Német boxer

Német boxer standard (FCI 144)

Általános megjelenés: Közép nagy, sima szőrű, zömök kutya, rövid, kvadratikus felépítéssel és erős csontokkal. Izomzata száraz, erőteljesen fejlett és szoborszerűen kiugró. Mozgása élénk, erővel és nemességgel teli. A boxer nem lehet esetlen vagy nehézkes, sem vékony vagy szellős felépítésű.
Fontos arányok:

  1. Testhossz és marmagasság: A testfelépítés kvadratikus, tehát a test körvonalai, a hátat érintő vízszintes és a vállízületet és az ülőgumót érintő függőleges egy négyzetet képez.
  2. Mellkasmélység/marmagasság: A mellkas a könyökig ér. A mellkas mélysége a marmagasság fele.
  3. Az orrhát hossza/fejhossz: Az orrhát és a koponya hosszának aránya 1:2 (az orr hegyétől a belső szemzugig, illetve a belső szemzugtól a nyakszirtcsontig mérve).

Magatartás és karakter: erős idegzetű, öntudatos, nyugodt és kiegyensúlyozott. Wesene a legnagyobb fontosságú és a leggondosabb törődést igényli. Hűsége és ragaszkodása gazdája és az egész ház iránt, ébersége és rettenthetetlen bátorsága, mint védelmező ősidők óta híres. Jámbor a családban, de idegenekkel szemben bizalmatlan, vidám és barátságos játék közben, de rettenthetetlen komoly helyzetben. Alárendeltségre való hajlama, merészsége és bátorsága, természetes keménysége és szaglása révén könnyen képezhető. Igénytelensége és tisztasága miatt egyformán kellemes és értékes családtag és őrző-védő, kísérő és szolgálati kutya. Karaktere jóravaló, hamisság vagy hátsó szándék nélkül, idősebb korában is.
Hibák: Agresszivitás, rosszindulat, alattomosság, megbízhatatlanság, temperamentum-hiány, gyávaság.
Fej: A boxer jellegzetességét adja, arányosnak kell lennie a testtel, és nem tűnhet sem túl könnyűnek, sem túl nehéznek. A fang lehetőleg széles és hatalmas. A fej szépsége a fang és a koponya harmonikus méretarányán alapszik. Bármely irányból is nézzük, a fangnak mindig arányosnak kell lennie a koponyával, sohasem tűnhet kicsinek. Száraz, ránctalan. Természetes ráncok képződnek a koponyán izgalmi állapotban. Az orrtőtől mindkét oldalon lefelé mindig alig látható ráncok húzódnak. A sötét maszk a fangra korlátozódik és a fej színétől határozottan különböznie kell, hogy az arc ne tűnjön sötétnek.
Koponya: Karcsú és szegletes, enyhén ívelt, sem golyószerűen rövid, sem lapos, nem túl széles. A homlokbarázda enyhe, különösen a szemek között nem lehet túl mély.
Stop: A homlok és az orrhát határozott stopot alkot. Az orrhát nem lehet bulldog szerűen a homlokba nyomódó, de csapott sem.
Orr: Széles és fekete, igen enyhén pisze, tág orrlyukakkal. Az orr hegye valamivel magasabban fekszik, mint az orrtő.
Fang: Erőteljesen fejlett a tér három dimenziójában, tehát sem hegyes, sem keskeny, rövid vagy lapos nem lehet. Alakját egyrészt az állkapocs formája, a szemfogak állása, másrészt az ajkak minősége befolyásolja. A szemfogak lehetőleg egymástól távol állnak és jó hosszúságúak, miáltal a fang mellső felülete széles, szinte kvadratikus és az orrháttal tompa szöget alkot. Elöl a felső ajkak széle az alsókén fekszik. Az alsó állkapocs felfelé ívelő része az alsó ajkakkal, melyet állnak nevezünk, nem haladhatja meg előre, feltűnően a felső ajkakat, még kevésbé tűnhet el alattuk, hanem elölről és oldalról is határozottnak kell lennie. Az alsó állkapocs szem- és metszőfogai, akárcsak a nyelv, zárt fang esetén nem látszódhatnak. A felső ajkak hasítéka jól látható.
Ajkak: Az ajkak teljesítik ki a fang alakját. A felső ajkak vastagak és duzzadtak, kitöltik a teret, mely a hosszabbik, alsó állkapocs révén keletkezik, miközben annak szemfogai tartják.
Harapás: Az alsó állkapocs túlnyúlik a felsőn és enyhén felfelé ívelt. A boxer előre harap. A felső állkapocs szélesen illeszkedik a koponyához, és csak kissé vékonyodik el előrefele. A harapás erőteljes és egészséges. A metszőfogak lehetőleg rendezetten, egy vonalban helyezkednek el, a szemfogak egymástól messze állnak és jó méretűek.
Pofa: Az erőteljes állkapocsnak megfelelően fejlett, anélkül, hogy túl hangsúlyosan kiugró lenne. Sokkal inkább enyhe ívvel megy át a fangba.
Szemek: Sötétek, sem túl kicsik, sem túl kiugróak vagy mélyen ülők. A tekintet energiáról és intelligenciáról árulkodik, nem lehet fenyegető vagy szúrós. A szemhéjak széle sötét színű.
Fülek: A természetesen meghagyott fülek arányos méretűek, a koponya legmagasabb pontján, oldalt tűzöttek, nyugalmi állapotban a pofához simulnak és – különösen izgalmi állapotban – határozott töréssel esnek előre.
Nyak: Felső vonala elegáns ívben fut a határozott nyakszirtcsonttól a marig. Jó hosszú, kerek, erőteljes, izmos és száraz.
Hibák: Rövid, vastag, lebernyeges.
Test: Kvadratikus. A törzs zömök, egyenes végtagokon nyugszik.
Mar: Határozott.
Hát: Az ágyékot is beleértve, rövid, feszes, egyenes, széles és jól izmolt.
Far: Enyhé lejtős, laposan ívelt és széles. A medence hosszú, és különösen a szukáknál széles.
Mellkas: Mély, a könyökig érő. A mellkas mélysége a marmagasság fele. Jól fejlett előmell. A bordák jól íveltek, de nem hordószerűek, messze hátra nyúlnak.
Alsó vonal: Elegáns ívben fut hátrafelé. erős, feszes lágyék, enyhén felhúzott.
Hibák: Túl széles vagy alacsony front, lelógó törzs, pontyhát, beesett hát, ösztövér hát, hosszú, keskeny, élesen beesett ágyék, gyenge kapcsolat a farral, ívelt ágyék, csapott far, szűk medence, lelógó has, magas ágyék.
Farok: Inkább magasan, mint mélyen tűzött. Természetesen meghagyott.
Mellső rész: A mellső végtagok elölről nézve egyenesek és párhuzamosak, erős csontokkal.
Váll: Hosszú és ferde, feszesen kapcsolódik a törzshöz, nem lehet túl erősen izmolt.
Felkar: Hosszú és a lapockával derékszöget zár be.
Könyök: Sem túl szorosan a mellkas falához simuló, sem elálló.
Alkar: merőleges, hosszú és szárazan izmolt.
Mellső lábtőízület: Erőteljes, határozott, de nem puffadt.
Mellső lábközép: Rövid, szinte merőleges a talajra.
Mellső mancsok: Kicsik, kerekek, zártak, vastag, kemény talppárnákkal.
Hibák: Franciás végtagállás, laza vállak, laza könyök, gyenge mellső lábtőízület, nyúlmancsok, lapos, nyitott mancsok.
Hátulsó rész: Nagyon erősen izmolt, az izomzat deszka kemény, nagyon plasztikusan kiugró. A hátulsó végtagok hátulról nézve egyenesek.
Comb: Hosszú és széles. A csípő- és térdízület lehetőleg kevésbé tompán szögelt.
Térd: Alaphelyzetben olyan messze előre érő, hogy a csípőízülettől induló merőleges még érinti.
Lábszár: Nagyon izmos.
Csánkízület: Erőteljes, határozott, de nem puffadt. A szögelés kb. 140 fokos.
Hátulsó lábközép: Rövid, csekély, 95-100 fokos szöget zár be a talajjal.
Hátulsó mancsok: Valamivel hosszabbak, mint a mellsők. Zártak, vastag, kemény talppárnákkal.
Hibák: Gyenge izomzat. Túl kevéssé szögelt vagy túl szögelt hátulsó rész. Görbe, ívelt lábak, tehénállás, a csánkok túl közel helyezkednek el egymáshoz, farkaskarmok, nyúlmancsok, lapos, nyitott mancsok.
Jármód/mozgás: Élénk, erővel és nemességgel teli.
Hibák: Kacsázó mozgás, nem elég térölelő mozgás, poroszkálás, meredekség.
Bőr: Száraz, rugalmas, ránctalan.
Szőrzet: Rövid, kemény, csillogó és a testhez simuló.
Szín: Sárga vagy csíkos. A sárga különböző árnyalatokban fordul elő, a világostól a sötét őz-vörösig, de a középső árnyalat a legszebb (vöröses sárga). Fekete maszk. A csíkos változat sárga alapon – a fenti árnyalatokban -, sötét vagy fekete, a bordák irányában futó csíkokkal rendelkezik. Az alapszínnek és a csíkoknak határozottan különbözniük kell egymástól. A fehér jegyek alapvetően nem elutasítandók, sőt kifejezetten tetszetőse lehetnek.
Magasság: A martól, a könyökön át a talajig mérve. Kanok: 57-63 cm, szukák 53-59 cm.
Súly: Kanok 30 kg felett (kb. 60 cm marmagasságnál), szukák kb. 25 kg nehezek (kb. 56 cm marmagasságnál.)
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke és a terrier munkaképességére való befolyása határozza meg.
Fej: Nemesség hiánya, sötét arc, pinscher- vagy bulldog-fej, nyáladzás, fog- vagy nyelvmutatás, túl hegyes vagy túl könnyű fang, csapott orrhát, májbarna színű orr vagy váltóorr, világos orrtükör, ún. ragadozómadár-tekintet, nem pigmentált pislogóhártya. Félig vagy teljesen felálló fül, rózsafül. Ferde állkapocs, ferde fogazat, hibás fogállás, gyengén fejlett fogak, betegség következtében alkalmatlan harapás.
Farok: Mélyen tűzött, megtört farok.
Szín: A fangon túlnyúló maszk, egymáshoz túl szorosan vagy csak egyenként elszórt csíkok. Piszkos alapszín. Összekeveredő színek. Nem szép fehér jegyek, mint például teljesen vagy félig fehér fej. A standard által nem leírt alapszín, vagy olyan alapszín, melynek több mint egyharmadát fehér teszi ki.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Eredeti neve: Deutscher Boxer
Angol neve: German Boxer

Eredete
Ami a boxer őseit illeti, a korabeli masztiffok, bulldogok és az ún. medveűző vagy bikaképű (Bullenbeißer) kutyák között kell őket keresnünk. Mivel ezeket a kutyákat a medve- és vaddisznóvadászatok mellett egyre inkább kutyák és bikák közötti viadalokon szerepeltették.A boxer közvetlen ősének számít a kis illetve brabanti bullenbeißer. A bullenbeißer akkori tenyésztése főleg olyan vadászok kezében volt, akik vadászatra használták őket. A kutyák feladata a kopók által felhajtott vad elfogása és fogva tartása volt. Mindegyik bullenbeißer, mely képes volt erre a feladatra, ezáltal alkalmassá vált a továbbtenyésztésre, hiszen a kiválasztás annak idején a kutyák munkára való alkalmassága alapján történt. Ezáltal a korabeli tenyésztés egy széles pofájú, pisze orrú kutyát hozott létre.
Minden bizonnyal a boxer történetének egyik legfontosabb évszáma 1895. Ebben az évben számtalan jelentős esemény történt: megalakult a boxer klub, bevezették a törzskönyvbe az első boxert, s kiállításon is először szerepelt a fajta. A boxer tenyésztés kezdeténél két müncheni és egy bécsi kinológus játszott jelentős szerepet: Höpner, König és Roberth. Ők alapították Münchenben az első boxer klubot, s nekik köszönhetően nyitottak kísérleti osztályt boxerek számára az 1895-ös St. Bernhard kiállításon, ahol egészen pontosan négy boxer szerepelt. Köztük volt a híres Flocki is, aki itt első díjat nyert, s őt vezették be elsőként a boxer törzskönybe. Flocki 1895. február 26-án született egy angol bulldog apától és egy foltos, boxer (jellegű) anyától. Höpner nem volt elragadtatva a kutyától, jobban örült volna, ha tenyésztője “az Északi-sarkon bocsájtja áruba őkelmét”, Roberth azonban helyesen ismerte fel Flockiban a modern boxer típusát. Rajta kívül még három másik kutya vált történelmi jelentőségűvé, vérük ott csörgedezik minden mai boxerben. Egyikük volt Meta v. d. Passage 30, aki maga nem volt valami szemet gyönyörködtető látvány, de egyik unokája például, Curt v. Pfalzgau már messzemenően megtestesítette a kívánatos típust, mely egyszersmind zömök és mozgékony, ahogy a három klubalapító megfogalmazta a boxer törzskönyv előszavában.
Höpner, König és Roberth kilépett az általuk alapított klubból, és újat hozott létre 1897. január 6-án. Időközben azonban Robert áttelepült Észak-Németországba, König betegeskedett, Höpner pedig visszavonult, olyan nehezen viselte, hogy nem bírja megvalósítani az általa kitűzött tenyésztési célt. Végül 1910-ben megalakult a ma is működő boxer klub, szintén müncheni székhellyel. Az 1905-ös boxer standard még minden színváltozatot engedélyezett, hiszen a kívánatos típus rögzítése fontosabb volt a szín kérdésénél. Hamarosan mégis a sárga kutyákat kezdték előnyben részesíteni; a fekete és a fehér egyedek tenyésztését 1925-ben be is tiltották, 1926-ban a tarkákét is. Napjainkban a boxert két színváltozatban tenyésztik: lehet sárga vagy csíkos, fekete maszkkal és némi fehér jeggyel. A csíkos szín öröklődés szempontjából egyébként domináns a sárgával szemben.A korabeli boxerek általában jóval kisebbek voltak mai utódaiknál, a marmagasság maximum 50 centiméter volt. A standard csak 1920-ban szabta meg a mérethatárokat. Napjainkban a boxer kanok kívánatos magassága 57-63 cm, a szukáké 53-59 cm. Ehhez megközelítőleg 25-35 kilogrammos súly társul, magasságtól és csontozattól függően. Tiszta, igénytelen kutya, csupán a nagy meleg vagy izgalom okozta lihegés-nyáladzás lehet olykor-olykor kellemetlen, de határtalan szeretetével ezért is kárpótol minket.

Tulajdonságai
A boxer karakteres, jó kedélyű kutya, egyszerű és tisztességes, ráadásul barátságos is. Nagyon mozgékony és eleven, spontaneitása pedig olykor féktelenné teszi. Kiegyensúlyozott, magabiztos kutya, akit nehéz zavarba hozni. Nagyon érzékeny azonban a lakásban uralkodó hangulatra, és a kemény szavak felizgathatják. Nagyon szorosan kötődik a családjához. Nem szabad alábecsülni az értelmi képességeit.A boxer nagyon jól kijön a gyerekekkel, de az egészen kicsi gyerekeket nem árt óvni túlzott szilajságától. A jól nevelt, megfelelően szocializált boxernek nem lehet gondja más kutyákkal vagy háziállatokkal. Meggyőző módon, önszántából védelmezi a lakást és a kertet – ez a természetéből adódik, nem azért van, mert gyanakvó. A család barátait nagy lelkesedéssel üdvözli. Nagyon értelmes kutya, és mindig szeretne gazdája kedvében járni. Ha kedves, világos és következetes módon foglalkoznak vele, nagyon gyorsan tanul. Ritkán van szükség vele szemben kemény szavakra vagy büntetésre, de nem árt felkészülni arra, hogy ez az állat gyakran okosabb, mint a gazdája gondolná. Célszerű leszoktatni arról a hajlamáról, hogy lelkesedésében felugráljon az emberekre. A boxer energikus kutya, sok mozgásra van szüksége. A boxer kiváló társ a sportos családban. A kutyás sportok többségében nagyon jól teljesít, az ügyességi és engedelmességi próbáktól kezdve, a labdázáson (flyball) át, egészen a vadászati gyakorlatokig.

 

Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu