Pointer

Leírás
Dekoratív megjelenésű, elegáns, csupa ín és izom kutya. Fölöttébb ruganyos és mozgékony. Egyik fő jellegzetessége a fej és a koponya, ugyanis az arcorri résznek enyhén domborúnak kell lennie. Felépítését tekintve igen lendületes, legjobb formáját akkor mutatja, ha nyílt terepen, munka közben vesszük szemügyre. Szeme mogyorószínű vagy barna, ragyogó tekintetű. Füle eléggé magasan tűzött, a fejéhez simulva lelóg, közepesen hosszú, a vége hegyes. Válla hosszú, csapott, mellkasa széles, szügye mély. A bordázat domború, a lágyék enyhén ívelt, izmos. A comb izmos, a csánk mélyen fekszik. A mancs tojásdad, zárt, a lábujjak íveltek. A farok közepesen hosszú, a tövénél vastag, a hegye felé keskenyedő, a gerinc vonalát folytatja. Mozgás közben a farok jobbra-balra csapkod. A szőrzet finom, rövid, sima, egyenes szálú. Színe fehér alapon fekete, sárga vagy barna foltos. Lehet egyszínű sárga, barna vagy fekete is.

Tulajdonságai
Értelmes, engedelmes, kitűnő szimatú, gyors, csupa ideg kutya.

Marmagasság: kan 62-69 cm, szuka 60-66 cm
Testtömeg: 28-35 kg
Alomszám: 6-8 kölyök
Várható élettartam: 10-14 év

Eredeti neve: Pointer
Angol neve: English Pointer

Eredete
Származásáról nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy az ősi spanyol vizsla, valamint különböző angol és francia kopók vére csörgedezik ereiben. A legelterjedtebb vizslaféle a világon. Eredeti hivatása az apróvad felkutatása, megtalálása volt. Lövésre hasalnia kellett, ám a leesett vad megkeresését már egy másik fajtára, a retrieverre bízták. A legrégibb, 250 éve tiszta vérben tenyésztett vizslának tartják. Ebben talán van némi túlzás, de az kétségtelen tény, hogy a világ szinte valamennyi rövidszőrű vizslaféléjének nemesítéséhez fölhasználták. Bár Spanyolországot tekintik őshazájának, végleges kialakítása az angol vadászok ügyességét és hozzáértését dicséri. Európa-szerte számos pointernek nevezett fajta létezik (egyedül Franciaországban legalább öt), ám a nagybetűs Pointer az angolok kutyája. Ő az egyedüli, amely annyira közismert, hogy nevéhez nincs is szükség hozzáilleszteni semmiféle megkülönböztető jelzőt. Nevét az angolul értőknek aligha kell magyarázni (point = mutat, pointer tehát mutató, rámutató). Lehet persze, hogy eredetileg a pointer nem is név volt, csupán a kutya munkájának leírása. Eleinte valószínűleg pointing dog-nak (mutató, vadat álló kutyának) hívták, s csak később lett pointer belőle. Úgy tudjuk, hogy a 18. század elején került Angliába. Akkoriban még lassú, nehézkes, ám kitűnő szimatú kutya volt. Mozgása így is megfelelt azoknak a vadászoknak, akik még mindig elöltöltős puskákkal jártak. Ahogy azonban fejlődtek a vadászfegyverek, s az ember némi szerencsével már röptében is képes volt elejteni a szárnyasvadat, gyorsabb, jobb képességű vadászkutyára volt szükség. Megkezdődött a modern, fürgébb és elegánsabb pointer kialakítása. A tenyésztők egy időben arra törekedtek, hogy robosztusabbá tegyék a fajtát, ezért keresztezték az angol rókakopóval, s ezzel a fajta jellegét szinte teljesen tönkretetették. A pointernek ugyanis az a dolga, hogy becserkéssze a vadat, ezzel szemben a rókakopónak oda kell rohannia a zsákmányhoz, és lehetőleg fölé kerekedni. Ezenkívül a pointer feltartott fejjel vadászik, a rókakopó viszont leszegi a fejét a földre és galoppban fut. Ám a fajta feljavítói nem tanultak a leckéből: tovább kísérleteztek, angol bulldogokkal, agarakkal, angol vérebekkel keresztezve a pointert. Végül egyes értelmesebb tenyésztők siettek a fajta megmentésére, és 1859-ben egy angliai kiállításon már igazi pointerek vonultak fel.Napjainkban ugyan a városiasodással egyenes arányban csökken a pointer szerepe, attól azonban nem kell tartani, hogy ez az elegáns, mutatós állat valaha is eltűnik a kutyafajták színpadáról , ámbár szomorú arra gondolni, hogy az a terület, ahol hasznát vehetik a vadászok, fogyófélben van.

 

Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu