Német juhászkutya

Német juhászkutya standard (FCI 166)

Rövid történeti áttekintés: A Német Juhászkutya Egyesület (SV) bejegyzett egyesület (székhelye Augsburg), a Német Kinológiai Szövetség (VDH) tagja, hivatalos elismerés alapján a fajta alapító egyesületeként a német juhászkutya fajtagazdája és annak hivatalos fajtaleírásért felelős, melyet 1899. szeptember 20-án Frankfurt am Main-ban A. Mayer és von Stephanitz javaslatai alapján fogalmaztak meg és az 1901. július 28-i VI. Közgyűlés, az 1905. szeptember 17-én Kölnben tartott XXIII. Közgyűlés, az 1930. szeptember 05.-i Wiesbadenben tartott Vezetőségi és Tanácsadó Testületi ülés és az 1961. március 25-i Tenyésztési Tanács és Vezetőségi ülés, valamint a Német Juhászkutya Egyesületek Világszövetsége (WUSV) átdolgozott és 1976. augusztus 30-i konferenciája keretében elfogadott, melyet a Vezetőség és a Tanácsadó Testület 1991. március 23-24-én ismét átdolgozott.
A német juhászkutya tervszerű tenyésztése a Német Juhászkutya Egyesület (SV) 1899 évi alapítása után kezdődött, a közép- és dél német juhászkutyákból, azzal a céllal, hogy magas képesség- és teljesítményszintű szolgálati kutyát alakítsanak ki. E tenyészcél elérése érdekében fogalmazták meg a német juhászkutya hivatalos fajtaleírását (standard), mely a testi és jellembeli tulajdonságokra egyaránt vonatkozik.
Általános megjelenés: A német juhászkutya középnagy, enyhén nyújtott testalkatú, erőteljes és jól izmolt, csontozata száraz, felépítése feszes.
Fontosabb méretarányok: A kanok marmagassága 60-65 cm-ig, a szukáké 55-60 cm. A törzs hossza 10-17 százalékkal haladja meg a marmagasságot.
Wesen: Kiegyensúlyozott, erős idegrendszerű, magabiztos, teljesen elfogulatlan és (ha nem ingerlik) jóindulatú, figyelmes és irányítható. Zsákmányszerző ösztönnel kell rendelkeznie, terhelhetőnek és magabiztosnak kell lennie, hogy kísérő-, őrző-, védő-, szolgálati- és terelőkutyának megfeleljen.
Fej: Ék alakú, a testmérethez illő (hossza kb. a marmagasság 40 százaléka), anélkül, hogy durva vagy megnyúlt lenne. Összességében száraz, a fülek között mérsékelten széles. A homlok elölről és oldalról nézve csak enyhén ívelt, középbarázda nélkül vagy csak gyengén kifejezett középbarázdával. Az agykoponya és az arckoponya aránya 50-50%. Az agykoponya szélessége nagyjából megegyezik annak hosszával. A koponya felülről nézve a fülektől az orrhegy felé keskenyedik, ferde lefutású, nem erősen fejlett stoppal megy át az ék alakú arcorri részbe. Az alsó és a felső állkapocs erőteljesen fejlett. Az orrhát egyenes, bemélyedés vagy domborulat nem kívánatos. Az ajkak feszesek, jól záródnak és sötét színűek.
Orr: Feketének kell lennie.
Harapás/fogazat: Erőteljes, egészséges és teljes (a fogképletnek megfelelő 42 fog).
A német juhászkutya fogazata ollós harapású, vagyis a metszőfogak ollószerűen záródnak, oly módon, hogy az alsó metszőfogak a felső metszőfogak ollószerűen fedik az alsókat. A tétre harapás, az előre- és hátraharapás hiba, akárcsak a fogak hézagos elhelyezkedése és a metszőfogak egyenes fogínye. Az állkapocs csontjai erőteljesen fejlettek, hogy a fogak mélyen beágyazódhassanak.
Szemek: Közép nagyok, mandula formájúak, kissé ferdén elhelyezkedők, nem kidülledők. Színének lehetőleg sötétnek kell lennie. A világos, szúrós szemek nem kívánatosak, mivel hátrányosan befolyásolják a kutya arckifejezését.
Fülek: Közép nagy, felálló fülek, melyek egyenesen és egyazon irányba fordulva hordottak, nem oldalra behúzottak, elállóak. Végük hegyes, a fülkagyló előre néz. A félig vagy teljesen lelógó fül hiba. Mozgás közben és nyugalmi állapotban a hátrafelé leengedett fül nem hiba.
Nyak: 
Erőteljes, jól izmolt, lebernyeg nélkül. A törzzsel (a vízszintessel) 45 fokos szöget zár be.
TEST Felső vonal: 
A nyak illeszkedésétől a magas és hosszú maron és az egyenes háton át az enyhén csapott farig törés nélküli lefutású. A hát mérsékelten hosszú, feszes, erőteljes és jól izmolt. Az ágyék széles, rövid, erőteljesen fejlett és jól izmolt. A far hosszú és enyhén csapott (kb. 23 fokos szöget zár be a vízszintessel) és a felsővonal törés nélkül megy át a farktőbe.
Mellkas: Mérsékelten széles, alsó része (alsó mellkas) lehetőleg hosszú és kifejezett. A mellkas mélysége a marmagasság 45-48 százaléka. A bordák mérsékelten íveltek, a hordószerű mellkas ugyanolyan hiba, mint a lapos bordázat.
Farok: Legalább a csánkig ér, de nem a hátulsó lábközép közepénél túl. Alsó részén a szőr valamivel hosszabb. nyugalmi állapotban enyhén lelógó ívben hordott, izgalmi állapotban és mozgás közben erősebben megemelkedik, de nem a vízszintes fölé. Műtéti korrekció tilos.
VÉGTAGOK
Mellső végtagok: Minden oldalról nézve egyenesek, szemből teljesen párhuzamosak. A lapocka és a felkar egyforma hosszúságú és erős izomzattal szilárdan kapcsolódnak a törzshöz. A lapocka és a felkar által bezárt szög ideális esetben 90 fokos, de a gyakorlatban általában 110 fokos.
Könyök: Álló testhelyzetben és mozgás közben egyaránt sem kifelé, sem befelé nem fordul.
Alkar: Minden oldalról nézve egyenes és a két alkar egymással teljesen párhuzamos. Száraz és szilárd izomzat.
Mellső lábközép: Hossza kb. az alkar harmada, és azzal 20-22 fokos szöget zár be. A túl ferde (több mint 22 fokos szöget bezáró) és a túl meredek (kevesebb, mint 20 fokot bezáró) lábközép egyaránt hátráltatja a használati tulajdonságokat, különösen a kitartást.
Mancsok: Kerekdedek, jól zártak és íveltek, a talppárnák kemények, de nem durvák. A körmök erőteljesek és sötét színűek.
Hátulsó RÉSZ
Hátulsó végtagok: Enyhén hátra állítottak, miközben a hátulsó végtagok hátulról nézve párhuzamosak A comb és a lábszár közel egyforma hosszúságú és egymással kb. 120 fokos szöget zárnak be. A comb erős és jól izmolt.
Csánkízület: erőteljes, és szilárd, a hátulsó lábközép függőlegesen áll a csánkízület alatt. Zárt, enyhén ívelterős és feszes, alatta a hátulsó lábközép függőleges.
Mancsok: Zártak, enyhén íveltek, a talppárnák kemények és sötét színűek, a körmök erőteljesek, íveltek és szintén sötét színűek.
Mozgás: A német juhászkutya ügető típusú kutya. A végtagok hossza és egymással bezárt szöge olyan, hogy a kutya a hátvonal lényeges változása nélkül a hátulsó végtagokat a törzsig tudja tolni és mellső végtagjaival ugyanolyan messze előre tudjon nyúlni. A hátulsó rész mindennemű hajlama a túlszögeltségre csökkenti a szilárdságot és a kitartást, és ezáltal a kutyahasználati értékét. A szabályos testfelépítés és szögelések térölelő, talaj közeli mozgást eredményeznek, mely könnyed előrehaladás benyomását kelti. Az egyenletes és nyugodt ügetés közben az előre nyúló fej és az enyhén megemelkedő farok a fülek hegyétől a nyakon és a háton át a farok végéig futó, enyhén ívelt és töretlen hátvonalat képez.
Bőr: A bőr (lazán) a testhez simul, ráncképződés nélkül.
Szőrzet: A német juhászkutya szabályos szőrzete az ún. “Stockhaar”, a sima, félhosszú szőrzet, lágy aljszőrzettel. A fedőszőr lehetőleg sűrű, egyenesen kemény, és a testhez simuló. A fejen, beleértve a fülek belső részét is, a végtagok mellső oldalán, a mancsokon és lábujjakon a szőrzet rövid, a nyakon kissé hosszabb és erősebb. A végtagok hátulsó részén a szőr a lábtőízületig illetve a csánkízületig hosszabb, a combokon mérsékelt gatyát képez.
Szín: Fekete, a vörösesbarnától, a barnán és a sárgán át a világos szürkéig (ordas) terjedő jegyekkel. Egyszínű fekete, szürke (ordas) sötétebb kormozottsággal, fekete nyereggel és maszkkal. ordas sötét foltokkal, fekete nyereggel és maszkkal. Nem feltűnő, kis fehér mellfolt, vagy kivilágosodott szőrzet a végtagok belső nyereggel és maszkkal. Nem feltűnő, kis fehér mellfolt, vagy kivilágosodott szőrzet a végtagok belső oldalán nem kívánatos, de megengedett. Az orr minden színváltozatnál fekete. A hiányzó maszk, a világos-szúrós szemszín, akárcsak a világostól a fehérig terjedő jegyek a mellkason és a végtagok belső oldalán, a vörös farok vég és világos körmök, mind gyenge pigmentáltságként értékelendő. Az aljszőrzet enyhén szürkés árnyalatú. A fehér szín nem megengedett.
MÉRET
Marmagasság: Kanok 60-65 cm-ig, szukák 55-60 cm
Súly: Kanok: 30-40 kg, szukák 22-32 kg.
Megjegyzés: 
A kanoknak két szemmel láthatóan normálisan fejlett, teljesen a herezacskóban elhelyezkedő herével kell rendelkezniük.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Súlyos hibák: Azok az eddig leírtaktól való eltérések, melyek a kutyahasználhatóságát csökkentik.
– Fülhibák: Oldalt túl alacsonyan tűzött fülek, félig lelógó fülek, nem szilárd fülek, befelé dőlő fülek.
– Jelentős pigmenthiány.
– Az általános feszesség jelentős hiánya.
Foghibák: Minden eltérés a szabályos ollós harapástól és a fogképlettől, amennyiben nem tenyésztésből kizáró hibáról van szó.
Kizáró hibák: 
a) Gyenge wesen, harapós és gyenge idegzetű kutyák.
b) Bizonyítottan súlyos csípőízületi diszplázia.
c) Egyoldali és kétoldali rejtett heréjűség illetve szemmel láthatóan eltérően fejlett herék vagy csenevész herék.
d) Korrigált fül- vagy farok hiba.
e) Fejlődési rendellenességek.
f) Az alábbi fogak hiánya:
– 1 db P3 és egy további fog, vagy
– 1 db szemfog, vagy
– 1 db P4, vagy
– 1 db M1, illetve M2, vagy
– összesen három, vagy több hiányzó fog.
g) Állkapocs hiányosságai:
– 2 mm vagy annál nagyobb hátraharapás
– előreharapás
– az összes metszőfog tétreharapása
h) Több mint 1 cm eltérés a megadott marmagasságtól.
i) Albinizmus.
j) Fehér szőrzet, még ha a szem és a körmök sötétek is.
k) Hosszú “Stockhaar” (hosszú, puha, nem szorosan a testhez simuló fedőszőrzet aljszőrzettel, zászlók a füleken és a végtagokon, bozontos gatya ás farok, zászlóval).
l) hosszú szőrzet (hosszú, puha fedőszőrzet, aljszőrzet nélkül, általában a hát középvonalán választékkal, zászlók a füleken, a végtagokon és a farkon.)

Eredeti neve: Deutsche Schäferhunde
Angol neve: German Shepherd Dog

Eredete
A világ legnépszerűbb és legsokoldalúbb kutyafajtájának a története a múlt század végén, egy őszi napon kezdődött a Rajna völgyében. Egy fiatal nehézlovassági segédtiszt, Max von Stephanitz, éppen a közeli hegyekben gyakorlatozott csapatával.Max, aki csupán édesanyja miatt választotta a katonatiszti pályát, pedig valójában szívesebben lett volna gazdálkodó, unatkozva bámult lefelé a völgybe. Nem mondhatni, hogy ott valami különös történt volna: egy pásztor terelte nyáját a legelőn keresztül. A juhok mozgását, megálljanak-e vagy továbbmenjenek, balra forduljanak-e vagy jobbra, két kutya irányította, szinte minden parancsszó nélkül, pusztán gazdájuk gesztusai alapján. A harmincéves katonatisztet lenyűgözte a látvány. Ilyen állatok neki is kellenek, határozta el, minden áron, még ha saját magának is kell kitenyészteni őket, mert pénzért esetleg nem tehet szert rájuk. Hamarosan el is kezdte keresni az ideális pásztorkutyát, de sokáig nem talált megfelelő példányokat, olyan nagy volt a különböző helyi változatok száma. Miután a felső-bajor Kottgeiseringben hatalmas földet vásárolt és kialakította Haholz-Wieshof nevű családi birtokát, szert tett első juhászkutya kanjára is. 1898. január 15-én vásárolta az akkor három éves Hektor Linksrheint egy frankfurti tenyésztőtől. A 200 márkáért vásárolt Hektort Stephanitz később átkeresztelte Horand von Grafrath-ra. Horand egyes törzskönyvi számával minden német juhászkutya ősatyja. Egy évvel korábban Stephanitz vásárolt már egy nőstényt is, az ismeretlen származású Freya von Grafrath-ot, őt azonban csak később vette fel a törzskönyvbe. 1899. április 22-én, Karlsruhéban Stephanitz barátaival megalapította a Juhászkutya Egyesületet (Verein für SchäferHunde). Az Egyesület legfontosabb feladata a megfelelő tenyészanyag kiválasztása volt az igencsak vegyes juhászkutya-társaságból: a különböző szín- és szőrváltozatok mellett a fellelhető kutyák fül- és farok tartása is a legkülönbözőbb képet mutatta. A társaságnak sokat kellett küzdenie a fajta kialakításában a farkast is felhasználni kívánó törekvések ellen. Stephanitz és az egyesület tagjai alapvetően két helyi változatból kiindulva kezdték munkájukat. A thüringiai vonalat álló fülű, farkas szürke kutyák képviselték, melyek viszonylag kicsik és durva megjelenésűek voltak, de munkakutyák a javából, hatalmas aktivitással. A másik, nagyobb és erősebb kutyákat képviselő vonal Württembergből származott. Az SV növekedésének köszönhetően a két típus hamar összekeveredett és az állomány lassan homogenizálódott. Max von Stephanitz, aki a német juhászkutya fajta alapjait megteremtette, 1936. április 22-én távozott az élők sorából. Végzete nem érte váratlanul, rossz ómennek tartotta, hogy halála előtt néhány nappal meghalt kedvenc kutyája, Egga, akárcsak édesapjának halála előtt annak nagyra becsült papagája.
Az SV szinte kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett a komoly tenyésztői munkánál nélkülözhetetlen származás ellenőrzésre, hogy a későbbiekben már ismert vonalakkal dolgozhassanak a tenyésztők. Természetesen a törzskönyvbe kerülő első kutyák többsége ismeretlen származású volt, de utódaikat már egytől egyig pontosan bejegyezték – a korabeli gyakorlattal ellentétben, mely csak a kiállításokon első, második vagy harmadik helyezést elérő kutyákat vette fel a törzskönyvbe. Ez a ma már magától értetődő gyakorlat akkor fantasztikus újítást jelentett a kinológiában! A másik, 1910-től bevezetett intézkedést követően a kutyákat csak saját tenyésztőjük kennel nevén vették fel a törzskönyvbe. Korábban gyakran a mindenkori tulajdonos kennelének nevét viselték a kutyák, s ez az eredet ellenőrzést meglehetősen nehézzé tette. A kívánatos fajtajegyeket magába foglaló standardet az Egyesület már megalakulásának évében összeállította. ugyanebben az évben már kiírták, kanok és szukák részére egyaránt, az Év győztes (Jahressieger) címet, de az igazi dicsőséget az jelentette, ha valakinek terelőversenyen sikerült nyernie. 1903-ban az SV saját újságot is megjelentetett.

Jelleme
Igen értelmes és munkaszerető fajta. Észreveszi, sőt meg is érti, mi zajlik a környezetében, s természetes feladatának tekinti a családtagok, az otthon és a család tulajdonának védelmét. Rendkívül hűséges, gyengéd, barátságos és magabiztos. Noha a család minden tagjával – a gyerekekkel is – jó viszonyban van. A tenyésztés során az olyan egyedek kiválogatására törekedtek, melyek nagyon hűségesek családjukhoz, de szükség esetén tudnak gazdát váltani. Erre a szolgálati célú képzés során szükség is van, a kutya nem „betegedhet bele” ha új vezetőt kap. Kiváló a szimata. Szőrzete minden időjárásban megfelelő védelmet nyújt, ezért a német juhászkutya nyugodtan tartható ridegen is. Megjegyzendő, hogy társaság tekintetében más kutyák nem helyettesíthetik a gazda szerepét. A német juhászkutya életének központjában a gazda áll, és minden igyekezetével azon van, hogy a kedvében járjon. A fajta nem való olyan embereknek, akik sokat vannak távol otthonról; ha ugyanis nem kap elég figyelmet a gazdájától, úgy érzi, hogy büntetésben van.A német juhászkutya nagyon jól kijön a gyerekekkel, feltéve, hogy azok tisztelettel bánnak vele. Mindenképpen tudni kell róla, hogy ha a barátokkal folytatott játék eldurvul, ez a kutya a családhoz tartozó gyermekek védelmére kel. Az idegenekkel szemben óvatos, de ha a gazda azt jelzi, hogy minden rendben, akkor nem viselkedik ellenségesen velük. A család barátait lelkesen fogadja. A megfelelően szocializált német juhászkutyának sem fajtársaival, sem más háziállatokkal nem lehet gondja.A fajta rendkívül értelmes, szívesen és gyorsan tanul, és élvezettel hajtja végre a parancsokat.

Alkalmazásai
Ez az állat nem érzi jól magát, ha nincs mit tennie; a német juhászkutya a világ egyik legnépszerűbb munkakutyája. Használja a rendőrség és a katonaság; kutatási és mentési feladatokban vesz részt, de dolgozik vakvezető és kábítószer-kereső kutyaként is. Emellett jól szerepel az ügyességi és az engedelmességi próbákban is. Kimondottan jó választás az olyan, sportos életmódot élő személyek számára, akik szívesen próbálnak ki újfajta dolgokat a kutyájukkal.Mivel nagyon családcentrikus, kiválóan alkalmas családi kutyának is.

Nemet juhaszkutya

kutya.hu, kutya-tar.hu