Csehszlovák farkaskutya

Csehszlovák farkaskutya (FCI 332)
Általános megjelenés: Szilárd, a közepesnél nagyobb, téglalapba foglalható felépítésű kutya.
Fontos arányok: A testhossz és a marmagasság aránya 10:9. A fang és a koponya hosszának aránya 1:1,5.
Viselkedés és karakter (Wesen): Temperamentumos, nagyon aktív, kitartó, tanulékony, gyorsan reagáló, rettenthetetlen és bátor kutya. Bizalmatlan, de nem támad ok nélkül. Gazdájával szemben végtelenül hűséges. Ellenálló az időjárás viszontagságaival szemben. Sokoldalúan alkalmazható.
Fej: Szimmetrikus, jól izmolt, oldalról és felülről nézve tompa éket formál. Kifejezett nemi jelleget mutató.
Koponya: Oldalról és elölről nézve a homlok enyhén ívelt. Nem feltűnő homlokbarázda. A nyakszirtcsont jól kivehető.
Stop: Mérsékelten kifejezett.
Arckoponya Orr: Ovális formájú, fekete.
Fang: Száraz, nem széles; egyenes orrhát.
Ajkak: Feszesek, az ajakzugok zártak. Az ajakszél fekete.
Állkapocs/fogak: erős és szimmetrikus állkapocs. Jól fejlett fogak, különösen a szemfogak. Ollós- vagy tétreharapás 42, a fogképletnek megfelelő foggal. Egyenletesen elhelyezkedő fogak.
Pofa: Szárat, megfelelően izmolt, nem feltűnően kiugró.
Szemek: Keskenyek, ferdék; borostyánszínűek. Jól simuló szemhéjak.
Fülek: Felállóak, vékonyak, háromszögletűek, rövidek (nem nagyobbak a marmagasság hatodánál); a fültő legkülsőbb pontja és a külső szemzug egy vonalon fekszik. Az orrhegytől induló képzeletbeli merőleges szorosan a fej mellett fut.
Nyak: Szárat, jól izmolt, nyugalmi állapotban a vízszintessel 40 fokos szöget zár be. A nyaknak olyan hosszúnak kell lennie, hogy a kutya könnyedén megérinthesse orrával a talajt.
TEST
Felső vonal: A nyak törés nélkül illeszkedik a testhez; enyhén lejtő.
Mar: Jól izmolt; kifejezett, de nem zavarhatja a felső vonal folyamatosságát.
Hát: Szilárd és egyenes.
Ágyék: Rövid, jól izmolt, nem széles, enyhén lejt.
Far: Rövid, jól izmolt, nem széles, enyhén csapott.
Mellkas: Szimmetrikus, jól izmolt, tágas, körte alakú, a szegycsont felé szukülve. A mellkas mélysége nem éri el a könyököt. A szegycsont csúcsa nem nyúlik túl a vállizületen.
Alsó vonal és has: Feszes hasfal, felhúzott. Enyhén beesett lágyék.
Farok: Magasan tűzött, egyenesen lelógó. Izgalmi állapotban általában sarlószerűen felálló.
VÉGTAGOK
Mellső végtagok: Egyenesek, szilárdak, szárazak, szuken állóak enyhén kifelé forduló mancsokkal.
Vállak: A lapocka meglehetősen előre helyezett, jól izmolt. A vízszintessel kb. 65 fokot zár be.
Felkar: erősen izmolt; a lapockával 120-130 fokot zár be.
Könyök: A testhez simul, sem kifelé, sem befelé nem fordul, kifejezett, igen mozgékony. A felkar és az alkar kb. 150 fokot zár be egymással.
Alkar: Hosszú, száraz és egyenes. Az alkar és a lábközép hossza a marmagasság 55 százaléka.
Lábtőízület: Erőteljes, igen mozgékony.
Lábközép: Hosszú; a talajjal legalább 75 fokos szöget zár be. Mozgásban enyhén rugózó.
Mellső mancsok: Nagyok; enyhén kifelé fordulnak; hosszabb, ívelt lábujjak és erős, sötét körmök. Kifejezett, rugalmas, sötét talppárnák.
Hátulsó rész: Erőteljes. A hátulsó végtagok párhuzamosak. Az ülőgumótól induló, képzeletbeli egyenes a csánk közepén át fut a talajig.
Comb: Hosszú, jól izmolt; a medencével kb. 80 fokos szöget zár be. A csípőízület szilárd és igen mozgékony.
Térd: erőteljes, igen mozgékony.
Lábszár: Hosszú, száraz, jól izmolt; a lábközéppel kb. 130 fokos szöget zár eb.
Csánk: száraz, erőteljes, igen mozgékony.
Lábközép: Hosszú, száraz, merőleges a talajra.
Hátulsó mancsok: Hosszabb, ívelt lábujjak erős, sötét körmökkel. Kifejezett talppárnák.
Mozgás: Harmonikus, könnyed, térölelő ügetés, miközben a lábak a talajhoz közel mozognak. A fej és a nyak a vízszintesig nyúlik. Lépésben poroszkál.
Bőr: Elasztikus, feszes, rácok nélkül; nem pigmentált.
Szőrzet: Egyenes, sűrű. A téli és a nyári szőrzet nagyon különböző. Télen túlteng a hatalmas aljszőrzet, mely a fedőszőrrel sűrűn borítja az egész testet. Fontos, hogy szőr borítsa a hasat, a comb belső felületét, a herezacskókat, a fülkagylók belső részét és a lábujjak közötti felületeket. Dús szőr a nyakon.
Szín: Sárgás szürkétől az ezüst-szürkéig, jellegzetes világos maszkkal. Világos szőr a nyak alsó részén és a mellkas elején is. Sötétszürke árnyalat a maszkon megengedett.
MÉRET ÉS SÚLY
Marmagasság: Kanok legalább 65 cm,szukák legalább 60 cm
Súly: Kanok legalább 26 kg, szukák legalább 20 kg
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Nehéz vagy könnyű fej, lapos homlok; sötétbarna, fekete vagy különböző színű szemek; durva, magasan vagy mélyen tűzött fülek; függőlegesen tartott nyak nyugalmi állapotban, mélyen tartott nyak álló helyzetben; kevésbé kifejezett mar; atipikus hátvonal; hosszú far; túl enyhén vagy túl erősen szögelt mellső végtagok; gyenge lábtőízület; túl enyhén vagy túl erősen szögelt hátulsó végtagok, elégtelen izmoltság; hosszú, alacsony szabályosan hordott farok; végtagok, elégtelen izmoltság; hosszú, nem eléggé kifejezett maszk; rövid, hullámzó mozgás.
Tenyésztésből kizáró hibák: Eltérő arányok; viselkedésbeli és karakterhibák; atipikus fej; hiányzó fogak, rendezetlen harapás; a szemek atipikus formája és elhelyezkedése; a fülek atipikus tűzése és formája; lebernyeg; a far erősen ívelt; atipikus mellkas; hibás végtagállás és atipikus mellső végtagok; atipikusan tűzött és hordott farok; elálló szőrzet, atipikus szőrzet; nem a standard által előírt szín; laza szalagok; atipikus mozgás.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Eredeti neve:Československý vlčák
Angol neve:Czechoslovakian Wolfdog

Eredete
A csehszlovák farkaskutya a Saarloosi farkaskutya mellett az egyedüli másik fajta, mely a farkas és a kutya legújabb kori keveredéséből jött létre, és az FCI hivatalos elismerésében részesült. Története az ötvenes évek végén kezdődött, a dél-csehországi Libejovice határvidékén.A cseh határőrség, akár sok más katonai egység világszerte, szívesen alkalmazott német juhászkutyákat. Négylábú társaik fizikai teljesítményét és ellenálló képességét fokozandó, megszületett a farkassal való keresztezés ötlete. 1955-ben az egykori Csehszlovák Köztársaságban egy biológia kísérlet keretében egy befogott kárpáti farkasszukát, Britát a Cezar Brizoveho nevű német juhászkutya kannal pároztattak. 1958. május 26-án megszületett az első alo, a harmadik és negyedik generáció “hibridjeit” már sikerrel alkalmazta a hadsereg. A kísérletek azt mutatták, hogy a kutya-nőstény farkas és farkas-nőstény kutya keresztezésekből származó utódokat egyaránt fel lehet nevelni. A keresztezésekből származó utódok többsége rendelkezett a továbbtenyésztéshez szükséges genetikai feltételekkel. 1965-ben a tudományos kísérlet befejeződött ugyan, de elkezdődött egy új fajta kitenyésztése, mely farkas felhasználható tulajdonságait kívánta ötvözni a kutya jó tulajdonságaival. A másik vérvonalat a bichary rendőrség hozta létre egy Argo nevű farkas és egy Astra névre hallgató német juhász szuka kutya révén. Az 1970-es években a tenyésztés irányítása a szlovákokhoz került. Ők vitték a harmadik farkast, a Sarik nevű kant az állományba, mely két “hibrid” szukát fedezett. Végül 1983-ban került a szelekciós munkába az utolsó farkas vér, Bojar von Schotterhof fedezte a Lady nevű nőstény farkast. A csehszlovák kinológiai szervezet 1982-ben ismerték el a farkaskutyát új fajtaként, és még ebben az évben saját fajtaklub alakult. 1982 és 1991 között 1552 kölyköt regisztráltak a törzskönyvben. Csehszlovákia kettéválása után az FCI 1994-ben fogadta el hivatalosan az immáron csehszlovák farkaskutya névre hallgató fajtát, s fajtagazda országnak Szlovákiát ismerte el.

Csehszlovak farkaskutya

Forrás: kutya.hu