Tosa

Tosa standard (FCI 260)
Általános megjelenés: Nagy, erőteljes alkatú, méltóságteljes viselkedésű kutya. Fülei lelógóak, szőrzete rövid, fangja kvadratikus, lelógó farka a tövénél vastag.
Viselkedés és karakter (wesen): Türelmes, higgadt, rettenthetetlen és bátor. 
FEJ Agykoponya
Koponya: Széles. 
Stop: Meglehetősen markáns.
ARCKOPONYA
Orr: Az orrtükör széles és fekete, az orrhát egyenes.
Fang: Mérsékelten hosszú.
Állkapocs: Erőteljes. 
Fogak: Erőteljes ollós harapás.
Szemek: Viszonylag kicsik, sötétbarna színűek, méltóságteljes tekintet. 
Fülek: Viszonylag kicsik és vékonyak, oldalt a koponyán magasan tűzöttek, lelógóak és szorosan a pofához simulók. 
NYAK: Izmos, lebernyeges.
TEST
Mar: Magas.
Hát: Vízszintes és egyenes.
Ágyék: Széle, izmos.
Far: Felső része enyhén ívelt. 
Mellkas: Széles és mély, mérsékelten ívelt bordákkal. 
Has: Jól felhúzott.
Farok: Tövénél vastag, hegye felé elvékonyodó. Ha lelóg, a csánkízületig ér.
MELLSŐ RÉSZ:
Váll: Mérsékelten ferde.
Alkar: Egyenes, mérsékelten hosszú és erőteljes.
Lábtőízület: Erőteljes, enyhén ferde.
HÁTULSÓ RÉSZ:
Nagyon jól fejlett izomzat. A térd- és csánkízület mérsékelten szögelt, erőteljes.
Mancsok: A lábujjak szorosan simulnak egymáshoz. A talppárnák vastagok és rugalmasak. A körmök kemények és lehetőleg sötét színűek.
Jármód: Energikus és erőteljes.
Szőrzet: Rövid, kemény és sűrű. 
Szín: Az ideális szín az egyszínű vörös vagy rőt, de diszkrét vörös vagy fehér jegyek is megengedettek.
Nagyság: A kanok marmagassága minimum 60 cm, a szukáké 55 cm.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.
hegyes fang
enyhe előre- vagy hátraharapás
vékony csontok
Tenyésztésből kizáró hibák: 
félénkség
nagyon erős előre- vagy hátraharapás
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Eredeti neve: Tosa inu
Angol neve: Tosa

Eredete
A japán Kócsi tartományban régóta tenyésztenek viadorebeket, melyek azonban rendszeresen alulmaradtak az Angliából importált kutyákkal szemben, ezért a hazai és a külföldi vérvonalakat keresztezték egymással.A tosát szumó-kutyának is hívják hazájában, ahol a kutyaviadalok a szumó birkózás szabályaira épültek. A harciebeknek arra kellett törekedniük, hogy ellenfelüket leteperjék és fogva tartsák, hogy az ne tudjon ismét talpra állni. A tosa a japán Sikolu-sziget négy megyéjének egyikéről kapta nevét. A XVIII. században a japán viadorebek még a többi őshonos, spicc-típusú kutyához hasonlítottak. Az 1840-es évektől használtak rendszeresen külföldi vérvonalakat. Még bernáthegyiket is bevontak a tenyésztésbe, hogy növeljék a kutyák súlyát és tömegét. A hatvanas években bordeaux-i dogokat is hoztak Franciaországból, kifejezetten a hazai viadorkutyák fejlesztése végett. Japánban 1910-ben tiltották be az állatviadalokat, ráadásul 1911-ben bevezették az ebadót is, de mégsem csökkent a tosa-állomány, ugyanis a kutyaverekedtetést továbbra is széles körben űzték, csupán illegálisan. Újabb keresztezéseket hajtottak végre, ezúttal őshonos akiták vérét “vitték vissza” a tenyészvonalba. 1924 és 1933 között virágkorát élte a tosa, kb. 5000 japán tenyésztő foglalkozott a fajtával. A második világháború után erősen lecsökkent az állomány, jelenleg kb. 3000 tosa élhet Japánban.

Tulajdonságai
Harcias, kemény, de jó idegrendszerű, türelmes, nyugodt kutya. Idegenekkel szemben kifejezetten bizalmatlan, gazdáihoz rendkívül hűséges.

Alkalmazása
Őrző-védő kutya. Karrierjét „gladiátorként” kezdte, később feladatköre házőrzéssel és személyi testőrködéssel bővült. Tartják kedvencként is.

Tosa

Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu