Estrelai hegyikutya

Serra da Estrela hegyikutya standard (FCI 173)
Rövid történeti áttekintés: Ez a fajta hosszú idő óta honos a Serra da Estrela környékén (hegység Portugália északi részén). Igazi eredete elvész a múlt homályában, de az biztos, hogy egyike az ibériai félsziget legrégebbi fajtáinak. A hegyek lábától a legmagasabb hegyi legelőkig (több mint 2000 méteres magasságban) találkozni a fajta képviselőivel, főleg nyáron, mikor a hóolvadás után kihajtják az állatokat a legelőkre, miközben az alacsonyabb területeken a hatalmas hőség teljesen kiégeti a füvet. A kutyák elkísérik az állatokat, körültekintően őrzik őket és megvédik a vadállatoktól, melyek veszélyessé teszik a vidéket. Az ország más részein is megtalálható a fajta, különösen a centrumban, ahova kölyökként kerülnek az Estrela hegyvidékéről vagy a tenyésztők onnan származó centrumban, ahova kölyökként kerülnek az Estrela hegyvidékéről vagy a tenyésztők onnan származó kutyákat tenyésztenek.
Viselkedés és karakter (wesen): Mozgása élénk, fellépése impozáns. Tekintete élénk, nyugodt és kifejezésteli. Magabiztos, olykor fenyegető viselkedése idegenekkel szemben tiszteletet parancsoló, de gazdájával, a pásztorral szemben különösen engedelmes.
Általános megjelenés: Molosszer típusú, masztiffszerű kutya konvex profilvonalakkal, kompakt és rusztikus. Harmonikus és morfológiailag kifogástalan felépítésű. Határozottan kiegyensúlyozott összmegjelenése ősi, fajtatiszta múltját bizonyítja.
Fej: Erőteljes, nagy, jól fejlett állkapcsokkal. Hosszúkás és enyhén konvex, jól illeszkedik a testhez, mellyel igen arányos. Akárcsak az agykoponya az arcorri résszel, mely hozzájárul az egész megjelenés harmóniájához. Sima bőr a koponyán és a pofákon.
Agykoponya: A homlok és a koponya jól fejlett, lekerekített és profilban konvex. A nyakszirtcsont nem feltűnő.
Stop: Kevésbé határozott, közel egyenlő távolságra fekszik az orrcsonttól és a koponya legmagasabb pontjától.
Orr: Mindig sötétebb színű, mint a szőrzet, lehetőleg fekete. Az orrlyukak előre irányulnak, szélesek és nyitottak.
Orrhát: Az orrhegy felé elvékonyodó, de nem hegyes. Hossza legnagyobb részén egyenes, vége felé enyhén konvex (enyhe sasorr).
Fang: Körvonalai tiszták, az ajkak nagyok, nem vastagak, nem lelógóak, feszesek. A száj nyálkahártyája, a szájpadlás és a szájszél intenzíven feketén pigmentált.
Szemek: Horizontálisak, ovális formájúak, közép nagyok, szimmetrikus méretűek, igen nyitottak. nyugodt, figyelmes tekintet. Színük lehetőleg sötét borostyán. A szemhéjak feszesek, szélük fekete színű. A szemboltívek valamelyest kifejezettek.
Fülek: A kutya egészéhez képest kicsik (11 cm hosszúak és 10 cm szélesek), vékonyak, háromszögletűek, hegyük lekerekített, szorosan a fej oldalához simulnak. Tövüknél a fül belsejének igen kis része kilátszik. A kupirozott fül megengedett, de a természetes fül az előnyben részesítendő.
Nyak: Egyenes, rövid és vastag, a vállak közé jól illeszkedő. Mérsékelten kifejlett zászlós szőrzet a torkon.
Felső vonal: A hát szinte horizontális, lehetőleg rövid. Az ágyék széles, rövid, jól izmolt és a jól illeszkedik a farhoz, mely enyhén csapott.
Mellkas: Jól lekerekített, anélkül, hogy hengerszerű lenne, széles, hosszú és mély.
Alsó vonal: A has nem túl kövér, a kutya egészével arányos, környezetével jól összeolvad. Az alsó vonal fokozatosan emelkedik a lágyék felé.
Farok: Nem kupirozott, hosszú, nyugalmi állapotban a csánkig ér, vastag, görbe szablya formájú, kampót képez a végén, közepes magasságban tűzött, jól szőrözött, a hosszú szőrű változatnál zászlós. A vízszintes alatt hordott, nyugalmi állapotban természetesen a combok közé lóg, mozgás közben vagy izgalmi állapotban a vízszintesnél magasabban hordott, felfelé ívelő, előre, oldalra vagy lefelé irányuló.
Mellső és hátulsó végtagok: Teljesen merőlegesek, ha a kutya normálisan áll. A felkar és a lábszár keresztmetszete szinte hengeres. Jól fejlett csontozatúak, jól izmoltak és erőteljesek. Az ízületek erőteljesek, közepesen szögeltek, mely szabad mozgást tesz lehetővé. A csánk kissé mélyen, közepes szögeléssel és szabályos állásban az egyenes lábszár alatt elhelyezkedő.
Mancsok: A kutyaméretéhez illőek, jó felépítésűek, sohasem nyitottak, sem nem túl kerekek, sem nem túl hosszúak, a macska- és nyúlmancs közötti átmenetet képeznek. A lábujjak vastagak és szorosan egymáshoz simulnak. A lábujjak és a talppárnák közötti rész dúsan szőrözött. A jól fejlett karmok sötétek, lehetőleg fekete színűek. Egyszerű vagy Dupla farkaskarom lehetséges.
Jármód: Normális, szabad mozgás.
Szőrzet: Erőteljes, enyhén durva, de nem túlzottan kemény, a kecskeszőrhöz hasonlító. Sima vagy enyhén hullámos, szinte mindenütt szorosan a testhez simuló. A szőrzet a hosszú szőrű és a rövid szőrű változatnál is dús, a különböző testrészeken eltérő hosszúságú: a végtagokon, a könyök alatt, a csánkízületnél és a fejen rövidebb és sűrűbb, a füleken a fültőtől a hegy felé egyre rövidebb, de egyöntetűen finomabb és puhább, a farkon hosszabb (a hosszú szőrű változat farkát sűrű és vastag szőrzet borítja, mely zászlót képez). A nyak körül szintén hosszabb, a torok alatt bozontos. Különösen a hosszú szőrű változatnál a comb és a mellső végtagok hátulsó része igen zászlós. Az aljszőrzet Puha, rövid és sűrű szőrökből áll, melyek tövüknél a durvább szőrökkel összekeverednek. Az aljszőrzet, különösen a hosszú szőrű változatnál, világosabb színű, mint a fedőszőr.
Szín: Az egyedül megengedett színek az alábbiak: rőt, farkas szürke és sárga; egyszínű vagy fehér jegyekkel.
Méret: A kanok marmagassága 65-72 cm, a szukáké 62-68 cm.
Egy tipikus egyed méretei és súlya:

  • Koponya hossza: 13,5-14,5 cm
  • Fang hossza: 12-13 cm
  • Koponya szélessége: 12,5-14 cm
  • Mellkas átmérője: 75-80 cm
  • Mellkas szélessége: 18-20 cm
  • Mellkas mélysége: 28-29 cm
  • Törzs hossza
  • (felső vonal): 63-65 cm
  • Törzs szélessége: 12-15 cm
  • A test teljes hossza: 68-73 cm
  • Farok hossza: 40-45 cm
  • Marmagasság: 62-72 cm
  • A mellső végtagok
  • hossza: 34-37 cm
  • A far magassága: 67-69 cm
  • Súly (kan): 40-50 kg
  • Súly (szuka): 30-40 kg

Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Fej: Túl keskeny, túl hosszú vagy hegyes.
Orr: Nagyon világos színű, vagy határozottan foltos.
Harapás: előre- vagy hátraharapás.
Szemek: Üvegszemek, eltérő méretű szemek.
Fülek: rosszul tűzött, nagyon nagy, húsos vagy kerek fülek.
Farok: kupirozott, született csonkafarok, hiányzó farok
Szőrzet: Albinizmus, a fajtaleírásnak nem megfelelő szőrzet.
Méret: Óriás- vagy törpenövés, az előírt mérethatároktól 4 cm eltérés engedélyezett.
Ponttáblázat: szukák Kanok

  • Fej: (tartás, koponya, stop, orr, orrhát, fang, szemek, fülek) 20 20
  • Nyak, mar, vállak, mellső végtagok: 15 13
  • Mellkas, ágyék, felső és alsó vonal: 15 15
  • Far, hátulsó végtagok: 13 15
  • Mancsok, lábujjak, karmok: 5 5
  • Farok: (tartás, forma, tűzés) 5 5
  • szőrzet: (szerkezet, szín, sűrűség) 7 7
  • Általános megjelenés: (a formák harmóniája, jármód,
  • méret, másodlagos nemi jelleg) 20 20
  • Összesen: 100 100

Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Eredeti neve:Cão da Serra da Estrela
Angol neve:Estrela Mountain dog

Eredete
Feltehetőleg a régi Béira tartomány lakói, a luzitánok már akkor marhatenyésztéssel foglalkoztak, mikor a VII. században bevándoroltak Portugáliába a Pireneusokon keresztül.A gulyákkal együtt terelőkutyáikat is magukkal vitték új hazájukba. Erős, bátor és kitartó ebekre volt szükségük, hiszen az Estrela-hegységben még az 1970-es években is előfordult, hogy tucatnyi birkát és kecskét ragadtak el a farkasok. A korabeli pásztoroknak nem volt lőfegyverük, így furkósbotjuk mellett csupán kutyájukra számíthattak baj esetén. Portugáliában 1902-ben rendezték az első kutyakiállítást, ahol még nem szerepeltek hegyikutyák Estrela vidékéről. Az 1908-as lisszaboni kiállításon már 13 egyed szerepelt Cao da Serra da Estrela néven. 1911-ben egy tenyészszemlének megfelelő rendezvényen kor és nem szerint regisztrálták a felvezetett kutyákat, fényképet készíttettek róluk, és megnyitották a Cao da Serra da Estrela törzskönyvet. 1922-ben fogalmazták meg a hivatalos fajtaleírást. Kezdetben a rövid szőrű egyedek voltak a népszerűbbek, a hosszú szőrűek aránya csupán a hatvanas évektől kezdett növekedni.

Estrelai hegyikutya

Forrás: kutya.hu