Kaukázusi Juhászkutya

Kaukázusi juhászkutya standard (FCI 328)
Általános megjelenés: Közepesen nagy-nagy termetű kutya, erőteljes-durván erőteljes testfelépítéssel. Természettől fogva kemény és idegenekkel szemben bizalmatlan. Ezek a tulajdonságai, illetve ezen felül kitartása, igénytelensége és a különböző természeti tényezőkhöz való alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy az egykori Szovjetunió minden területén dolgozhasson. A fajta leginkább elterjedt Grúziában, Örményországban, Azerbajdzsánban, Dagesztánban, a Kalmük autonóm Köztársaságban, illetve a Kaukázus északi sztyeppéin és az Asztrahán sivatagban. A transz kaukázusi (hegyvidéki) területeken a kutyák masszívabbak, a sztyeppén ellenben könnyebb felépítésűek, hosszabb lábúak, sőt gyakran rövid szőrűek.
Magatartás/karakter (wesen): erős, kiegyensúlyozott, nyugodt viselkedésű, jó védelmi reakcióval, mely aktív formában jut kifejezésre. Az idegenekkel szembeni keménység és bizalmatlanság tipikus.
Felépítési típus: Erőteljes illetve durván erőteljes megjelenés, masszív csontozattal és erős izomzattal. A bőr erős, de rugalmas.
Csontozat: A csontindex (bokakerület elosztva a marmagassággal, majd mindez szorozva százzal) kanoknál 21-22, szukáknál 20-22.
Formátum: A formaindex (testhossz elosztva a marmagassággal, majd mindez szorozva százzal): 102-108.
Nemi jelleg: Nagyon kifejezett. A kanok nagyobbak és masszívabbak. A szukák valamivel kisebbek és könnyebb testfelépítésűek.
Agykoponya: Masszív, széles, jól fejlett pofacsontokkal. A homlok széles, lapos, enyhe barázda szeli ketté.
Stop: Az átmenet a fejtetőtől az arcorri részig alig észrevehető.
Orrtükör: Erőteljes, széles, fekete. A fehér és világos búzaszínű egyedeknél a barna orrtükör megengedett.
Fang: Rövidebb, mint a koponya, alig észrevehetően elvékonyodik.
Ajkak: erősek, de zártak és szárazak.
Harapás: Fehér, nagy, jól fejlett, szorosan egymás mellett elhelyezkedő fogak. A metszőfogak töve egy vonalban fekszik. Ollós harapás.
Szemek: Sötét, közép nagy, ovális formájú szemek, mélyen ülők.
Fülek: Lelógóak, magasan tűzöttek, mindig kupirozottak.
Nyak: Nagyon erőteljes és rövid. Nem magasan hordott, a hátvonallal kb. 30-40 fokos szöget zár be.
Mar: Nagyon széles, izmos, a háttól mindig szemmel láthatóan elhatárolt.
Hát: Nagyon széles, egyenes, izmos.
Ágyék: Rövid, széles, kisé ívelt.
Far: Széles, izmos, szinte teljesen horizontális.
Mellkas: Széles, mély, kissé ívelt. Az alsó vonal a könyök magasságában vagy annál mélyebben húzódik.
Has: Mérsékelten felhúzott.
Farok: Magasan tűzött, ha lelóg, eléri a csánkízületet. Lehet sarló- vagy kerékformájú, illetve kampós. A kupirozott farok megengedett.
Mellső végtagok: Elölről nézve egyenesek és párhuzamosak. A lapocka-felkar szöge kb. 100 fokos.
Alkar: Egyenes, masszív, mérsékelten hosszú.
Lábközép: Rövid, masszív, a függőlegestől csak csekély mértékben eltérő. A mellső végtagok hossza a könyökig valamivel több, mint a marmagasság fele. A hosszú lábúság indexe 50-54.
Hátulsó végtagok: Hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak.
Térdízület: Oldalról nézve kissé nyújtott.
Lábszár: Rövid.
Csánkízület: Erőteljes, széles és kissé nyújtott.
Hátulsó lábközép: Masszív, merőleges. Álló helyzetben a hátulsó végtagok nem hátratámasztottak. Az ülőgumótól kiinduló merőleges a csánkízületen és a lábközépen megy keresztül.
Mancsok: Nagyok, ovális formájúak, íveltek, a lábujjak szorosan simulnak egymáshoz.
Jármód: Szabad, általában egyenletes, nyugodt járás. A tipikus jármód a rövid ügetés, mely növekvő sebességnél nehézkes vágtába megy át. A végtagok egyenes vonalban és párhuzamosan mozognak, miközben a mellsők inkább a középvonal felé tendálnak. A mellső és hátulsó végtagok ízületei enyhén megnyúlnak. A hát és az ágyék hajlékonyan, rugalmasan mozog. A mar és a far ügetés közben egy vonalban marad.
Szőrzet: Egyenes, durva, erősen fejlett, világosabb aljszőrzettel. A fejen és a végtagok mellős részén a szőrzet rövidebb és szorosan a testhez simuló. A szőrzet 3 típusát különböztetjük meg:

Hosszú szőrű, hosszabb fedőszőrzettel: A hosszú szőr a nyakon sörényt, az ülőgumóknál gatyát és a végtagok hátulsó részén erős zászlót képez. A hosszú szőr teljesen, minden oldalán elfedi a farkat, ezáltal vastag és bozontos megjelenést kölcsönöz.
Rövid szőrű: sűrű, viszonylag rövid szőrzet, sörény, zászló, gatya és farkzászló nélkül.
Átmeneti változat: hosszabb szőr, de sörény nélkül, a végtagok zászlósak, gatya, bozontos farok.

Szín: Mindenféle szürke, különböző, a világostól a rozsdaszínig terjedő árnyalatok, rozsdaszínű, szalmasárga, fehér, földszínű, csíkos, de foltos és márványozott is.
Marmagasság: A kanoké 65 cm, a szukáké 62 cm felett.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.

tétlenség, bizalmaskodás idegenekkel szemben
kissé könnyű, vagy túl nehézkes testfelépítés
enyhe eltérés a megadott indexektől
csekély eltérés a nemi jellegtől, maszkulin szuka
nem kellőképpen széles és masszív fej
túl erősen ívelt agykoponya, túl meredek vagy túl lapos stop
rövid vagy hosszú fang
laza, lelógó ajkak
a fogak nem az életkornak megfelelő kopása, letört fogak, melyek a helyes harapást nem zavarják, egy vagy két P1 foghiány, vagy egy P1 és egy P2 foghiány, enyhén sárgás fogíny
világos szemek, enyhén lelógó alsó szemhéj, hályog
mélyen tűzött fülek, nem kupirozott fülek
hosszú, túl gyenge nyak
gyengén fejlett, a hátvonalból nem kiemelkedő mar
elégtelen izomzatú vagy csapott far
kissé lapos mellkas, alsó vonala nem éri el a könyököt
túl erősen felhúzott vagy lógó has
kis eltérés a megadott lapockaszögeléstől, kissé rövidebb vagy hosszabb felkar, enyhén kifelé forduló könyök, mozgásban kifelé forduló mancsok, túl erősen ívelt csüd
hátulról nézve nem teljesen párhuzamos hátulsó végtagok, azaz enyhe X- vagy O-végtagállás, túl széles vagy túl szűk végtagállás, túl egyenes vagy túl hosszú hátulsó végtagok
Puha vagy túl nyújtott mancsok, farkasköröm
eltérés a normális mozgásformáktól (befelé vagy kifelé lépés), nem eléggé megnyúló ízületek, a hát és az ágyék nem eléggé hajlékony mozgása, ügetés közben megemelkedő far, a far enyhe himbálása

Súlyos hibák:

túl könnyű, túl gyenge testfelépítés
félénkség (gyávaság), erős közömbösség, a keménység hiánya
erős eltérés a megadott indexektől
erős eltérés a nemi jellegtől, feminin kan
könnyű, keskeny fej hegyes fanggal, a testhez nem illő fej, fitos orr
kicsi, rendezetlenül alulfejlett fogak, nem egy vonalban elhelyezkedő metszőfogak, erősen sérült fogzománc
különböző színű szemek, lelógó alsó szemhéj, mely felfedi a kötőhártyát
beesett vagy ívelt hát
hosszú, beesett vagy erősen ívelt ágyék
keskeny, rövid vagy erősen csapott far
lapos, szűk, alulfejlett mellkas
egyenes vagy hegyesen szögelt lapockák, görbe vagy vékony felkar, erősen kifelé forduló könyök, különösen gyenge csüd, erősen kifelé forduló mancsok mozgás közben, az egyik vagy mindkét mellső végtag görbesége (lőcslábúság)
a hátulsó végtagok erős eltérése a párhuzamostól, elégtelenül szögelt végtagok, karikaláb, túl hosszú hátulsó végtagok
nyitott vagy lapos mancsok
gátolt, nehézkes mozgás, ügetés közben a marhoz képest magasan hordott far, ügetésben a far egyenletes fel-le táncolása, poroszkálás
Puha, hullámos szőrzet aljszőrzet nélkül
feketés fekete foltos vagy barna színárnyalatok különböző kombinációja
65 cm alatti marmagasság a kanoknál, 62 cm alatti marmagasság a szukáknál

Tenyésztésből kizáró hibák:

mindennemű eltérés az egyedül megengedett ollós harapástól
fekete vagy barna szín
egy szemfog vagy egy metszőfog hiánya, egy harmadik illetve negyedik P vagy M fog hiánya
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Származási hely: Oroszország
Eredeti feladata: Őrkutya.
Eredeti neve: Kavkazskaïa Ovtcharka
Angol neve: Caucasian Shepherd Dog

Eredete
A közép-ázsiai és a dél-orosz juhászkutyához hasonlóan, a kaukázusi is évszázadok óta őrző-védő kutyaként szolgálta és szolgálja az embert, tehát nem terelte, hanem védelmezte a rábízott haszonállatokat, akárcsak gazdáját és annak minden más tulajdonát.Farkassal, medvével egyaránt felvette a harcot. Napjaink kaukázusija nemcsak nagyon attraktív megjelenésű kutyává fejlődött, de megőrizte sokoldalú felhasználhatóságát is. A legújabb kutatások és archeológiai leletek szerint a kaukázusihoz hasonló típusú munkakutyák Irak és Mezopotámia erdős dombvidékéről származnak. Nagyon sokáig alig ismerték a fajtát szülőhazáján kívül. Európában először Németországban tűnt fel az 1930-as években kiállítási kutyaként. A kaukázusi sokoldalú képességeit felismerve, a szovjet hadsereg is besorozta a fajtát szolgálati kutyaként, háborús és békeidőben egyaránt használták. A fajta katonai célokra való tenyésztését és fenntartását a híres Vörös Csillag kennel látta el, melyből sok mai modern kutya is származik. A legtöbb kaukázusi juhászkutyát őshazájában napjainkban is aktív munkakutyaként használják, változatlanul kemény körülmények között. A juhnyájakat tavasszal a sztyeppéken legeltetik, majd az évszaknak megfelelően egyre feljebb haladnak a hegyekben, mindig elhagyva a lelegeltetett területet, majd visszafordulnak, és felülről lefele haladva használják a legelőket. Egy-egy juhásznak 2-3 kaukázusija van, melyek nemcsak a farkas falkákkal, de a jóval hatalmasabb medvével is felveszik a harcot. A juhászok gyakran tehénbőrből készült, 6-8 centis, hegyes végű szögekkel kivert, széles nyakörvet vagy egész kis mellényt adnak kutyáikra, hogy a ragadozók ne vehessenek fogást rajtuk. Az egykori Szovjetunió különböző éghajlatú területein, például Grúziában, Örményországban, Azerbajdzsánban, Dagesztánban és természetesen a Kaukázusokban különösen sok példány él. Mivel a fajtát egymástól nagy távolságra fekvő területeken tenyésztik, eltérő típusok illetve szőr- és színváltozatok alakultak ki. Elsősorban hegyi és sztyeppei típust különböztethetünk meg. A hegyi (grúz) kutyák masszívabbak, erősebb felépítésűek, vastagabb csontozatúak, hosszabb a szőrük. A sztyeppei kutya valamivel könnyebb felépítésű, hosszabb lábú és rövidebb szőrű. A különböző típusok természetesen keverednek egymással, szó sincs elkülönült tenyésztésről. A nyájőrző kaukázusi gazdái számára a legfontosabb szempont a kutyák munkakészsége. Nagyon szigorú szelekción ment át a fajta, és csak a legrátermettebb, a legéletképesebb, a legkeményebb, a betegségekkel szemben a legellenállóbbak maradhattak fenn. A kutyának minden körülmények között tökéletesen meg kellett védeni a pásztort, a nyájat és persze saját magát.

Forrás: kutya.hu