Leírás
Egész megjelenése tiszteletet parancsoló. Feltűnően szép, mutatós, hatalmas, izmos eb. Feje erőteljes, füle viszonylag kicsi, lelógó, ha figyel, kissé felfelé tartja. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme sötétbarna. Mellkasa mély, háta egyenes, feszes, fara enyhén lejtős. Végtagjai izmosak, mancsa kerekded. Farka lelóg. Színe többnyire hófehér, de lehet elefánt- vagy csontszínű illetve halványsárga árnyalatú is. Dús szőrzete hosszú, testhez simuló. Szőrzete közepesen hosszú, dús, enyhén hullámos, a nyakán gallért alkot. A szőrszálak durva tapintásúak. A pofa, a fülek és a lábak elülső oldalának szőrszálai rövidek. A orr fekete, a szem pedig barna.
Tulajdonságai
Kiegyensúlyozott természetű, tartózkodó, méltóságteljes, nem csahol, ok nélkül nem támad. Játékos, barátságos, ugyanakkor félelmet nem ismerő, bátor, harcias eb. Önálló, értelmes, könnyen kezelhető. Ideális munkakutya, kísérő és társ. Kiváló őrkutyává nevelhető, amely igen meggyőző módon védelmezi családját és otthonát a nemkívánatos egyénektől. Az abruzzói juhászkutya általában elég jól kijön más kutyákkal és háziállatokkal is. A gyermekekkel szemben általában türelmes, sok mindent elvisel tőlük. Az idegenekkel szemben tartózkodóan viselkedik, hívatlan vendégeket nem enged be a család otthonába.
Marmagasság: kan 65-73 cm, szuka 60-68 cm
Testtömeg: 30-45 kg
Alomszám: 6-8 kölyök
Várható élettartam: 12-14 év
Rokon fajták: Kuvasz, Komondor, Pireneusi hegyikutya, Szlovák csuvacs, Anatóliai pásztorkutya, Akbash dog
Eredete
Az Abruzzói juhászkutya (Cane de Pastore Maremmano-Abruzzese, Maremman) egy olasz pásztorkutya. Nemes vonalú, erőteljes és izmos. Az olaszok egyik leghíresebb nyájőrző kutyája; közép-itáliai juhászkutyának, ill. maremmannak is nevezik. Állítólag az ősi molosszus kutyákkal és a tibeti masztiffal keveredve alakult ki. Rokona a magyar kuvasznak, valamint a pireneusi pásztorkutyának.Vannak olyan nézetek, hogy az Abruzzói juhászkutya származása esetleg összefügghet az 1700-as spanyolországi merinói juhimporttal; hiteles adatok igazolják ugyanis hogy az első spanyol juhok lábon hajtva érkeztek Olaszországba; joggal feltételezhető, hogy a hosszú út alatt a pireneusi kutyák védhették a nyájakat, és így kerültek át Itáliába, ahol tovább tenyésztették őket. Más kinológusok viszont arra esküsznek, hogy az Abruzzói juhászkutya ősi olasz, ill. római fajta. Ezeket az állításokat hiteles dokumentumok nem támasztják alá; tkp. csupán arra épülnek, hogy a Firenzei Santa Maria Novella-templom egyik freskóján (kb. 1350-ből) egy nagy, fehér kutya a pásztor oldalán még az angyalokkal szemben is védeni akarja a juhokat.Egy harmadik elmélet szerint a maremman valamikor a nagy népvándorlások idején érkezhetett Itáliába, ugyanis a kutya nem szerepel a római ókorban meglévő és eléggé részletesen leírt kutyafajták között. Bármely elmélet igaz annyi bizonyos hogy a legszebb és legrégebbi olasz pásztorkutyák egyike. Nemcsak erős testi felépítése, a természeti viszonyokkal szembeni tűrőképessége és szívóssága, hanem természete miatt is ideális nyájőrző. Olaszország egyes vidékein még ma is terelgetnek olyan nagy juhnyájakat, amelyeket Abruzzói juhászkutyák kísérnek. A pásztorkodó életmód fokozatos eltűnésével házőrző, testőr, kísérő és társ lett belőlük.