Broholmer

Broholmer standard (FCI 315)
Általános megjelenés: Nagy, nagyon hatalmas, téglalap alakú, dog típusú kutya. A szukák minimális marmagassága 70 cm, a kanoké 75 cm. A broholmi jellegzetes tulajdonsága, hogy az összbenyomást az erőteljes mellső rész uralja. Nagy, széles, fejét nehézkesen magasan tartja, farka lelóg, lépésben kardszerűen lent, gyorsabb mozgásban a hátvonal magasságában hordott, izgalmi állapotban annál valamivel magasabban. Mozgása nyugodt és erőteljes.
Karakter: nyugodt, jóindulatú, éber.
Fej: Arányosan nagy és széles, a homlok valamivel magasabban kezdődik, mint az orrhát, de egyébként párhuzamos vele. A homlok nagyon széles, a fang rövid, vastag, lelógó ajkakkal, az alsó állkapocs ugyanolyan hosszú, mint a felső. A pofaizomzat nagyon erősen fejlett, a nyakbőr nagyon telt. A kicsi fülek meglehetősen magasan tűzöttek. Kerek, nem túl nagy szemek, éles tekintettel.
Nyak: Nagyon nehéz és erőteljes, enyhén ívelt.
Mellkas: Nagyon széles és erőteljes szügy, erős, fejlett és meglehetősen mély mellkas.
Hát: Hosszú. 
Farok: Középhosszú, széles a tövénél, az alsó rész szőrzete nem erősebb a felsőnél.
Mellső végtagok: Erőteljesek, a felkar nagyon izmos. Oldalról nézve teljesen egyenesek.
Hátulsó végtagok: Jól szögeltek, izmosak.
Mancsok: Jó méretű, erőteljes, zárt mancsok.
Szőrzet: Rövid és sűrű. 
Szín:

  1. Világos sárga, fekete fanggal és maszkkal.
  2. Barnás sárga, fekete fanggal és részben sötét szőrvégekkel; világosabb szemszín megengedett.
  3. Fekete, fehér jegyek a szügyön, a mancsokon és a farkvégen megengedett.

Szemszín: A sötét barnától a sötét borostyánszínig.
Hibák: Hosszú fülek, hegyes fang, hosszú nyak, meredek homlok, zászlós farkszőrzet, hosszú szőrzet.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Eredeti neve: Broholmer
Angol neve: Broholmer

Eredete
Régészeti leletek tanúsága szerint már a vikingek korában éltek nagytestű, erős csontozatú kutyák Dániában, melyek az idők során valószínűleg az angolokkal érkező masztiffokkal és germán kutyákkal is keveredtek. Feltehetőleg a germán dogok utóda, akit később vaddisznós kutyának is neveztek.A fajta mai elnevezését a Fünen szigetén található Broholm-kastélyról kapta. A kastély tulajdonosa, Niels Frederik Sehested régész és udvari vadász a XIX. század közepén élt. Sárgás színű, dogszerű kutyákat tenyésztett, melyek valamivel keskenyebb fejükben különböztek azoktól az egykori dogoktól, melyeket VII. Frederik király vadászkastélyában tenyésztettek. A „király kutyáinak”nevezett ebeket az egész országban szerették és ismerték. Az uralkodó felesége, Danner grófnő saját családi címerére is egy ilyen kutyát festetett. Később a koppenhágai állatkertben is tenyésztettek ilyen kutyákat, az igazgató ugyanis királyi vadászmester volt, és a király egyik kanjával fedeztette saját kutyáit. Habár ebből a tenyészetből 400 kölyök került külföldre, Angliától kezdve Amerikán át Kínáig, a vadászati szokások megváltozásával a királyi kutyák fokozatosan eltűntek.A fajta modernkori megmentői az első dán kutyakiállításon, 1886-ban gyűltek össze, a Sehested család tagjaival együtt, hogy megfogalmazzák a hivatalos fajtaleírást, melyet közel száz évvel később, 1982-ben az FCI változatlan formában fogadott el, csupán azzal az apró módosítással, mely már a fekete színt is engedélyezte. 1887-ben a broholmer már elfogadott fajta volt Dániában és saját törzskönyvvel rendelkezett. Az állatkerti tenyészet mellett a másik híres populáció a szintén koppenhágai Tivolié volt, ahol fekete színű kutyákat tenyésztettek.
A Dán Kennel klub törzskönyvébe 1910-ben jegyezték be az utolsó broholmert, míg a Danish Breed Union még 1939-ig regisztrálta a fajtát és tartott kiállításokat. 1940-re valószínűleg már csak egy tenyésztő foglalkozott a broholmival, akinek halálával a fajta ismét teljesen eltűnt. Jette Weiss 1974-ben, a Kennel klub lapjában tett közzé egy cikket „A broholmi ebek nyomában” címmel, mellékelve az 1886-os fajtaleírást is. Az írás megjelenése után egy hölgy hívta fel telefonon, aki szerint Helsingör kikötővárosában él még egy igazi, bár nagyon öreg broholmer. Weiss azonnal a helyszínre utazott, ahol egy sötét sárga színű, 78 cm magas és 80 kg nehéz kutyát talált. Bár az ebnek semmiféle származási papírja nem volt, a Kennel klub engedélyével broholminak nyilvánították 1974-ben. 11 éves kora miatt már nem lehetett tenyésztésbe fogni, de széleskörű kampány segítségével találtak még néhány jellegzetes egyedet. 1983-ban már 35 broholmi élt Dániában, és 1998. január 1-től, mint nemzetközileg elismert fajta, már külföldre is kerülhetnek kölykök, minden alomból csak egy, de az éves populáció legfeljebb 10 százaléka.

Broholmer

Forrás: kutya.hu