Orosz agár

Leírás
Az egyik legszebb agárféle. Feje hosszú, keskeny, szeme sötétbarna, fülét nyugalmi állapotban hátracsapja, ha figyel, hegyezi. Háta rövid, feszes, mellkasa keskeny és mély, hasa felhúzott. Farka hosszú, sarló alakú. Végtagjai egyenesek, izmosak. Szőrzete hosszú, hullámos, selymes tapintású. Színe fehér, sárga, aranysárga, ezüstszürke, fekete, továbbá fehér alapon vörös vagy fekete.

Tulajdonságai
Gyors, kitartó, erős, csendes, nem harapós, de idegenekkel szemben kissé bizalmatlan.

Marmagasság: kan 70-80 cm, szuka 64-71 cm

Testtömeg: 30-35 kg

Alomszám: 6-8 kölyök

Várható élettartam: 12-14 év

Eredeti neve: Russkaya Psovaya Borzaya
Angol neve: Russian Hunting Sighthound – Borzoi

Eredete
Az orosz agárnak nemcsak megjelenése, hanem múltja is kifejezetten arisztokratikus. Francia krónikák már a XI. században megemlítik a hosszúszőrű barzojt, I. Henrik és Bölcs Jaroszláv lánya, Jarovszlavna hercegnő házassága kapcsán. Számtalan írásos emlék bizonyítja, hogy az orosz arisztokrácia évszázadok óta tenyésztette ezeket a lenyűgöző vadászkutyákat.1260-ban, az első cár idejében a novgorodi nagyherceg udvarával kapcsolatban említik a nyúlvadászatot barzojjal, mint a társasági szórakozás egy formáját. 1519-ben II. Krisztián dán király ajándékozott barzojokat a francia királynak. Rettenetes Iván (1533-1584) is nagy híve volt a fajtának, több száz barzojt tartott udvarában. 1635-ben született az első könyv a barzojról, mely a fajtával való vadászat szabályairól, mikéntjéről szól.
A német szerző Alekszej Mihajlovics cár (1645–1676) szolgálatában állt, az ő megbízásából írta művét. 1650-ben már mai értelemben vett fajtastandard is létezett a barzojról. Az orosz agár tenyésztése és a farkasvadászat az első cárok idejétől kezdve egészen a jobbágyság eltörléséig, 1861-ig az arisztokrácia nemzeti sportja volt. Hatalmas birtokokon, több száz jobbágy alkalmazásával folyt a barzoj tenyésztés. 1861 előtt, de még utána is, egészen az 1917-es orosz forradalomig, hihetetlen energiát és pénzt fordítottak a tenyésztésre és vadászatra. Valószínűleg egyetlen fajtába sem invesztáltak olyan hatalmas összegeket, mint azt az orosz arisztokrácia tette a barzojjal.A távoli vidékekre különvonatokkal érkezett a vadásztársaság, a vagonokban több száz lóval, kutyával, sátrakkal, külön konyhával. Egy-egy vadászaton több száz barzojt is használtak, akiknek ugyanennyi foxhound és ember segédkezett. Miután a csapat, vagy jobban mondva sereg megérkezett a kiszemelt terepre, ahol farkast véltek felfedezni, térképeket tanulmányoztak, terveket készítettek, majd kezdődhetett a vadászat. A hajtóknak kellett felverniük a vadat a kopókkal, és az erdőből nyílt terepre űzni, ahol a vadászok lovon várakoztak, mindegyikük három-három orosz agárral (legtöbbször két kan és egy szuka alkotta a triót.) Amint meglátták a vadat, elengedték az agarakat, melyek képesek voltak elfogni, megragadni és leszorítva tartani a farkast, míg a vadászok a helyszínre nem érkeztek. A farkasokat megkötözték, majd a vadászat végén gyakran előfordult, hogy nem ölték meg, hanem ismét szabadjára engedték őket.A napóleoni háborúk és a jobbágyság eltörlése közötti időszakban új, nyugati fajtákat is megpróbáltak keresztezni a barzojjal, ennek köszönhetően 1873-ban már nagyon kevés igazi, régi típusú barzoj létezett. Ebben az évben alakult a Birodalmi Szövetség, hogy megőrizze és továbbtenyéssze az orosz agár klasszikus típusát. E társaság tagja volt Miklós nagyherceg, az akkori cár nagybátyja és Artem Boldareff, egy igen vagyonos földbirtokos is. E két férfiú vezetésével a Szövetség tagjai minél több régi típusú agarat kutattak fel, és a tenyésztés során megpróbálták megőrizni ezt a típust.A típus meghatározása igazából nem könnyű és egyértelmű feladat, ugyanis az oroszul gyorsat jelentő elnevezést szinte ugyanolyan tág értelemben is használták kutyákra vonatkozóan, mint angol nyelvterületen a “hound” szót. Ráadásul egy olyan hatalmas országban, mint az orosz agár szülőhazája, a különböző régiók kutyái valamelyest alkalmazkodtak a helyi terephez, klímához illetve vadászati követelményekhez, így az állomány messze nem volt homogén megjelenésében. Egy-egy hatalmas kennel tenyésztőjének gyakran saját elképzelése volt a fajtáról, melyet nem kívánt feladni. Ez a korabeli heterogenitás napjainkban is érezteti hatását.Bár még napjainkban is vadásznak nyúlra és rókára orosz agárral, a fajta eredeti funkciója a farkasvadászat. Az 1800-as években azonban már elkezdett csökkenni a farkas állomány, a nyúl- és rókaszőrme iránti kereslet viszont egyre nőtt, így természetesen ezekre a vadakra is használták a barzojt. Ráadásul nemcsak arisztokraták tartottak agarat, hanem jóval szegényebb emberek is, akiknek egyszerűen a mindennapi megélhetéshez volt szüksége a nyúlhúsra.Peter Semcsenkov hosszú éveket töltött a fajta eredetének kutatásával, és egészen a XV. századik tudta visszavezetni a barzoj(szerű) kutyák származását. Sajnos nem számított politikailag korrekt tenyésztőnek, így kutatásait leállították. Ennek ellenére több kortársa is egyet értett azzal, a barzojt elsősorban farkasvadászatra használták. Sőt, egy 1867-es cikk szerint az orosz agár még a medvével is képes volt felvenni a harcot!Egy 1890-es cikk arról számol be, hogy sok orosz erdőt szinte elárasztották a vaddisznók és medvék, de e gyors és erős kutyák sokat segítenek visszaszorításukban. Newcastle hercegnője maga is kedvelte az orosz agarakat, sőt rendszeresen publikált a fajtáról, de nem csupán orosz szerzők műveit ismételte. Az Our Dogs 1899. január 14-i számában jelent meg egy igen érdekes cikke az egy évvel korábban Oroszországban tett látogatásáról, melyet azzal a kívánsággal zár, hogy reméli, hamarosan visszatérhet a fajta szülőhazájába, és igazi farkasvadászatok tanúja lehet még.Napjaink orosz agara nem sokban különbözik őseitől; ezt korabeli felvételek is tanúsítják. Külleme és nemes jelleme egyaránt szinte változatlan maradt. Bár egykoron elsősorban vadászati képességeit tartották fontosabbnak, szépségére és temperamentumára is figyelmet fordítottak. Bár a barzoj életkörülményei rengeteget változtak, napjainkra is igazi arisztokrata maradt.

Orosz agar

Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu