Német fürjészeb

Vadászat fürjészebbel
A német fürjészebet erdei és vízi vadászatra tenyésztették ki, de egy megfelelően kézben tartott kutya mezei vadászaton is megállja a helyét. Fejlett intelligenciája lehetővé teszi, hogy egymástól eltérő vadászati feladatokat is elvégeztessünk vele, így igazán sokoldalúan használható.
Apróvad vadászaton lövés előtti és utáni munkára egyaránt alkalmas, tehát a vad felkutatását és a lőtt vad elhozását is gond nélkül elvégzi. Átlátható területen könnyen rá lehet venni arra, hogy a hajtóvonal előtt kis távolságra, nagy oldalirányú kilengésekkel keressen, de hajlamos csapán, vagy légszimattal előremenni, erre használata során figyelni kell. Fedett területen elállók nélkül nem célszerű alkalmazni, mert a vezetővel a közvetlen kapcsolatot elveszítve nagy területen kajtat, de éppen az ilyen jellegű területek azok, ahol nem is vadászunk elállók nélkül. A sűrű területeken is nagy lendülettel keres, nagyon jól alkalmazható olyankor, ha egy-egy sűrűt, nádast körbeveszünk. Az elgyalogló sebzett vadat csapázó hajlama miatt szívesen követi, erre tanítani alig kell. Puska alatti keresésre fogva kisebb távolságra érdemes engedni a hajtóvonaltól, mint a vizslákat, hiszen vadmegállás nincs, így a lövésre való felkészülés ideje is rövidebb.
Vízi munkában kiválóan helytáll. A vízből való elhozás, vagy kajtatás nem okoz gondot számára még zord időjárás esetén sem.
A fürjészeb megfelelő kiképzéssel jól használható sebzett vad utánkeresésére is. Csapázó hajlama és finom orra képessé teszi erre, vezetésénél azonban ügyelni kell, hogy nagy keresési tempójából visszavegyünk az eredményesebb munka érdekében. A fajtából jó néhány kutyát alkalmaznak vaddisznóhajtáson is, erre kétség kívül igen alkalmas.
A fentiekből látszik, hogy a fürjészeb azokon a vegyes vadas vadászterületeken alkalmazható legjobban, ahol az apróvad vadászatában a bokrászás dominál, ugyanakkor a nagyvad vadászatával kapcsolatos feladatok is adódnak. Megfelelő kézben e területeken kiváló, sokoldalú vadásztársat kapunk, ha a német fürjészebet választjuk.

Általános megjelenés
A német fürjészeb közepes méretű, hosszú szőrű, nemes fejű, erős csontozatú és nagyon izmos kajtató kutya. Arányaiban testhossza nagyobb, mint magassága.

Fontos testarányok:
• a testhossz aránya marmagassághoz viszonyítva 1,2:1.
• A mellkas mélység aránya a marmagassághoz viszonyítva 0,5:1.
• Orrhossz és koponya aránya 1:1.

Viselkedés, temperamentum: aktív, szenvedélyes vadász, barátságos, magabiztos, tanulékony, jól kezelhető és alkalmazható, sohasem félős vagy agresszív

Jellemzői:
• Erős keresési akarat
• Erős csapakövetési hajlam és biztonság
• Megbízhatóan ad hangot
• Finom orr
• Jó apportkészség és a víz szeretete
• A vaddal szemben rámenős
• Megfelelő kiképzés és vezető mellett önálló, nagy területen kereső, sebzett nagyvad és apróvad felkutatására egyaránt alkalmas sokoldalú kajtatókutya, amely elsősorban sűrű területeken, erdei és vízi munkában érzi otthon magát. A vadmegállás képessége nem volt fontos a tudatos tenyésztés kezdete óta.

Koponya rész:
Fejtető: lapos, elég széles, a tarkó nem határozott
Stop: csak közepesen fejlett

Pofarész:
Orr: nagy és sötét, az orrlyukak nyitottak, a pigment nélküli folt hiba
Arcorri rész: erős, az orrnyereg elég széles, a vége felé enyhén lekerekített, semmiképpen nem csúcsos, és nem rövidebb, mint a koponya rész
Ajkak: egyenesek, szárazak és feszesek, a pigment a szőr színének megfelelő
Állkapocs és fogak: komplett 42 fog a következő elrendezésben:

jobb MPCIICPM bal
felső állkapocs 24133142 felső állkapocs
alsó állkapocs 34133143 alsó állkapocs

Magyarázat: I = metszőfog, C = szemfog, P = premolaris, M = molaris

A felső állkapocs metszőfogai ollósan záródnak az alsó állkapocs metszőfogai előtt. A tétre harapás elfogadható. A fogak jól fejlettek és erősek.

