban fedezte fel ezt a vonalat a hivatalos kinológia.

Ardenneki pásztorkutya (Bouvier des Ardennes) standard (FCI 171)
Általános megjelenés: Közép nagy, erőteljes parasztkutya, eleganciára való törekvés nélkül. Rövid és zömök, nehéz csontozatú, melyet alakja is sejtetni enged, hatalmas fejjel. Rövid, kompakt és izmos: e három szó írja le legjobban a fajtát. Drótos és borzas szőrzete (kivéve a koponyát, ahol rövid és laposan a fejhez simuló) és szakálla-bajusza mogorva arckifejezést kölcsönöz. Kiállításon természetes testhelyzetben, testi kontaktus nélkül kell felvezetni
Fontos arányok: A szegycsonttól az ülőgumóig mért testhossz kb. a marmagassággal egyenlő. A mellkas mélysége kb. a marmagasság fele. A fej inkább rövid, és az orrhát egyértelműen rövidebb, mint a koponya, mely kissé hosszabb, mint amilyen széles.

Ardenni pasztorkutya

Forrás: kutya.hu