Tulajdonságai
Intelligens, könnyen tanítható, megfontolt, ugyanakkor önálló, élénk kutya. Fejlett területvédő ösztönnel rendelkezik, kitűnő jelző- és őrzőkutya, amúgy nyugodt vérmérsékletű és magabiztos. Bizalmatlan és zárkózott az idegenekkel szemben, de határtalanul rajong családjáért, különösen a gyerekekért. A kölyökkutyák gyorsan beilleszkednek új gazdáik életébe. Az első hetek nehézségei után már viszonylag hosszú időre is egyedül hagyhatók, mert könnyen alkalmazkodnak a család napi ritmusához.Nagyon tiszta kutyafajta, a legtöbb kölyök már a “gyerekszobában” szobatiszta lesz. Többségük utál esőben sétálni, ugyanakkor az úszás örömet szerez számukra. Gazdag testbeszéddel rendelkező fajta. Csak egy személyt tekint abszolút főnöknek, őt mindenhová követi, de a család többi tagját is odaadóan szereti. Mivel a fajta lehet makacs, önfejű, emberekkel szemben igen bizalmatlan és tartózkodó, a korai szocializáció és az alapvető tanítás nagyon fontos. A kölyökkutyát korán idegen emberekhez és kutyákhoz kell szoktatni, így elérhetjük, hogy kedvencünk kiegyensúlyozott, barátságos felnőtt kutyává fejlődjön.
Kizárólag kertben tartani nem túl célszerű, mivel a bőrfelépítésük miatt nem képesek elviselni a szélsőséges időjárási viszonyokat, valamint gyakrabban előfordulnak allergiás megbetegedések. Kennel tartásra pedig kifejezetten alkalmatlanok. A shar pei egyáltalán nem öleb, hanem aktív és agilis partner a családban.
Marmagasság: kan 46-51 cm, szuka 41-46 cm
Testtömeg: 16- 25 kg
Alomszám: 4-7 kölyök
Várható élettartam: 10-12 év
Eredeti neve:Shar Pei
Angol neve: Shar Pei
Eredete
A shar pei szó jelentése smirglibőr vagy cápabőr. Ősi kínai kutyafajta, a Kwun Tung tartományból származik. Már a Han dinasztia idejében (ie. 206-isz. 220) is ismerték. Ebből az időből származó sírokban kis kerámia szobrocskákat találtak, amelyek kétségtelenül ezt a kutyafajtát ábrázolják. Feltételezhető, hogy a fajta egy változata kb. 2000 évvel ezelőtt bukkant fel Tibetben vagy Kína északi részén. Kína egész területén elterjedt. Mint a régmúlt időkben minden fajtát, a shar peit is munkakutyaként használták. Kína középső területein vadászat, ház- és nyájőrzés volt a feladata. Az észak-kínai régióban élelmiszerforrásként is szerepelt, a bőrüket is feldolgozták. A dél-kínai területeken századunk elején – alkohollal és kábítószerekkel fokozva harci kedvét – kutyaviadalokban is használták.
Ez az egyedülálló durva tapintású, laza, szúrós bunda biztosította a shar pei “eredményes” részvételét kutyaviadalokban.Apropó, laza bőr. A fajta sorsa ékes példája a tenyésztői divat tombolásának, túlkapásainak. Minél ráncosabb annál shar peiesebb. Eljutottak odáig, hogy néhány hetes kiskutyákat már műteni kellett, hogy egyáltalán lássanak. Szerencsére győzött a józan ész. A shar pei sztenderdjét néhány éve módosították. Ma már nem kívánatos a sok és laza bőr. Természetesen a fajta jellegzetességét megtartva kell törekedni az egészséges utódok tenyésztésére. Már hazánkban is látható e törekvés eredménye.A Kínai Népköztársaság idején (1950-re) a kutyapopuláció szinte teljesen eltűnt, melynek oka egyrészt abban keresendő, hogy a Kínai Kommunista Párt ebben az időben súlyos adókat vetett ki minden kutyafajtára, másrészt a fajta a kutyaviadalokban sem volt már olyan kedvelt. Újkori megmentése akkor vette kezdetét, amikor két hong-kong-i tenyésztő kezdett el foglalkozni a fajtával, Matgo Law (Down Homes kennel) és Chung (Jones kennel). Ha ők nem karolják fel a fajtát, akkor a shar pei ma már nem létezne. Munkájuknak köszönhetően 1973-ban néhány shar pei eljutott az Egyesült Államokba. 1974-ben megalakult a Kínai Shar pei Klub. 1977-ben a Guiness Rekordok Könyvében a világ legritkább kutyafajtájaként szerepelt.A fajtán belül igen sok típus alakult ki. A nyugati part tenyésztői megtartották az eredeti fajtastílust. Középnyugaton és keleten viszont különböző, sokkal ráncosabb típusokat tenyésztettek. Ma a regionális különbségek sokkal élesebbek, mint más fajtánál, pl. többféle szőrtípus is létezik. Európába először Németországba hozták be a shar peit 1979-ben.
Leírás
Masszív, arányos, közepes méretű kutya. Feje szögletes, koponyája domború. Szeme viszonylag kicsi, sötétbarna. Füle tőben előrebicsaklik. Végtagjai izmosak, jó csontozatúak.Egyedülálló formáját a fejét és a testét borító laza bőr adja. Egy shar pei kölyök ráncos, puha bőre minden embert simogatásra ingerel. A felnőtt kutyák belenőnek bőrükbe, csak a fejükön és a mar tájékán ráncosak. Fejük testarányaikhoz képest kissé nagy, pofájuk húsos, ráncos.
Szőrzete rövid, egyenes, meglehetősen erős és sörtés. Igen sokféle színvariáció létezik, lényeg, hogy egyszínű legyen. Megfelelő színek: fekete, krém, sárgásbarna, vörösesbarna, vörös, coboly, barackszínű, csokoládé, kávészínű és kék. A shar pei lehet ún. felhígított színű, ami azt jelenti, hogy az orr, a körmök és a többi bőrpigmentáció azonos a szőr színével (pl. csokoládé szőr, csokoládé orral, körmökkel és pigmentációval). Máskülönben az orr fekete vagy téglaszínű.Jellegzetes a csau-csauéhoz hasonló lilásfekete vagy levendula színű nyelv és száj. Emellett a shap pei másik különlegessége a hát felett magasan hordott farok, amely általában valamelyik oldalra kunkorodik.
Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu