Beagle

Általános gondozási tudnivalók

Szőrzetápolási igénye
A beagle szőrzete viszonylag kevés ápolást igényel. Elég hetente néhányszor átkefélni egy sörte- vagy fémsörtés kefével. Az összes többi lelógó fülű fajtához hasonlóan e kutya hallójáratát is rendszeresen kell ellenőrizni, nem gyűlt-e össze benne a piszok vagy a fülzsír. A füleket lehetőleg e célra gyártott fültisztító készítménnyel kell kitisztítani.

Tanítása
A beagle nagyon tanulékony, nagyon jó a kombinációs és a helyzetmegoldó képessége. A beagle leggyakrabban jutalomfalattal motiválható (a legtöbb beagle erősen haspárti), de a motiváció eszköze lehet más játék, labda is, az a fontos, hogy a kutyának érdekes legyen annyira, hogy bizonyos dolgokat megtegyen a megszerzésért.

Mozgásigénye
Ennek a kutyának eléggé sok mozgásra van szüksége. Lehetőleg rendszeresen el kell vinni hosszabb sétákra, de a pórázról csak akkor szabad elengedni, ha megfelelő nevelésben részesült, ugyanis mindig fennáll a veszély, hogy egy vad szagát megérezve üldözőbe veszi az állatot. A kertet ugyanezért kell megfelelő kerítéssel körülvenni.

Alkalmazásai
A fajtát még ma is több országban használják vadászkutyaként. Családi kutyának is tökéletesen megfelel a sportosabb életmódú családokban, amelyek tagjai értékelni tudják e kutya független, mégis kedves természetét.

Marmagasság minimum: 32
Marmagasság maximum: 41
Testtömege: 10-18 kg.
Alomszáma: 5-8 kölyök
Várható élettartama: 12-14 év

Eredeti neve: Beagle
Angol neve: Beagle
Származási hely: Anglia

Eredete
A beagle egyike a legősibb vadászkutyáknak. A rómaiak számos sportot vettek át az antik görögöktől, köztük a falkavadászatot is. A fajta egy régi, tapasztalt tenyésztője, Otho Paget Xenofónra hivatkozva írja, hogy Angliában már a rómaiak előtt tartottak vadászkutya falkákat.Írásos dokumentumok bizonyítják, hogy Pwyll, Wales hercege – Artúr király kortársa – fehér színű kutyákból álló falkát tartott fent. A “hound” típusú kutyákat a mai értelemben vett fajták kialakulása előtt két csoportra osztották: a “gaze” vagy “greyhound” a szemével vadászott, míg a sima “hound” az orrát használta a vad felkutatására. Erzsébet hercegnő korában minden valamirevaló angol gentleman rendelkezett saját falkával, de ekkoriban még nem a róka volt az elsőszámú zsákmány. A nagyobb növésű “buck hound” szarvasvadászatokon segédkezett, a kicsi “beagle” pedig nyúlra vadászott. A beagle elnevezés talán a francia “be geule” kifejezésből ered, mely körülbelül tátongó szájat jelent; ezzel a kutya folyamatos hangadására, csaholására utalhattak. De az is elképzelhető, hogy a fajta elnevezése a kutya kis méretére vonatkozik, a régi angol “begele” vagy a francia “beigh”, esetleg a kelta “beag” szó alapján. Állítólag már 1475-ben a kutyafajta megnevezésére használták a “beag” szót. A XVIII. század közepére a rókavadászat egyre népszerűbbé vált a fiatal nemzedék körében, mely izgalmasabbnak találta ezt a fajta vadászatot. Ekkor a korabeli beagle-nek két típusát különböztették meg: a Southern hound lassú volt és nehézkes, hosszú fülekkel és mély hanggal, míg a North Country Beagle ennek éppen az ellentettje. A XIX. század közepének egyik híres falkája Essexben élt, Parson Honeywood tulajdonában. Ezek a kutyák jelentik a modern beagle kialakulásának kezdetét, a rákövetkező idők minden híres falkája e kutyák hagyatéka. Sokan azt gondolják, hogy a beagle-t a foxhoundból “kicsinyítették” a tenyésztés során, pedig pont az ellenkezője történt. A beagle nemcsak a legrégibb fajták egyike, de a bloodhound és az otterhound mellett a legközelebb áll az ősi hound típushoz.

Teste
A beagle zömök termetű, erőteljes felépítésű kutya. A hátvonala egyenes; farka magasan tűzött, s az állat felemelve, kissé begörbítve tartja, de soha nem emeli a háta fölé. A farok vaskos, és nem lehet túl hosszú. Mellkasa a könyöke alá ér, íves bordái erősen hátrahúzottak. Lágyéka erős és rövid, a hasa nem túlzottan felhúzott. Vállai ferde állásúak. Az erős könyökök sem befelé, sem kifelé nem fordulnak, s a váll magasságának nagyjából a felénél vannak. Mellső lábai egyenesek, csontjai teljes hosszúságukban hengeresek. Csánkja erősen ívelt. A beagle mancsai erősek és zártak, szépen ívelt lábujjakkal és rövid karmokkal; a „nyúlláb” nem megengedett. Nyaka enyhén ívelt, lebernyeg alig látható rajta.
Feje: A fej viszonylag hosszú és erőteljes, anélkül, hogy elnagyoltnak látszana. Ráncok nincsenek rajta. A stop erőteljes. Az enyhén boltozatos koponya viszonylag széles, a tarkónyúlvány meglehetősen kicsi. Az arcorri rész nem csőrszerű; az orrtükör széles, az orrlyukak tágak. Lekerekített végű, alacsonyan tűzött fülei csaknem az orráig érnek, s elegánsan lógnak a pofa mellett. Szemei eléggé nagyok, de nem kidülledők; mélyen, egymástól távol ülők. A beagle harapása ollószerű.
Szőrzete: Az időjárásnak ellenálló szőrzet rövid és sűrű.
Színei: Ennél a fajtánál a májszín kivételével bármely kopószín megengedett. A szegycsont csúcsának mindig fehérnek kell lennie. Leggyakoribbak a trikolór színezetű, azaz háromszínű egyedek. A szemek sötét- vagy mogyoróbarnák.

Vérmérséklete

Jelleme
Eleven, mozgékony, igen barátságos és vidám kutya. Értelmes, de makacs is; elszánt és bátor, a veszélyt ugatással jelzi. Kiváló a szaglása. Nagyon szereti gazdája és családja társaságát, s családi kutyaként is jól érzi magát, ugyanakkor azt is élvezi, ha falkában élhet.

Társas viselkedése
A beagle kapcsolata a többi kutyával általában zavartalan, s többnyire a gyerekekkel is jól kijön. Jól fejlett vadászösztöne miatt célszerű már fiatal korában hozzászoktatni a macskák és egyéb háziállatok társaságához, ily módon elkerülhetők a későbbi problémák. Ez a kutya rendszerint mindenkivel nagyon barátságos. Ha veszélyt érez, hangosan ugat, de ennél többet nem tesz.

 

Forrás: kutya-tar.hu, kutya.hu