Puli

PULI 55 sz. FCI standard
Származása:Magyarország
FCI besorolása:
I. fajtacsoport juhász- és pásztorkutyák
I. szekció: juhászkutyák
Munkavizsga nélkül
Általános megjelenés:
Középméretű, szilárd szervezetű, négyzetes testarányú, finom, de nem túl könnyű csontozatú. Kissé szikár testének minden része jól izmolt. Az egyes testrészek alakulása nehezen ítélhető meg, mert testét erőteljes, szalagokat, vagy zsinórokat képező szőrköntös fedi. Bírálat során ezért célszerű végigtapintani. A fej szőrzete oly mértékben dús, hogy a fejet kereknek mutatja, és a szemeket árnyékolja. A kereszttájékra szorosan záródó, dús szőrzetű farok hátrafelé enyhén emelkedő testforma látszatát kelti.

Fontos méretarányok:
Törzshossz: 1/1
Fanghossz/fejhossz: 3.5/10
Mellkasmélység/marmagasság: 4.5/10
Övméret/marmagasság: 12.5/10
Fülhossz/fejhossz: 5.2/10

Viselkedés és jellem:
Élénk vérmérsékletű, rendkívül tanulékony fajta. Gyermekszerető, kitűnő házőrző. Mai formája a sporttenyésztés hatására alakult ki.

TESTFELÉPÍTÉS

1. Fej
Elölről nézve kerek, oldalról nézve eliptikusnak látszik.
Agykoponya:
Koponya: Kicsi, és finom. A szemboltívek erősen fejlettek.
Stop: Gyengén fejlett
Arckoponya:
Orrtükör: Viszonylag kicsi, fekete színű.
Fang: Nem hegyes, az orrnyereg egyenes.
Ajkak/pofák: Feszesek, mélyen pigmentáltak.
Állkapocs/Fogak: A fogképletnek megfelelő teljes /42 fog/ ollós harapás.
Szemek: Közepes nagyságúak, sötétbarna színűek, kissé ferde metszésűek, élénk, értelmes kifejezésűek. Közepesen távol helyezkednek el egymástól. A szemhéjszél feszes, és jól pigmentált.
Fülek: Széles alapúak, középmagasan tűzöttek. A lógó fülkagylók kerekített V alakúak.

2. Nyak
Középhosszú, feszes. Izmos. A vízszintessel 45 fokos szöget zár be. Dús szőrzet fedi.

3. Törzs
Felső vonal: Egyenes, a faroktartás miatt hátrafelé emelkedőnek tűnik.
Mar: Csak kis mértékben emelkedik a hát síkja fölé.
Hát: Középhosszú, feszes, izmolt.
Ágyék: Gazdagon izmolt, rövid.
Far: Rövid, enyhén lejtős.
Mellkas: Mély, hosszú, jól ívelt bordákkal.
Has: Hátrafelé fokozatosan húzódik fel.

4. Farok
A középmagasan tűzött farok minden esetben szorosan záródik a kereszttájékra. Kiegyenesítve a csánkig ér. Dús szőrzet fedi.

5. Végtagok
Elülső rész:
Lapocka, váll: A lapocka ferdén és feszesen fűződik a mellkashoz. A marból bocsátott egyenes a mell elülső részét annak legmélyebb pontján érinti. A lapocka és a felkar közötti szög 100-110 fokos.
Felkar: Középhosszú, jól izmolt, a test hossztengelyével párhuzamos.
Könyök: Szorosan a mellkashoz simul. A felkar, és az alkar közötti szög 120-130 fokos.
Alkar: Hosszú, egyenes, száraz izomzatú.
Elülső mancsok: Rövidek, gömbölydedek, szorosan egymás mellett elhelyezkedő ujjakkal. A karmok feketék, vagy sötét palaszürkék. A talppárnák sötét színűek, és rugalmasak. A mancsok állása közepesen széles, és párhuzamos.
Hátulsó rész:
A végtagok állása közepesen széles, és párhuzamos. A medence és a comb közötti szög kb. 100-110 fokos. A térdizület szögelése 100-110 fokos.
Comb és lábszár: Hosszú, és jól izmolt.
Lábközép: Rövid
Hátulsó mancsok: Kissé laposabbak az elülsőknél, egyébként ugyanolyanok.

6. Mozgás
Igen élénk, temperamentumos. Lépése rövid, vágtája gyors, rendkívül fordulékony. Mozgása gyakran jellegzetesen aprózó, pörgő, szökdécselő.

7. Bőr
Ráncoktól mentes, feszes, erősen pigmentált. A szabad bőrfelült minden színváltozatnál fekete, vagy sötét palaszürke.

8. Szőrzet
Kölyökkorban tömött, hullámos, vagy göndör lefutású. Később fürtöket képez, majd erős szerkezetű szalagokat vagy zsinórokat alkot. Szőrköntöse durvább felszőrökből és finomabb pehelyszálakból áll. A két szőrtípus határozza meg a bunda jellegét. Amennyiben a felszőr aránya nagymértékben meghaladja a pehelyszálakét, a szőrköntös nyitott, jellegtelen szerkezetet mutat. A kívánatosnál több pehelyszál túlságosan lágy szerkezetű, nemezesedő, nehezen kezelhető szőrzetet eredményez. A kétféle szőr genetikailag meghatározott helyes aránya alakítja ki a könnyen ápolható, esztétikus megjelenésű szalagos, vagy zsinóros formát. A zsinórok mérete a fartájékon, az ágyéktájon és a hátvonalon a leghosszabb /20-30 cm/. Legrövidebb a fejen, és a végtagokon /10-12 cm/. A fej ernyőzöttsége akkor ideális, ha a szőr erős szerkezetű, zsinórszerű lefutású. És jól takarja a szemeket és az arcorri részt. A kifésült, az elhanyagolt, gubancos szőrzet egyaránt nem kívánatos.
– Fekete
– Fekete, kissé rozsdavörös, vagy szürke árnyalattal
– Fakó, határozott fekete maszkkal a pofa körül
– Szürke
– Gyöngy fehér, zsemleszínű árnyalattól mentesen
A szügy tájékán maximum 5 cm átmérőjű fehér folt megengedett. Az ujjak közötti fehér tűzöttség nem számít hibának.
Minden más jellegű jegy, színeltérés hiba.

9. Méret
Marmagasság:
Kanok: 39-45 cm, ideális méret: 41-43 cm
Szukák: 36-42 cm, ideális méret: 34-40 cm
Testsúly:
Kanok: 13-15 kg
Szukák: 10-13 kg

10. Hibák
Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.

11. Kizáró hibák
– Rövid, nyílt szerkezetű, sima szőrzet
– Sarlószerű, vagy zászlós faroktartás
– Színhibák és foltosság
– Előre- vagy hátraharapás
– P2-3-4, és M fogak hiánya
– A standardban rögzített mérettartománytól eltérő méret

Utólagos megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.

Jelleme
A puli értelmes, eleven karakteres kutya. Kiváló házőrző, amely habozás nélkül megvédi családját és otthonát. A családhoz igen hűséges, de a természetben mindig megmarad némi független vonzás. Szeret a szabadban lenni, bármilyen legyen is az idő. Az idegenekkel szemben eleinte tartózkodóan viselkedik, és később sem kedvel meg mindenkit. A jelleme nagyban függ a gazdájától.A puli általában jól megfér a többi kutyával, s a más háziállatokkal való kapcsolata is csak ritkán okoz gondokat. Rendszerint jól kijön a gyerekekkel is. Hajlamos arra, hogy különösen szoros kapcsolatot alakítson ki a család valamelyik tagjával, aki attól kezdve számíthat a kutya figyelmére és fokozott szeretetére.

Szőrzetápolási igénye
A pulikölykök rövid bodros szőrrel jönnek a világra, amely csak egyéves korukban kezd „tincsesedni”. A puha aljszőrzet szálai összeakadnak a durvább tapintású, hosszabb fedőszőrzettel, és ez megindítja a tincsekké összeállás folyamatát. A magától kialakult tincseket kell évente kétszer korrigálni, például a hát és farok találkozásnál. A felnőtt puli sohasem hullatja a szőrét, és egyéves kora után sem kefélni, sem fésülni nem kell, viszont a szőrét gyakran vágni kell, hogy ne botoljon bele. Ahol nemezesedett a szőrzet, ott nem nem foglalkoztak eleget az állat szőrével. Ennek a szőrzetnek fő hátránya az, hogy könnyebben beleakadhatnak az ágak.Ezt a fajtát csak akkor szabad megfürdetni, ha az valóban feltétlenül szükségessé válik, és akkor is legfeljebb nyáron, ugyanis a sűrű szőrzet néha csak napok alatt szárad meg teljesen. A teljes száradás után is ajánlatos egy napig lakásban tartani. Fiatal korban nem ajánlott a gyakori fürdetés, mert nehezíti a tincsesülést. A száj körüli szőrt valamivel gyakrabban érdemes mosni – és ugyanez érvényes az ágyék és a hasalj szőrére is. Felnőtt korban óvni kell mert hamar megfázáshoz vezet a nagy tömegű nedves szőr. De fürdetés nélkül a fehér színű puli nem marad fehér.
A teljes zsinóros szőrzet általában csak a kutya hároméves korára alakul ki, de még egy további évig is eltarthat, mire a zsinórok mindenütt egyforma hosszúvá válnak. Időnként ellenőrizni kell a kutya szemeit és hallójáratait is.

Tanítása
A puli elég értelmes ahhoz, hogy gyorsan megértse a gazdájától kapott parancsokat, de az már a nevelés során alkalmazott megközelítéstől függ, hogy engedelmeskedik-e azoknak. Ha újra meg újra ugyanazt a parancsot hallja tőlünk, az felerősíti a természete független – és olykor makacs – oldalát. Célszerű foglalkozásokat némi hancúrozással és labdázással vegyíteni, hogy a kutya számára tartósan élvezetesek maradjanak. Ha a gazdája jól reagál e fajta viselkedésére, és főként a helyes viselkedés jutalmazásával neveli kutyáját, akkor rövid idő alatt szinte bármire meg tudja tanítani. A puli – főként, ha kan – elég domináns viselkedésű lehet, ezért a nevelése és tartása során igen következetesnek kell lenni, de ennél is fontosabb a szeretet. Félénk természete miatt tanácsos a kutyát kölyökkorában a lehető legtöbb emberrel összeismertetni, mivel így megelőzhető, hogy az idegenekkel szembeni bizalmatlansága eltúlzottá váljon.

Mozgásigénye
A puli mozgásigénye átlagos, de ahhoz is jól alkalmazkodik, ha néha a megszokottnál rövidebb ideig tart a séta. Ezt a kutyát kegyetlenség unalmas életre kárhoztatni – akkor érzi igazán jól magát, ha kedvére hancúrozhat és játszhat. Ezt – részben a különleges szőrzet miatt – már nézni is nagy élmény. Általában szeret labdázni és apportírozni is. Megfelelő gazda mellett a puli igen jó eredményeket érhet el egyes kutyás sportokban, például az ügyességi próbákon vagy labdázásban (flyball).

Eredete
A puli minden kétséget kizáróan ősi magyar pásztorkutyafajta. Vándorló elődeink a nyájak, kondák, gulyák és ménesek mellett legfőbb segítőiket, a pásztorkutyákat is magukkal hozták a Kárpát-medencébe. A nagy testű, erőteljes felépítésű komondor és kuvasz rendíthetetlenül őrizték gazdáik vagyonát, míg az örökké fürge csivogó puli összetartotta a jószágot. A középkori vándorlás során, mielőtt elődeink elfoglalták új hazánk területét, közel 100 évet töltöttek a Don és a Dnyeper közötti Levédia, majd attól kissé délebbre, Etelköz területén. A magukkal vitt ázsiai kutyák minden bizonnyal keveredtek a helyi típusokkal, de megtartották karakterüket, hisz tenyésztésük során az elsődleges szelekció az őrzés és a terelés volt. A puli évszázados fennmaradása a szorgalmat és találékonyságot követelő pusztai életmódnak és a nyáron forró, télen zord időjárási viszonyoknak köszönhető. E hatások alatt a fajta nemesedett, külső megjelenése bozontos szőrzetével sajátosan alakult.A puli kifejezést a kutatók kétféle eredetre vezetik vissza. Az Amerikai Egyesült Államokban DR. PÁLFALVY SÁNDOR és DR. THARDY FRIGYES elemzései szerint a puli szó a fajta terelésmódjából adódhat, amely a sumer nyelvben “támadva terelőt” jelent. Megítélésük szerint a puli több ezer éves múltra vezethető vissza, amelyet a Hammurabbi Kódex adataival, a bagdadi múzeumban őrzött hatezer éves fehér alabástrom szobrocskával és égetett agyagtáblákon talált feljegyzésekkel próbáltak alátámasztani. Annyi bizonyos, hogy Európában a terelőkutyák céltudatos tenyésztésére a XVII. században tértek át. A német szakirodalom rendkívül gazdag ismeretanyagot dolgozott fel a pásztorkutyák tenyésztésének történetéről. Ebben HEPPE 1751-ben a következők szerint írja le elsőként a puli ősi formáját: “Erősen bodor és nemezes szőrűek, színük általában hollófekete, vannak nagyobb és kisebb testűek. Közepes termetük tömzsi, tekintetük dacos.”. 1773-ban BUFFON a juhászkutyák csoportjában a pulihoz hasonló kutyát ír le, amelynek testét az arcorr és a végtagok kivételével bozontos, általában fekete szőrzet fedi. Fő feladatuk a nyájak irányítása és a rend fenntartása volt. Sajnos e juhászkutyák magasságáról feljegyzés nem készült. HOFFMANN osztrák kinológus a magyar pásztorkutyát “magyar vízi kutya” elnevezéssel jelölte. Tény, hogy a hortobágyi és kunsági pásztorember a puli változatai között “vízen járó puli”-ról is beszélt. Valószínű, hogy ez a megnevezés az uszkár német megfelelőjéből (Pudel) származhatott, mivel az uszkárt nevezték akkoriban vízi kutyának. A spanyolországi eredetű uszkár minden bizonnyal a nagy testű és gyapjasabb spanyol juhfajták térhódításával jutott el hazánk területére.RAITSITS és TURCSÁNYI a puli szó német eredetét feltételezték. KENÉZ ZOLTÁN, a Hortobágy és a Kunság közkedvelt kutyása, 1820-ban az alábbiakat írta: “A nagy sziktó locsogójában legelésző méneseken már távolról gyönyörködünk. A csikós kancákat a zsombékok közül már szemünk láttára két vízen járó puli tereli ki az akolhoz, mert a lovas legények oda be nem juthatnak.”. Majd a továbbiakban megállapítja, hogy “Az uszkár vagy pudli nyomait a terelő juhászkutyák külsején igen gyakran szembeötlően tapasztalhatjuk, mert a Hortobágyon éltek s élnek is olyan pulik, amelyeknek szőrzete az uszkár kültakarójának szőrzetével hasonlatosan, göndörödésre igen hajlamos.”. MÉHELY állítása szerint a spicc, illetve puliforma kutyák valaha az Északi-sark egész tájékán elterjedtek voltak, s így feltételezhető, hogy “eleink már őshazájukban is ismerték a pulit, s éppen nem lehetetlen, hogy a honfoglalás idején hozták magukkal.”. SUK DEZSŐ, a magyar pásztor- és juhászebek ismerője, a puliról így írt: “Ez a kis kutya zseni, mint nyájőrző, egyszerűen mesével határos mint juhterelő, a szó szoros értelmében nélkülözhetetlen. Sok esetben emberrel egyáltalán nem pótolható. Tanulékonyabb, intelligensebb ebfajta a világon nincs még egy. Láttam pulit, amelyik juhász nélkül őrzött 400 darab birkát 25 hold gyepen, amely nem volt szélesebb 150 méternél, és körül volt véve vetésekkel. Ennek ellenére egy szál gabonát a birka le nem haraphatott, pedig a puli egyedül őrizte. Erről a kutyáról el lehet mondani, hogy csak éppen beszélni nem tud. Érteni mindent! Nemcsak gazdája szavait, de intését, sőt szemeivel kifejezett akaratát is parancsnak veszi és feltétlen teljesíti.”. HERMAN OTTÓ szerint: “A puli a legnevezetesebb terelő pásztoreb, nyilván a magyarok közép ázsiai őskutyája, faj szerint megvan ma is Tibetben, Lhassában, honnan az angolok utolsó sikeres benyomulásuk után elhozták. Erről az öreg pásztorok hite az, hogy már az ősök hozták magukkal.”. Amerre a magyarok a népvándorlás idején haladtak, megtalálhatók a pulihoz hasonló fajták. A HERMAN OTTÓ által is említett tibeti terrier és Lhassa apso minden bizonnyal a puli rokon fajtái, bár napjainkban sok, a sporttenyésztés hatására létrejött eltérő vonás található közöttük, az ősi bélyegek felfedezhetők. A testarányok, a forma, a fejtípus, a faroktartás módja, a hosszú szőrzet a rokonság jelei. A lengyel alföldi pásztorkutyát (Polsky owczarek nizinny) hazájában valamikor csak bozontos pásztorkutyaként emlegették. Közepes mérete, pulihoz hasonló karaktere és ugyanazon terelőtevékenysége a rokonság mellett szólnak. Az uszkár fejlődéstörténetileg valószínűleg nem rokona a pulinak, bár a hazánkba importált juhokkal együtt valóban bekerült az országba, s keveredett a pulival. A puli homogén zsinóros szőrzete, a dominálóan fekete színe és az időnként ma is érzékelhető megnyúlt arcorri része az uszkár hatására vezethető vissza. A puli legközelebbi rokon fajtái, az őspuli alapon német és francia pásztorkutyákkal keresztezett, már a Kárpát-medencében kialakított másik két magyar pásztorkutya a pumi és a mudi. E két utóbbi fajta kialakítása e század elejére, s meghatározóan a sporttenyésztés hatására vezethető vissza. A század elején a pumi és a puli név gyakran keveredett, s csupán apró jellegbeli eltérések megjelöléseként, ötletszerűen használták. A két fajta egyértelmű leírása, különválasztása és nemesítése DR. RAITSITS EMIL munkájának köszönhető. A puli nevének magyarázataként felmerülő két elmélet közül megítélések szerint a közép-ázsiai szóeredet régebbinek és bizonyítottabbnak tűnik az uszkárra visszavezethető feltételezésnél. A magyar származású SCHEDEL ANDOR és az angol THOMPSON ásatásai és nyelvészeti kutatásai a sumer kutyakultusz rendkívüli fejlettségét támasztják alá, amelyben a pulira utaló nyomok is felfedezhetők.A magyar pásztorkutyafajták felkutatását és törzskönyvezését az első világháború után DR. RAITSITS EMIL helyezte új alapokra. Az Állatorvosi Főiskola tanáraként nagy szakértelemmel, megszállottsággal és őszinte alázattal tevékenykedett a magyar fajták nemesítése terén. Munkásságával a kipusztulás határáról mentette meg fajtáinkat. 1924-ben a MEOE-től különválva megalakította a Magyar Kutyafajták Törzskönyvét (MRT), amelynek első elnöke volt. Tagjaik között DR. HAMARY GÉZA, MARTOSI MÓROC DÉNES, SCHNEEBERGER BRÚNÓ és DR. VANTSÓ GYULA tevékenykedtek. Hivatalos székhelyük az Állatorvosi Főiskolán volt, ahol több kiállítást és szemlét is rendeztek. DR. RAITSITS egyetemi munkája mellett az Állatkert állatorvosaként is dolgozott, ahol az akkori igazgatóval, DR. LENDL ADOLFFAL együttműködve a magyar kutyafajták legszebb egyedeit gyűjtötték össze és mutatták be a hazai és külföldi látogatóknak. Az állatkerti tenyészet népszerűsítő tevékenysége nyomán fajtáink legjobb egyedei a világ számos országában ismertté és keresetté váltak. A külföldiek, s elsősorban a külföldön élő magyar származásúak érdeklődését főként a puli keltette fel. A fajta bámulatos intelligenciája, önálló munkavégző képessége, hűsége, bátorsága legendássá és népszerűvé tették. A puli az országos, majd később a nemzetközi kiállítások sztárjává lépett elő az első világháborút követően. Az új alapokon szervezett tenyésztés tenyészegyedei valóban az akkor elérhető legkiválóbbak voltak. A kanok közül Vidra és Bobi, a szukák közül Marcsa és Anikó “győztes”, majd ?örökös győztes” címeket értek el. Marcsa kiválóan örökítő, nagyszerű szuka volt. Egyik ismert utóda Örökös Győztes Gazdag Állatkert (Csibész) PL 136, következő generációk meghatározó törzskanja, DR. HAMARY Géza tulajdona volt. E puliról MAUGSCH GYULA szobrászművész 1931-ben szobrot készített, amelyet a herendi porcelángyár sokszorosított. Az érdeklődés fokozódott a puli iránt. Pótolhatatlan lett mint terelőeb, s a legnagyszerűbb házőrzővé vált. DR. RAITSITS EMIL köré egyre többen csatlakoztak, akik önzetlenül, valóban a legtípusosabb kanokat és szukákat kutatva nemesítették a pulit.
Az 1930. májusában kiadott Kutyatenyésztés című folyóirat elsősorban a magyar pásztorkutyákról szóló cikkeket jelentetett meg. RAITSITS EMIL mellett ABONYI LAJOS, ANGHI CSABA és VANTSÓ GYULA írásai voltak iránymutatóak. 1932. márciusában az Országos Magyar Gazdasági Egyesület felkérésére DR. RAITSITS megrendezte a magyar kutyafajták versenyét. Ezen a bemutatón 26 pulit, 4 pumi, 17 komondor és 22 kuvasz vett részt. Az Országos Magyar Rendőrkutya Egyesület szervezésében a nagy nyilvánosság előtt itt szerepeltek bemutatóval elsőként a többszörös győztes rendőrpulik: Szegedi Kóbi Bikfic, Kispesti Őrszem Kadét, Újpesti Őrszem Apród. 1932. szeptember 8-án, a Margitszigeten egy különös kiállítás megrendezésére került sor, amely a “Dáma és kutyája” címet viselte. Ennek keretében 10 pulit neveztek be gazdáikkal közös szereplésre. 1933. februárban a Kutyatenyésztés című folyóirat helyébe a Magyar Kutyatenyésztő lépett. Az induló új lap nagy elismeréssel írt a magyar fajtájú kutyák akkori bemutatójáról, ahol 150 kutyát bíráltak el. Sajnos RAITSITS EMIL súlyosbodó betegsége folytán megtorpant a kutyakiállítások szervezése. 1934. március 18-án a szokásos mezőgazdasági kiállítás keretében került volna sor egy nagyszabású kutyabemutatóra, amelyet RAITSITS EMIL halálhírének bejelentése szakított félbe. Halálával nagy űr támadt a magyar kinológiában. Utóda az Állatorvosi Főiskolán DR. ABONYI LAJOS lett, aki ANGHI CSABÁVAL együttműködve továbbra is biztosított lehetőséget a magyar kutyafajták törzskönyvezésére. 1934. május 10-én már az új vezetőség szervezte a nemzetközi kiállítást, amelyre 71 pulit neveztek.1935-ben DR. ABONYI LAJOS, DR. ANGHI CSABA és DR. MÜLLER IVÁN összeállították a magyar pásztorkutyafajták jellegleírását, s ebben négy méretkategóriába sorolták a pulit. Ezek a következők:

– törpepuli (30 cm alatt);
– kis puli (30-40 cm);
– középpuli (40-50 cm);
– nagy vagy rendőrpuli (50 cm felett). Ugyanakkor döntöttek az elfogadható színekről és kizárták a tenyésztésből a foltos egyedeket.

A második világháború kitörése előtti utolsó kiállítás 1940. március 31-én rendezték meg, melyen 47 puli mutattak be. A nyomasztó gazdasági helyzet megtörte a tenyésztés korábbi lendületét, de a létszámában megtöbbszöröződött, minőségben megerősödött puli állományt számottevően nem csökkentette. RAITSITS EMIL a húszas-harmincas években igen céltudatosan karolta fel és irányította a magyar fajták tenyésztését. Képzett állattenyésztőként és állatorvosként hamar átlátta, hogy a pásztorélet módosulásának hatása lesz a kutyafajták szelekciójára. Tudta, hogy a munkakészségre és képességre épülő természetes kiválasztás helyett a pásztorkutyák nemesítésében a sporttenyésztés lesz a legnagyobb fajtaformáló tényező. A birkaterelés háttérbe szorult, a házőrzés, a társszerep előtérbe került. A hatvanas években megkezdődött a fehéret, majd a hetvenes évek során a maszkos fakót nemesítő program. A 600-800 tagot számláló központi fajtaklubban valódi klubélet zajlott. DR. ABONYI LAJOS, DR. ÓCSAG IMRE, DR. BORDÁCS IMRE, NAGY LÁSZLÓNÉ, BÁRÁNY ANZELM, majd DÓZSA GYÖRGY iránymutatásával nemesítették a fajtát. 1972-ben volt olyan nemzetközi kiállítás, ahol 80-100 pulit is felvezettek. Külföldön is egyre népszerűbbé vált. Európa országaiban, Amerikában, Kanadában, Ausztráliában önálló puli klubok alakultak. A puli tehát sztár lett. Filmszínészek, táncdalénekesek, írók, költők is gyakorta tartották, népszerűsítették. RUTTKAI ÉVA, ÁPRILY LAJOS, GOMBÁR JUDIT, ARADSZKY LÁSZLÓ, SZTANKAI ISTVÁN, HAUMANN PÉTER, RONYECZ MÁRIA tulajdonában lévő pulikat sok-sok újság mutatta be.

Puli

Forrás: puli.hu, kennelclub.hu, kutya-tar.hu