Ősi dán vizsla

Tulajdonságai
Aktív, könnyen kezelhető, barátságos, kedves a családtagokkal. első ránézésre csendes és kiegyensúlyozott fajtának tűnik. Ha vadászkutyaként is igénybe veszik a munkáját, akkor rendkívül bátor, állhatatos, szívós, rendületlen. Mindig kitartóan és lelkesen dolgozik.

Ki illik hozzá a legjobban?
Az ősi dán vizsla jól érzi magát családban vagy aktív életet kedvelő, egyedülálló személy mellett. A fajta elsősorban a vidéki élethez szokott, de a kertes házas otthonban is jól érzi magát. Ha lehetősége van rá szívesen befekszik a fotelba.A dán vizsla szereti a mozgásban gazdag életet, hosszú sétákat.

Az ősi dán vizsla viselkedése vadászat során
Az ősi dán vizslát vadászat közben kicsit lassúnak látjuk, de ez igazából csak a nyomok módszeres, precíz követését takarja. Más vadászkutyákkal ellentétben állandó kapcsolatot tart fenn a gazdájával, amíg a nyomot követve halad előre. Szükségtelenül nem csap zajt. Tipikusan kisebb vadra viszik, de nagyobb vad, mint például a szarvas vadászatakor is megállja a helyét.

Az ősi dán vizsla termete és súlya:

Kan: 54-60 cm, lehetőleg inkább 56 cm felett,

szuka: 50-56 cm, de inkább 52 cm felett.

Ivarérett hím: 30-35 kg,

Ivarérett szuka: 26-31 kg.

Eredeti neve: Gammel Dansk Hønsehund
Angol neve: Old Danish Pointing Dog

Eredete
Az ősi dán vizsla, ahogyan azt a neve is mutatja Dánia vadászkutyája. A dánok, más skandináv népekhez hasonlóan kialakították a számukra ideális kutyafajtát. A Dán Kennel klub az 1715 és 1723 közötti időszakot a fajta fejlődésének korai szakaszaként határozza meg.A fenti korszak azért fontos az utókor számára, mivel már találunk a fajtára utalásokat és hozzá kötődő történeteket. Korabeli leírásokból világosan kitűnik, hogy a dán vizsla ősei ekkor már komolyabb háttérrel rendelkeztek. Egy 1702-ből származó feljegyzés szerint a dán farmerek a jeges vidéket kutyákkal járták, amelyek segítettek nekik a vadászatban. A téli időszakban fontos volt a húskészlet folyamatos biztosítása.A rendelkezésre álló források szerint 1710-ben az egyik farmer, Morten Bak, aki Glenstrup faluban lakott, egészen közel Randers és Hobro városokhoz elkezdte a helybeli kutyákat keresztezni ún. cigány kutyákkal. A kísérletezést nyolc generáción keresztül folytatta, és igyekezett egységes küllemi sajátosságokat kialakítani. Ezen az úton haladva fehér alapon barna foltos kutyák születtek, amelyek Bak-Hunke (azaz Bak kutyája) vagy később ősi dán vizsla néven váltak ismertté. A Bak család elkötelezett híve volt a fajtának, még Morten Bak dédunokája is folytatta a tenyésztést.A farmerek még hosszú ideig a saját kutyáikat “bloodhoundoknak” nevezték. Tették ezt annak ellenére, hogy a két fajtának nem sok köze lehetett egymáshoz. Az év nagy részében zord, kietlen vidéken azonban jól esett mesét szőni a kutyák származásáról, és sokaknak tetszett Szt. Hubert kutyáival való kapcsolat emlegetése.Az 1800-as évek elején a Diana c. vadászújságban megjelent egy cikk az ősi dán vizsla fajtáról, a vele való vadászat eredményességéről és a kutyák külleméről. 1826-ból fennmaradt egy a fajtát ábrázoló miniatúra is, amelyet egy hagenskovi kastélyban találtak meg.1864-ben a dán-német háború nem kedvezett a fajta tenyésztésének. Egyre kevesebb helyen folytatták a tradíciót. A két világháború is sokat ártott az ősi dán vizslának. Sokan felhagytak a tenyésztésével, csak néhány faluban maradt fenn a Bak-féle vérvonal, de szerencsére a fajta nem tűnt el teljesen. A dán vizsla ma is inkább a farmok életéhez kötődik vagy kertes házakban él. A fajta modern kori kutatása során vita támadt abban a kérdésben, hogy a dán farmerek egykori kutyái vajon milyen fajtájú ebekkel lettek összeházasítva. A kutatók végül arra az álláspontra jutottak, hogy a spanyolországi pointer típusú ebek is szerepelhettek a felmenők között. Ezeket nevezték ún. cigány kutyáknak. A Dán Kennel klub 1963-ban regisztrálta a fajtát. Külföldön kevésbé ismert, pedig érdemes lenne foglalkozni vele.

Küllemi jellemzői
Általános megjelenését tekintve közép termetű fajtáról van szó, amelynek teste erős felépítésű és szögletes alakú. Már messziről könnyű megkülönböztetni a nőstény és a hím kutyákat egymástól. Míg a kan nagyon erőteljes testfelépítésű, addig a szuka egy kicsivel könnyedebb. Természetüket tekintve a kan kicsit komótosabb, a nőstény tüzesebb és egyúttal szeszélyesebb is.Az FCI által közreadott küllemi leírásban azt olvashatjuk, hogy a marnál mért magasság és a test hosszának az aránya 8 : 9.
A fajta koponyája széles és domború, a pofája széles, a fej kifejezett stop nélküli, a nyak izmos. A dán vizsla orra húsos, a színe a világos májszínűtől a sötétig elfogadott. A közép méretű szemei sötét barnák. A lekerekedő fülei alacsonyan tűzöttek, az ajkai lelógók. A mellkasa széles és mély, különösen a kan kutyáké. Elvékonyodó, hosszú farkat visel. A bundája fehér alapon barna foltos, a szőrzete rövid és tömött, a legtöbb esetben inkább durva tapintású. A barna szín különféle árnyalatai fordulnak elő, de hivatalosan inkább a sötét színt preferálják. Hosszú, lelógó fülei miatt a fajtánál a fülgyulladás előfordulhat. Megfelelő odafigyelés és ápolás mellett azonban elkerülhető a probléma. A szemhéjbetegségek, mint például a szemhéj kifordulása és befordulása is megjelenhet.

Ösi dan vizsla

Forrás: kutya.hu