Orosz fekete terrier

Orosz fekete terrier FCI-Standard N° 327
FORDÍTÁS: Dr. E. Yerusalimsky, O. Kornienko. Áttekintette Renée Sporre-Willes/ Eredeti változat: (EN).
SZÁRMAZÁS / PATRONÁLÓ ORSZÁG: Oroszország
AZ EREDETI ÉS ÉRVÉNYES STANDARD KIADÁSI DÁTUMA: 2010.10.13.
ALKALMAZÁS: Munkakutya, őrző-védő kutya, sport- és társasági kutya.
FCI-CSOPORTBEOSZTÁS:

  • 2. fajtacsoport Pinscherek és schnauzerek – Molosszer fajták – Svájci havasi kutyák.
  • 1.4-es szekció Pinscherek és schnauzerek.
  • Munkavizsga opcionális.

RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 
Az orosz fekete terrier fajta Oroszországban született meg az 1940-es évek második felében és az 1950-es évek első felében olyan fajták szelektív keresztezésével, mint a rottweiler, óriás schnauzer, Airedale Terrier és az újfundlandi. Az óriás schnauzer határozható meg a fajta legfőbb őseként. A tenyésztések kezdetét egy Moszkván kívüli katonai kutyaiskola felügyelte és a kutyáknak a bázis „Vörös Csillag” kennele adott otthont. A tenyésztők célja egy nagy, bátor, erős és kezelhető munkakutya kifejlesztése volt erős őrző-védő ösztönnel; egy olyan kutyáé, melyet sok célra lehet használni, és jól alkalmazkodik a különböző klimatikus adottságokhoz. A fajtát az FCI 1984-ben ismerte el.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS: A fekete terrier egy nagy kutya, kissé hosszú testtel és nagyon atletikus, szívós és robusztus testfelépítéssel. A fajta tulajdonságai közé tartozik a masszív csontozat és az erőteljes izomzat. Szimmetrikus nagy fejjel és tömör testtel és volumenes és mély mellkassal. A nemek közötti különbségnek egyértelműnek kell lennie.
FONTOS ARÁNYOK: A törzs kissé hosszabb a marmagasságnál, ez a szukáknál kissé kifejezettebb lehet. A mellkas mélysége ne legyen kevesebb, mint a marmagasság fele. A fej hossza ne legyen kevesebb a kutya marmagasságának 40 %-nál. A fang kissé rövidebb a koponyánál.
VISELKEDÉS ÉS TEMPERAMENTUM: Méltóságteljes és magabiztos kutya; jól kontrollált az összes szituációban. Ha a körülmények megkövetelik, azonnal felveszi az aktív-védekező testtartást, mindenestre hamar lenyugszik, ha megszűnik a fenyegetés. Ez a kedves fajta szeretetre méltó és nagy a kitartása; igénytelen, okos és barátságos. Jól alkalmazkodik a kiképzéshez és a különböző éghajlati feltételekhez, szorgalmas és megbízható.
FEJ 
AGYKOPONYA: A fejnek aránylania kell a testhez, annak ellenére hogy az nagy, masszív és hosszú.
Koponya: Mérsékelten széles lapos homlokkal. A koponya felső vonala párhuzamos a fang felső vonalával. A szemöldökívek és a nyakszirtcsont mérsékelten hangsúlyos.
Stop: Észrevehető de nem éles.
ARCKOPONYA:
Orrtükör: Nagy és fekete.
Fang: Erős, széles és kissé rövidebb a koponyánál. A fang az alapjánál széles és kissé keskenyedik az orr végéig. A bajusz és a szakáll hangsúlyos és a fangnak téglalapszerű, tompa megjelenést ad.
Ajkak: Vastagok, jól pigmentáltak és feszesek. Az ajkak szélei sötétek.
Állkapcsok/Fogak: Nagy, fehér fogak melyek szorosan illeszkednek egymáshoz, a lenti metszőfogak egy vonalban vannak. Teljes fogazat (42 fog). Ollós harapás.
Pofák: Száraz pofacsontok kerek de nem hangsúlyos pofákkal.
Szemek: Közepes nagyságúak, ovális alakúak, egyenes metszésűek és egymástól távol ülők, sötét színűek. A szemhéjak szárazak, feszesek és feketék.
Fülek: Lógnak. Magasan és szimmetrikusan tűzöttek, közepes méretűek, háromszög alakúak. Az elülső széle közel simul a pofákhoz. A fül bőre vastag, redőzetlen.
NYAK 
Erős, száraz és izmos. A nyak hossza körülbelül egyenlő a fej hosszával és a horizonttal 45-50 fokos szöget zár be. A nyakszirt erős és jól fejlett.
TÖRZS: Egységes, mély és volumenes, kiegyensúlyozott.
Felső vonal: Enyhén lejt a martól a farok tövéig.
Mar: Magas és jól fejlett, a kanoknál hangsúlyosabb, mint a szukáknál.
Hát: Erős, egyenes és izmos. A hát aktuális hossza egyenlő a martól a farok tövéig mért hossz felével.
Ágyék: Széles, rövid, izmos és kissé ívelt. A hossza egyenlő a hát aktuális hosszának felével.
Far: Széles, izmos, enyhén lejt és mérsékelten hosszú.
Mellkas: Mély, hosszú és széles enyhén ívelt bordákkal. A mellkas alakja (keresztmetszetben) ovális. A szegycsont hosszú és az elő mell enyhén túlnyúlik a váll izületen és izmos.
Alsó vonal és has: Ugyanazon a vonalon helyezkedik el, mint a könyök izület vagy kissé alatta. A has mérsékelten felhúzott. A horpasz csak enyhén fejlett.
FAROK: Vastag a tövénél és magasan tűzött. Mozgás közben a farkát vidáman hordja de a farok töve nem hajlik a hát fölé (mókusfarok).
A farkát hagyományosan vágják a származási országban. A vágatlan farok hosszának és alakjának nincs befolyása a kutya értékelésére. A vágatlan farok szablya vagy sarló alakú lehetőleg.
VÉGTAGOK 
ELÜLSŐ VÉGTAGOK:
Általános megjelenés: Az elülső végtagok elölről nézve egyenesek és párhuzamosak. A könyök singcsontjának távolsága a talajtól egyenlő a kutya marmagasságnak 50-52%-val.
Vállak: Hosszú, széles és jól hátranyúló. A lapocka és a felkar bezárt szöge kb. 100 fok.
Felkar: Izmos és nem rövidebb a lapockáknál.
Könyök: Szorosan simulnak a törzshöz.
Alkar: Egyenes, vastag, kerek csontú. Elölről és oldalról nézve függőleges.
Csüd: Rövid, masszív és kissé lejt oldalról nézve.
Mellső mancsok: Nagyok, tömörek és kerek alakúak. A körmök és a talppárnák feketék.

HÁTULSÓ VÉGTAGOK:
Általános megjelenés: Hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak, szélesebben tűzöttek, mint a mellső lábak. Oldalról nézve kissé a kutya mögé helyezettek.
Comb: Mérsékelten hosszú, enyhén lejt, széles, jól fejlett, volumenes izmokkal.
Térd: Jól szögelt.
Alsócomb: Nem rövidebb a comboknál.
Csánk: Erős, mélyen és vízszintesen tűzött. Nincsenek farkaskörmök.
Kicsit kisebbek, mint a mellső mancsok és közel ovális alakúak. A körmök és a talppárnák feketék.

MOZGÁS: Szabad és jól kiegyensúlyozott egyenletesen hajlított izületekkel. Tipikus mozgásmódja az energetikus ügetés hosszú lépésekkel, melynek erős tolóerőt adnak a hátsó végtagok és a mellső végtagoknál is jelentős a lépéshosszúság. A felső vonal szilárd marad.

BŐR: Szorosan simuló, redők vagy laza bőr nélkül, mindig rugalmas. Egyenletesen pigmentált.

SZŐRTAKARÓ 
Szőr: Kemény és vastag kettős szőrzet. Egy durva, vastag, enyhén hullámos fedőszőrből és egy puha, rövid és sűrű aljszőrzetből áll. A külső szőrzet fedi az egész testet. A természetes és vágatlan szőr hossza 5 – 15 cm között van. A fejen a szemöldök, a bajusz és a szakáll nagyon fejlett és dús.
A lábakat hosszú, tömött szőr fedi. Szükséges a helyes formára nyírás.
A vágott szőrnek ki kell hangsúlyoznia az erős és magabiztos kutya jellemét és semmiféleképpen sem szabad túl dekoratívnak lennie. A szőrt a leghosszabbra a lábakon és a fang körül hagyják. A nyírásnak ki kell hangsúlyoznia a masszív fejet a lapos homlokkal, jól tűzött fülekkel, erős nyakkal és a jó felépítésű, erős testtel.

Szín: Fekete, jelentéktelen mennyiségű a feketébe keveredő szürke szőr jelenléte megengedett. (A szürke elvegyülő szőr az egész testnek legfeljebb 1/3-át fedje).

MÉRET ÉS SÚLY

Kívánatos marmagasság:

  • kanok: 72 – 76 cm. De nem kevesebb, mint 70 cm. És nem több, mint 78 cm.
  • szukák: 68 – 72 cm. De nem kevesebb, mint 66 cm. És nem több, mint 74 cm.

A kissé magasabb egyedeket tolerálják, feltéve, ha arányosak és a fajtára jellemző kitűnő típussal rendelkeznek.

Súly:

  • Kanok: 50 – 60 kg
  • szukák: 45 – 50 kg.

HIBÁK 
Minden eltérés a megengedettől hibának tekintendő és a hiba nagyságának és a kutya egészségére és jó közérzetére és a hagyományos munkavégző képességére gyakorolt hatásnak megfelelően kell értékelni.

  • Lekerekített koponya.
  • A pigmentáció részleges hiánya az ajkakon.
  • A metszőfogak nincsenek egy vonalban az alsó állkapocsban. Kis metszőfogak.
  • Kerek szemek; enyhén világos színűek; ferdén, vagy keskenyen tűzött.
  • A nyak túl rövid és nem eléggé izmos.
  • A mar nem kifejezett.
  • Nyerges hát, vagy keskeny hát.
  • Túl hosszú ágyék; keskeny; nem eléggé izmos.
  • A vállak túl egyenesek.
  • Az alkarok túl rövidek.
  • A könyökök kifelé vagy befelé fordulnak.
  • A mancsok befelé vagy kifelé fordulnak.
  • A csánkok befelé, vagy kifelé fordulnak vagy sarló alakúak.
  • Az ügetés poroszkálással vegyül.
  • Puha vagy sima fedőszőr.
  • Rozsdás árnyalat a fedőszőrben.
  • Nincs aljszőrzet.

SÚLYOS HIBÁK:

  • Eltérés a nemi jellegtől.
  • Félénk vagy túlzottan izgága viselkedés.
  • A fej rövid vagy könnyű.
  • Látható harmadik szemhéj, világos színű szemek.
  • Vízszintes vagy túl meredek far.
  • Sekély vagy rövid mellkas.
  • Mókusfarok.
  • Görbe alkarok.
  • Korlátozott mozgás; lomha vagy nehézkes.
  • Selymes fedőszőr.

KIZÁRÓ HIBÁK:

  • Agresszív vagy túlzottan félős.
  • Minden egyértelmű fizikai vagy viselkedésbeli eltérést mutató kutyát ki kell zárni.
  • Eltérés azon fajták irányába melyekből a fajta ered.
  • A feketétől eltérő színű orrtükör.
  • Világos színű vagy eltérő színű szemek.
  • Az ollós harapástól eltérő harapás, vagy hiányzó fogak.
  • Sima fedőszőr és hiányzik a fejen, mellkason és a lábon a zászló.
  • A leírtaktól eltérő szín.
  • Fehér foltok vagy jegyek.
  • Egyértelműen meghatározható szürke szőrszálakból álló foltok.

N.B.: A kanoknak két, láthatóan normál fejlettségű, a herezacskóban elhelyezkedő herével kell rendelkezniük.

Eredeti neve: Black Terrier
Angol neve: Russkiy Tchiorny Terrier

Eredete
A fajtát kevesen ismerik fel, a laikusok hajlamosak óriás schnauzernek nézni, ami nem is teljesen alap nélküli, hiszen a fajta kialakulásában meghatározó szerepe volt. Az érdeklődők csodálkozása csak fokozódik, amikor megtudják, hogy ez a gyönyörű kutyát nem a szépsége miatt tenyésztették ki, hanem őrző-védő munkakutyának, és főleg Oroszországban még ma is az. A II. világháború alatt a Szovjetunióban drasztikusan lecsökkent a munkakutya-állomány, így az ország újjáépítése mellett el kellett kezdeni a katonai és rendőri szolgálati célokra, ipari objektumok, katonai bázisok védelmére alkalmas, az orosz éghajlati viszonyokat jól tűrő kutyák kitenyésztését. A negyvenes évek végén a Moszkva “melletti” Központi katonai kutyakiképző iskola Vörös Csillag kennelében G. P. Medvegyev vezérőrnagy vezetésével indult el a kísérleti tenyésztés. Kezdetben elsősorban a kaukázusi juhászkutya és a – többnyire Németországból a ,jóvátétel” során behozott másfajták tenyészegyedeinek keresztezésével próbáltak meg új fajtákat kialakítani: a bernáthegyivel a moszkvai őrkutya, az újfoundlandival a moszkvai vízi kutya, a német juhászkutyával a kelet-európai juhászkutya, ez utóbbival és a német doggal a moszkvai dog, és még más hasonló keresztezések történtek. Ezekből a kísérletekből mára csak a moszkvai őrkutya maradt fenn. A fajtakeresztezések mellett egy önálló fajta kialakítása is a tenyésztési célok között szerepelt. Ekkor még a fajtának neve sem volt, a küllemére is csak minimális elvárások fogalmazódtak meg: legyen a szélsőséges időjárást jól tűrő, nagytestű és fekete, a szemét takarja szőr. A jellemével kapcsolatosan azonban már ekkor megfogalmazódtak azok az igények, amelyek a mai napig jellemzik a fajtát. Legyen könnyen kezelhető és képezhető, munkabíró, nyugodt és kiegyensúlyozott a “mindennapokban”, de vad és kemény a munkában.Az új fajta kitenyésztésében kiindulásként az 1947-es születésű, Roy névre hallgató óriás schnauzer kant használták fel. “Öt” tekintjük a fajta ősapjának. Roy-jal különféle szukákat fedeztettek. Az airedale terrier Szottától 1952-ben született az első alom. További almok születtek moszkvai vizikutya szukáktól, ezek közül a tenyésztésben az Ufa nevű szuka leszármazottai maradtak meg. A tenyésztésbe a testvérpár Una és Unna rottweiler szukáktól 1953 és 1954 években újabb egyedek kerültek be. Ezekből az almokból származtak a fajtát későbbiekben meghatározó tenyészkanok Hajtár Szottától, Csubarik az Ufa nevű moszkvai vízi kutyától, Azart és Vah Unától, Araj Unnától. Ezekkel a kanokkal, Roy-jal, és egy Benjamino nevű rottweiler kannal fedeztették be a részben az első alomból származó, részben további szukákat. A tenyésztésben főleg a kutyák jelleme, munkabírása volt meghatározó.
A kialakuló új fajta a fekete terrier fantázianevet kapta, ami erősen megtévesztő, hiszen a terrier bár szögeléseire, mozgására hatott, nem volt meghatározó a fajta kialakulásában. Ez később számtalan tévedéshez vezetett. 1955-56-ban egyes fekete terrierek kikerültek a civil tenyésztőkhöz, ahol a fajta hamar népszerűvé vált. 1958-ban megjelent az első fajta-standard. Ekkor még két szőrváltozatot, a rövid- és a hosszúszőrűt különböztették meg. A Vörös Csillag kennel számára a rövidszőrű változat volt a kedvezőbb, amely kevesebb ápolást igényelt, ezzel szemben a civil tenyésztők az elegánsabb küllemű hosszú szőrű változatot tenyésztették tovább.A hetvenes évek végén Finnországból kezdett el a fekete terrier terjedni Európában. 1984-ben az FCI elismerte önálló fajtaként (a terrierek fajtacsoportjában!) orosz fekete terrier néven és 327-es számon kiadta ma is hivatalos fajtaleírást. 1996-ban adta ki az Orosz Kinológiai Szövetség a saját, Oroszországban, de egyre inkább azon kívül is elfogadott fajta-standardját. Sajnos ezt a FCI a mai napig nem fogadta el hivatalosan. 1990 és 1996 között 16 ezer kölyök születését regisztrálták Oroszországban.

