Mallorcai masztiff (Bulldog)

Mallorcai bulldog standard (FCI 249)

Általános megjelenés: Jellegzetes molosszoid kutya, kissé hosszúkás testtel. erőteljes és hatalmas, közepes nagyságú. A nemek közötti különbség kifejezett a koponyánál, melynek körfogata a kanoknál nagyobb, mint a szukáknál.
Magatartás/karakter (wesen): Alapvetően nyugodt karakterű, de szükség esetén bátran és merészen tud viselkedni. Emberekkel barátságos, gazdájához hűséges és ragaszkodó. Felülmúlhatatlan jelző- és védőkutya. nyugalmi állapotban tekintete bizalomteli és magabiztos, izgalmi állapotban átható.
Fej: Erőteljes és masszív.
Koponya: Nagy, széles és szinte kvadratikus. Körfogata, különösen a kanoknál, nagyobb, mint a mellkas marnál mért körfogata. Homloka széles és lapos, a homlokbarázda határozott. Elölről nézve a koponya formája miatt a nyakszirtcsont nem látható. A koponya és a fang felső határvonalai szinte párhuzamosak, enyhén összetartanak.
Stop: Oldalról nézve határozott és kiugró. Elölről szemlélve csak azért észrevehető, mert a szemöldökívek határozott homlokbarázdát rajzolnak ki.
Arcorri rész: Az állkapocs izmai erőteljesek, kiugróak, erősen fejlettek és a középső szemtájék alá érnek. Még ha néhány ránc oldalt a rágóizmoknál meg is jelenik, összességében megállapítható, hogy a fejbőrön nincsenek ráncok.
Orrtükör: Fekete és széles, az orrlyukak között a philtrum jól kirajzolódó.
Fang: A belső szemzughoz illeszkedő, széles és kúpszerű, oldalról nézve csonka gúlára emlékeztet, széles alappal. Az orrhát egyenes és enyhén emelkedő. A fang és a koponya hosszának aránya 1:3.
Ajkak: A felső ajak elfedi az alsót a fang közepéig, ahol a szájzug megjelenik. A felső ajak inkább szoros, míg az alsó ajak középső részén gyűrött, miáltal zárt fangnál az ajkak nem feltűnők. A szájüreg egyenletesen vörös nyálkahártyája határozottan bordázott, a szájszél és a fogíny feketén pigmentált.
Állkapocs/fogak: Az állkapocs erőteljes, a metszőfogak szabályosan sorakoznak, és a szemfogak jól illeszkednek az állkapocsba. A harapás teljes, a fogak fehérek és erősek. A fogzáródás előreharapást mutat. Ez a nem túlzott előreharapás legfeljebb 1 cm lehet. Zárt fangnál a fogak nem látszódhatnak.
Szemek: Nagyok, ovális formájúak, a szemnyílás tág, jól körülhatárolt és enyhén ferde. A szemek színe olyan sötét, amennyire csak lehetséges, és a szőrzet színéhez illő. A szemek nyálkahártyája nem látható. Elölről nézve a szemfehérje nem látható. A szemek egymástól messze és mélyen ülők.
Fülek: Magasan és oldalt tűzöttek, inkább kicsik, a fülkagyló belseje jól látható és ívben hátrahúzott; úgynevezett rózsafül. nyugalmi állapotban a fül hegye a szemvonal alatt helyezkedik el.
Nyak: Erőteljes, vastag, a kutya egészével arányos. Tövénél szélessége kb. a fej átmérőjének felel meg. Jól illeszkedik a marhoz. A bőr kissé laza, vékony lebernyeg megengedett.
