Olasz kopó

Leírás
Karcsú testű, izmos, szép kutya. Feje hosszú, elhegyesedő. Orrtükre fekete. Harapása ollószerű. Füle háromszög alakú, hosszú, lecsüngő. Szeme sötét okkersárga. Nyaka szikár, lebernyeg nélküli. Háta egyenes, feszes, ágyéka rövid, izmos, fara enyhén lejtős. Mellkasa mély, a könyökéig ér, hasa felhúzott. Végtagjai vékony csontúak, párhuzamos állásúak. Farka hosszú, elkeskenyedő, figyelő helyzetben vízszintesen tartja. Szőrzete rövid vagy szálkás. Színe különböző árnyalatú rőt, vagy fekete és rőt. Fehér folt az arcorri részen, a koponyán, a szügyön, a mancsokon megengedett.

Tulajdonságai
Fáradhatatlan, képes arra, hogy reggeltől estig kövesse a vadat. Szaglása páratlan. Értelmes, tanulékony, kissé makacs.

Marmagasság: kan 52-58 cm, szuka 48-56 cm

Testtömeg: 18-28 kg

Alomszám: 4-8 kölyök

Várható élettartam: 10-14 év

Eredeti neve:Segugio Italiano a Pelo Raso
Angol neve: Italian Short-haired Hound

Eredete
Az olaszországi kopók közül legkedveltebb a segugio italiano, amelyet a Nemzetközi Kynológiai Szövetség is elismert. A segugio maremmano ennek egy változata, amelyet egyelőre csak az Olasz Kennel Klub (ENCI) regisztrált. A kör kibővül még az appennini kopóval is, amelynek élőhelye elsősorban a névadó Appennine-hegységhez kötődik.Az olasz kopóknak kétféle típusát ismerjük, amelyek küllemileg nagyon hasonlók egymáshoz, a szőrzetük azonban eltérő: az egyik fajta rövid, a másik pedig szálkás szőrt visel. Őseik közé az egyiptomi vadászkutyákat sorolhatjuk, amiről az ókori falfestmények is tanúskodnak. A mediterrán térségben minden bizonnyal a föníciai kereskedők révén terjedhettek el, majd a reneszánsz korban váltak igazán népszerűvé, főleg Olaszország középső és északi részén. A földművesek és a polgárok is szívesen tartották ezeket az ebeket.A nápolyi múzeumban található a Diana, a vadász című szobor, amelyen az istennőt követő kutyák és az olasz kopók között feltűnő hasonlóságot vehetünk észre. A Vatikán kincsei között lelhetjük fel a Diana íjjal és nyíllal című alkotást, amelyen szintén segugio kutyák láthatók.Az olasz kutyafajták közül saját hazájukban a segugio italiano a legelterjedtebb. Külföldön ugyanakkor alig ismert, bár Franciaországban és Spanyolországban is tartják. Északabbra csak egy-egy példányt találunk. A simaszőrű olasz kopók ma már genetikailag jóval sokfélébbek, mint őseik voltak. A nagy és kistermetű változatból egy gyorsabb és könnyedebb fajtát alakítottak ki a modern korban. A szálkásszőrű segugiókat feltehetően Galliában tenyésztették ki, az egyiptomi agárfélék és a római molosszusok keresztezése révén. Olaszországban a XX. században tudatos munka révén érték el a mai külsejüket.A segugio vadászebek általában falkában dolgoznak, szívósan és állhatatosan követik a nyomot. A vaddal való találkozást ugatással jelzik. Az 1882-ben létrejött olasz kynológiai szervezet tanulmányozta és elkülönítette egymástól a különféle segugio ebeket. Luigi Zacchetti nevéhez köthető a munka nagyobbik része. Ennek eredményeképpen került sor a segugio italiano meghatározására, 1920-ban.

Olasz kopo

Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu