Pekingi palotakutya

Tulajdonságai
Az AKC fajtastandardja a palotapincsit “kiegyensúlyozott, kompakt kutyának” írja le. A temperamentuma “közvetlen és önfejű”, a megjelenése “oroszlános”, amely méltóságot és bátorságot sugall. Miközben személyében ideális ölebet hoztak létre, ez az apró kutyafajta minden, csak nem kecses. Éber, élénk, aktív, figyelmes, játékos, tanulékony, de eléggé akaratos. Ha szükséges, ugatós házőrző kutyává válik.

Érdekesség
Egyszer volt, hol nem volt, messze földön élt egy hatalmas oroszlán. Az oroszlán beleszeretett a legkevésbé valószínű romantikus jelöltbe: a selyemmajomba, a királyság legkisebb majmába. Hogy a mi fülig szerelmes hősünk elvehesse a választott hölgyet, megkérte Ah Chu-t, az állatok kínai védőszentjét, hogy zsugorítsa őt össze egy törpe méretére, de úgy, hogy képes legyen megtartani a hatalmas oroszlán szellemét. A legenda szerint, ennek a különös szerelemnek a gyümölcse lett a kínai Oroszlánkutya, más néven a félelmetes, ráncos arcú pekingi palotakutya, vagy palotapincsi.

Marmagasság: 15-25 cm
Testtömeg: 2,7-6 kg
Alomszám: 3-5 kölyök
Várható élettartam: 10-12 év

Eredeti neve: Pekingese
Angol neve: Pekingese

Eredete
Nagy múltú kínai fajta; története állítólag több ezer éves A fajta múltjának története valóban évezredekre nyúlik vissza. A Collins Gems Dogs (2004) szerint a palotapincsi az összes kistermetű távol-keleti fajta közül a legősibb. Az Amerikai Kennel Club (AKC) szerint ezeknek a kutyáknak a legkorábbi ismert említése a VIII. századi kínai Tang dinasztia idejére tehető.A kínai császári udvar kedvenceként a palotapincsit úgy tenyésztették hogy Buddha szellemét jelképezze és a kutyák gyakran kaptak olyan címeket, mint az “alkirály”, vagy a “birodalmi gárdista.” A császárok szokása volt, hogy kiválasszanak négyet közülük testőrnek az állami alkalmakkor.  Kettő jelenti be a közeledését, éles, fültépő ugatással és kettő tartja a köntöse szegélyét a szájában.
A Toa Kuang korszak során, 1821-től 1851-ig, a palotapincsi népszerűsége elérte a csúcspontját és egy ilyen “alkirály” megsebesítését, vagy egy “birodalmi gárdista” ellopását halállal büntették.
Míg hivatalos törzskönyves feljegyzéseket nem tartottak, a legszebb kutyák képeivel teli császári kutya-könyveket használtak fajtastandardként. Tenyésztési elméletekből sem volt hiány. A vemhes palotapincsi szukáknak naponta többször mutogatták a legszebb kutyák képeit és báránybőrön altatták őket, hogy a kölykök a kívánt dús bundával jöjjenek majd a világra.1860-ban, amikor a szövetséges csapatok elfoglalták Pekinget (mai nevén Beijing), öt palotapincsit találtak az elhunyt kísérőik mellett, akik öngyilkosságot követtek el, hogy elkerüljék a fogságba esést. Az egyik ilyen kutyát vitte magával egy bizonyos Dunne tábornok Viktória királynőnek, aki “Looty”-nak nevezte el újdonsült barátját. Looty portréja a mai napig ott lóg a windsori kastély falán. Kína szenvedélyes szerelmi viszonya a fajtával 1911-ben hirtelen véget ért. Az udvari tisztviselők gyakorlatilag minden palotapincsit megölettek az özvegy császárné Tsu Hsi halála után, aki körülvette magát a kis “oroszlánkutyák”-kal, hogy tekintélyt nyerjen. Szerencsére ekkorra a palotapincsit már meghonosították Nyugaton, így nem tűntek el végleg. Vélhetően Looty és barátainak Angliába történő átszállítása volt az az esemény, amelynek köszönhetően ma még láthatjuk úton-útfélen ezeket a bohókás kis kutyusokat. Az AKC először 1906-ban ismerte el a pekingi palotakutyát és az amerikai fajtaklub 1909-ben lett tagja az AKC-nak.

Leírás
Rövid lábú, de viszonylag hosszú testű kutyácska. Feje gömbölyű. Pofácskája mulatságos, szinte majomszerű – széles és ráncos. Szeme sötétbarna, füle lelóg. Törzse viszonylag hosszú. Végtagjai rövidek, jó csontozatúak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete hosszú, egyenes szálú, a fülén bojtot, nyakának elején sörényt, combján pedig zászlót alkot. Színe leggyakrabban barnásvörös, de lehet fekete, fehér, gesztenyebarna, ill. tarka foltos is.

Pekingi palotakutya

Forrás: kutya-tar.hu, haziallat.hu