Spanyol Masztiff

Spanyol masztiff standard (FCI 91)
Elnevezés: Spanyol masztiff (Mastin espanol), szintén használatos nevek ezen kívül: léoni masztiff (Mastin leonés), Patremadura masztiff (mastin extremeno), Mancha masztiff (mastin manchego)
Elterjedés: Egész Spanyolországban, különösen Asturien és Leon tartományok hegyeiben, az Alpokban, a Kantabria és az Estremadura hegységben, és általában minden felföldi legelőn és olyan síkságon, ahol vándorjuhászatot űznek, Aragon és Navarra kivételével a Pireneusokban és Monegros területét kivéve, ahol a pireneusi masztiff az elterjedt.
I. Megjelenés és wesen a., Általános megjelenés: A spanyol masztiff nagy, nehéz, arányos testfelépítésű kutya, kiegyensúlyozott arányokkal. Nagyon erőteljes és izmos, kompakt csontvázzal, nagy fejjel és félhosszú szőrzettel. Szeretetreméltóan és finoman nemes, határozottan lép fel minden ragadozóval és idegennel szemben, különösen, ha birtokát és a háziállatokat őrzi és védelmezi. ugatása durva, nehéz és mély, és erőssége által messziről érzékelhető.
Nagyon intelligens és egyúttal szép kutya, mindkét tulajdonsága tükröződik arckifejezésében. Magabiztos viselkedésű kutya, mely erejét adagolva használja, hiszen tudatában van annak rendkívüli mértékének.
b., Marmagasság: Felső határa nincs, a nagyobb, de harmonikus testarányokkal rendelkező egyedek előnyben részesítendők. A minimális mérethatár kanok esetén 77 cm, szukáknál 72 cm. Kívánatos, hogy a kutyák marmagassága határozottan felülmúlja ezt az alsó határt, kanoknál a 80, szukáknál a 75 centimétert.
c., Testalkat: Nem teljesen kvadratikus, a testhossz meghaladja a marmagasságot. Arányosság és funkcionális harmónia kívánatos álló helyzetben és mozgás közben egyaránt.
d., Alkalmazás: Őrzés és védés. A túlzottan félénk, gyáva vagy kiegyensúlyozatlan egyedeket ki kell zárni a tenyésztésből. A fajta szorosan kötődik a vándorjuhászkodáshoz, különösen a merino-juhokhoz, melyeket már a középkori juhtenyésztő szövetségek (Mesta) idejében mindenhová elkísértek és mindenütt megvédelmeztek a farkas és más ragadozók ellen. A fajta napjainkban is betölti megmaradt funkcióját a hazai legelőkön. Ezen kívül vidéki birtokokat és házakat, illetve személyeket felügyel és védelmez.
II. Fej
a., Általános megjelenés: Nagy, erős, csonka gúla formájú, széles alappal. A koponya és a fang hosszának aránya 6:4. Felülről nézve a fang és a koponya összbenyomása kvadratikus és egyenletes, erős szűkület nélkül a fang és a koponya közötti átmenetnél. A fang és a koponya vonalai mérsékelten széttartanak. 
b., Koponya: Széles, erőteljes, oldalról nézve kevésbé ívelt, inkább széles, mint hosszú. Hangsúlyozott nyakszirtcsont.
c., Stop: Enyhe, kevésbé hangsúlyos.
d., Fang: Oldalról nézve egyenes. Hátulról nézve szinte szögletes, az orr felé fokozatosan elvékonyodik, továbbra is jelentős szélességét megőrizve. Semmiképpen sem hegyesen végződő.
e., Orrtükör: Fekete, nedves, nagy és széles.
f., Ajkak: A felsők jól elfedik az alsókat, utóbbiak bőséges nyálkahártyával rendelkeznek, a szájzugban is. A nyálkahártya fekete.
g., Fogak: Fehérek, erősek és egészségesek. Nagy, hegyes, mindent jól megragadni képes szemfogak. erős, hatalmas zápfogak. A metszőfogak inkább kicsik, ollós harapás. Egyik őrlőfog (P) sem hiányzik.
h., Szemek: A koponyához képest kicsik, mandulaformájúak, lehetőleg sötét mogyoróbarna színűek. Figyelmes, szelíd, intelligens tekintet, teli nemességgel, idegenekkel szemben nagyon szigorú pillantás.
i., Szemhéjak: Vastagak, feketén pigmentáltak, az alsó némileg láttatni engedi a kötőhártyát.
j., Fülek: Közép nagyok, lelógóak, háromszögletűek, simák. A szemvonal felett tűzöttek. nyugalmi állapotban lelógnak és a pofához simulnak, anélkül, hogy nagyon a koponyára támaszkodnának. Izgalmi állapotban az arctól elállnak, részben megemelkednek az utolsó harmadban. Nem kupirozottak.
k., Szájpadlás: Fekete, határozott bordázattal.