Pofa: száraz, a bőr feszes, a pofacsontok nem kiugróak
Szemek: közép-barnák, a lehető legsötétebbek, közepes méretűek, kissé ferdén helyezkednek el, sem nem dülledtek, sem nem mélyen ülőek, szemhéjak szorosan záródnak
Fülek: magasan és szélesen tűzöttek, szélesek , laposak, nem csavarodottak, közvetlenül a szem mögött fekszenek, nem vastagok, húsosak, vagy lebenyesek, egyenletes szőr borítja őket, amely túlnyúlik a fül bőrén. A fül vége előre húzva eléri az orrtükröt.

Nyak:
Erős, a tarkó különösen izmos, a marhoz tompa szögben illeszkedik, nincs nyaklebernyeg, a nyak egyenletesen szélesedik a mellkas felé.

Test:
Felső vonal: az egyes testrészek felső vonala egyenes, egymáshoz jól illeszkednek, a far enyhén csapott, a farok hátvonalban vagy kissé lefelé hordott
Mar: erős és határozott
Hát: rövid és erős, a mar mögött nem ívelt
Ágyék: erősen izmolt, emiatt széles
Far: enyhén csapott, sohasem túl erős, enyhén a marmagasság alatti
Mellkas: elölről nézve ovális, oldalról nézve a könyök alá ér, a bordázat hosszú, erősen ívelt, nem hordó formájú, de nem is lapos
Alsó vonal és has: az utolsó borda után közepesen felhúzódik, a hasat a lehető legtöbb aljszőrzet és fedőszőrzet borítja

Farok:
Nyugodt állapotban a felső vonalban vagy kissé lefelé, figyelő vagy izgatott állapotban enyhén felfelé hordott és erősen csóvált. A sérülések elkerülése érdekében a farkat kétharmadára csonkolják a születés utáni első három napban, azon országokban, ahol a csonkolás tiltott, a farok természetes állapotában marad

Végtagok:

Melső végtagok

Általánosságban: elölről nézve egyenesek és párhuzamosak, oldalról nézve a törzs alatt a talajra merőlegesen állók, jól szögelltek.
Váll: a lapocka hátrafelé ferdén, szorosan fekvő, jól izmolt.
Felkar: mozgás közben a mellkashoz közel mozog
Könyök: szorosan záródik a testhez, nem fordul be vagy ki
Alkar: egyenes, a csuklóhoz szabályosan csatlakozik
Csukló: erős
Lábközép: egyenes, nem előre álló
Első mancsok: kanál formájúak, az ujjak szorosan záródnak, a macska vagy nyúlmancs nem kívánatos, vastag, ellenálló, jól pigmentált talpak, erős körmök

Hátsó végtagok

Általánosságban: oldalról nézve jól szögelt térd és csánk, hátulról nézve egyenes és párhuzamos, erős csontozatú
Comb: széles és nagyon izmos, jó szögellés van a medence és a combcsont között
Térd: erős, jó szögellés van a comb és a lábszár között
Lábszár: Hosszan izmolt és szálkás
Csánk: erős
Lábközép:rövid, talajra merőlegesen álló
Mancsok: mint elöl

Mozgás:
Folyamatos és térölelő, a lábak egyenesen és párhuzamosan mozognak a testhez közel

Bőr:
Vastag és feszes, nem színhiányos vagy pettyezett

Szőrzet:
Erős, tömött, általában hullámos, néha göndör vagy sima hosszú szőrzet, az aljszőrzet sűrű, a szőr nem túl hosszú, semmiképpen nem vékony vagy selymes. A tarkón, a füleken és a faron néha göndör, a lábak hátsó része és a farok hosszú szőrű, a nyakon gyakori a kefeszőr. A has is erősen szőrös, a pofán és a koponya részen a szőrzet rövid, de tömött, a füleken a szőr göndör vagy hullámos, amely túlnyúlik a fülbőr alsó részén.

Színezet:
A német fürjészeb két színváltozatban tenyészthető:

• Egyszínű barna és ritkábban vörös* színű, gyakran fehér, vagy deres foltokkal a mellkason, vagy a lábakon.
• Barna spriccelt ritkábban vörös spriccelt* (braun-, rothschimmel), ahol a barna vagy vörös alapszín sűrűn kevert a fehér szőrrel. A fej gyakran egyszínű, barna vagy vörös*, valamint lehetnek egyszínű foltok, vagy nyereg az egész háton. Ehhez a színváltozathoz tartozik még a tarka változat is, ahol a fehér az alapszín, nagy barna vagy vörös* foltokkal, valamint a tigris mintázat, ahol a fehér alapszín foltokban barna, vagy vörös* spriccelt és pettyezett. Az egyes színváltozatok egy almon belül is keveredhetnek.

Mindkét színváltozatban vörös* jegyek lehetnek a szemek felett, a pofán, a lábakon és a faron.

*) A vörös minden színváltozata elfogadott

Méret és súly:
Marmagasság:
• Kanok:48-54 cm
• Szukák: 45-52 cm
Súly: Különböző, a méret szerint változó, 18-25 kg közötti. A szukák kissé könnyebbek, mint a kanok.

Hibák:
A felsorolt pontoktól való bárminemű eltérés hibának minősül, melyeket súlyosságuknak megfelelően kell elbírálni
• Túl erős stop
• Egy P1 foghiány
• Túl mély, vagy nem feszes ajkak
• A szemhéjak nem szorosan záródnak
• Túl szűk fülkagyló (fülproblémákra hajlamosít)
• Hordó formájú bordázat
• Túl hosszú lábak, vagy vékony csontozat
• Vékony, ritka vagy selymes szőr, ritka szőrzetű has. A szőr nem nyúlik túl a fülbőrön, vagy a farkon
• Enyhe méretbeli, vagy súlybeli eltérések

Súlyos hibák
• Bőrproblémák
• Hiányzó fogak (egy P1 foghiány elfogadható)

Kizáró hibák:
• Gyenge temperamentum, lövéstől, vadtól való félelem
• Súlyos harapási hibák (előre, keresztbe, vagy hátra harapás)
• Entropia, ectropia
• Fekete szőrszín

Megjegyzés:

A kanoknak két láthatóan normálisan kifejlett herével kell rendelkezniük, amelyek a herezacskóba teljesen leszállva találhatók.

Eredeti neve: Deutscher Wachtelhund
Angol neve: German Spaniel

A fajta története
A német fürjészebet 1908.-ban ismerte el önálló fajtaként az FCI, de a fajta eredete lényegesen korábbra nyúlik vissza. Már a XVII. századból vannak olyan festmények, melyeken a mai fürjészebekhez hasonló kutyákat láthatunk. Ebből az időből ered a fajta neve is. A lőfegyverek megjelenése előtt a fürjet hálóval vadászták. A vadat légszimattal kellett a kutyának megkeresnie és előtte lefeküdnie, majd a vadászok hálót borítottak a kutyára és az előtte lévő területre.
1800-as évek második felére a fajtát sok helyen ismerték Németországban, de szervezett, összehangolt tenyésztésről még nem beszélhetünk. A fajtában rejlő lehetőségekre először Robert Friedrich hívta fel a figyelmet a Zwinger und Feld című német lap hasábjain. E cikknek köszönhetően került hozzá a staufenbergi Grundener bárótól a Lord Augusta névre hallgató barna kan. A tenyésztésben őt tekinthetjük a fajta apjának, minden apai ág ide fut vissza. A tenyésztés megindításához szükség volt a megfelelő szukára is, aki hamarosan megérkezett Wanda Augusta személyében
A fajta tenyésztését elősegítendő 1903-ban megalakult a Német Fürjészeb Tenyésztők Egyesülete. A kezdet nem volt túl biztató, a tagság a tenyésztéshez nem volt kellően felkészült, ugyanakkor a fajta megismertetésére sem fordítottak sok figyelmet.
A helyzet gyökeresen megváltozott Rudolf Frieβ szinrelépésével. Ő volt az, aki a fajtában rejlő lehetőségeket felismerve folyamatosan népszerűsítette azt. Több évtizedes munkájának eredményeként az addig kallódó fajta fejlődésnek indult. Frieβ tudatosan elhagyta a kutyák képzésében a vadmegállást és a mezei munkát, az ilyen irányú hajlamot a tenyésztésben sem vette figyelembe. Ezen változtatások eredményeként a vadmegálló ősökkel rendelkező fürjészebből egy sokoldalú kajtatóeb lett, amely az erdei és vízi munkában érzi igazán otthonosan magát, a vadat nem megállja, hanem hangosan hajtja. Az ősi fürjészebek hatása ma is érezhető, az állomány egy kis százaléka vadmegállónak bizonyul.
A tenyésztésben a kezdetektől a vadászati teljesítmény volt a legfőbb szempont, a fajta tenyésztése a mai napig is teljes egészében vadászok kezében van. Küllemi célú tenyésztés a fürjészebnél teljesen ismeretlen, kiállításokon, kutyabemutatókon ritkán találkozhatunk vele. Ennek köszönhető, hogy néhány hasonló fajta sorsát elkerülve nem vált divatkutyává, megtartotta eredeti képességeit. A fürjészebet az anyaországon kívül főleg a német ajkú területeken karolták fel, így Svájcban és Ausztriában, ma is e három országban él a fajta zöme. Később Európa több országában is felfedezték, így ma Dániában, Svédországban, Csehországban és Szlovákiában is találkozhatunk vele, de Amerikában is használják őket. Magyarországi egyedszáma csekély, az itthoni kutyák jórészt importból származnak. 2010.-től a fajta magyarországi gondozását a Német Vizsla Klub Egyesület vállalta fel.

A fajta jellemző tulajdonságai
A német fürjészeb természetét egy kettősség jellemzi leginkább: gazdájához erősen kötődő, jól irányítható, „puha”természetű kutya, hatalmas vadászszenvedéllyel. Ez azt jelenti, hogy gyorsan tanul, szívesen dolgozik, jól fegyelmezhető, ugyanakkor a vadászatok során figyelni kell rá, mert a fegyelmet könnyen „felülírja” a hatalmas vadászszenvedély. Éppen ezért az alapfegyelem mielőbbi kialakítása és következetes fenntartása fontos feladat, mely a kutya használatát a vadászatok során alapvetően befolyásolja. A durva bánásmódot rosszul tűri, előfordul, hogy ilyen gazdának egyáltalán nem hajlandó dolgozni.
A fürjészeb fontos tulajdonsága a finom orr, mely lehetővé teszi, hogy a keresés során a nagy tempó ne menjen az eredményesség rovására. Ezen képesség fenntartása tenyésztésében a mai napig kiemelt jelentőséggel bír. Orrhasználatára jellemző, hogy szívesen csapázik, de a légszimatos keresést is gyorsan megtanulja és a kettőt eredményesen kombinálja.
A vadat egy-két egyed kivételével nem megállással, hanem hangadással jelzi, csakúgy a friss csapát is. A szemre kapott vadat – legyen apróvad, ragadozó, vagy csülkös vad – szívesen űzi, ezen tulajdonsága a fedett terepen való kajtatás során hasznos. A nem kívánt vadfajok hajtásáról kevés energiával le lehet szoktatni, egy idő után maga is felismeri, mi az, ami a lövés után számára elérhetővé válik. Jellemezően szívesen ugat, nem csendes fajta, ezt tartásánál célszerű mérlegelni.
A fürjészeb rendkívül intelligens és gyorsan tanul, a megtanultakra hosszú ideig emlékszik. E tulajdonsága képzésénél nagy előny, de egyúttal odafigyelést is igényel, hisz a gyors tanulás képessége nem csak a számunkra kívánatos dolgok elsajátításában mutatkozik meg. Következetlen magatartásunkat rövid időn belül felismeri és ki is használja.
Felnőtt korától a fürjészeb jellemzően fogós kutya. Ha arra módja van az útjába kerülő apróvadat, rókát, macskát igyekszik lefojtani. Ezen tulajdonsága miatt, ha más háziállatot is tartunk, érdemes minél fiatalabb korban összeszoktatni őket és a kezdeti időszakban fokozottan felügyelni. Ettől eltekintve az együttélés a kutyával nem jelent gondot, gyerekekkel barátságos, idegenekkel szemben is csak igen ritkán agresszív.
A kutyára rápillantva rögtön szemet szúr a hosszú szőr. Ennek köszönhető, hogy a kutya szúrós, sűrű növényzetben is könnyen, kevés sérüléssel mozog, nem fázós, hideg vízbe is gondolkodás nélkül bemegy. A hosszú szőr hátrányt jelent olyan helyeken, ahol sok a bogáncs és egyéb szőrbe ragadó gaz. Ilyenkor vadászat után célszerű legalább a hónaljakból, a nyakról és a fülekről eltávolítani a beleragadt szúrós gazokat, de természetesen legszerencsésebb az egész testfelületet átnézni. Ilyen helyzettől eltekintve szőrzete csak vedléskor igényel némi gondozást, alapos átfésülésével gyorsítjuk a vedlési folyamatot és a környezetében szétszóródó szőr mennyiségét is hatékonyan csökkenthetjük.

Nemet fürjeszeb

Forrás: nemetvizslaklub.eu