Vörös ír szetter

Mozgásigénye
A megbízható engedelmességre a szetterek nagy mozgásigénye miatt is szükség van, hogy kutyánkat kellőképpen, szabadon megmozgathassuk. Ír szettert csak sportos gazda válasszon, mert egy ilyen kutyának legalább napi egy-két óra alapos mozgásra van szüksége. Egy kert, akármilyen nagy is, önmagában nem elég, hiszen kutyánk bolond lenne egyedül körbe-körbe szaladgálni. Egy kis biciklizés, gyaloglás, kocogás azonban nemcsak a kutyának hasznos. De nemcsak fizikai, szellemi elfoglaltságra is szüksége van egy szetternek. Tegyük le vele az engedelmes vizsgát, vagy járjunk vele agility-edzésre, hiszen nem minden szetter-tulajdonosnak áll módjában vadászni kutyájával, de a szetter illetve vadászkutyaklubok hobbi-kutyásoknak is kínálnak vadászkutya-tanfolyamokat. Akár vadászkutyát, akár családi kedvencet akarunk faragni szetterünkből, a kutya alapvető engedelmességéhez tartozik a behívás és fektetés megbízható végrehajtása. Egy vadászkutyánál elengedhetetlen követelmény a parancsok feltétlen végrehajtása, de a hétköznapokban is felettébb hasznos, ha legalább a fenti két feladatot biztosan végrehajtja kutyánk. Az ír szetter vadászösztöne ugyanis bármelyik pillanatban előtörhet, s esetleg egy ártatlan galamb okozhatja kutyánk végét, mikor is az a madarat üldözve egy autó alá rohan. A leendő vadászkutyákat már kölyökkortól úgy szoktatják, hogy semmit sem üldözhetnek, de ez egy lakótelepen élő szetternél is hasznos módszer lehet. Ha sétáltatás közben kutyánk pl. macska után iramodna, fektessük le, dicsérjük meg. A megelőzés mindig könnyebb, mint a sorozatosan elrohanó, vadászaton beugró kutyát leszoktatni a nem kívánt viselkedésről. Érdemes beszerezni egy olyan sípot, melynek egyik végével egyenletes, másik végével trillázó sípjelet lehet kiadni. Az egyenletes sípjel jelentse a hozzám, a másik a “fekszik” vezényszót. Így a kutyát viszonylag távolról is lehet irányítani. Hogy a döntő pillanatban ne kelljen a zsebünkben kotorászni, a sípot akasszuk zsinóron a nyakunkba.

Eredeti neve:Irish Red Setter
Angol neve:Irish Red Setter

Eredete
A vörös ír szetter , a szetterek arisztokratája, mondják a fajta elkötelezettjei; de nem kell különösebb szetter-rajongónak lenni ahhoz, hogy lenyűgözzön minket ennek az elegáns kutyának a szépsége, s visszafogottan temperamentumos, kedves viselkedése.Okos pillantása, mahagóni színe, s a fajta standardjében is rögzített barátságos természete és vadászatra való hajlamából adódóan az ír szetter a vadászok és az egyszerű városlakók szívét egyaránt képes megnyerni.A fajta története a XVIII. század elejére nyúlik vissza. Szinte kétséget kizáróan állítható, hogy a szetterek az ún. nagy mezei spánielekből alakultak ki, melyeket gyakran “kereső” vagy “madarászó” kutyaként említ a korabeli szakirodalom. Akkoriban, a fegyver és a lőpor elterjedéséig, a szárnyas vadászat hálóval vagy sólyommal történt. A kutya feladata a vad felkutatása és jelzése volt.A vadász előre küldte kutyáját, arra a területre, ahol szárnyas vadat sejtett, majd miután a kutya vadszagot érzett, megállt, s felemelt lábbal jelezte gazdájának a “találatot”. Ezután nagyon óvatosan egészen a madarak közelébe kúszott, s akkor a vadász hálót dobott a jelzett terület fölé, azaz a madarakra illetve a kutyára is. A lőfegyverek elterjedésével azonban módosult a vadászkutyák feladata is. Olyan kutyára volt szükség, mely megállja a vadat, jelzi a madár helyét, “ráhúz”, vagyis felveri a madarakat a vadász puskája elé. Valószínűleg a spanyol örökösödési háború során az angolok különböző vadászkutyákat is hoztak magukkal Spanyolországból, s ezekkel a pointer típusú vadászkutyákkal keresztezték saját spánieljeikkel. Nagy-Britanniában négy szetter fajta alakult ki: az angol, a gordon, a vörös-fehér és a vörös ír szetter. Mivel Írországban nem volt bőségesen sok vad, ráadásul az időjárás is igen zord olykor, a helyi vadászkutyák munkája sokszor fárasztóbb és nehezebb volt társaikénál. Így az ír szetternek kitartónak és erősnek kellett és kell lennie, s gyors, vágtázó tempóját akkor is meg kell tartania, ha kevés a vad illetve csak nagy távolságban, szétszórtan helyezkedik el. Az Irish Red Setter Club 1882-ben alakult, s úgy három évre rá született meg az első hivatalos fajtaleírás, melyet vadászok állítottak össze és fogalmaztak meg. A vörös szetterek első ismert tenyésztője de Freyne volt, aki 1793-tól hetven éven át foglalkozott a fajtával, s kutyáiról saját törzskönyvet vezetett, az egyes egyedekre vonatkozó külön feljegyzésekkel.Számtalan más – nemcsak vadászkutya – fajtához hasonlóan, napjainkban igen eltérő a vadászatokon és a kiállításokon látható ír szetterek külleme. Szinte két különböző típusról lehet beszélni, pedig alapvetően csak egyetlen típus létezhet, az, amelyet a fajta standardje meghatároz. Pedig még a XX. század elején sem lehetett munka- illetve kiállítási típusról beszélni. Több korabeli fotó is fennmaradt a Red Setter Clubot alapító Millner ezredes és a fajtával foglalkozók számára szintén fontos Mechan tiszteletes kutyáiról; mindegyikük aktívan vadászó, mégis eredményes kiállítási kutya volt. Szerencsére azért napjainkban is vannak olyan tenyésztők, akik sikeresek kettős céllal (dual purpose) tenyésztett kutyáikkal.
A szetterek munkája igen nagy önfegyelmet követel a kutyáktól, sok helyzetben eredendő zsákmányoló ösztönüknek teljesen ellentmondó magatartást kell tanúsítaniuk. Fő profiljuk az apróvad, főleg a szárnyasvad megkeresése és jelzése. Sokan úgy képzik szetterüket, hogy az teljesen “nyúl tiszta” legyen. Ez azt jelenti, hogy pl. fogolyvadászaton hiába ugrik fel a kutya orra előtt egy nyuszi, annak nem szabad utána vetnie magát, hanem tovább kell keresnie a szárnyas vadat. Szegény szetter ráadásul a megtalált foglyot sem üldözheti, hanem azt csak jeleznie illetve a gazda puskája elé terelnie szabad.

Leírás
Az ír szetter eleven, kiegyensúlyozott, arányos felépítésű kutya. Jellegzetessége a rendkívül tetszetős, megnyerő, kifinomult külső és a rendkívül aktív, fáradhatatlan készség, hogy bármilyen körülmények között felkutassa a vadat. Az ír szetter feje sohasem lehet nehéz, durva. Az ideális fej hosszú és száraz, de nem keskeny vagy hegyes orrú. A koponya ovális, a tarkóbúb jellegzetesen kifejezett. A tarkóbúbtól a stopig illetve a stoptól az orrhegyig terjedő távolság egyenlő, az arcorri rész közepesen mély. Az orr színe mahagóni, sötétbarna vagy fekete. Az ír szetter füle közepes méretű, finom, alacsonyan tűzött. A szőrzet a fejen, az elülső lábakon és a fülön rövid és finom, a test és a lábak többi pontján közepesen hosszú, göndörségtől lehetőleg mentes. A szőrzet a hason szép zászlót formáz, mely folytatódhat a mellkason és a toroktájékon. Az ír szetter szőrzete egyszínű, mély vörösbarna-mahagóni. Apró fehér folt a mellkason, toroktájékon, az állon vagy a lábujjakon megengedett. Érdekesség, hogy az ír szetter standardje nem ír elő semmilyen mérethatárt, sem a kutyák súlyát, sem azok magasságát nem határozza meg. Az amerikai fajtaleírás szukáknál kb. 63, kanoknál kb. 68 centiméteres marmagasságot ír elő, az ír szetter súlyát pedig 27-32 kilogrammban adja meg.

 

Forrás: kutya.hu