Svájci fehér juhászkutya

Alkalmazása
A fajta kellemes természete, szép külleme megtévesztő, hiszen korántsem elkényeztetett kiállítási sztár. Ellenkezőleg: remek őrző-védő eb. Bevált mint vakvezető és lavinakutya, kiképezhető kábítószer és robbanóanyag felkutatására, de különféle rendőri feladatok elvégzésére is szívesen alkalmazzák. Az amerikai rendőrség például néhány esztendővel ezelőtt egy fehér juhászkutyát választott az év rendőrkutyájának, a kanadaiak rendőrsége pedig egy Prince nevű fehér juhászkutyára a legbüszkébb, mely 11 év alatt csaknem 200 bűnözőt tett ártalmatlanná. A nehezen felejthető, 1966. évi tragikus salvadori földrengés idején két fehér német juhászkutya – vagy ha úgy jobban tetszik: amerikai-kanadai fehér juhászkutya- is részt vett a mentési munkálatokban, és számtalan áldozat életét mentette meg!

Svájci fehér juhászkutya standard
Általános megjelenés:Kellemes megjelenésű, elegáns küllemű kutyafajta. Erős, eleven, éber, és temperamentumos hatást kell keltenie. Mutasson bátorságot, és erélyt, legyen figyelmes és engedelmes, jól kiegyensúlyozott. Középmagas, enyhén megnyúlt teste jól izmolt, téglalapba írható. A végtagok jól fejlettek, a mellkas mély, az alsó felső vonal mentes a túlzott ívektől. A test körvonalának lágyan ívelőnek, nem kemény kontúrúnak kell lennie. Méltóságos, erős, megfelelő testtartással. Gyermekekhez és háziállatokhoz legyen bizalmas, intelligens. Nyújtsa a természetes nemesség és a tekintélyt biztosító öntudat harmonikus képét.
Fej: A testtel arányos, nemes, erőteljes, határozott éles kontúrokkal. Ék alakú arc orr része nem túl hosszú, elkeskenyedő. Ne legyen durva otromba, de túl finom se. Szabályos vonalú a fülek között mérsékelten széles.
Homlok: csak enyhén domború enyhe vagy nem látható középbarázdával.
Pofa: csak egészen enyhén kerekded, nem kiálló.
Koponya: a fülektől az orrhegyig lassan és egyenletesen keskenyedik, nem túl kifejezett stoppal. A koponya kb. fele a teljes fejhossznak. Az állkapcsok erősek és jól fejlettek.
A kanoknál a szélesség nagyobb, míg a szukáknál a hosszúság.
Arc orr rész: erőteljes, az ajkak feszesek, tiszták, lebernyeg nélküliek és jól záródnak. Az arc orr rész felsőrésze egyenes, és majdnem párhuzamos a homlokkal.
Szem: Közepesnél kicsit nagyobb, mandula formájú, kissé ferde, nem kidülledő. Színe lehetőleg sötét legyen. Kicsit lehet világosabb, ha nem töri meg a kutyaharmóniáját, és tekintete elevenséget, értelmet, magabiztosságot fejez ki.
Fül: Közép nagy, feszes bőrű, alapján széles, magas tűzésű, felálló, majdnem párhuzamos és nem befelé forduló hegyes előre álló fülkagylóval.
Száj: Az állkapcsok erőteljesek, fogazata ép, erős, és hiánytalan, 42 fognak kell lennie ollós harapással. Azaz felső metszőfogai az alsó metszőfogak előtt ülnek, s így ollószerűen érintkeznek egymással. A szájszél sötét legyen.
Nyak: Középhosszú, erős, jól izmolt, mentes a lebernyegtől a torok tájékán mutatkozó bőrredőktől. Izgalmi állapotban felemeli, gyors ügetés közben leereszti.
Elülső végtagok: A lapocka hosszú, ferde állású, laposan illeszkedik a törzshöz. Az alkar minden oldalról nézve egyenes. erős és jól izmolt.
Hátulsó végtagok: A combok szélesek és jól izmoltak, a csánk erős és feszes.
Orr: Az orrtükör jól pigmentált, de évszaktól függően foltok megjelenhetnek.
Törzs: A törzshosszúság felülmúlja a marmagasságot.
A mellkas mély, de nem túl széles. A has mérsékelten felhúzódó és szilárd. A hát egyenes, jól fejlett, nem túl hosszú. A mar legyen hosszú és magas, s enyhe átmenettel csatlakozzék a háthoz, anélkül, hogy annak vonalát megtörné.
Ágyék legyen széles, erős, jól izmolt. A far hosszú, enyhén lejtős.
Mancs: Kerekded a lábujjak jól zártak és íveltek. A karmok rövidek és erősek. Színük sötét. A talppárna kemény és elnyűhetetlen.
Farok: Sűrű zászlós legalább a csánkig érjen. nyugalmi állapotban enyhén ívelten hordja. Különben lelógó és jól beépül a farba. Soha nem tartja oldalra vagy a hátvonal fölé.
Magassága: Kanoknál 60-65 cm, szukáknál 55-60 cm.
Szín: Egyszínű fehér, foltok nélkül. Évszaktól függően fülcsúcson, farkvégen és a hát középvonalában egy kevés vadszín feltűnhet.
Szőrzet: Két fajta szőrtípust különböztetünk meg: – sima félhosszú – sima hosszú. Mindkét típusnál fontos a sűrű alj szőrzet.
Sima félhosszú: A fedőszőr lehetőleg tömör, a szőrszálak egyenesek, durvák és szorosan simulnak. A fej, beleértve a fül oldalait a lábak elülső részei és a mancsok szőrzete rövidebb. A nyak hosszabban és dúsabban szőrözött, úgyszintén a lábak hátulsó részei, egészen a lábközépig. A combokon pedig a szőrzet ún. nadrágot formál. A szőr hossza különböző, sok átmeneti forma található ezeken belül is.
Sima hosszú: Az egyenes szőrök hosszabbak, nem simulnak szorosan a testhez. A fül belsejében, a fül mögött, az alkar hátulsó részén és főleg a lágyékban a szőr különösen hosszú. Fülpamacsot, zászlót képeznek a könyöktől az elülső lábközépig. A nadrág a combokon hosszú és tömör. A farok dús, alsó részén zászlós.

Eredeti neve: Berger Blanc Suisse
Angol neve: White Swiss Shepherd Dog

Eredete
1933-ban a német juhászkutya anyaországbeli fajtagazda egyesülete, az SV úgy határozott, hogy a fehér színű kutyákat kizárja a tenyésztésből, és a továbbiakban a fehér szín diszkvalifikációs hibának számít.Ennek következtében az 1960-as évekre teljesen eltűntek a fehér német juhászkutyák Európából, és ezt a színt a jelenleg aktuális standard továbbra sem engedélyezi. Amerikában és Kanadában azonban az Európában kiselejtezett színű példányokból fokozatosan egy új, önálló fajta alakult, mely Magyarországon amerikai-kanadai fehér juhászkutyaként vált ismertté. Egyébként a tengeren túl is megpróbálták kizárni a fehér német juhászkutyákat a tenyésztésből, az American Kennel Club keretein belül sikerrel is járt ez a törekvés, Kanadában azonban a fajta egyik hivatalos színe maradt a fehér.1978-ban – Svájcon keresztül – érkeztek vissza az első fehér juhászkutyák Németországba, ahol ma a legnagyobb állomány található Európában. A fajta ősatyjának az 1966. március 5-én született amerikai Lobo számít a kontinensen, aki az 1970-es évek elején érkezett Svájcba. E kan és további amerikai és kanadai import kutyák utódai révén a fehér juhászkutyák egész Európában elterjedtek. Bár az FCI nem vett tudomást a már generációkon át tisztán tenyésztett új fajtáról, nemzeti szinten több ország is elismerte az amerikai-kanadai fehér juhászkutyát. Elsőként Svájc (1991-ben) vette fel törzskönyvébe, a SHSB-be a fehér juhászkutyákat, később Hollandia, Dánia, Csehország, Svédország, Ausztria, Dél-Afrika, stb. is követte a svájci példát. Ennek következtében már olyan hirdetések is megjelentek, melyek FCI papírokkal kínáltak kölyköket eladásra, holott még nem “igazi” FCI származási lapot kaptak ezek a kutyák, hanem csak az adott ország FCI-hez tartozó szervezetének papírjait.Nyilván a német juhászkutya-tenyésztők gazdasági érdekeinek következtében is, a legnagyobb populációval rendelkező ország kinológiai szövetsége, a VDH nem ismerte el a fehér juhászkutyát, mint új fajtát. A kaotikus helyzetet csak tovább fokozta, hogy egyes országokban csak az FCI-hez nem tartozó szervezetek törzskönyveztek amerikai-kanadai juhászkutyákat. A 2003 január elsejével érvénybe lépett, egyelőre ideiglenes FCI-elismertséggel némileg tisztázódik majd a helyzet minden európai országban, bár ellentmondásos módon, éppen emiatt új nehézségek is felléphetnek.Ha egy fajtát hivatalosan is elismer a Nemzetközi Kinológiai Szövetség, akkor az kötelező érvénnyel bír minden tagországa számára, így Németországban a VDH, illetve hazánkban a MEOE is köteles legalább egy fajtaklubot létrehozni vagy felvenni a soraiba, mely az új fajtát gondozza, tenyésztését irányítja, szabályozza.Ahhoz, hogy az FCI egy új fajtát elfogadjon, olyan fajtaklubnak kell benyújtania az erre irányuló kérelmet, mely valamely FCI-tagország kinológiai csúcsszervezetének tagja. Ezért hiába német eredetű a fajta, hiába Németország rendelkezik a legnagyobb állománnyal, a VDH elzárkózása miatt nem tudott eleget tenni a fajtagazda szerepének. Ezért Svájc vette a kezébe az irányítást, hiszen nemzeti szinten ők kezdték el először hivatalosan is törzskönyvezni a fajtát Európában, és 10 éve alakult fajtaklubjuknak, a Gesellschaft für Weißer SchäferHunke Schweiz-nak a honi kennel klub minden segítséget megadott. A legnagyobb nehézséget egyébként a nyolc egymástól független vérvonal prezentálása jelentette, mivel sok országnak volt ugyan saját törzskönyve, de nem létezett semmilyen központi adatbank, és sokszor a nyelvi akadályok is hátráltatták a közös munkát. A szükséges vérvonalak dokumentálásának összeállításában Birgit Stoll nyújtott óriási segítséget, akinek hatalmas magángyűjteménye van különböző törzskönyvekből.
A svájci fajtaklub 2001 őszén nyújtotta be az elismertetés iránti kérelmet, melyre az FCI 2002 májusában bólintott rá, bizonyos kompromisszumok teljesítése után. Az egyik ilyen feltétel oka az lehetett, hogy az új fajtát világosan el lehessen határolni a német juhászkutyától, és azzal többé semmilyen kapcsolatba ne kerüljön. A megfelelő fajtanév megtalálásának problémája is némileg lassította az elismertetés folyamatát. Végül a régi-új fajta neve – mivel a hivatalos fajtaleírás nyelve a francia – Berger Blanc Suisse lett, vagyis fehér svájci juhászkutya, hiszen Svájc vállalta a fajtagazda ország szerepét és nyújtotta be az elismerés iránti kérelmet.Az FCI standard-bizottsága 2002 decemberében, 347-es standard számon, 2003. január elsejei hatálybalépéssel ismerte el hivatalosan a fehér svájci juhászkutyát, egyelőre csak ideiglenesen 10 évre, ahogyan azt a szövetség szabályai előírják. A végleges elismertség érdekében, az FCI-tagországoknak kötelezően ki kell zárniuk a tenyésztésből minden olyan egyedet, melynek törzskönyvén az első három generációban “színes”, azaz nem fehér kutyák szerepelnek. Érdekes módon az FCI-elismertség új nehézségeket generálhat, főleg a tengeren túlról importált kutyák esetében. 2003 január elsejétől nem minden fehér juhászkutya fehér juhászkutya! Ugyanis Amerikában, Kanadában és Angliában nem amerikai-kanadai juhászkutyának, hanem White German Shepherd-nek, azaz fehér német juhászkutyának hívják a fajtát, és Angliából már hallani olyan hangokat is, hogy nem kívánnak igazodni az FCI-hez.Az eltérő megnevezés okozta nehézségeket talán ki lehet majd küszöbölni, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy a fenti országokban továbbra is bevonhatók “színes” kutyák a tenyésztésbe, ellentétben az FCI rendelkezésével.

Tulajdonságai
A fehér juhászkutya értelmes, kedves, kezes jószág. Lojalitásához, hűségéhez nem fér kétség. Könnyen kezelhető, viszonylag kis fáradsággal kiképezhető, idegenekkel nem agresszív vagy rosszindulatú, bár némi tartózkodással viseltetik irántuk. Csoportosan, kennelben is gond nélkül tartható, mert kifejezetten falkaszerető, fejlett társas ösztönnel rendelkezik. A gyerekeket szereti, a ház körül vagy a házban tartózkodó különféle állatokkal is jól megfér. Szervezete szilárd, ellenálló, mert tenyésztői nem áldozták fel a minőséget a divat, a “szépség” kedvéért.

Svajci feher juhaszkutya

Forrás: kutya.hu, kutya-tar