Vesztfáliai tacskókopó

Leírás
Kis termetű, izmos, hosszú testű eb. Feje keskeny, szeme sötétbarna. Orrtükre világosbarna, néha sötét szegéllyel. Füle lelóg. Háta kissé domború, ágyéka széles, fara csapott, mellkasa keskeny, hasa kissé felhúzott. Mellső végtagjai párhuzamosak, a hátulsók meredek állásúak. Farka lelóg. Szőrzete sűrű, durva; fején, fülén, lábai alsó részén rövid. Koponyája, lába fekete, végtagjai, pofája vörösesbarna, arcorri része, szügye, mancsai és farokvége fehér.

Tulajdonságai
Értelmes, komoly, barátságos, csupa figyelem a gazdájával szemben.

Alkalmazása
Vadászkutya. Meglehetősen ritka, hazáján kívül alig-alig ismerik.

Marmagasság: 30-35 cm
Testtömeg: 15-18 kg
Alomszám: 4-6 kölyök
Várható élettartam: 12-14 év

Eredeti neve:Westphälische Dachsbracke
Angol neve:Westphalian Dachsbracke

Eredete
Német fajta. Különféle kopók és tacskók keresztezéséből született.Alacsony, rövid lábú, erőteljes felépítésű vadászkutya. Színe és mintázata ugyanolyan, mint a német kopóé. Az 1880-as években kezdtek vesztfáliai vadászok céltudatosan kisebb, rövidebb lábú kopókat tenyészteni, amit a vadászterületek csökkenése indokolt. A „Bracke” megnevezés a hetedik században kezdte kiszorítani a kopókra addig használatos „Segusier” szót. Először Marculf szerzetes egyházi tárgyú írásaiban bukkant fel. A középkorban elsősorban a csapázó kutyákat nevezték Brackénak, majd a XIX. századtól általánosságban a hangosan vadászó ebeket. Habár maga a Dachsbracke kifejezés igen újkeletű, Ludwig Beckmann és Otto Grashey kinológusok 1886-ban írták le először, rövid lábú kopók már Nagy Károly idején is léteztek. Bár a vesztfáliai tacskókopó a német kopó rövid lábú változata, de önálló fajta.

Vesztfaliai tacskokopo

Forrás: kutya.tar.hu, pointernet.pds.hu