Argentin dog

Argentin dog standard (FCI 292)
Koponya: Masszív, konvex lefutású elölről hátrafelé és oldalra, akárcsak felülről nézve a kifejezett rágó- és tarkóizomzat miatt. A nyakszirtcsont nem lehet kiugró, az erőteljes nyakizmoknak teljesen el kell fedniük, miáltal a nyak és a fej átmenete enyhén íveltnek tűnik.
Arcorri rész: ugyanolyan hosszú, mint az agykoponya, tehát a szemzugokat összekötő képzeletbeli vonal ugyanolyan távolságra fekszik a nyakszirtcsonttól, mint az orrhegytől.
Állkapocs/harapás: Jól illeszkedő, fejlődési rendellenesség nélkül, erőteljes és nagy, az állkapocsban jól elhelyezkedő fogakkal.
Ajkak: Feszesek, szabad, feketén pigmentált szélekkel.
Orr: Feketén pigmentált, enyhén felhúzott (pisze), az orrnyílások tágak.
Szemek: Sötétek vagy mogyoró barnák. A szemhéjszélek feketék vagy világosabbak, a szemek közötti távolság nagy, élénk és intelligens tekintet, de egyúttal átható és kemény.
Fülek: Magasan a koponyán tűzöttek, félig vagy teljesen felállóak, háromszögletűek, kupirozottak.
Nyak: erős, ívelt, jó formájú, a bőr igen vastag, ráncos, mint a masztiffnál, bordeaux-i dognál vagy buldognál, és nem száraz, mint a bullterriernél.
Szügy/mellkas: Széles és mély, a nagy tüdőnek nagy helyet biztosító. Elölről és oldalról nézve a mellkas legmélyebb pontjának a könyök alá kell érnie.
Váll: Nagyon erős, plasztikusan kiugró izomzattal, magas mar. Jól szögelt.
Mellső végtagok: Egyenesek, párhuzamosak, rövid és zárt lábujjakkal.
Felső vonal: A marnál magasabb és a far felé enyhén lejtő.
Ágyék: Izommal jól kitöltött.
Hátulsó végtagok: A comb nagyon erősen izmolt, rövid lábközép, jól zárt mancsok, farkasköröm nélkül. Mérsékelten szögeltek.
Farok: Hosszú és erős, de nem nyúlik túl a csánkon, normális esetben lelóg. munka közben a kutya felemeli, és folyamatosan oldalirányban csóválja, mint barátságos üdvözlésnél.
Szőrzet: Rövid, kemény és fényes. Tiszta fehér, minden folt, legyen az bármilyen színű, atavizmusként (visszaütés az ősökre) tenyésztésből kizáró ok, ha a fülek mögött a nyakon vagy a test többi részén található. A szórványosan fellépő pigmentfoltok a bőrön kellemetlenek, de nem tenyésztésből kizáró ok.
Méret/súly: marmagasság 60-65 cm, súly 40-45 kg.
Tenyésztésből kizáró hibák: Világoskék vagy különböző színű szemek, süketség, foltok a test szőrzetén, világos vagy szerfelett világosan foltozott orr, előre- vagy hátraharapás, erősen lelógó ajkak, agárszerű (elnyújtott) fej, hosszú fülek, 60 centiméternél nagyobb marmagasság, több mint egy folt a fejen, fizikai hiányjelenségek. A farkasköröm büntetendő, de nem tenyésztésből kizáró ok.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Származási hely: Argentína
Eredeti neve: Dogo Argentino
Angol neve: Dogo Argentino

Eredete
Az első látásra félelmetes megjelenésű, hatalmas, hófehér, csupa izom kutyát a kutyavilág body building bajnokának is nevezhetnénk. Mivel a fajta nagyon fiatal és még nem tartozik az elterjedt kutyafajták közé, sokan nem ismerik. Vannak, akik pedig félreismerik. Vérszomjas fenevadnak, harci kutyának titulálják, pit-bullnak nézik. A “Schwarzenegger-i” külső azonban tankönyvbe illő falkaösztönnel, hihetetlen intelligenciával párosul. Az argentin dog modern tenyésztése 1873-ban kezdődött. A később egy vadászat során meggyilkolt dr. Antonio Nores Martinez róka, vaddisznó, sőt puma üldözésére alkalmas, új falkakutyát akart kitenyészteni. Nem túl ugatós, a hegyi vadászatokon is kitartó, nyombiztos, kiegyensúlyozott idegrendszerű kutyát akart. Spanyolországból alanókat hozatott, melyeket gondosan kiválogatott, és szinte mindig fehér cordobai kutyákkal keresztezett. E kutyákat a doktor két fia tenyésztette tovább. Antonio Junior, a genetika professzoraként határozta meg a munka tudományos alapvetéseit. A két tehetséges tenyésztőnek 30 évig tartott, míg megteremtette a modern argentin dog szilárd genetikai bázisát. Párhuzamosan végrehajtott, gondosan kiválogatott keresztezéseket és beltenyésztést folytattak boxerekkel és angol bulldogokkal. Egy csíkos dog pár Németországból nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, de egy angol pointer fedezéséből ígéretes alom született. Bár kevés írásos feljegyzés maradt a Martinez fivérek után, így vannak vitatott pontok a fajta történetében, az biztos, hogy felhasználtak egy – mint ahogy később kiderült, süket – bullterriert, egy ír farkaskutyát, egy bordeaux-i dogot és egy pireneusi masztiffot is. Az argentin közvélemény 1947-ben értesült az akkor már létező vadászkutyáról, a dogo argentinóról a Diana c. vadászlapból. A Központi Nemzeti Vadászkongresszuson Buenos Airesben a testvérpár személyesen ismertette és mutatta be a fajtát. 1954. február 3-án regisztrálták az első dogokat Agustin Nores Martinez tenyészetéből. 1964-ben ismerte el az Argentin Kennel klub hivatalosan a fajtát, az FCI pedig 1973. július 31-én regisztrálta az argentin dogot.Agustin Nores Martinez haláláig  (1978) 1078  kölyköt regisztráltak Argentínában. Három közülük (Pampa del Chubut, Retama de Amitu és Toro del Neuquen) 1968-ban érkezett európába, a német Dr. Erich Schneider-Leyerhez, aki évekig levelezett dr. Agustin Nores Martinezzel és Ruben Passet Lastrával, míg végül 1986 augusztus 22-én megérkeztek az első argentin dogok európába. A fajta európai meghonosítójaként egyébként az osztrák dr. Otto Schimpfet tartják számon. Schimpf korábban bullterrierekkel foglalkozott, de mikor egy autóbalesetben meghalt két kutyája, felhagyott a tenyésztéssel. Még az osztrák fajtaklub elnökségét képviselve tartózkodott Buenos Airesben, mikor megtörtént a nagy találkozás: Schimpf ekkor először látott argentin dogot, de azonnal beleszeretett a fajtába. Napjainkra ismert dogo-tenyésztővé vált, és sokáig arra törekedett, hogy megőrizze a fajta eredeti funkcióját, a vadászatot. Farmján kifejezetten azért tartott vaddisznókat, hogy kutyáinak megadja a gyakorlási, tanulási lehetőséget, hogy azok kiélhessék vadászösztönüket. Közép-Európában az argentin dog eredeti funkciójának megfelelő vadászati mód gyakorlására nincs sok lehetőség, hiszen a legtöbb országban tilos a falkavadászat. Szülőhazájában a dogo argentino még mindig kiváló segítője a vadászoknak. Főleg vaddisznóra és pumára használják (utóbbi igen megnehezíti a szarvasmarha tenyésztők életét). Feladatuk a vad megkeresése és fogvatartása , míg a vadászok a tetthelyre nem érnek. Általában 2-4 kutyával vadásznak egyszerre. Előfordul, hogy a kutyák súlyosan megsérülnek, vagy a puma megöli őket. Sajnos az argentin dogok fajtársaikkal szemben gyakran agresszívak, ami a vadászat során igen zavaró. Ezt a problémát még nem tudták teljesen kiküszöbölni. Bár rettenthetetlen vadászkutyaként félelmetesnek is tűnhet, az argentin dog kiváló családi kutya. Sok ember látja szívesen maga mellett ezt az erőteljes, elegáns, ámde családjával roppant kedves nagy fehér kutyát.

Tulajdonságai
Ez a fajta nagyszerű társ. Temperamentuma barátságos és alapvetően emberszerető. Szereti ha simogatják és viszonozza a törődést. Kissé félelmet keltő megjelenése ellenére eltűri az idegeneket is, amíg nem jelentenek veszélyt a saját, illetve gazdája számára nézve. A kutya hamar megbarátkozik a gyerekekkel és szinte mindent eltűr a részükről. A fő problémát a kutyákkal szembeni agresszió jelenti, de ezt korai szocializációval lehet megelőzni. A kutyát meg kell tanítani a helyes ítélőképességre arra, hogy milyen helyzetben milyen viselkedés a kívánatos. Az argentin dog ösztönei erősek, de irányíthatóak. Mentálisan fejlett, magas intelligenciával és nagyfokú koncentráló képességgel bír. Ez azonban nem makacsságot jelent, hanem azt, hogy képes kizárni a zavaró tényezőket mialatt feladatát teljesíti. Többek között használnak argentin dogokat, vakok és mozgáskorlátozottak kísérőkutyájaként, nagyon sikeres munkakutyák, ellátnak rendőrségi és katonai feladatokat valamint nagyszerű kutató és mentőkutyák.

 

Forrás: kutya.hu