III. Nyak 
Csonka kúp formájú, széles, erőteljes, jól izmolt, hajlékony. Vastag, laza bőr. erősen fejlett, dupla lebernyeg.
IV. Törzs
a., Általános megjelenés: Szögletes. erős és robosztus, rendkívüli erőt mutat, de hajlékony és mozgékony.
b., Mar: Határozott.
c., Hát: erős, jól izmolt. A bordák közti távolság nagy, jól íveltek, nem laposak. A lapocka hossza és a mellkas kerületének aránya körülbelül 3:4. Az ágyék hosszú, széles és erőteljes, a lágyék felé keskenyedő.
d., Far: Széles és erős. Kb. 45 fokot zár be a hátvonallal és a vízszintessel. Olyan magas, mint a mar.
e., Hátvonal: Egyenes, vízszintes, mozgás közben is.
f., Mellkas: Széles, mély, jól izmolt, hatalmas. Határozott szegycsont.
g., Has és lágyék: A has kissé felhúzott, a lágyék széles, mély.
V. Farok
Tövénél nagyon vastag, sem nem magasan, sem nem mélyen tűzött. erős, hajlékony, szőrzete hosszabb, mint a többi testrészé. nyugalmi állapotban mélyen hordott, a csánkízületet éppen eléri, utolsó negyedében olykor ívelt. Mozgásban és izgalmi állapotban sarlóformában hordott, végén oldalra fordítva, de sohasem egész hosszában ívelten vagy a farra fekvően. 
VI. Mellső rész 
a., Általános megjelenés: Teljesen függőleges, elölről nézve egyenes és párhuzamos végtagok. Az alkar háromszor olyan hosszú, mint a lábközép, mely erőteljes. erős csontok.
b., Lapocka: Ferde, nagyon jól izmolt, hosszabb, mint az alkar.
c., Lapocka-felkar szögellés: kb. 100 fokos.
d., Felkar-alkar szögellés: kb. 125 fokos.
e., Lábközép: Oldalról nézve alig ferde. Gyakorlatilag az alkar folytatása. erőteljes csontok.
F., Mancsok: Macskaszerű lábujjak, egymáshoz szorosan simulnak, erősek, magasan íveltek és csontosak. A körmök és a talppárnák robosztusak és kemények. Mérsékelten fejlett szőrzet a lábujjak közötti bőrön.
VII. Hátulsó rész
a., Általános megjelenés: erőteljes, jól izmolt. Oldalról nézve mérsékelt szögellések. Elölről és oldalról nézve merőleges végtagok. A csánkízület egyenes, lehetővé teszi, hogy a kutyakönnyedén, lendületesen és elegánsan a szükséges toló mozgással mozogjon.
b., Comb: erős és jól izmolt.
c., Medence-comb szögellés: kb. 100 fokos.
d., Lábszár: Jól izmolt, hosszú, erős csontokkal.
e., Comb-lábszár szögellés: kb. 120 fokos.
f., Csánkízület: Kifejezett, határozottan kirajzolódó inakkal.
g., Szögellés a csánkízületnél: nyílt, kb. 130 fokos.
h., Mancsok: Macskaszerűek, szinte oválisak. Egyszerű vagy dupla farkaskörmök, melyeket el lehet távolítani.
VIII. Mozgás
Többnyire ügetés, harmonikus, erőteljes és egyenes. Nem poroszkál. 
IX. bőr
Elasztikus, vastag, dús, rózsaszín sötét pigmenttel. Minden nyálkahártya fekete.
X. szőrzet
Sűrű, durva, félhosszú, sima az egész testen, egészen a lábujjakig. Két szőrtípust különböztetünk meg: a fedőszőrt a háton és a bordákat illetve a lágyékot védő szőrzetet. A végtagokon rövidebb, a farkon hosszabb és selymesebb a szőr.
XI. Szín
Különböző színek, az egyszínűek előnyben részesítendők – sárga, oroszlánszínű, vörös, fekete, farkas-szürke és őz-vörös. Kombinált színek is megengedettek – csíkos, fehér nyakörvvel, és foltos.
XII. Hibák
a., Enyhe hibák: Enyhe kos fej oldalról nézve. Egy P foghiány, tétreharapás. Gyenge, mozgásban eltorzuló és hullámos hát. Kissé gyenge lábközép. Enyhe félénkség.
b., Súlyos hibák (kitűnő minősítés nem adható): Hegyes fang. Mérsékelt előreharapás. Nem baleset okozta több P foghiány vagy hiányzó szemfogak. Beesett hát. erős túlépítettség. Gyenge vagy görbe végtagok. Nagyon laza könyök mozgás közben. Tehénállású végtagok álló helyzetben és mozgás közben. hullámos, fodros vagy túl hosszú szőr. kupirozott fülek vagy farok. Túlzott entrópium vagy ektrópium. Kiegyensúlyozatlan wesen, túlzott gyávaság vagy agresszivitás. Gyenge, limfatikus megjelenés. A farra fektetve hordott farok.
c., Tenyésztésből kizáró hibák: Hasított orr. Hátraharapás. Túlzott előreharapás. Hiányos pigmentáltság az orrtükrön és nyálkahártyán, világos szemekkel kísérve. Fél heréjűség vagy rejtett heréjűség.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Eredeti neve: Mastín español
Angol neve: Spanish Mastiff

Eredete
Spanyolország régi juhtenyésztő kultúrával rendelkezik, a vándorló juhászokról szóló legkorábbi feljegyzések a VI. századból maradtak fenn, de a nyájakra és a pásztorokra vigyázó ibér masztiffról már Vergilius latin költő (Kr.e. 70-19) és Plinius római természettudós is írt (Kr. u. 23-79).A hatalmas masztiffok feladata elsősorban a farkasok távol tartása és elhajtása, s nem a velük való harc volt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy szükség esetén kitértek volna a harc elől, hanem a farkasok ilyen hatalmas, erős védelem láttán ritkán támadtak, csak ha valamelyik kutya figyelme egy pillanatra kihagyott. A masztiffoknak arra is ügyelniük kellett, csak úgy üldözhetik a farkasokat, ha közben a nyáj mellett is megfelelő létszámú őrség marad. Egyébként teljesen önállóan dolgoztak, veszély esetén a juhász legcsekélyebb jelzése nélkül, automatikusan vették fel az úgynevezett védekező pozíciót. Csodálatra méltó munkát végeztek, egy tízezer fős nyájat is legfeljebb 25 mastín espanol kísért. A farkas állomány csökkenésével többé-kevésbé munkanélkülivé váltak, és óhatatlanul belecsöppentek a civilizációba, mely nem sok jót hozott számukra. Spanyolországban 1913-ban alakult a kutyafajtákat támogató Spanyol Királyi Társaság, mely a gazdaságfejlesztési minisztérium megbízásából elindította a törzskönyvezést. Az első bejegyzett spanyol masztiff egy Machaco nevű kan volt, San Fernando grófnő tulajdonában. Az első standard 1946-ban készült, mely kicsinek és könnyűnek (!) írta le a fajtát. 1979-ben lemondott a Társaság vezetősége, s 1981-ben megszületett az új fajtaleírás, sőt végre az önálló fajtaklub is. A tenyésztők bejárták egész Estremadurát és Leónt, típusos példányok után kutatva. Sajnos a vidékiek körében gyorsan elterjedt, hogy a “városi népek” nagyon sok pénzt adnak egy-egy mastín espanolért, ezért azokat a kölyköket is megtartották, melyeket amúgy vízbe fojtottak volna, és a jó törzskönyvvel rendelkező almokhoz értéktelenebb kölyköket is hozzátettek. A nagyközönség a minél nagyobb testű kutyákat kezdték előnyben részesíteni, és persze a nyereségvágyó szaporítók siettek kiszolgálni ezt az igényt is, holott nem szabadna tönkre tennie ezt az ősi, nemes fajtát is.

 

Forrás: kutya.hu