Ausztrál terrier standard (FCI 8)
Általános megjelenés: Erőteljes, alacsony kutya, meglehetősen hosszú marmagasságához képest, határozott terrieres karakterrel. Éber, aktív, egészséges és teljesítményre képes. Trimmeletlen, durva szőrzete, határozott gallérral a nyak körül, mely a szegycsontig kiterjed, hosszú, erőteljes feje hangsúlyozzák merész, robosztus megjelenését. Eredetileg munkaterrier, de hűsége és kiegyensúlyozott természete révén kísérőkutyának is ugyanolyan alkalmas.
Fej és koponya: Hosszú, a koponya lapos és mérsékelten széles, a szemek között kitöltött, enyhe, de kivehető stoppal. A fang erős, és ugyanolyan hosszú, mint a koponya, melyet puha bóbita borít. A fangnak erőteljesnek kell lennie és a szemek alatt nem lehet csapott. Az orr fekete és mérsékelt nagyságú, miközben a bőr az orrhátig kiterjed.
Szemek: Kicsik és oválisak, átható tekintettel, sötétbarna színűek, egymástól messze ülők és nem kidülledők.
Fülek: Kicsik, felállóak, hegyesek és jól hordottak. Egymástól mérsékelten messze tűzöttek, hosszú szőrtől mentesek, érzékenyek és mozgékonyak használat közben. (Mindez a hat hónap alatti kölykökre nem vonatkozik.)
Fang/harapás: Az állkapocs erőteljes, fogásra képes, a fogak nagyok és egyenletesen elhelyezkedők, a felső metszőfogak sora hézag nélkül az alsó metszőfogak sorára nyúlik (ollós harapás). Az ajkak széle fekete, sima és feszes.
Nyak: Jó hosszúságú, enyhén ívelt, erős és harmonikusan megy át a jól elhelyezkedő vállakba.
Mellső rész: Az elő mell jól fejlett, a mellkas arányosan mély. A mellső végtagok erős csontozatúak és egyenesek, elölről nézve párhuzamosak. A mellső lábközép erőteljes és semmiképpen sem ferde, a végtagok a lábközépig enyhén zászlósak.
Test: Hosszú a magassághoz képest, erőteljes felépítésű, jól ívelt bordákkal és mérsékelten mély és széles mellkassal. A hátvonal egyenes, erőteljes ágyékkal és jól kitöltött, mély lágyékkal.
Hátulsó rész: Mérsékelt hosszúságú, széles, erős, izmos combokkal. A térdízület jól ívelt, a csánkízület jól szögelt és mélyen elhelyezkedő. Hátulról nézve a végtagok a csánkízülettől a mancsokig párhuzamosak és sem túl messze, sem túl közel nem állnak egymáshoz.
Mancsok: Kicsik, kerekek és kompaktak, jó talppárnákkal. A lábujjak szorosan egymáshoz simulnak, mérsékelten íveltek, sem kifelé, sem befelé nem fordulnak, erőteljes, fekete vagy sötét körmökkel.
Farok: kupirozott, magasan tűzött és jól, de nem a hát fölött hordott.
Jármód/mozgás: Szabad, egyenes vonalú, rugalmas és energikus. Elölről nézve a mellső végtagok egyenes vonalon mozognak, sem a váll, sem a könyök vagy a mellső lábtőízület nem laza. A hátulsó végtagok tolóerőt mutatnak, a térd- és csánkízület szabad mozgása mellett. Hátulról nézve a végtagok a csánkízülettől a talajig párhuzamosak, és sem túl szűken, sem túl tágan nem mozognak.
Szőrzet: A test szőrzete durva, sima, sűrű, kb. 6 cm hosszú fedőszőrzetből és puha, rövid aljszőrzetből áll. A fang, a végtagok alsó része és a mancsok hosszú szőrtől mentesek.
Szín:
1. Kék, acélkék vagy sötét szürkés kék, telt cser színnel (nem homokszín) az arcorri részen, a füleken, a test alatt, a végtagok alsó részén, a mancsokon és a végbélnyílás körül (kivéve a kölyköket). Minél intenzívebb és tisztán elhatároltak a színek, annál jobb. Sötét árnyalat hiba. A fejszőrzet kék, ezüstös vagy a testet fedő szőr színének világosabb árnyalata.
2. Tiszta homokszín vagy vörös, a nem tiszta vagy sötét árnyalat hiba, de a fejszőrzet lehet világosabb árnyalatú.
3. Bármely szín esetén fehér jegyek a szügyön és a mancsokon hiba.
Marmagasság: A kívánatos marmagasság kb. 25 cm (kb. 10 inch), szukáknál valamivel kisebb.
Súly: A kívánatos súly kanoknál kb. 6,5 kg (kb. 14 font), szukáknál valamivel kevesebb.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Eredeti neve:Australian Terrier
Angol neve:Australian Terrier
Eredete
Ausztrália két terrierfajtával rendelkezik, melyek első pillantásra csupán szőrzetükben különböznek. A rövidebb, durvább szőrű ausztrál terriert őshonos fajtának tartják; ezeket a kutyákat yorkshire terrierekkel keresztezve alakították ki a hosszú szőrű silky terriert.Bár a hatalmas kontinensen több pásztor- és juhászkutyafajta is kialakult, mégis az aprócska ausztrál terriert ismerték el elsőként, sőt, külföldön is ő volt az első hivatalos ausztrál fajta. Bár napjainkban nem tartozik a legismertebb fajták közé, világhódító körútjának további érdekessége, hogy az Amerikai Kennel klub első terrierként az ausztrál terriert vette fel törzskönyvébe, nyilvántartásának 114. fajtájaként. A nyilvánosság elé először 1868-ban lépett egy durva szőrű ausztrál terrier, egy Melbourne-ben rendezett kiállításon. 1887-ben, ugyancsak Melbourne-ben már klubot is alapítottak az új fajta kedvelői, 1896-ban hivatalos fajtaleírást készítettek az ausztrál terrierről, így 1899-ben már “ausztrál terrier, durva szőrű” megjelöléssel indultak a vöröses vagy black and tan színű kiskutyák a kiállításokon. Tazmániában már az 1880-as évek elején ismert volt ez a durva szőrű terrier, kérdés, hogy valóban őshonos fajtáról vagy a kontinens partjain elsőként kikötő, angol hajókkal érkező terrierek leszármazottjáról van szó. Mindenesetre később tudatosan keresztezték ezt az őshonosnak tartott fajtát más terrierekkel, hogy a kívánatos tulajdonságokat továbbfejlesszék. Szinte mindegyik történetíró egyetért azzal, hogy e célból felhasználták a korabeli dandie dinmont, skye, black-and-tan, és talán a cairn terriert. A keresztezések, és persze a szelekciós munka, olyan csinos kis kutyát eredményeztek, melyre a telepesek nem csak otthon lehettek büszkék. Az ausztrál terriernek szélsőséges időjárási és talajviszonyok közepette kellett helytállnia. Elsősorban rágcsálók és kígyók ellen használták a farmon, birkatelepeken, tengerparton vagy éppen bányákban. Szükség esetén a birkákat is felügyelte, megbízhatóan jelezve minden idegen betolakodót.
Forrás: kutya.hu