Entlebuchi pásztorkutya standard (FCI 47)
Általános megjelenés: Éppen csak közép nagy, kompakt felépítésű, enyhén nyújtott testformájú kutya, éber, okos és barátságos arckifejezéssel. Háromszínű, mint mindegyik svájci pásztorkutya.
Fontos arányok: A marmagasság és a testhossz aránya 8:10. A fang és az agykoponya hosszának aránya 9:10.
Magatartás és karakter (wesen): Élénk, temperamentumos, magabiztos és rettenthetetlen. Ismerős emberekkel jóindulatú és ragaszkodó, idegenekkel szemben kissé bizalmatlan. Megvesztegethetetlen őrkutya, vidám, tanulékony.
Fej: A testtel arányos, enyhén ék alakú, száraz. A fang és az agykoponya hosszanti tengelye többé-kevésbé párhuzamos.
Agykoponya: A fejtető meglehetősen lapos, viszonylag széles, a fültövek között a legszélesebb. A fang felé kissé elvékonyodó. A nyakszirtcsont alig észrevehető, enyhe homlokbarázda és stop.
Orr: Fekete, a felső ajakívekhez képest enyhén kiugró.
Fang: Erőteljes, jól formázott, a homloktól és a pofáktól határozottan elkülönülő, egyenletesen elvékonyodó, de nem hegyes. Hossza valamivel rövidebb, mint a stop és a nyakszirt közötti távolság. Az orrhát egyenes.
Pofa: Enyhe.
Ajkak: Kevésbé kifejezettek, az állkapocshoz simulnak, feketén pigmentáltak.
Harapás: Erőteljes, rendezett és teljes ollós harapás. Tétreharapás megengedett. 1-2 elő zápfog hiánya megengedett. Az utolsó zápfog (M3) figyelmen kívül hagyandó.
Szemek: Meglehetősen kicsik, kerekek, színük a sötétbarnától a mogyoró barnáig terjed. Élénk, barátságos, figyelmes tekintet. A szemhéjak szorosak, a szemhéjszél feketén pigmentált.
Fülek: Nem túl nagyok, magasan és viszonylag szélesen tűzöttek, lelógóak, háromszögletűek, a végük jól lekerekített. Szilárd, jól fejlett fülkagylók. nyugalmi állapotban a fülek laposan a fejhez simulnak, izgalmi állapotban a fültőnél enyhén megemelkednek és előre fordulnak.
Nyak: Meglehetősen rövid és zömök, erőteljes, száraz, észrevétlenül megy át a törzsbe.
Törzs: Erőteljes, enyhén elnyújtott.
Mellkas: Széles, mély, a könyökig érő. Határozott elő mell. A bordák mérsékelten íveltek. A mellkas hosszan elnyújtott, kerek-ovális keresztmetszetű.
Hát: Egyenes, szilárd és széles, viszonylag hosszú.
Ágyék: Erőteljes, hajlékony, nem túl rövid.
Far: Enyhén csapott, viszonylag hosszú.
Alsó vonal és has: Kissé felhúzott.
Farok: Az enyhén csapott far folytatásaként tűzött, lebegve vagy lelógva hordott vagy született csonkafarok. A természetes farok és a csonkafarok egyenrangú.
Mellső rész: Erőteljesen izmolt, de nem túl nehéz, sem nem szuk, sem nem tág végtagállás. A mellső végtagok rövidek, erősek, egyenesek, párhuzamosak és jól a test alá állítottak.
Váll: Izmos, a lapockák hosszúak, ferdén és szorosan elhelyezkedők.
Felkar: ugyanolyan hosszú vagy rövidebb, mint a lapocka. A lapockával bezárt szög 100-120 fokos.
Könyök: Szorosan simul a testhez.
Alkar: Viszonylag rövid, egyenes, erős csontozatú, száraz.
Lábközép: Elölről nézve az alkar egyenes folytatása, oldalról nézve nagyon enyhén szögelt, viszonylag rövid.
Mellső mancsok: Kerekek, zártak, ívelt lábujjakkal, egyenesen előre néznek, rövid és erőteljes körmökkel a talppárnák durvák és ellenállóak.
Hátulsó rész: Jól izmolt, a comb széles és erőteljes. Hátulról nézve nem túl szuk, egyenes és párhuzamos végtagállás.
Comb: Meglehetősen hosszú, térdben a lábszárral meglehetősen nyitott szöget alkot.
Lábszár: Körülbelül ugyanolyan hosszú, mint a comb, száraz.
Csánkízület: Erőteljes, viszonylag mélyen elhelyezkedő, jól szögelt.
Hátulsó lábközép: Meglehetősen rövid, robosztus, merőleges és párhuzamosan állított. A farkaskörmöket el kell távolítani.
Hátulsó mancsok: ugyanolyanok, mint a mellső mancsok.
Jármód: Térölelő, szabad és folyamatos, a hátulsó végtagok erőteljes toló mozgásával. Elölről és hátulról nézve egyenes végtagvezetés.
szőrzet: Félhosszú. A fedőszőrzet rövid, szorosan a testhez simuló, kemény és fényes. Az aljszőrzet sűrű.
Szín és mintázat: Tipikus háromszínűség. Az alapszín fekete, lehetőleg szimmetrikus sárgás-rozsdabarna és fehér jegyekkel. A sárgás-rozsdabarna jegyek a szemek fölött, a pofákon, a fangon és a torkon, oldalt a szügyön és mind a négy végtagon helyezkednek el; a végtagokon a fekete és a fehér rész között fekszenek.
Fehér jegyek: Jól látható, keskeny, fehér fejfolt, mely a koponyától megszakítás nélkül az orrháton át húzódik, részben vagy teljesen a bajuszt is lefedve. Nem kívánatos, de elfogadott a fehér tarkófolt, de nem lehet kb. féltenyérnyinél nagyobb kiterjedésű.
Marmagasság: Kanok 44-50 cm (52 centiméterig még megengedett), szukák 42-48 cm (50 centiméterig még megengedett).
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
-a megadottnál alacsonyabb vagy magasabb méret
-kerek koponya
-rövid, túl hosszú vagy hegyes fang, kosorr
-túl világos, túl mélyen ülő vagy kidülledő szemek
-ektrópium, entrópium
-túl mélyen tűzött, túl kicsi vagy túl hegyes, elálló fülek, rózsafül
-előre- vagy hátraharapás
-foghiány, kivéve két P1 foghiány (M3 figyelmen kívül hagyandó)
-túl rövid, beesett hát vagy pontyhát
-szűk vagy hordószerű mellkas
-megtört, a hát fölött hordott farok
-túl finom csontozatú végtagok, elégtelen vagy túl erős szögellés, szabálytalan végtagállás (tehén-, hordó-, talajon szűk)
-hosszúkás, nyitott mancsok
-A mintázat hibái: nem összefüggő fejfolt, túl nagy fehér tarkófolt, összefüggő fehér nyakörv, nem összefüggő fehér mellfolt, határozottan a lábtő fölé nyúló fehér mintázat (csizma)
-Gyenge wesen, agresszivitás
Tenyésztésből kizáró hibák:
-sárga ragadozómadár-szemek, nem egyszínű, foltos szemek, kék szemek
-kardfarok
-túl hosszú, puha szőrzet
-hiányzó háromszínűség
-nem fekete alapszín
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Testtömeg: 23-30 kg
Alomszám: 5-8 kölyök
Várható élettartam: 12-15 év
Eredeti neve: Entlebucher Sennenhund
Angol neve: Entlebuch Cattle Dog
Eredete
Az entlebuchi a négy svájci pásztorkutya legkisebbike. A Luzern és Bern kantonok területén húzódó Entlebuch völgyéből származik. Bár az első fajtaleírás, “Entlebuchi kutya” elnevezéssel, 1889-ből származik, még nagyon sokáig egyáltalán nem választották szét egymástól az appenzelli és az entlebuchi pásztorkutyát. 1913-ban egy langenthali kiállításon mutattak be négy csonkafarkú, kis hajtókutyát professzor Heimnek, a svájci pásztorkutyák lelkes pártfogójának. A bírói leírás alapján mint a negyedik svájci pásztorkutyafajta képviselőit jegyezték be e négy kutyát a svájci ebtörzskönyvbe. 1926. augusztus 28-án dr. B. Kobler kezdeményezésére megalapították a svájci entlebuchi pásztorkutya fajtaklubot, 1927-ben megfogalmazták az első hivatalos fajtaleírást is. Mint ahogy a törzskönyvi bejegyzések csekély száma mutatja, a fajta csak lassan fejlődött. Miután veleszületett képességei mellett mint élénk és fáradhatatlan hajtókutya is tanúságot tett kiváló munkakutya mivoltáról, fellendült a fajta népszerűsége. Napjainkban, bár még mindig szerény létszámú állomány mellett, ez az attraktív, háromszínű kutya megtalálta a maga híveit és családi kutyaként is egyre kedveltebb.
Alkalmazása
Eredetileg szarvasmarhákat terelt, őrzött, később utcai tejárusok kétkerekű kordéját húzta. Manapság házőrzőként vagy kedvtelésből tartják.
Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu