Tulajdonságai
Munkájából és fajtatörténetéből kifolyólag a cattle dog nagyon intelligens, nagyon gyorsan tanuló kutya. Gazdájához, szeretteihez rendkívüli módon ragaszkodik. Mentő- vagy őrző-védő kutyának egyaránt kiképezhető, de az agility számára az igazán megfelelő terep, bár a többi pásztorkutyához képest robusztusabb testalkata miatt nem feltétlenül nyeri meg ő a világbajnokságot, de ami ennél fontosabb, ez a sport szellemileg és fizikailag egyaránt megfelelő kihívás számára.
Ausztrál cattle dog standard (FCI 287)
Általános megjelenés: erőteljes, kompakt, szimmetrikus felépítésű munkakutya, mely a rábízott feladatot örömmel teljesíti, bármilyen nehéz is legyen az. A tömeg, erő, kiegyensúlyozottság, teljesítőképesség és erős izomzat ötvözete mozgékonyság, erő és kitartás benyomását kelti. Nehézkességre vagy gyengeségre utaló bármilyen jel súlyos hiba.
Viselkedés és karakter (wesen): Adottságai és természetes védőösztöne révén a cattle dog született védelmezője a tehénpásztornak, csordájának és mindennemű tulajdonának. Idegenekkel szembeni ösztönös bizalmatlansága ellenére, különösen a kiállítási körben, nyugodtan kell viselkednie. Minden fizikai és viselkedésbeli vonást, mely a kutya munkaképességét akadályozhatná, súlyos hibának kell tekinteni.
Fej: erőteljes, harmonikusan arányos a test többi részével és a kutya összmegjelenéséhez illő.
Koponya: A széles koponya a fülek között enyhén ívelt.
Stop: A koponya ellaposodva megy át az enyhe, de kivehető stopba.
Arckoponya orrtükör: Fekete.
Fang: Széles, a szemek alatt jól kitöltött és az orr felé enyhén keskenyedő; közepesen hosszú, mély, erőteljes fang, melynek felső vonala párhuzamos a koponya felső vonalával.
Ajkak: Feszesek, simák.
Állkapocs/fogak: Az alsó állkapocs erőteljes, mély, jól fejlett. A fogak egészségesek, erőteljesek, egyenletesen elhelyezkedők, ollós harapással záródnak, vagyis a felső metszőfogak közvetlenül az alsókra nyúlnak. Mivel a cattle dog feladata a csökönyös szarvasmarha harapással vagy csípéssel való cattle dog feladata a csökönyös szarvasmarha harapással vagy csípéssel való kényszerítése és hajtása, az egészséges és erőteljes fogak nagyon fontosak.
Pofa: Izmos, sem nem durva, sem nem kiugró.
Szemek: Ovális formájúak, közepes nagyságúak, sem nem kiugróak, sem nem mélyen ülők; éberséget és intelligenciát kell sugározniuk. Idegenek közeledésénél a figyelmeztető és bizalmatlan pillantás jellemző a fajtára. A szemek színe sötétbarna.
Fülek: Mérsékelten nagyok, lehetőleg inkább kicsik, mint nagyok, a fültőnél szélesek, izmosak, egyenesen állnak, mérsékelten hegyesek, formájuk sem nem egy kanálhoz, sem nem egy denevérhez hasonlatos. A koponyán egymástól messze helyezkednek el, és kifele hajlanak, minden zörejre reagálnak és magasan hordottak, ha a kutyafigyel valamit. A fülkagyló vastag, belső részét szőrnek kell fednie.
Nyak: Különösen erőteljes, izmos, közepes hosszúságú, a test felé szélesedő, lebernyegmentes.
Test: A test hossza, egyenes vonalban a mellkastól az ülőgumóig mérve, nagyobb, mint a marmagasság, 10: 9 arányban. A felső vonal vízszintes.
Hát: Erőteljes.
Ágyék: Széles, erős és izmos; erős kapcsolatot képez a mellkas és a medence között.
Far: Meglehetősen hosszú és csapott.
Mellkas: Mély, izmos és mérsékelten széles.
Bordák: Jól íveltek és messze hátra nyúlnak, nem hordószerűek.
Lágyék: Mély.
Farok: A farok a far ívének folytatásaként, mérsékelten mélyen tűzött, körülbelül a csánkig ér. nyugalmi állapotban lelógó, igen enyhe ívvel. Mozgásban vagy izgalmi állapotban magasabban hordhatja a kutya, de semmiféle körülmény között sem olyan magasan, hogy akár csak részben a hátvonal képzeletbeli meghosszabbítása fölé emelkedne. Nagyon dús szőrzetnek kell borítania.
Végtagok
Mellső végtagok: A mellső végtagok csontozata egészen a mancsig erős és kerek, elölről nézve a lábak egyenesek és párhuzamosak.
Lapockák: A lapockák erőteljesek, ferdék, jól izmoltak és a felkarral jó szöget képeznek, a marnál nem túl közel fekszenek egymáshoz. Bár a lapockák jól izmoltak és erősek, a túlterhelt váll és a nehéz front akadályozná a szabad mozgást és korlátozná a kutyamunkakészségét.
Mellső lábközép: Elasztikusnak kell lennie és oldalról nézve enyhe szöget zár be az alkarral.
Hátulsó rész: A hátulsó rész széles, erőteljes és izmos. Hátulról nézve, a hátulsó lábak csánktól mancsokig egyenesek és párhuzamosak, sem nem szukek, sem nem túl tágak egymáshoz képest.
Comb: Hosszú, széles és jól fejlett.
Térd: Jól szögelt.
Csánk: Erőteljes és mélyen elhelyezkedő.
Mancsok: Kerekek, a lábujjak rövidek, erőteljesek és jól íveltek, szorosan simulnak egymáshoz. A talppárnák strapabíróak és vastagak, a körmök rövidek és erőteljesek.
Jármód: A mozgás egyenes vonalú, szabad, hajlékony és fáradhatatlan; a lapockák és a mellső lábak mozgása összhangban áll a hátsó lábak tolóerejével. A gyors és hirtelen mozdulatokra való képesség lényeges fontosságú, az egészség és a teljesítőképesség kiemelkedően fontos. A merev mozgás, a terhelt, laza vagy meredek vállak, a gyenge könyök, lábközép vagy mancs, meredek térdizület, akárcsak a tehén- vagy hordóállás súlyos hiba. Növekvő sebességnél a mancsok ügetésben a talaj felett hajlamosak közelíteni egymáshoz, de nyugalmi állapotban a kutyamind a négy végtagja merőleges a talajra.
Szőrzet: Sima, dupla szőrzet, rövid, sűrű aljszőrzettel. A fedőszőr sűrű, minden egyes szőrszál egyenes, kemény, és laposan fekszik, ezért a szőrzet vízálló. A test alsó részén a végtagok hátsó feléig a szőrzet hosszabb, és combtájékon kifejezett gatyát képez. A fejen, beleértve a fülek belső oldalát is, a végtagok első részén és a mancsokon a szőrzet rövid. A nyak hosszúságában hosszabb és sűrűbb. A túl rövid és a túl hosszú szőrzet is hiba. Átlagban a szőr hosszúsága a testen 2,5-4 cm.
Szín:
Kék: Kék, márványozott kék vagy kék pettyes, fehér jegyekkel vagy a nélkül. A fejen fekete, kék vagy cserszínű jegyek megengedettek, lehetőleg egyenletes eloszlásban. A mellső lábak a lábujjaktól a lábak közepéig teljesen cserszínűek; a cserszín kiterjed a frontra a mellkason keresztül a torokig és az állkapcson is megtalálható. A hátulsó végtagokon a lábak és a comb belső fele cserszínű; onnan lefut a térden keresztül a végtagok elülső részén át a csánkig, ahonnan a végtagok külső része is egészen a lábujjakig cserszínű. Cserszínű aljszőrzet a testen megengedett, amennyiben nem látszik át a kék fedőszőrön. Fekete jegyek a testen nem kívánatosak.
Vörös pettyes: Ez a szín egyenletesen és mindenütt jól eloszló, vörös pöttyökből áll, beleértve az aljszőrzetet is (sem nem fehér, sem nem krémszínű), sötétebb vörös jegyekkel a fejen vagy a nélkül. Egyenletesen eloszló jegyek a fejen kívánatosak. Vörös foltok a testen megengedettek, de nem kívánatosak.
Marmagasság: kanok 46-51 cm, szukák 43-48 cm.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Testtömeg: 16-23 kg
Alomszám: 5-6 kölyök
Várható élettartam: 12-14 év
Eredeti neve: Australian Cattle Dog
Angol neve: Australian Cattle Dog
Eredete
Az ausztrál terelő trió „nehézsúlyú” tagja a marhaterelésre kitenyésztett cattle dog. Magyarul ausztrál pásztorkutyának hívjuk, holott szó szerint a „cattle” szarvasmarhát jelent, így ausztrál marhaterelő kutyának is nevezhetjük . Ausztrália gyarmatosításának kezdetén a bevándorlók elsősorban Sydney területén csoportosultak, kevés földdel rendelkeztek, az állatvásárok helyszínei pedig igen közel voltak egymáshoz. E körülmények miatt a még kisméretű marhaállományról ember és kutya nyugodt körülmények között gondoskodhatott, az állatok megszokták az emberek közelségét, és viszonylagos bizalommal viseltettek irántuk.A gyarmatosítók kutyáit csupán a szokatlan meleg viselte meg. 1813-ban azonban felfedezték a Nagy-Vízválasztó-hegység hágóját, és ez óriási változásokat okozott. A hágó által elérhetővé váltak a hatalmas nyugati legelők is, és a farmerek immáron több ezer négyzetkilométeres birtokokkal rendelkeztek, melyeket igencsak nehéz lett volna bekeríteni. Értelemszerűen az egyre nagyobb marhacsordák sem látták minden nap tulajdonosaikat, így az állatok elvadultak az emberektől, és igen rátermett kutyákra volt szükség, hogy ezeket a hatalmas gulyákat eltereljék Sydney vásáraira.Thomas Hall, a Dartbrook birtok tulajdonosa, 1840-ben Skóciából hozott két blue-merle collie-t, melyek kiválóan dolgoztak, de elölről és ugatva közelítették meg a marhát, ami ettől könnyen megvadult és akár el is taposta a kutyákat. Hall a collie-k kölykeit dingókkal párosította, így néma terelőkutyákhoz jutott, melyeket a birtokos után Hall’s Heelernek neveztek. Ezek a kutyák nagyon rátermett marhaterelőknek bizonyultak, hamar megnőtt irántuk a kereslet. Egy másik Queenslandi birtokos, George Elliot is kísérletezett a dingó és a blue-merle collie keresztezésével, s a kinológia iránt érdeklődő utókor szerencséjére gondos feljegyzéseket vezetett kutyáiról. Egy Alex Davis nevű mészáros révén Elliot néhány kutyája eljutott Sydney Canterbury marhavásártelepére. Egy itt élő testvérpár, Jack és Harry Bagust ezekre a kutyákra alapozva végzett további keresztezéseket, mégpedig dalmatákkal! A testvérpár ugyanis az egykori kocsikísérő kutyalovak és emberek iránti vonzalmát akarta belevinni a kiválóan terelő dingó-collie keverékekbe.Ez a keresztezés megváltozott színekhez vezetett, és veszendőbe ment a terelő tulajdonságok egy része is, de sikerült átvinni a dalmaták ló- és emberszeretetét, mely megkönnyítette a lovas marhahajcsár és a kutya közötti munkát. A Bagust testvérek black and tan kelpie-vel is keresztezték kutyáikat, így az eredmény egy aktív, a dingónál zömökebb, különleges színekben pompázó kutya lett. Bagusték csak a céljaiknak legjobban megfelelő, nagyon jól terelő kutyákat tartották meg, így hozva létre a cattle dog elődjét. Ezek a kutyák igen hamar nélkülözhetetlenné váltak Queensland legelőin, s Queensland Heeler néven váltak ismertté. A kelpie-vel történt keresztezés után más fajtát már nem vittek a vonalakba.Robert Kaleski 1893-ban kezdett a fajtával foglalkozni, és ő volt az, aki 1902-ben elkészítette a cattle dog és a kelpie standard-javaslatát. Tervezetét a Cattle and Sheep Dog of Australia-hoz és a Kennel Club New South Wales-hez nyújtotta be engedélyeztetésre. 1903-ban meg is kapta a hozzájárulást, sőt a mezőgazdasági minisztérium kis füzetekben kinyomtatva terjesztette a standardot, mely New South Wales egyik mezőgazdasági lapjában is megjelent, ahol Kaleski állandó munkatárs volt. A kezdetben elterjedt Australian heeler nevet az Australian cattle dog elnevezés váltotta fel. 1904-ben az Ausztrál Kennel klub hivatalosan is elismerte a fajtát. 1971-ben megalakult az Australian Cattle Dog Society of New South Wales, és 1977-ben, Ausztráliában az almok alapján készült statisztika szerint a fajta már harmadik helyen állt a munkakutyák, és hetedik helyen az összes, Ausztráliában tenyésztett fajta között.
Forrás: kutya.hu, haziallat.hu, kutya-tar.hu