A kromfohrländer története
A kromfohrländer születése egy véletlennek köszönhető. 1945-ben néhány amerikai katona Franciaországban talált egy kutyát, amit egy ideig magukkal vittek, majd gazdát kerestek számára. Az eb nagyon rossz állapotban érkezett meg az új családjához. A gazdái Siegerland megyében éltek, közel Siegenhez, ami Vesztfália déli részén van. E hely Krom Fohr kerülettől nem messze található, amelynek magyarra fordítva a jelentése kanyargós barázda, kajla barázda.
Ilse Schleifenbaum nagyon szerette a talált kutyát és elnevezte Peternek. Úgy vélte, hogy Peter legjobban a Griffon Vendéen kutyákra hasonlít.Peter hamarosan házasságra lépett a szomszédban lakó drótszőrű foxterrierrel, Fiffivel. Az eredmény bámulatos volt, mivel a kölykök külleme közel egyforma lett, és nem hasonlítottak egyetlen más fajtára sem. Meglepően könnyen tanultak és rendkívül hűséges társsá váltak.A VDH gyűjtőtörzskönyvbe két szuka került be az alomból: Zottel (Lompos) és Hexe (Boszorkány). A későbbiekben a kutyapár még 7 alommal ajándékozta meg gazdáját. Közülük 9 került hivatalos lajstromozásra.Schleifenbaum asszony imádta kutyáit és elhatározta, hogy egy új fajtát alapít. Barátai, különösképpen Otto Bronner segítették a munkáját. Tíz éven át foglalkoztak azzal, hogy a fajta küllemét megszilárdítsák. Az évek folyamán a kölykök karaktere jól fejlődött, majd eljött az idő, hogy az ebek különféle kiállításokon is bemutatásra kerüljenek. 1955-ben érkezett el a várva várt pillanat, amikor nemzetközi szinten is elismertté vált az új német fajta.Kromfohrländer a létezését két híres kennelnek köszönheti: az egyik, a “Zwinger from Wellersberg”, ami Ilse Schleifenbaum nevéhez kötődik, a másik “Zwinger vom Lenneberg”, ami Otto Bronneré volt.A “Kromfohrländer” elnevezés tehát Siegenhez – ahol a háború után Ilse Schleifenbaum és családja élt-, közel található kerület nevéből származik. Ez lényegében valahol Siegener-Land és Wittgenstein Land határvidékén terül el. A tájegység a Krumme Fuche nevet viseli, ami a helyi plattdeutsch (új alnémet) nyelvjárásban Krom-Fohr. Még 1955-ben megalakult a fajtaklub: “RasseZuchtverein der Kromfohrländer”.A következő tenyésztő generáció szilárd szervezetű fajtát kapott. 1956-ban a Finnországban élő Maria Akerblöm ellátogatott egy Oldenburgban rendezett kutyakiállításra. Ott ismerte meg Ilse Schleifenbaumt és kutyáit. Akerblöm el volt ragadtatva az ebeket látva, és nem bírt hazautazni nélkülük. Az ő nevéhez köthető, hogy a Kromfohrländer kilépett a nagyvilágba. Akerblöm asszony hozta létre az első finnországi kennelt, és segítette a fajta fejlődését és népszerűsítését.1955-1986 között Németországban 645 db törzskönyvi bejegyzés született. Ez azonban nem foglalja magába a tenyésztés megkezdésétől született valamennyi kölyök számát. Maga Ilse asszony egyedül több mint 400 kromfohrländert tenyésztett.
A fajta küllemének legfontosabb jellemzői az FCI standard alapján
A kromfohrländer közepes testalkatú kutya, aminek két típusát különböztethetjük meg. Az egyik a szálkás szőrű, a másik a sima szőrű változat.A koponyája kissé kerekded, a stop jól kifejezett. Az orra közepes méretű, lehetőség szerint fekete, de a barna is megengedett. A szemei oválisak, enyhén ferde vágásúak, sötét barnák, esetleg világos barnák. A fülei magasan tűzöttek, félcsepp alakúak, lefelé hajlanak, de lekerekített háromszög formában zárulnak.
