Angol Springer spániel

Tulajdonságai
Könnyen tanul, figyelmes, gyors észjárású. Nem szereti a monotonitást, egymás után több dolgot is képes elsajátítani. A tanítás folyamatában fontos a rendszeresség. Fontos éreztetnünk a határozottságot a póráz másik végén, így tudjuk elérni később a pontosságot és megbízhatóságot.A springer mindig vidám, nagyon barátságos. A megfelelő, időben elkezdett szocializáció azonban különösen fontos. Kölyökkutyaként kell megismertetnünk más fajtatársakkal, hogy ezek a találkozások később is természetesek legyenek. A springer nagyon domináns fajta, rengeteg öntudattal. Különös hangsúlyt kell fektetnünk a megfelelő szocializációra, mert hajlamosak az agresszivitásra. Ez jelenthet csak ártatlan morgolódást egy találkozáskor, de könnyen válhat ok nélkül verekedővé a nem kézben tartott kutya.

Alkalmazása
Kajtató és elhozó vadászkutya. Vadászatokon ideális kereső: felhajtja a madarakat, felriasztja a prémes vadakat, lövés után visszahozza az elejtett vagy megsebzett vadat, legyen az szárazföldön vagy vízben, illetve vércsapázásra (sebzett vad utánkeresésére) is használható. Szenvedélyes vadász, aki a legsűrűbb bozótba és a legmélyebb vízbe is beleveti magát.Kiváló társ agilityhez, flyballozáshoz. Kiképezhető nyomkövetésre, drogkereső kutyának, mentőkutyának.

Általános megjelenés:
Szimmetrikus felépítésű, kompakt, erős, vidám, aktív kutya. Az angol spánielek közül a legmagasabb és a legelevenebb fajta.
Jellemzői: A fajta tiszta és ősi eredetű, a sportvadász kutyák legrégebbike. Eredeti használati módja a hálóval, sólyommal vagy agárral történő vadászatban a vad keresése és felhajtása. Napjainkban keresésre, felhajtásra és apportírozásra használják a vadászatban.
Jelleme: Barátságos, vidám alaptermészetű, ragaszkodó. A félénkség vagy az agresszivitás nagy hiba.
Fej: Közepes hosszúságú koponya, meglehetősen széles, kissé kerekített, az arcorr felől emelkedik a stopot képezve. A két szem között a homlok hosszanti irányban egy, a nem kifejezett nyakszirtcsont irányában hátrafelé haladó, csökkenő mélységű barázdával van kettéosztva. A pofa lapos. A fang hossza megegyezik az agykoponyáéval, kissé széles és mély, a szemek alatt jól metszett. Meglehetősen mély és szögletes ajkak. Jól fejlett orrnyílások.
Szem: Közepes méretű, mandulavágású, nem is dülledt és nem is mélyen ülő, jól helyezett, a kötőhártyák nem láthatók. Éber, kedves tekintet. Sötét mogyorószínű. A világos szem nem kívánatos.
Fül: Lebenyes, jó hosszúságú és szélességű, kissé a fejhez simuló. A szem magasságában tűzött. Zászlós szőrzettel szépen fedett.
Fogazat: Erős állcsont-állkapocs, erős és viszonylag nagy fogak, tökéletes, szabályos ollós harapás, amelynél a felső metszőfogsor köztes hézag nélkül nyúlik át az alsón és a fogak merőlegesen állnak az állcsont-állkapocsban.
Nyak: Megfelelő hosszúságú, erős és izmos, nem lebernyeges, kissé ívelt, a fej felé vékonyodik.
Mellső végtag: Egyenes és jó csontozatú. A könyökök jól a testhez simulnak. Erős, hajlékony elülső lábközép.
Test: Erős, nem túl hosszú, és nem is túl rövid. Mély és jól fejlett mellkas. Jól ívelt bordák. Izmos, erős, enyhén ívelt, jól kötött ágyék.
Hátulsó végtag: Jól lenyúló lábszárak. A térd- és csánkizületek mérsékelten szögelltek. Széles, izmos, jól fejlett combok. A durva csánk nem kívánatos.
Mancs: Feszes, tömör, jól kerekített, erős talppárnákkal.
Farok: Alacsonyan tűzött, soha nem a hátvonal felett hordva. Jól zászlózott, eleven farok játékkal.
Mozgás: Nagyon sajátos. A fajta jellemzője, hogy a járáskor lépésben poroszkál, majd gyorsulás során átmegy hosszúra nyújtott ügetésbe. Ilyenkor a mellső lábak szabadon, vállból lendülnek és a mancsok könnyedén előre nyúlnak. A kutya mozgása nem tipegő vagy kötött. A hátulsó lábak mozgása közben a test alá behúzva követik egy vonalban a mellső lábakat.
Szőrzet: Zárt, egyenes, az időjárásnak ellenálló, de nem durva. Mérsékelt zászlózottság a fülön, a elülső- és hátulsó végtagokon.
Szín: Májszín-fehér, fekete-fehér, vagy valamelyik ezek közül a színek közül cservörös jegyekkel.
Marmagasság: 50-51 cm
Testtömeg: 20-24 kg
Alomszám: 6-7 kölyök
Várható élettartam: 10-13 év
Hibák: Minden, a fentiektől való eltérés hibának tekintendő, amelyek értékelésének az eltérés mértékével pontosan arányban kell lennie.
Megjegyzés: A kanoknak két, láthatóan normál fejlettségű, a herezacskóban helyeződő herével kell rendelkezniük.

Eredeti neve: English Springer Spaniel
Angol neve: English Springer Spaniel

Eredete
Az angol springer spániel Anglia legősibb vadászkutyája, valamennyi szárazföldi spánielfajta őse (a clumber spániel kivételével). A nem vízi spániel fajták családjában az angol springer a legnagyobb, leghosszabb lábú, s a standard szerint a “legspánielesebb” felépítésű rokon. A fajta történetét kutatva felmerül a kérdés, vajon miért hívják egyáltalán spánielnek a spánielt? A legelterjedtebb nézet szerint a spánielek Spanyolországból származnak, s miután a római légiók által a középkorban a brit szigetekre is eljutottak, a szigetlakók Spanyolországra utalva nevezték spánieleknek ezeket a kutyákat. Egy másik variáció szerint a spániel megnevezés a kelta “span” szóra vezethető vissza, mely nyulat jelent. Mivel a spánielt mint vadászkutyát szárnyas és apró vadra – tehát nyúlra is – egyaránt használták, ez a teória is elfogadhatónak tűnik.Bár a legtöbb fajtához hasonlóan a spániel történetét sem lehet pontosan lépésről lépésre rekonstruálni, egy biztos, hogy a spániel a legősibb kutyatípusok egyike. Richard Strebel szerint a legrégibb spániel ábrázolás egy Nagy Sándor apjának idejéből származó érmén látható. A történelem során számtalan képzőművészeti mű örökít meg spánieleket vagy spánielhez hasonló kutyákat, de igen korai írásos emlékeket is találni a fajtáról. Egy i. sz. 300-ból származó walesi törvény név szerint említi a spánielt, míg korabeli feljegyzések szerint VIII. Henrik udvarában külön királyi spániel-gondozókat alkalmaztak (“The King’s Spaniel Keeper”). 1570-ben Johannes Caius Anglia kutyáiról szóló könyvében 22 korabeli fajtát ír le, közöttük a vízi és földi spánieleket. Caius szerint ezeket a kutyákat akkoriban használatuk szerint nevezték el, pl. fácánkutyának vagy fogolykutyának, de a nép csak spánieleknek hívta őket származásuk miatt. A XVII. századtól e vadászkutyák egyöntetű elnevezése a spániel volt, s a XIX. századtól ezek a fajták már egyértelműen angolnak számítottak. Körülbelül a század végétől kezdve a kisebb spánieleket – valószínűleg az erdei szalonka után (“woodcock”) – cockernek, míg a nagyobbakat springernek nevezték. Ekkor még akár egyazon alomhoz tartozó kölykök is lehettek egyaránt cockerek vagy springerek, méretüknek megfelelően. 1902-ben a Sporting Spaniel Society of Britain hivatalosan is a springer elnevezés mellett döntött, s ebben az évben a Kennel Club is hivatalos fajtaként ismerte el az angol springer spánielt. Kiállításokon 1903-tól szerepelhetett önállóan a fajta. Érdekesség, hogy a sokszoros győztes Rivington Sam tulajdonképpen egy cocker és egy angol szetter keresztezéséből származott. A korabeli tenyésztésben fontos szerepet játszott a Boughey család, tenyészetükből került ki az első Field Trial champion angol springer spániel.
A springer spániel a cockerhez hasonlóan munkájáról kapta nevét, hiszen, jellegzetes, erőteljes ugrásokkal hajtják fel a vadat. A fajta erről kapta nevét is, springer spániel, vagyis ugró spániel. A springert már kezdettől fogva szárnyas és apró vadra egyaránt használták, még falkában is vagy agarak mellett. Érdekes módja volt a vadászatnak, mikor a spániel által felriasztott szárnyast a sólyom fogta meg. később a lőfegyverek elterjedésével a springert lövés előtti és lövés utáni munkára is használták, akárcsak napjainkban, hiszen a springer spániel feladata a vad felverése majd a lőtt vad megkeresése és apportírozása.Az észak-amerikai kontinensre az első nyomon követhető származású angol springer 1913-ban került, Angliából érkezett Kanadába. Alig több mint egy évtized elteltével az angol springer spániel az Egyesült Államokban az ismeretlenség homályából a legnépszerűbb fajták sorába lépett. 1924-ben megalakult az English Springer Spaniel Field Trial Association, és ahogy a klub neve is mutatja, a tenyésztők akkoriban egyforma hangsúlyt fektettek a küllemi és használati követelményekre. A 20-as évek springer spánieljei kiállításokon és vadászversenyeken egyaránt eredményesen szerepeltek, a 40-es években még számtalan kutya szerezte meg párhuzamosan a kiállítási és munka championátust, egy idő után azonban kettévált a kiállítási és munka vonal.Az angol springer spániel küllemét tekintve is elgondolkodtató kettősséget figyelhetünk meg az európai és az amerikai típust illetően. Az amerikai kutyák fantasztikusan elegáns, dús szőrzetű, csodálatos mozgású kutyák, azonban egyre kevésbé felelnek meg az eredeti standardben rögzített előírásoknak. A legjelentősebb eltérések a fejen láthatók: az amerikai típus gyakran túlzott stoppal, kissé hosszabb fanggal rendelkezik. A hát rövidebb, erőteljesen lejt a martól a far felé; a mellen és a hason lévő szőr egyre sűrűbb, hosszabb. Ezek a kutyák valóban lenyűgözően szépek , de azért az sem lenne kívánatos, hogy eltűnjön az évtizedeken át kialakult ősi típus. Talán a megoldás az akitához hasonlóan a két változat két külön fajtaként való rögzítése lenne, hiszen már a skandináv országokban is egyre több az amerikai stílusú kutya, s így egyre gyorsabbá válik a standard által előírt típusnak megfelelő egyedek alkotta állomány felhígulása.

 

Forrás: kutya.hu, haziallat.hu, kutya-tar.hu