TEST Ágyék és lágyék: Rövid, viszonylag karcsú, kifejezett ívvel a far felé.
Far: Kb. 1-2 centiméterrel magasabban fekszik, mint a mar. A vízszintessel kb. 30 fokos szöget zár be, és valamivel keskenyebb, mint a mellkas.
Mellkas: Kissé hengeres, mély és a könyökig ér. Az egymástól messze fekvő lapockacsúcsok miatt a mellkas a mar magasságában széles.
Alsó vonal és has: A has tájék párhuzamosan fut a talajjal. A has vonal enyhén emelkedő és felhúzott, de nem agárszerű.
Farok: Mélyen tűzött, tövénél vastag, majd a vége felé elkeskenyedő. A csánkízületig ér és hegyben végződik. nyugalmi állapotban természetesen lelógó. Izgalmi állapotban enyhe ívben a hátvonal magasságáig megemelkedő.
VÉGTAGOK
Váll: Mérsékelten rövid, enyhén ferde, kevésbé kiemelkedő.
Felkar: A két mellső felkar egyenes, párhuzamos, egymástól távol elhelyezkedő.
Könyök: A mellkas szélessége miatt a testtől elálló, de semmi esetre sem kifelé forduló.
Alkar: Jól izmolt, egyenes. erős csontozat.
Mellső mancsok: Erőteljesek, vastag, szorosan egymáshoz simuló, enyhén kerekded lábujjakkal. A talppárnák enyhén pigmentáltak.
Hátulsó rész: Izmos, szélesebb, mint a mellső rész.
Comb: Széles, természetes szögelt.
Hátulsó lábközép: Rövid, egyenes, erőteljes. Farkaskarom nem kívánatos.
Hátulsó mancsok: Erőteljesek, vastag lábujjakkal, melyek hosszabbak, mint a mellső mancsok lábujjai, de összességében ovális formát mutatnak. A talppárnák lehetőleg pigmentáltak.
Jármód: A fajta jellegzetes jármódja az ügetés.
Bőr: Inkább vastag és jól a testhez simuló, a nyak kivételével, ahol enyhe lebernyeg alakulhat ki.
szőrzet: Rövid, durva tapintású.
Szín: Csíkos, fakó és fekete; a csíkos a leginkább, a fekete a legkevésbé kívánatos. Csíkos egyedeknél a sötét árnyalatok kívánatosak, a fakó egyedeknél az intenzívebbek. Fehér foltok a mellső mancsokon, a szügyön és a fangon a testfelület 30 százalékáig megengedettek. Fekete maszk is megengedett.
Marmagasság: Kanok 55-58 cm, szukák 52-55 cm.
Súly: Kanok 35-38 kg, szukák 30-34 kg.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Súlyos hibák: 
A mar magasabb a farnál.
Több mint 1 centiméteres előreharapás.
Ollós harapás vagy tétreharapás.
2 hiányzó P fog
Rózsafül helyett lapos, pofához simuló fülek, teljesen felálló fülek, még ha a hátulsó harmad rózsafül formájú is
bulldog-farok
Minden súlyos eltérés a standardban leírtaktól.
Tenyésztésből kizáró hibák:
Gyávaság, agresszivitás
Hátraharapás
Világos vagy sárga szemek
kupirozott fülek vagy farok
A testfelület 30 százalékánál többet befedő fehér szőrzet, a mellső mancsokon, a szügyön és fangon kívül
Nem fehér színű foltok
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Eredeti neve:Ca de Bou – Perro Dogo Mallorquin
Angol neve:Mallorca Mastiff