A fülek nagyon hajlékonyak, az eb hangulatának megfelelően mozognak. A járása kecses, energikus, hosszú, kicsit pattogó, fürge lépésekkel mozog.A szálkás szőrű változat bundája tömött, durva, az áll alatt szakállat visel. A testre simuló szőr a maron és a háton nem hosszabb 7 cm-nél, az oldalán 3 cm-nél. A háton és a lábakon durvább, mint a többi helyen. Az arcorri részen hosszabb a szőrzet. Az aljszőrzet finom és rövid.A sima szőrű változat bundája szintén tömött, lágy tapintású, testhez simuló. A kutyaszintén szakállat visel. A szőr a maron és a háton szintén nem hosszabb 7 cm-nél, az eb oldalán pedig 3 cm-nél. A füleken, a nyakon és a mellkas elülső részén hosszabb. Az eb farkán a szőr zászlós. A mellső lábon és a hátsó combon legyezőszerűen viseli. Az arcorri részen a szőr rövid. Az aljszőrzet rövid és finom.A testen az alapszín a fehér, amelyen különféle árnyalatú – a világos barnától a cser színen át, a sötét barnáig – jegyek találhatók. A jegyek többnyire nagyobb foltok, esetleg egy nyeregszerű folt a háton. Az aljszőrzet barna, ahol a szőrszál vége lehet fekete.A fejen – elsősorban a pofán, a fül és a szem felett – különféle foltok láthatók, a világos barnától, a cser színen át, a sötét barnáig. Szimmetrikusan helyezkednek el a jegyek a homlokig vagy a nyakszirtig húzódó fehér sáv két oldalán. Az eb maszkja szimmetrikus, fehér sávval. A magassága 38 és 46 cm között, a súlya, a kanoknál 11 és 16 kg között szukáknál 9 és 14 kg között.
Magyarországon ismeretlen a kromfohrländer, többnyire csak kinológiai könyvekben lehet róla olvasni. Európa országaiban elég ritka, de Németországban sem túl gyakori.Sokan nem ismerik fel, ha az utcán találkoznak vele. Ez egy sajnálatos tény, mivel nagyon kedves, vidám és rendkívül hűséges kutya. Ennek megfelelően kapott helyet az FCI fajták között. A Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) a IX. fajtacsoportban, a társasági kutyák között helyezte el, a 10. szekcióban, a 192-es szám alatt. Tehát nem mondhatjuk, hogy a kromfohrländer túl népszerű lenne, nincs is sok belőle. Időnként érkezik a németországi fajtaklubba olyan levél, amiben rákérdeznek, hogy tulajdonképpen milyen ebet tenyésztenek, és a fajta milyen feladatot tud ellátni. Általában tipikus vadászebet látnak benne, főleg a szálkás szőrű változatot vélik annak. A fajta izmos, sportos testfelépítése és energikus viselkedése miatt, sokan komoly vadászösztön meglétét feltételezik.A küllemi adottságok ellenére a kromfohrländerre inkább az jellemző, hogy nem vadászik. Az FCI fajtaismertetőjében a kutyajelleméről és viselkedéséről a következőket olvashatjuk: “Alkalmazkodó, tanulékony, bátor társasági és házőrző eb, amely mérsékelt vadászösztönnel rendelkezik. Agresszivitás és félénkség nem jellemző rá és nem kívánatos.”Évente 200 kromfohrländer születik, szerencsére ez sok esetben kevésnek bizonyul, mert a kereslet akár tízszer nagyobb is lehet. Ez egy kellemes helyzetet teremt a tenyésztőknek, mivel ki tudják választani a lelkiismeretes gazdákat, akik mellett a kutya jól érzi magát, és akik nem dobják el maguktól, ha már megunták vagy átmeneti nehézséget jelent a tartása. Németország 1500 ebbel büszkélkedhet. Finnországban is élnek tenyésztők, de a kutyáik száma a német adatbázisban nem jelenik meg pontosan. A precízebb statisztikai rendszer fenntartásához hatékonyabb együttműködésre van szükség, hiszen ezt kívánja meg a fajta érdeke. Svájcot is a kromfohrländer tenyésztő államok közé sorolhatjuk. Már van néhány tenyésztő és pár kutya Dániában és Hollandiában is. Lassan, de biztosan ismertebbé válik a fajta, talán Magyarországon is egyszer kedvelt eb lesz.A kromfohrländert könnyű kiképezni, hogy kövesse a gazdáját. Ez számára egy természetes feladat, nagyon-nagyon hűséges és imád a gazdi közelében lenni. Speciális feladatokra ritkán szokták megtanítani, a fő munkája a gazdi csodálata, követése és szórakoztatása. Hűséges társ, mindig megörvendezteti a környezetét. Manapság elsősorban jelzőkutya, de van házőrző is. A kiállításokon kívül egyre több kutya indul agility versenyen. Szerencsére a kromfohrländer nagyon ügyesnek bizonyul, ami segítheti a fajtát abban, hogy elterjedtebbé váljon. A gyomra nem érzékeny, nincsen speciális szabály az etetéssel kapcsolatban. Általában hosszú életű, 17-18 éves, matuzsálemi kort megért egyedekről is hallani lehet. Németországban gyakran él együtt 2-3 kromfohrländer, mivel szeretik egymás és más fajtájú kutyák társaságát is.
Forrás: kutya.hu