Ausztrál juhászkutya

Jármód: Az Ausztrál juhászkutya mozgása hajlékony, könnyed és szabad. Nagyon fürge, harmonikus, tér ölelő mozgásával. A mellső és hátulsó végtagok egyenesen és párhuzamosan mozognak a test középső tengelyéhez képest. Növekvő sebességnél az elülső és hátulsó mancsok közelítenek a test középső súlypontvonalához, miközben a hát szilárd és egyenes marad. Az Ausztrál juhászkutyának olyan fürgének kell lennie, hogy képes legyen pillanatnyi irányváltoztatásra vagy más jármódra való átváltásra. Szőrzet: Közepesen vastag, egyenestől a hullámosig terjed, időjárásálló és közepes hosszúságú. Az aljszőrzet sűrűsége a klimatikus viszonyoknak megfelelően változik. A szőrzet rövid és sima a fejen, a füleken, a mellső végtagok elülső részén és a csánktól lefelé. A mellső végtagok hátsó részén és a gatyán mérsékelten hosszú a szőr. A mérsékelten kifejlődött sörény és gallér a kanoknál határozottabb, mint a szukáknál. Az atipikus adottságú szőrzet súlyos hiba. Szín: blue-merle, fekete, vörös-merle, vörös, mindegyik fehér jegyekkel vagy a nélkül illetve rézvörös jegyekkel vagy a nélkül. A fehér gallér vonalai csak a marig érhetnek. Fehér megengedett a nyakon (teljes vagy részleges gallér), a mellen, a végtagokon, a fang alsó részén, fehér folt a fejen, és a test alsó fehér része, mely a könyök magasságában mért vízszintestől számítva legfeljebb 10 cm hosszúságban terjedhet ki (4 inch). A fehér nem uralkodhat el a fejen, és a szemeket teljesen színes szőrzetnek és pigmentnek kell öveznie. Jellegzetes, hogy a blue-merle kutyák idősebb korukra sötétebbek lesznek. Méret: Az előnyben részesítendő marmagasság 51-58 cm a kanoknál és 46-53 cm a szukáknak. A méret megítélésénél a kutyaminősége fontosabb, mint egy enyhe eltérés az ideális mérettől. Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni. Tenyésztésből kizáró hibák: – 3 mm-nél nagyobb előre- vagy hátraharapás. Ha az alsó és felső metszőfogak azért nem érintkeznek, mert a középső metszőfogak rövidek, de a harapás amúgy szabályos, akkor azt nem szabad előreharapásként értékelni. A baleset miatt letört vagy hiányzó fogakat nem szabad büntetni. – Fehér foltok a testen, azaz a mar és a farok között és oldalt a könyök és a hátulsó végtagok hátsó része között. Ez bármely színű kutyára vonatkozik. Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el. Testtömeg: 25-27 kg Alomszám: 4-7 kölyök Várható élettartam: 12-14 év Eredeti neve: Australian Shepherd Angol neve: Australian Shepherd Eredete Az ausztrál juhászkutya, nevével ellentétben, amerikai fajta. Az Újvilágot benépesítő bevándorlók kutyáikat is magukkal vitték Amerikába, így az Államokba közvetlenül a kontinensről, és közvetve, Ausztrálián keresztül is érkeztek európai kutyák.A spanyolok már a XVI. században hatalmas juhnyájakat vittek hajóval Új-Mexikóba, a XVII. században skótok vándoroltak be, akik szintén magukkal vitték jellegzetes juhászkutyáikat. A XIX. században baszkok érkeztek Amerikába, főleg juhászok, de nem európából, hanem Ausztráliából. A XX. század elején birkákat importáltak Ausztráliából az USA-ba, hogy javítsák saját állományukat. A juhokkal újabb juhászkutyák érkeztek, főleg collie-dingó keverékek. Annyira jól dolgoztak, hogy a juhászok kezdték megkülönböztetni őket a többi ebtől, és rajtuk ragadt a napjainkban is használatos “aussie” becenév (az ausztrál szó rövidítése). A spanyol, új-mexikói és kaliforniai juhászkutya elnevezés mellett egyre szélesebb körben terjedt el az Ausztrál juhászkutya elnevezés, melyet kezdetben mindenféle tarka-barka juhászkutyára alkalmaztak; a fajta 1945 után kezdett önállósodni és kibontakozni. Az Idaho államból származó Jay Sisler rodeókon lépett fel, és volt egy nagyon sikeres kutyás száma is, Ausztrál juhászkutyákkal. Egyre többen kezdtek a fajta iránt érdeklődni, a turnék során sok juhász fedeztette szukáit Sisler kanjaival, egyre homogénebb megjelenést kölcsönözve az állománynak. 1972-ben két egyesület is törzskönyvet nyitott az Ausztrál juhászkutyának, az Australian Shepherd Club of America és az International Australian Shepherd Association. 1976-ban közös fajtaleírást dolgoztak ki, 1980-ban pedig egyesült a két szervezet. Az AKC 1991-ben vette fel törzskönyvébe az aussie-t, és 1993-ban ismerte el teljes jogú fajtaként. Érdekesség, hogy például Németországba is a rodeók révén jutott el a fajta. A lelkes western-lovasok Amerikából importált lovakkal és felszerelésekkel dolgoztak, így értelemszerűen az amerikai fajtára is felfigyeltek. Az aussie szorosan a ló mellett halad, de anélkül, hogy zavarná. Nem kell pórázra venni, szinte nem is kell rá figyelni, hűségesen követi lovagló gazdáját. Az ausztrál juhászkutya kedveltsége gyorsan nőtt a második világháború után, párhuzamosan a western-lovagláséval, mely a rodeók, lóversenyek, mozi- és televíziós tudósítások által általánosan ismertté és népszerűvé vált. Szerteágazó képességei és könnyű kiképezhetősége révén az amerikai ranch-ek és farmok hasznos kellékévé vált. Az Egyesült Államok farmerei gondoskodtak a fajta továbbfejlesztéséről és hasznos tulajdonságainak, éles intelligenciájának, kifejezett terelőösztönének, illetve attraktív külsejének megőrzéséről, mely már eredetileg is sokak csodálatát kiváltotta. Bár minden egyes kutya egyedi színében és jegyeiben, abban mindegyik Ausztrál juhászkutya megegyezik, hogy felülmúlhatatlanul ragaszkodik gazdájához és annak családjához. Számos jó tulajdonsága állandó népszerűséget biztosít a fajtának. Ausztrál juhászkutya standard (FCI 342) Általános megjelenés: Az ausztrál juhászkutya arányos, inkább hosszabb, mint amilyen magas, közepes nagyságú és közepesen erős csontozatú kutya. Szőrzetének színei nagy egyedi változatosságot mutatnak. Éber és élénk, hajlékony és mozgékony, erőteljes és jól izmolt, de minden nehézkesség nélkül. Szőre közepesen hosszú és mérsékelten durva. Vagy kupiíozott, vagy természetes csonka farka van. Fontos méretarányok: A törzs hossza, a szegycsonttól az ülőgumóig mérve, valamivel hosszabb, mint a marmagasság. Az ausztrál juhászkutya ezáltal valamivel hosszabb, mint amilyen magas. Testfelépítés: Robosztus, mérsékelten erős csontozattal. A kanok testfelépítése nemüknek megfelelően erőteljes, de anélkül, hogy durvának hatnának. A szukák kinézete igen nőies, de a gyenge csontozat minden jele nélkül. Viselkedés és karakter (wesen): Az ausztrál juhászkutya intelligens munkakutya, kifejezett őrzési ösztönnel. Kötelességtudó társ, mely képes egész nap kitartóan dolgozni. Kiegyensúlyozott karakterű, jóindulatú, ritkán kötekedő. Első találkozáskor kissé tartózkodó lehet. A gyávaságra, félénkségre vagy agresszivitásra utaló bármely jel súlyosan büntetendő. Fej: Tiszta körvonalakkal rendelkező, erőteljes és száraz, a testtel arányos. Koponya: A koponyatető sima vagy enyhén ívelt. A nyakszirtcsont enyhén látszódhat. A koponya hossza megegyezik szélességével. Stop: Mérsékelten kifejezett. Arckoponya orrtükör: A blue-merle és fekete szőrzetű kutyáknál az orrtükör és az ajkak feketén pigmentáltak, a vörös-merle és vörös szőrzetű kutyáknál májszínű (barna). Merle kutyáknál kis rózsaszín foltok megengedettek. Ezek azonban egy évesnél idősebb kutyáknál nem haladhatják meg az orrtükör felületének 25 százalékát, különben súlyos hibának tekintendők. Fang: Az agykoponya hosszával azonos vagy annál valamivel rövidebb. Oldalról nézve a koponya és a fang határoló vonalai párhuzamosak. A stop mérsékelten kifejezett, de világosan körvonalazódó. A fang csak kevéssé vékonyodik a tövétől az orrtükörig, és a vége lekerekített. Fogak: Teljes ollós harapás, erőteljes, fehér fogakkal. A tétre harapás megengedett. Szemek: Barna, kék vagy borostyánszínű, vagy ezek kombinációja, foltosan vagymárványozottan is. Mandulaformájúak, sem nem kidülledők, sem nem mélyen ülők. A blue-merle és fekete szőrzetű kutyáknál a szemhéj fekete. A vörös-merle és vörös szőrzetű kutyáknál a szemhéj pigmentáltsága májszínű (barna). Éber és intelligens, figyelmes és élénk tekintet. Átható, de barátságos pillantás. Fülek: Háromszögletűek, mérsékelten nagyok és vastagok, magasan tűzöttek. Figyelő helyzetben a fülek előre fordulnak vagy oldalra, mint egy rózsafül. Az álló vagy lelógó fül súlyos hiba. Nyak: erőteljes, mérsékelten hosszú, felső vonala enyhén ívelt. Harmonikusan megy át a vállakba. TEST Felső vonal: A hát egyenes, erőteljes, szilárd, és vízszintesen fut a martól a csípőig. Far: Mérsékelten csapott. Mellkas: Nem széles, de mély: legmélyebb pontján eléri a könyök magasságát. Bordák: Hosszúak és jól íveltek. A mellkas sem nem hordóalakú, sem nem lapos. Alsó vonal: Mérsékelten felhúzott. Farok: Egyenes, kupirozott vagy természetes csonkafarok. Nem lehet 10 centiméternél hosszabb (4 inch). Váll: A lapockák hosszúak, laposak és jó ferdén elhelyezkedők, a marnál szinte összeérnek. Felkar: Körülbelül olyan hosszúnak kell lennie, mint a lapocka. Körülbelül derékszöget zár be a lapockával, egyenes és a talajra függőleges végtagokkal. Végtagok: Egyenesek és erőteljesek, a csontok erősek és inkább oválisak, mint kerek keresztmetszetűek. Mellső lábközép: Közepes hosszúságú, igen enyhén ferde. A farkaskörmök eltávolíthatók. Mellső mancsok: Oválisak, kompaktak, szorosan egymáshoz simulók, jól ívelt lábujjakkal. A talppárnák vastagok és elasztikusak. Hátulsó rész: A hátulsó rész körülbelül olyan széles, mint a mellső rész a vállak magasságában. A medence és comb szögelése megegyezik a lapocka és a felkar szögelésével, és körülbelül derékszögnek felel meg. Térdízület: Jól fejlett. Csánk: Mérsékelten szögelt. Hátulsó lábközép: Rövid, hátulról nézve merőleges és párhuzamosan állított. A farkaskörmöket el kell távolítani. Hátulsó mancsok: Oválisak, kompaktak, szorosan egymáshoz simulnak, jól ívelt lábujjakkal. A talppárnák vastagok és elasztikusak.

Ausztral juhaszkutya

Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu