Staffordshire Bull Terrier

Staffordshire bull terrier standard (FCI 76)
Általános megjelenés: Sima szőrű, jó arányokkal rendelkező, méretéhez képest nagyon erőteljes, izmos, aktív és mozgékony kutya. 
Karakter: Hagyományosan rendíthetetlenül bátor és makacs. Nagyon intelligens és szeretetreméltó, különösen gyerekekkel.
Temperamentum: Bátor, rettenthetetlen és teljesen megbízható.
Fej és koponya: Rövid. Egyformán mély és széles koponya. Nagyon kifejezett pofaizomzat. Határozott stop. Rövid fang. Fekete orr.
Szemek: Lehetőleg sötétek, de valamennyire követhetik a szőrzet színét. Kerekek és közepes nagyságúak. Úgy helyezkednek el, hogy egyenesen előre pillantanak. Sötét szemhéjszél. 
Fülek: Rózsafülek vagy félig felálló fülek, sem nagyok, sem nehezek. A teljesen lelógó vagy teljesen felálló fül felettébb nem kívánatos.
Ajkak/állkapocs/harapás: Az ajkak feszesek és hibátlanok. Az állkapocs erős. Nagy fogak, szabályos, rendezett és teljes ollós harapással, a felső metszőfogak, sora hézag nélkül az alsó metszőfogak sorára nyúlik, és a fogak az állkapocsban függőlegesen állnak.
Nyak: Izmos, inkább rövid, tiszta körvonalú, és a vállak felé szélesedő.
Mellső rész: A végtagok egyenesek és erős csontozatúak, inkább szélesen állnak, a mellső lábközép gyengeségének minden jele nélkül, melyből kiindulva a mancsok kissé kifelé fordulnak. A lapocka jól hátra nyúlik. A könyök nem laza.
Test: Rövid ágyék, egyenes felső vonal, széles front, mély mellkas, jól ívelt bordák, izmos és tiszta körvonalú.
Hátulsó rész: Jól izmolt. A csánkízületek mélyen elhelyezkedők. A térdízület jól szögelt. A végtagok hátulról nézve párhuzamosak. 
Mancsok: erős talppárnákkal, erőteljesek, közepes nagyságúak. A körmök feketék az egyszínű kutyáknál.
Farok: Közepes hosszúságú, mélyen tűzött és hegyben végződő, meglehetősen mélyen hordott. Nem lehet erősen ívelt, inkább egy régimódi szivattyúkar formájára hasonlít.
Mozgás: Szabad, erőteljes és fürge, racionális erőfelhasználással. Elölről és hátulról nézve, a végtagok párhuzamosan mozognak. A hátulsó végtagok tolóereje határozott.
Szőrzet: Sima, rövid és sűrű. 
Szín: Vörös, fakó, fehér, fekete vagy kék, vagy e színek valamelyike fehérrel kombinálva. Csíkozottság minden színnél megengedett vagy fehérrel kombinált. A fekete-cser és a májbarna szín felettébb nem kívánatos.
Magasság: A kívánatos marmagasság 14-16 inch (35,56-40,64 cm)
Súly: kanok 28-38 font (12,71-17,25 kg), szukák 24-34 font (10,89-15,43 kg)
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Eredeti neve: Staffordshire Bull terrier
Angol neve: Staffordshire Bull terrier

Stafford megye kutyái 
A sors iróniája, hogy bár a staffordshire bull terrier egyike az emberért legjobban rajongó, legkedvesebb kutyáknak, ráadásul a kifejezetten kistestű fajták közé tartozik, bizonyos országokban – pusztán „ijesztő” hangzású neve miatt – „veszélyes fajta” megbélyegzéssel tiltólistára került. Pedig bárki, aki személyes kapcsolatba került ezzel a lilliputi body builderrel, meggyőződhetett róla, hogy maximum a „világ legszórakoztatóbb ebe” címre aspirálhat eséllyel.Első hallásra sokaknak talán furcsa a szópárosítás, hisz a „staffordshire” és a „bull terrier” elnevezés két itthon is ismert önálló fajtát takar. Talán ez is lehet az oka annak, hogy a staffordshire bull terrier a bulldog-terrier leszármazottak mindmáig kevéssé ismert tagja hazánkban. Nem hallgathatjuk el persze azt a tényt, hogy őse valóban a kutyaviadalok sztárja volt – de ugyanezen ős szolgált kiindulásul az elragadó családi bohóc angol bull terrier, illetve közvetve a sokoldalú munkakutyává formálódott amerikai staffordshire terrier, vagy a pöttöm boston terrier kialakításához is!Az 1800-as évek tájékán Staffordshire megye messze földön híres volt kézzel festett porcelánjairól, valamint az innen kikerülő viadorebek képességeiről. Tudni kell, hogy ebben az időben a munkásosztály – mai szemmel nézve – borzalmas körülmények között tengette mindennapjait. Embertelen és veszélyes munkavégzés, sokszor 12-16 órán keresztül, mely a nőknek, gyerekeknek is osztályrészül jutott. Talán érthető, hogy az ilyen durva körülmények a nyomorgó rétegek lelkét érdessé kérgesítették, és ahol kemény az élet, kemény a munka, ott kemény a szórakozás is. Ennek akkor egyik legnépszerűbb formája a kutyaviadal volt, mely sok tekintetben passzolt a városi életformához is. Nem volt nagy helyigénye, és közben fogadásokat is lehetett kötni, ami némi pénzhez juttatta a benne érdekelteket. A kutyák egymás elleni küzdelmeiben a XVIII-XIX. században gyökeres változások álltak be. A kor legnépszerűbb munkakutyáit, a mészárosok mellett dolgozó, illetve bikahecceken feltűnő bulldogokat terrierekkel keresztezték. Az e frigyből született viadorok oly kiválóan ötvözték a két fajta előnyös tulajdonságait, hogy pillanatok alatt elterjedtek az arénákban. Bár kezdetben a szó valódi értelmében vett keverékekről beszélhetünk, idővel azonban szisztematikusan tenyésztett fajták alakultak ki belőlük, melyeknek szinte egyetlen értékmérője a küzdelemben való helytállás volt. Mivel a tenyésztők jellemzően a munkásosztály soraiból kerültek ki, akik nem engedhettek maguknak semmi luxust, a kutyáknak roppant alkalmazkodónak, nagyon kisigényűnek kellett lenniük, ugyanakkor – a fizikailag is szűkös életkörülmények miatt – simulékony, kedves természettel is kellett bírniuk. A “Cruelty to Animals Act” ugyan illegálissá nyilvánította 1835-ben az állatverekedtetéseket, de egyelőre csak a bikákat és medvéket mentette meg e szörnyű látványosságtól.További 100 évet kellett azonban várni, hogy a „munkásosztály kutyájából” elismert fajta váljék. Népszerűségére jellemző, hogy Angliában – ahol igen népes és változatos a terrierek mezőnye – a staffordshire bullterrier a mai napig a legnépszerűbb terrierfajta. 1935-ben megalakult az önálló fajtaklub, és a Kennel Club még ebben az évben önálló fajtaként ismerte el az angol staffordshire bull terriert.

Parányi pankrátor 
Kevesen tudják, hogy megjelenésében a staffordshire bull terrier áll legközelebb ahhoz a klasszikus „ bull and terrier” típushoz, amely a XIX. századra messze földön híres és sikeres gladiátorrá vált. Pedig nem nehéz belátni mindezt, ha az ember egy pillantást vet a valószínűtlen mennyiségű izomkötegekkel büszkélkedő kis dugóra. Noha súlya mindössze 10-17 kg, méretéhez képest elképesztő erővel rendelkezik, amit számtalan egyed különféle súlyhúzó-versenyeken is rendszeresen bizonyít, és ami a bull típusú terrierek sajátja. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen a staffbull roppant fizikai adottságait csupán csak túlcsorduló szeretetének nyomatékos kifejezésére használja, melynek egyetlen célja egy cuppanós kutya puszi elhelyezése emberbarátja arcán… Ebben változatos technikákat is képesek bevetni. Vannak, akik helyből felpattanva lehelnek csókot az ember homlokára, míg mások két hátsó lábukon pipiskedve, mellső lábukkal igyekeznek felkapaszkodni a csúcsra, közben lenyúzva minden ruhát és kültakarót az illető lábáról. Mindkét technika közös eleme az egyedi staffbull-mosoly és a röfögő, hörgő, prüszkölő, sípoló hangok arzenálja, melyeket általában ilyenkor hallatnak. Első pillantásra kőbaltával faragott külsejük szofisztikált lelket takar. Bull típusú terrierhez méltó módon a staffbullok is hihetetlenül ragaszkodóak. Szeretetével abszolút nem fukarkodik. Jut belőle bőven a családnak, és a kedvesnek – de minimum közömbösnek – tűnő idegen embereknek is. Mivel rendületlenül pozitív világlátás jellemzi, mindig és mindenkivel azonnal hajlandó barátkozni. A staffordshire bull terrierek legendásan gyöngéd társak, gyermekek mellé pedig egyenesen kötelező választást jelentenek egy négylábú társon gondolkozó gyermekes család számára. Az eddigiekből következik, hogy a staffbull habitusában ideális társasági kutya, mely legjobban gazdája közvetlen közelében érzi magát. Elképzelhetetlen és a kutyalélek ellen merénylettel felérő bűn, ha ezt a fajtát kirekesztve, kennelben elzárva megfosztanák az emberrel való közvetlen kapcsolatától.

Ötletteli ötvözet 
Közhelyesnek hangzik, bár mint minden közhely, ez is igaz, hogy a staffordshire bull terrier kivételesen egyesíti a létrehozásához felhasznált bulldog- és terrier-ősök legelőnyösebb tulajdonságait: megvan benne a bulldog higgadtsága, ereje és eltökéltsége, melyhez a terrierek temperamentuma és kiemelkedő intelligenciája társul. Ennek megfelelően a velük való gondtalan együttélés egyik alapvető feltétele, hogy napi szinten kielégíthessék roppant mozgásigényüket. Ez esetben felszínre tör konformista mivoltuk, és tökéletes „kanapékutyaként” képesek viselkedni, azaz órákat szunyókálnak egymás hegyén-hátán a díványon. Ám ugyanez az angyali társaság elképesztően démoni rombolást tud véghezvinni, ha tétlenségre kárhoztatják, és nem tudja levezetni fölös energiáit. Szót kell ejteni arról is, hogy a staffordshire bull terrier tartása során megkerülhetetlen a nevelés témája, hisz a staffbull lendületes és öntudatos kis zsurmó. Felelőtlen dolog kontrollálatlanul szabadjára engedni energiáit. Tanítását a lehető legkorábban kell elkezdeni, és igen korai szocializációval kell indítani. Szerencsére a fajta egyedei között nagyon ritka az ideges, félénk, ne adj’ Isten agresszív példány.Döntő többségük magabiztos, karakán, jókedvű fickó, aki bárhol, bármikor feltalálja magát. A szocializáció – noha kétségkívül minden kutyának hasznára válik – nem is elsősorban emiatt szükséges. Képmutatás volna elhallgatni, hogy a staffbull kutyatársaságban általában probléma nélkül elvan ugyan, de a kan egyedek – mint a legtöbb kan kutya – a dominanciára bizony hajlamosak. Ennek ellenére többnyire nem provokálnak lépten-nyomon verekedést, nagyobb kutyatársaságban is szinte mindig gazdájukon csüngnek, és elsősorban az ő társaságát keresik.

Pöttöm bölény a nappaliban 
Noha modern kori kutyaviadalokban sosem használták stafford-bullokat, a fajta már réges-régen eltávolodott a harci arénák vérgőzös világától, és újkori tenyésztése során sosem volt szempont ezen készségek fenntartása (sőt, inkább ellenkezőleg), mégsem múltak el nyomtalanul a küzdelemmel töltött évek. Masszív testalkatuknál fogva – mely egykoron a harcban való hatékony helytállást szolgálta – ezek a kutyák fizikailag még mindig messze az átlag fölött állnak, a palackból kiszabaduló küzdőszellemük pedig elsöpör szinte minden ellenállást… Szóval, nagyon rosszul jár az a kutya, aki kiprovokálja belőlük a visszavonult gladiátort! A csetepaték esélyét jelentősen csökkenthetjük, ha gondos körültekintéssel megelőzzük a bajt, és elkerüljük a kötekedő ebeket. Bár az ember azt gondolná, hogy a bulldogok és terrierek önfejűsége és makacssága megnehezíti az együttélést a staffordshire bull terrierrel, a valóságban ez nem így van.Tény, hogy fel kell készülni egy-két renitenskedő akcióra a részéről, többségüknél azonban ezek csak növendékkori kamaszlázadások, melyeken szilárd következetességgel úrrá lehetünk.A staffbull ízig-vérig lakáskutya. Nemcsak rövid szőrzete miatt igényli a négy fal nyújtotta kényelmet, hanem azért is, hogy minél többet és minél közelebb lehessen családjához. Persze boldogan elviháncol időnként pár órát a kertben is, de ez nem jelenti azt, hogy ne igényelné a rendszeres sétát és foglalkozást. Ha unatkozásra kényszerítjük, már kezdhetjük összeszámolni a felszedett kerti automata öntözőrendszer, a kerítés mellől „kitermelt” tujasor, esetleg a lekapart lábazatvakolat alapanyag- és munkadíj költségeit.A Staffordshire Bull terrier hosszú életű (10-15 év), egészséges fajta. Két specifikus problémát meg kell azonban említeni, melyek ugyan minimálisan vannak jelen a fajtában, mégis léteznek. Az egyik egy epilepsziához hasonlatos betegség (L2-HgA), a másik pedig az örökletes szemlencsehomály (HC). Mindkettő genetikailag determinált, de szerencsére maximális biztonsággal kiszűrhető betegség. Érdekesség, hogy a más fajtákban elterjedt csípőízületi diszplázia nála szinte ismeretlen. Ennek egyik oka lehet – kis mérete mellett – roppant fejlett és kötött izomzata is. Táplálására nem különösebben érzékeny. Növendék korban azért premium minőségű táppal illik etetni, hogy a robusztus izomzatát cipelő vázrendszer megfelelően kifejlődhessen. Bár a gyomorcsavarodás általában a nagytestű fajtákat sújtja, a staffbullt is célszerű még felnőtt korában is két adagban etetni, mivel élénk temperamentuma e tekintetben bajba sodorhatja. Hiába eszi magát degeszre, ez nem akadályozza abban, hogy ugrándozva viháncoljon még egy sort, ami megnöveli a gyomor átfordulásának kockázatát. Mindent egybevetve a staffordshire bull terrier „kézipoggyász-méretbe” sűrítve hordozza mindazokat a nemes és sokak által becsült tulajdonságokat, melyekért a bull típusú terrierek kedvelői egy életre elkötelezték magukat e fajták mellett. Óriási lelke, bohókás egyénisége, egyedi fazonja színessé varázsolja gazdájának mindennapjait, gyerekes családokban pedig ideális „négylábú testvér”, aki boldogan vesz részt a mindennapi viháncolásokban, miközben mindvégig ügyel a kicsik testi épségére.

Staffordshire Bull Terrier

Forrás: kutya.hu