Jelleme
Az orosz fekete terrier nemcsak nagy méretének és impozáns megjelenésének köszönheti népszerűségét, hanem gondolkodás módjának és átlag feletti intelligenciájának is. Vérmérsékletében nyoma sincs a terrierek izgágaságának. Magabiztos, kiegyensúlyozott, nyugodt jellem, de adott esetben nem kerüli el az összeütközéseket sem. Erős, határozott őrző- védő reakciókkal rendelkezik, ezért idegenek számára a gazda felügyelete nélkül a kertben, szabadon engedett kutyához való közeledés különösen veszélyes lehet. Természetesen, ha a gazda barátságosan beengedi, a kutya semlegesen viselkedik. Ezt a fajtát elsősorban őrző-védő munkára tenyésztették ki. Ez az erős ösztön már egész kicsi korban kialakul a kutyában. Az orosz fekete terrier, ha veszélyben érzi szeretett gazdáját, teljes erőbedobással képes küzdeni érte. Megtörtént olyan eset is, amikor egy 9 hónapos kölyök betörőt fogott a lakásban, de jellemzően egy éves kora körül jelentkeznek őrző-védő tulajdonságai, és ha veszélyesnek ítéli a helyzetet gazdájára nézve, akkor támadólag léphet fel: Természetesen ezt a tulajdonságát a megfelelő körültekintéssel kiválasztott kiképző segítségével tovább lehet fejleszteni, miután kedvencünk legalább az egy éves kort be- töltötte. A korai csibészelés agresszivitást, ritkábban félelmet válthat ki.Őrző-védőfajta, és erről akkor se feledkezzünk meg, ha kölyökkorától barátságos kutyának neveltük.
Nem hiába nevezik ezt a fajtát univerzálisnak, hiszen mind munkakutyaként, mind kiállítási kutyaként megállja a helyét, de családi kedvenc- ként is tartható. Kiváló alkalmazkodóképessége révén lakásban és kertes házban is jól tartható. Nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott természeténél fogva nem rágja szét tárgyainkat, nem zavarja felesleges ugatásával szomszédainkat. Nem lusta, de naphosszat képes feküdni, ha viszont játékról vagy munkáról van szó, azonnal rohan labdázni, sétálni, úszni, sőt az iskolába is. Ideális kísérőkutya, megjelenése nem csak elegáns, de tekintélyt parancsoló is!A család valamennyi tagját imádja, szereti, oltalmazza, de gazda csak egy van. Különös érzéke van ahhoz, hogy megérezze, hogy ki a gyengébb, ki fél, és oltalmába vegye, legyen az állat vagy ember. Számos esetben megfigyelhető az, hogy séta közben beleveti magát egy verekedő kutyabolyba, de csak azért, hogy szétválassza őket, rendet rakjon. Nem tűri meg maga körül sem az agressziót, sem a hangoskodást. Ha már van a családban kutya, macska vagy más háziállat, akkor sem kell tartanunk konfliktusoktól, hiszen az orosz fekete terrier bennük csak játszópajtásokra fog lelni. Társas lény, nem szeret egyedül lenni, ezért érdemes mellé egy társat beszerezni, ha nem szeretnénk, hogy kedvencünk egyedül érezze magát, ha mi nem lehetünk vele. Képes a kutya – macska barátság tipikus ellenpéldáját bemutatni, így például egy érdekes történetet.Egy családnál orosz fekete terrier pár élt együtt macskákkal teljes békében és harmóniában. A kutyák és a macskák között olyan szoros kapcsolat alakult ki, hogy amikor az egyik lánycicánál megindult az ellés, a szuka hanyatt homlok rohant értesíteni a gazdáját a jó hírről, mialatt a kan az ellés körül aktívan segédkezett. A furcsa körülmények között világra jött kis jövevény születésétől kezdve nem tágított a kutyáktól. Innentől kezdve együtt aludtak, ettek, egyszóval elválaszthatatlanok lettek egymástól. Természetesen, ha valakinek megfordul a fejében, hogy ilyen kutyát tartson az első kérdés az, hogy hogyan viszonyul az orosz fekete terrier a gyerekekhez. Ez a fajta a gyerekekkel szemben végtelenül jóindulatú, óvatos és oltalmazó. Intelligenciájának köszönhetően képes felfogni azt, hogy a gyermek adott esetben sokkal kisebb nála és játék közben borzasztóan ügyel arra, hogy meg ne lökje, véletlenül fel ne döntse kis barátját.

Szőrzetápolási igénye
Bizony ez a hosszú és elegáns szőrzet nem öntisztuló. Hullámos, hosszú, dús aljszőrzetű bundáról van szó, így a szőrszálak nem tudnak egymás mellett kicsúszni, így ha nem fésüljük rendszeresen, a szőrzet összegabalyodik, elnemezesedik, bepállik, amitől nem csak büdös lesz, de egyéb különböző egészségügyi problémák is kialakulhatnak. Aki nem tudja vállalni ennek a szőrzetnek az ápolását – vagy a kozmetikus költségeit – ne tartson ilyen kutyát! Végül még egy fontos dolog: mivel nagytestű, gyorsan növő kutyáról van szó, felnevelése nagy odafigyelést igényel. Fontos a kalciumban, fehérjében, vitaminokban gazdag táplálék, ami persze nem jelenthet túladagolást. Mindkét véglet egészségügyi problémákat okozhat, ezért kérjük ki tenyésztők, állatorvosok tanácsát. Mindezért a munkáért, törődésért cserébe, semmihez sem hasonlítható, ragaszkodó társat kapunk, aki vidámságával, intelligenciájával és tapintatával sok-sok örömet szerez gazdájának.

Orosz fekete terrier

Forrás: oroszterrier.hu,  kutya.hu.