Eredete
A mallorcai bulldog a legritkább és legkevésbé ismert fajták közé tartozik. A világon összesen nincs 500 perro dogo mallorquin. Pedig számtalan jó tulajdonsága van a fajtának, és mérete miatt városi környezetbe is jobban illik, mint a hozzá némileg hasonló bullmasztiff vagy amerikai bulldog. Harci kutya múltja ellenére a ca de bou egy vidám kis izomgolyó, közepes méretű kiadásban. Aki szereti a bull terrier viselkedését és a bull masztiff küllemét, de kicsi a lakása, az imádni fogja a mallorcai bulldogot.Ahogy a bevezetőből is kitűnik, két hivatalos neve is van a fajtának: a perro dogo mallorquin és a ca de bou – utóbbi egyszerűen “bikakutyát” jelent, mint az angol bulldog szó, és szintén a kutya múltjára utal: az állatviadalok betiltásáig bikaheccekre használták. A nem túl nagy, de annál izmosabb ebeknek egy-egy hatalmas bikát kellett a földre szorítaniuk. Ezt gyakran úgy érték el, hogy a bikát legérzékenyebb pontján, az orránál fogva ragadták meg. Napjaink mallorcai bulldogjainak azonban semmi köze véres múltjukhoz: kiegyensúlyozott, kedves családi kutyák, melyek hűségesen őrködnek családjuk biztonsága felett.A fajta története meglehetősen furcsa: mikor az FCI 1964-ben hivatalosan regisztrálta a fajtát, szinte már egyetlen fajtatiszta példány sem létezett. Többnyire keverék kutyákból, melyeknek még ca de bou vér csörgedezett az ereiben, és más fajták (például ca de bestiar, angol bulldog, staffordshire bullterrier) felhasználásával rekonstruálták és teremtették újjá a fajtát. Még az őshazában, Mallorcán is nagyon kevés ca de bou él, szerte a világon pedig csupán egy maroknyi felelősségteljes tenyésztő próbálja biztosítani a fajta jövőjét. Svédországban, Franciaországban, Oroszországban és Lengyelországban is élnek például megbízható tenyésztők. A fajta eddig két Interchampion címet szerzett egyeddel büszkélkedhet, mindkettő Lengyelországban született: Falcor Dragon Osanna und Fantyrella del Corteza Osanna. Tenyésztőnőjük, Renata Jasinska kb. hét éve foglalkozik a fajtával, és típusos spanyol import egyedekkel indította el kennelét.Ami a fajta kialakulását illeti, az biztos, hogy a helyi, spanyol kutyák angol bulldogokkal és masztiffokkal kereszteződtek, és belőlük alakult ki a régi típusú angol bulldoghoz hasonló fajta. A hajózásnak köszönhetően a mediterrán területek keleti és nyugati részei között nagyon régóta folyamatos a kulturális és tudományos cserekapcsolat, ami a domesztikált állatok cserélődését is lehetővé tette. A különböző országok kutyái is eljutottak így távoli helyekre, ahol helyi típusokkal keveredtek. Spanyolországba is érkeztek hatalmas, erős és kitartó őrző-védő kutyák, melyeket elsősorban a kikötőkben és a tengerparti településeken használtak a víz felől érkező gonosztevők ellen. Többségük nagy fejű, erőteljes fogazatú kutya volt. Az idők során természetes módon kialakult egy viszonylag egységes típus, az ibériai félsziget masztiffja. Spanyolországban vadászatra és verekedtetésre használták, bikák és más kutyák ellen egyaránt. Ilyen kutyák kísérték I. Jakab királyt is hódításai során, és az uralkodóval eljutottak a Baleár-szigetekre is. Az utrechti béke keretében a XVII. században Minorca és más spanyol területek brit fennhatóság alá kerültek, így nemcsak uralkodói ajándékként érkeztek masztiffok és bulldogok Angliából, hanem a matrózok is sok harcikutyát magukkal vittek Spanyolországba. A XVIII. században itt is nagyon népszerűek voltak a különböző állatviadalok, és az angolok erre a célra szelektálták a kutyákat. A viadalok betiltásával és marhatartás csökkenésével egyre kevesebb embert érdekelt a fajta. Az 1920-as, 30-as években a ca de bou még őrkutyaként szolgált a birtokokon, de a rossz gazdasági helyzet miatt egyre nehezebb volt eltartani a kutyákat. Szinte már csak mészárosok és tímárok tartottak ca de bout, mivel ők döghússal etetni tudták kutyáikat.
A fajtáról fennmaradt első írásos emlék 1907-ből származik. Kiállításon 1926-ban szerepelt a fajta először, Barcelonában, pedig még nem is létezett semmiféle hivatalos fajtaleírás. Amilyen hamar népszerűvé vált a fajta, olyan gyorsan lecsökkent az állomány. Az utolsó példányokat Puerto Ricoba adták el, ahol sajnos szintén verekedtetésre használták őket. A spanyolok inkább a ca de bestiar tenyésztésére koncentráltak. A fajta megmaradt néhány elkötelezett híve 1946-ban készítette el az első hivatalos fajtaleírást (standard). Az FCI 1964-ben fogadta el a fajtát perro de presa mallorquin néven, melyet 1996-ban a mostani perro dogo mallorquinra változtatott, de a ca de bou is hivatalosan használható megnevezés. Lelkes hívei éppen az utolsó pillanatban mentették meg a fajtát, élükön Fransisco Ruiz Rodrigezzel, a Mallorcai és Ibiziai kutyaszövetség elnökével és Zygmunt-Ludwig Napieralával, aki amerikai staffordshire terriereket tenyésztett. A 2002-es Világkiállításon, Amsterdamban 7, az Európa-kiállításon, Párizsban 8 mallorcai bulldog szerepelt, közülük 5 (mindkét kiállításon) a már említett lengyel kennelt képviselte. A ca de bou nemzetközi állománya lassan, de biztosan növekszik, bár valószínűleg sohasem fog a legnépszerűbb fajták közé tartozni, habár minden ehhez szükséges adottsággal rendelkezik. Kellemes belső tulajdonságai mellett, szőrzetét is könnyű ápolni, és ráadásul alig van kutyaszaga.

Mallorcai masztiff

Forrás:kutya.hu