Kárpáti pásztorkutya standard
Rendeltetés: A Kárpátokban élő román juhászok által évszázadok óta nyájőrzésre használt kutya, ugyanakkor kiváló őrkutya is.
FCI besorolás: 1. csoport – juhász- és pásztorkutyák a svájci havasi kutyák kivételével. Szekció: 1.1 – juhászkutyák munkavizsga-kötelezettség nélkül.
Általános megjelenés: Nagytestű juhászkutya, mely mozgékony, és soha nem nehézkes. Testfelépítése erőteljes: négyszögletes test, széles, kissé lejtős far, a mellkas mély, a váll hosszú és kissé dőlt. A nemi jellegek jól elkülöníthetők: a kanok magasabbak és erősebbek, mint a szukák.
Fontos arányok:
– Az agykoponya a teljes fejhossz felével egyenlő, vagy egy kicsit több.
– A testhossz mindig több, mint a marmagasság
– A szukáknál az ágyéki rész lehet egy kicsit hosszabb
– A mellkas mélység egyenlő a marmagasság felével.
Viselkedés/karakter: Született őrkutya: bátor, ösztönös, feltétlen hűséges a nyájhoz és a gazdájához, büszke, nyugodt és kiegyensúlyozott.
Fej: Lupoid típusú, erős, de nem nehézkes, a homlok széles és kissé domború. A koponya a fülek között szélesebb és enyhén keskenyedik a stop felé, a frontális árok hosszú és kellőképpen meghatározott. A stop közepes, nem túl erős, de nem is elmosódott. Az orr erős, körülbelül ovális keresztmetszettel, kissé csonkakúp alakú, az orr hossza egy kicsivel kisebb, vagy egyenlő az agykoponya hosszával. Az orrtükör nagy, széles és mindig fekete. Az ajkak vastagok, jól pigmentáltak, jól illesztettek, a szájzug jól zárt. Az állkapcsok erősek, szilárdak és egyenesek, erős fogazat, ollós harapás, a metszőfogak ívelése kissé lekerekített. A pofa száraz, a rágóizmok erősek, de nem kiemelkedőek, a bőr feszes.
Szemek: Mandulavágásúak, kissé ferdék, nem túl nagyok a szemüreghez képest, a szemhéjak feketék, és jól fedik a szemgolyót.
Fülek: Nem túl nagyok, háromszög alakúak, a pofához simulók, a szem vonalánál kissé feljebb tűzöttek, a végük kissé lekerekedő.
Nyak: Izmos, nagyon erős, közepes hosszúságú, a vízszinteshez képest 50 fokos szöget zár be.
Törzs: erőteljes, tömör, enyhén téglalap alakú. A mar kissé kiemelkedő. A hát megfelelő hosszúságú, egyenes, szilárd és izmos. Az ágyék erős és izmos, nem túl széles, nem túl hosszú, de nem is túl rövid. A far izmos és széles, megfelelő hosszúságú, kissé lejtős, de sohasem csapott. A mellkas jól fejlett, a könyök vonaláig ér, elég széles, szilárd bordákkal, melyek jól íveltek, de soha nem túlzottan. A has megfelelően megemelkedett, de soha nem felhúzott, és nem is megereszkedett.
Farok: Aránylag magasan tűzött, bozontos, dús szőrrel borított. nyugalmi állapotban lelógó vagy enyhén szablya alakban hordott, a csánkig ér, figyelő állapotban vagy mozgásban felemelkedhet a hátvonal felé, de nem hajolhat és nem csavarodhat a hátra.
Végtagok: Az elülső végtagok erős csontozatúak, elölről és oldalról nézve jó szögelésűek és merőlegesek a földre. A vállak szilárdak, megfelelően dőltek. A könyök a testhez jól zárt, nem fordul sem kifelé, sem befelé. Az alkar egyenes, nagyon erős, ovális keresztmetszetű. A lábközép rövid, kissé dőlt, a mancs ovális, masszív, zárt. A hátulsó végtagok izmosak, szilárd csontozatúak, jó szögelésűek. A comb széles, nagyon izmos. A lábszár erős, izmos, megfelelő hosszúságú. A csánk szilárd, határozott, nem túl magas, nem túl alacsony. A lábközép szilárd, függőleges. A mancsok oválisak, jól fejlettek, zártak, a mellsőknél kicsit kisebbek, az ujjak íveltek és szorosak, a talppárnák rugalmasak és ellenállóak. Az esetleges farkaskörmöt el kell távolítani, kivéve azokat az országokat, ahol ezt törvény tiltja.
Mozgás: Szabad és térölelő, az ügetés erőteljes és kitartó, a végtagok párhuzamos síkokban mozognak.
Bőr: Szürkén pigmentált, az orrtükör, a szemhéjak, az ajakszélek feketék, a karmok feketék vagy hamuszürkék.
Szőr: durva, sűrű, egyenes, a fejen és a mellső lábakon rövid és lesimult, a test többi részén dús, megfelelő hosszúságú, a nyakon, a végtagok hátsó élén és a farkon hosszabb és dúsabb. Az aljszőrzet sűrű és puha.
Szín: Az ordas szín különböző árnyalatai, gyakran oldalt világosabb, a test felső részén sötétebb, nem túl nagy fehér foltok megengedettek.
Méret: A kanok ideális nagysága 65-73 cm, szukáké 59-67 cm, a legfontosabb az általános kinézet. A testtömeg arányos a magassággal, erős, de nem nehézkes kutyakinézetét keltve.
Hibák: Minden eltérés a fent leírtakhoz képest, a hiba súlyosságától függően büntetendő.
Súlyos hibák: Minden olyan eltérés a fentebb leírtakhoz, ami befolyásolja a használhatóságot. Túl törékeny vagy túl nehézkes testfelépítés, túl világos szemek, lógó alsó szemhéj, túl húsos vagy lógó ajkak, fontos pigmentációs hibák, túl hosszú test (több mint 10% eltérés) vagy négyzetes testforma.
Kizáró hibák: Agresszív, félős vagy apatikus magatartás, egyértelműen atipikus, molosszoid külső jegyek, túl finom csontozat, nem megfelelően fejlett mellkas, az aljszőrzet hiánya, a rövidtől eltérő szőr a fejen és a végtagok elülső felületén, göndör vagy tincses, szálkás szőr, hosszú, puha, selymes szőr, amely a gerinc vonalán választékot képez, a szemhéjak, az orr, az ajkak vagy a bőr fontos pigmenthiánya, kétféle színű szem. A P3 és egy másik fog hiánya, szemfog hiánya, P4 hiánya, bármelyik M hiánya, három vagy több fog hiánya a P1 kivételével, előre-, hátra- vagy harapófogó-harapás. Barna, csíkos, sárga szín vagy ilyen színű foltok. Kanoknál 62 cm, szukáknál 58 cm alatti marmagasság. A kanoknál követelmény a két normális, teljesen leszállt here.
Eredeti neve:Ciobănesc Românesc Carpatin
Angol neve:Romanian Carpathian Shepherd Dog
Származási hely: Románia
Eredete
A Román Kinológiai Egyesület (Asociatia Chinologica Romana – AChR) Románia területén háromféle hegyi pásztorkutyát különböztetett meg. Közülük kettő – a kárpáti pásztorkutya és a mioritic – ma már az FCI által is elismert fajta. A harmadik, a bukovinai pásztorkutya .A kárpáti juhászkutyát a Kárpátok és a Duna közötti régióban őshonos fajtából szelektálták. Évszázadok óta a fő szelekciós szempont a használhatóság volt, így a kutya napjainkig megtartotta karakterét. Az első standardot 1934-ben adta ki a román Nemzeti Állattenyésztési Intézet (Institutul National Zootechnic) Ezt a standardot aktualizálta és módosította 1982-ben, 1999-ben és 2001-ben az AchR. 2002. 03. 30-án az AChR technikai bizottsága az FCI-modellhez adaptálta a standardot.
Forrás: kutya.hu