Tulajdonságai
A fajtára tartózkodó modor és független szellem jellemző, tanítása kissé nehéz feladatnak bizonyulhat. Elegendő kedvességgel, sok türelemmel és határozottsággal azonban ugyanolyan hűséges, engedelmes társat formálhatunk belőle, mint más fajtákból. Éber és nagyon figyelmes kutya, mely a lakásban rendkívül nyugodtan viselkedik. Ha megfelelő körülményeket biztosítunk számára, végtelenül hálás és szeretetreméltó társunk lesz.
Idegenekkel szemben tartózkodó, gyerekekkel is jól kijön, de nem nagyon szereti, ha bosszantják. Nagyon figyeljünk oda : séta közben hajlamos a szökésre, mely feltehetően vadászkutya múltjával hozható összefüggésbe.
Alkalmazása
Bár testőrként és terelőkutyaként is dolgozott, elsődleges feladata a vadászat volt. Afganisztán királyai generációkon keresztül vadászkutya-tenyészeteket tartottak fenn. Az afgán agárnak kiváló a látása, hiszen elsősorban szemével követi a zsákmányt. (Az angol “sighthound” kifejezés találóan jellemzi ezt a típusú vadászkutyát.) A vadászok lóháton kísérték a kutyákat, de az afgán agarak rendszerint lehagyták a lovakat, és az ember irányítása nélkül, saját elképzeléseik szerint vadásztak. Ez a független gondolkodás napjainkban is sajátja a fajtának. Több forrás szerint is számos formában vadásztak az afgán agárral: falkában, kan-szuka párban és egyetlen kutyával is. Gyakorlatilag minden vadászati szituációban használták a kutyát, területtől és vadtól függően. Mindenre vadásztak vele, ami csak előfordult a környéken és a vadász meg akarta szerezni: hegyi szarvasra, antilopra, nyúlra, de farkasra, sakálra, vadkutyára, sőt a leopárd egy hegyekben élő változatára is. Az afgán agarat használták arra is, hogy felverje a szárnyasvadat a vadász puskája vagy a sólyom számára, sőt terrierek hiányában neki kellett elintéznie a mormotát is, melyet a hegylakók különösen kedveltek húsa és szőrméje miatt. Mindez nem azt jelenti, hogy minden egyes agarat minden vadra használtak, hanem hogy a fajta képességei lehetővé tették az egyes egyedek szituációnak megfelelő használatát. Az afgán agárnak nem csupán gyorsnak kellett lennie, hanem kitartónak és stabilnak is, hogy a világ egyik leggyilkosabb talaján, durva, kövekkel borított terepen, sőt a hegyekben is addig üldözhesse zsákmányát, míg el nem éri: a vadászat vége a gyilkolás. Afganisztánban mindig is könnyű volt ölni; a legbátrabb harcos lett a törzs vezetője, a leggyilkosabb kutya pedig a falkavezér, akit a törzs még dicsért és jutalmazott is magatartásáért. Az üldözés és a gyilkolás ösztönét napjainkban sem nehéz felfedezni az afgán agárban, főleg kisebb emlősállatok jelenlétében.
Szőrzetápolási igénye
Kétféle szőrzet található a kutyán: a koponyán és a végtagokon hosszú és finom szerkezetű, míg a gerincvonalon rövid, sűrű, melyet trimmeléssel alakíthatunk.Az afgán agár szőre gondos ápolást igényel ,ellenkező esetben a kutya különböző bőrbetegségeket kaphat el. Bundáját naponta kefélni és szellőztetni kell, különben befülled vagy összeáll a szőr. Az összes agárfajta hajlamos a bőrsérülésekre – igaz, az afgánt hosszú bundája jobban megvédi a külső sérülésektől, mint társait -, ugyanis nekik sokkal vékonyabb a bőrük, mint más kutyáknak, így kedvencünket fokozottan óvnunk kell a külső behatásoktól. Ez a fésülésnél is fontos szempont, hiszen egy nem megfelelő vagy gombját vesztett, hegyes fogú kefe könnyen felsértheti a bőrt. A hosszú szőrből adódóan az egyik leggyakoribb tavasztól őszig fenyegető betegség a hot spot: a bunda befülledése miatt a bőrön normál körülmények között minimális számban előforduló gennyesztő baktériumok a mikrosérüléseken túlszaporodnak, és egy felhámhiányos, nedvedző, viszkető terület alakul ki. Mivel az agarak jól izmolt kutyák, és gyors elrugaszkodással indulnak, nagyon sérülékenyek az ízületeik. Így a gazdának oda kell figyelnie arra, hogy a kutya csak bemelegítés után vethesse bele magát a játékba: először sétáltassuk pórázon, majd jöhet a kisebb szaladgálás, és csak ezután következzék az igazi szórakozás.
Marmagasság: kan 64–74 cm, szuka 60–70 cm
Testtömeg: kan 20–25 kg, szuka 15–20 kg
Alomszám: 5-8 kölyök
Várható élettartam: 10-14 év
Eredeti neve:Afghan Hound
Angol neve:Afghan Hound
Erdetete
Az afgán agár bundája egy viszonylag robosztus, falkavadász típusú testet rejt, mely felépítését tekintve bárhol, bármilyen ősből kialakulhatott. A fajta különlegesen finom, hosszú szőrzete azonban csak nagy földrajzi magasságokban élő vadállatoknál fordul elő; a pofa, a hát és a farok felső részének rövid szőrzete is a sajátságos klíma következménye. Tény, hogy a fajta Afganisztán területén alakult ki mai formájában, de hogy ősei honnan származnak, azt csak találgatni lehet. Két teória – a fajta már évezredekkel ezelőtt létezett Egyiptomban, illetve Ázsia sztyeppéin alakult ki -, már megdőlt. Körülbelül 30 éve érdekes vita bontakozott ki a Dog World c. szakmai hetilap hasábjain az afgán agár és a saluki tenyésztők között. A vitát Mrs. Hope Waters indította útjára egy rövid írásával, melyben egy bírót kritizált, aki kifogásolta, hogy a hölgy egyik salukijának erősen felfelé ívelő, gyűrűs farka van. Mrs. Waters ezt azzal magyarázta, hogy az afgán a saluki leszármazottja, és mint tudjuk, annak ilyen farokkal kell rendelkeznie. Az afgán agár tenyésztők először csupán rossz viccnek tartották az egészet, de Mrs. Waters hitelesnek tűnő érvekkel támasztotta alá állítását. Régészeti leletek tanúsága szerint saluki típusú kutyák már i.e. negyedik évezredben, sőt korábban is léteztek Egyiptomban és Mezopotámiában. Afganisztánban nem találtak ehhez hasonló leleteket, Perzsiában viszont igen, ahova Szíriából illetve Mezopotámiából került a saluki, Tazi vagy arab agár néven. Afganisztánba valószínűleg akkor kerültek agarak, mikor az ország Szíriával és Mezopotámiával kereskedett, Szírián keresztül. A kereskedelmi utakon bekerülő, rövidszőrű kutyák aztán alkalmazkodtak a helyi klímához és vadászati viszonyokhoz. Egyébként Mrs. Waters szerint nem ritka jelenség a salukinál, hogy puha, vattaszerű szőrt növeszt a vállainál és a combján. Ez a szőrzet minőségében különbözik az aljszőrzettől, és néhány esetben kiterjed a fejre és a horpasz tájékára. Ez egyértelmű bizonyíték a saluki és az afgán közeli rokonságára. Szelektív tenyésztésnél ez a szőrzet hasonlítani kezd a sokkal rövidebb szőrű, korai import afgánok szőrére. Egy angol kiállításon egyszer szerepelt egy határozott szakállal rendelkező saluki. A popular Dogs 1966 márciusi számában egy afganisztáni gazellavadászatról szóló tudósítás olvasható, mely szerint Afganisztánban az afgán agár egyik neve a Tazi, ahogyan a salukit hívják Perzsiában. Az azonban biztos, hogy az afgán agár a XIX. század második felében jelent meg a nyugati világban. A legkorábbi fennmaradt képi ábrázolás, melyen egy félreismerhetetlen, teljes szőrben lévő afgán agár látható, 1809-ből, Indiából származik, a másolatát 1813-ban publikálták Londonban. Az első példányok az indiai-afgán határháborúból visszatérő brit katonákkal érkeztek Londonba; néhányukat kiállításokon is szerepeltették, afgán agár néven, de igazi érdeklődés még nem mutatkozott a fajta iránt, egészen 1907-ig, mikor John Barff kapitány Perzsiából, Indián keresztül, hazahozta Zardin nevű kutyáját. Ez az afgán agár csodálatos stílusú, jó szőrben lévő kutya volt, sötét maszkkal, nagy sikert aratott az angol kutyabarátok körében. Zardint további importok követték, néhány példány már az Újvilágba is elkerült, a háború alatt azonban teljesen eltűnt a fajta a nyugati világból. 1920-as évekre tehető, hogy Murray őrnagy feleségével, Mrs. G. Bell Murray-vel és Miss Jean C. Manson Skóciába vittek egy csoport afgán agarat, melyet vettek, de lehet, hogy már maguk tenyésztettek a nyolcéves háború alatt Balukisztánban, mely akkor független állam volt Dél-Afganisztán területén, ma Pakisztán része. Ezekből az importokból tenyésztette ki Miss Manson, az őrnagy és mások a Bell-Murray vonalat az 1920-as években. 1925-ben Mrs. Mary Amps újabb csoport afgán agarat hozott európába, pontosabban Angliába, abból a kennelből, amit ő tartott fent Kabulban. Ezek a kutyák többségükben a hegyi típust képviselték, robosztus felépítésűek voltak, viszonylag rövidek, többé-kevésbé dús szőrzettel. Ezekből az importokból jött létre a Ghazni vonal, mely Amps kenneléről kapta nevét. Ezek közül a legsikeresebb kiállítási kutya és fedezőkan Ch. Sirdar of Ghazni. A 20-as évek során több Bell-Murray kutyát vittek az USA-ba, és amikor az AKC megnyitotta törzskönyvét a fajtának 1926 októberében, néhányat ezekből regisztráltak is. Az első amerikai alom két Bell-Murray kutyától született 1927-ben, de a fajta amerikai tenyésztésének igazi kezdetét az első Ghazni import jelentette 1931-ben, mikor Zeppo Marx és felesége Angliából vásárolt egy tenyészpárt, Asra of Ghaznit és Westmill Omart. A két kutyát később Q.A. Shaw McKean szerezte meg Prides Hill nevű kennele számára.Az afgán agár európai állománya még mindig nem teljesen homogén, többek között azért, mert a fajta szülőhazájából különböző típusú kutyák érkeztek. Egyes afgán források hat vagy még több típust különböztetnek meg, elsősorban előfordulás és szín alapján. Kétségtelen, hogy vannak átmeneti variációk, de alapvetően két típusról beszélhetünk: a déli és nyugati sivatagok kutyája általában világos színű, szőrzete ritkább .Az északi hegységek kutyája, a hegyi típus inkább sötétebb színű, kompaktabb felépítésű, sokkal dúsabb szőrzetű. Ez a két változat, és a többi altípus is logikusan tükrözi az ország változatos klímáját és földrajzát.
Leírás
A legszebb, legelegánsabb megjelenésű kutyák egyike. Járása ruganyos, kecses, suhanó, ugyanakkor egész felépítését a kitartás és az erő jellemzi. Fejtartása büszke, elegáns. Szeme ovális alakú, sötétbarna. Füle hosszú, a fejéhez simulva lelóg. Mellkasa a könyöke alá ér, háta a fara felé kissé lejt. Végtagjai párhuzamosak, egyenesek, mancsa nagy, ujjai zártak. Farka lelóg, a végét enyhén kunkorítja. Szőrzete hosszú, selymes, a fején szinte hajszerű. Színe fekete, kékesszürke, aranysárga, vöröses, fehér, rajzos, csíkozott.
Forrás:kutya.hu, kutya-tar.hu, kutyavari.hu