Bordeaux-i dog standard (FCI 116)
- standard (“Az igazi dogok jelleméről”): Pierre Megnin, A bordeaux-i dog, 1896
- standard: J. Kunstler, Etude critique du Dogue de Bordeaux, 1910
- standard: Raymond Triquet és dr. vet. Maurice Luquet közös munkája, 1971.
- standard: Az FCI modellje alapján a legutolsó változatot átdolgozta Jeruzsálemben, 1993-ban Raymond Triquet, Philipee Sérouil, a Société des Amateurs de Dogues de Bordeaux elnökének és a társaság vezetőségének közreműködésével.
Általános megjelenés: Rövid fejű, molosszer típusú kutya, konkáv vonalvezetéssel. A bordeaux-i dog nagyon erőteljes kutya, de izmos teste megőrzi harmonikus összmegjelenését. Inkább “talaj közeli” felépítésű, ami azt jelenti, hogy a szegycsont és a talaj távolsága valamivel kevesebb, mint a mellkas mélysége. Zömök, atlétikus, impozáns és nagyon tekintélyes külsejű.
Fontos méretarányok: A test hossza, a lapockavégtől az ülőgumóig mérve, a marmagasságot 11:10 arányban lépi túl. A mellkas mélysége több mint a marmagasság fele. A fang maximális hossza a fej hosszának egyharmada. A fang minimális hossza a fej hosszának egynegyede. Kanoknál a fej kerülete körülbelül megegyezik a marmagassággal.
Viselkedés és wesen: Mint egykori harci kutya, alkalmas őrzési feladatok ellátására, melyet figyelemmel és nagy bátorsággal, de agresszivitás nélkül teljesít. Jó társ, nagyon hűséges és szeretetteljes gazdájához. nyugodt, kiegyensúlyozott, magas ingerküszöbbel. A kanok általában dominánsak.
Fej: Hatalmas, szögletes, széles, meglehetősen rövid, elölről és felülről nézve trapézformájú. A koponya és az orrhát hosszanti tengelye (előre) összetart.
Koponya: Kanoknál a koponya kerülete, legszélesebb részén mérve, körülbelül megegyezik a marmagassággal. szukáknál valamivel kevesebb. A fej formáját és terjedelmét az erősen fejlett halántékcsont, a szemöldökcsont és a járomcsont határozza meg, illetve az alsó állkapocs két széle közötti távolság. A koponya felső területe egyik oldaltól a másikig enyhén konvex. A stop nagyon határozott; az orrháttal szinte derékszöget alkot. A mély homlokbarázda a fej hátulsó vége felé enyhébb. Az arcot a homlok uralja, de mindig szélesebb, mint amilyen magas.
ARCORRI RÉSZ Orrtükör: Széles, tágas orrlyukakkal, a maszk megfelelően jól pigmentált; pisze, tömpe orr megengedett, arcba benyomódó nem.
Fang: Erőteljes, széles, húsos, de a szemek alatt nem duzzadt, meglehetősen rövid, felső vonala enyhén konkáv, mérsékelten fejlett ráncokkal. Szélessége csak kissé csökken az orrhegy irányában; felülről nézve lényegében kvadratikus formájú. A koponya felső része felé futva az orrcsont tompa, felfelé nyitott szöget képez. A fej vízszintes helyzetében a tompa, vastag és széles fang vége csapott, az orrtükör első függőleges érintője előtt helyezkedik el. A fang kerülete közel kétharmada a fej kerületének. Hossza a fej teljes hosszának egynegyede és egyharmada között ingadozik, az orrtükörtől a nyakszirtcsontig mérve. E határok (a teljes fejhossz maximum egyharmada és minimum egynegyede) elérése megengedett, de nem kívánatos. A fang ideális hossza a határértékek között fekszik.
Állkapocs: Nagyon erőteljes, széles, előreharapással. (Az előreharapás fajtajelleg.) Az alsó metszőfogak hátulsó felülete nem érintkezik a felső metszőfogak elülső felületével. Az alsó állkapocs felfelé ívelt. Az áll igen kifejezett, de nem lehet a felső ajkak alól túlzottan kiugró, sem ezek által elfedett.
Pofa: Határozott járomcsont.
Fogak: Erőteljesek, különösen a szemfogak. Az alsó szemfogak enyhén görbe vonalúak. Jól elhelyezkedő metszőfogak, különösen az alsó állkapocsban, ahol látszólag egyenes vonalat alkotnak.
Felső ajak: Vastag, enyhén lelógó, félrehúzható. Oldalról nézve alsó vonala ívelt. Elfedi az alsó állkapocs oldalát. Elöl a felső ajak széle érintkezik az alsóéval, majd mindkét oldalon leesik, és egy széles, fordított V-alakot képez.
Pofa: A nagyon erőteljesen fejlett izomzat miatt kiugró.
Szemek: Oválisak, egymástól távol fekvők. A két belső szemzug közötti távolság körülbelül megegyezik a szem hosszának (szemrés) kétszeresével. Nyílt tekintet. A kötőszövet nem látszódhat. A fekete maszkkal rendelkező kutyák szemszíne a mogyoró-barnától a sötétbarnáig terjed. A maszk nélküli vagy barna maszkos egyedeknél kevésbé sötét szemszín is megengedett, de nem kívánatos.
Fülek: Viszonylag kicsik, kissé sötétebb színűek, mint a szőrzet egyéb területe. Tövüknél a mellső szélük enyhén felálló. Lelógó, de nem petyhüdt fülek. Izgalmi állapotban a mellső szélük a pofához simul. Alsó végük enyhén lekerekített. Hosszuk legfeljebb a szemig érhet. Igen magasan tűzöttek, a felső koponyavonal magasságában, ami hangsúlyozza a koponya szélességét.
Nyak: Nagyon erős, izmos, szinte hengeres. Bőséges laza és puha bőr borítja. A nyak középső kerülete csaknem egyenlő a fej kerületével. A fejtől mérsékelten hangsúlyos, enyhén ívelt keresztbarázda választja el. Felső profilja enyhén konvex lefutású. A jól fejlett lebernyeg a toroktájékon kezdődik és ráncokat képez a mellig, anélkül, hogy túlzottan lelógna. A tövében nagyon széles nyak átmenet nélkül olvad össze a vállakkal.
TEST
Felső vonal: Feszes, a hát széles és izmos. Jól fejlett mar. Széles, igen rövid és feszes ágyék. A far a farktőig mérsékelten ferde.
Mellkas: Erőteljes, hosszú, mély, széles, a könyökön túlnyúló. Széles, erőteljes előmell, lefelé konvex alsó vonalakkal. A bordák jól, de nem hordószerűen íveltek. A mellkas körfogata a marmagasságot 25-30 centiméterrel meghaladja.
Alsó vonal: Ívelt vonalvezetés a mély mellkastól a szilárd, mérsékelten felhúzott hasig; a has nem lehet sem lelógó, sem agárszerű.
Farok: Tövénél nagyon vastag. Vége lehetőleg a csánkízületig ér, de nem nyúlik túl rajta. Hajlékony és mélyen hordott. Nem lehet megtört vagy csomós. nyugalmi állapotban lelóg és ebből a helyzetből emelkedik általában 90-120 fokot mozgás közben, anélkül, hogy a hát fölé ívelne vagy kunkorodna.
VÉGTAGOK
Mellső végtagok: erős csontozat. Nagyon izmos végtagok.
Váll: Erőteljes, kiugró izomzattal. A lapocka közepesen ferde (kb. 45 fokot zár be a vízszintessel). A lapocka-felkar szögelés kissé több mint 90 fokos.
Felkar: Nagyon izmos.
Könyök: A törzs tengelyében fekszik; sem nem túlságosan a mellkashoz simuló, sem nem kifelé forduló.
Alkar: Elölről nézve egyenes vagy kissé kívülről befelé hajló, miáltal enyhén megközelíti a medián síkot, különösen a nagyon széles mellkasú kutyáknál. Oldalról nézve függőleges.
Mellső lábközép: Erőteljes, oldalról nézve enyhén ferde. Elölről nézve néha kissé kifelé forduló, hogy a felkar enyhe befelé hajlását kiegyensúlyozza.
Mellső mancsok: Erőteljesek, szorosan egymáshoz simuló lábujjakkal, görbe, erőteljes körmökkel, jól fejlett, puha talppárnákkal; mégis a nagy súly ellenére a BORDEAUX-I dog jó “ujjon járó”.
Hátulsó végtagok: Zömök, jól fejlett végtagok erőteljes csontozattal. Hátulról nézve a hátulsó végtagok párhuzamosak és függőlegesek. Nagyon erőteljes benyomást keltenek, holott a hátulsó rész valamivel kevésbé szélesek, mint a front.
Comb: erősen fejlett és vastag, jól látható izmokkal.
Térd: A medián síkkal párhuzamosan futó síkon vagy kissé azon kívül fekszik.
Lábszár: Rövid, száraz, izmos, messze hátranyúló.
Hátulsó lábközép: Erőteljes, farkaskörmök nélkül.
Hátulsó mancsok: Valamivel hosszabbak, mint a mellső mancsok. A lábujjak szorosan simulnak egymáshoz.
Jármód: Egy molosszerhez képest igen rugalmas. Talaj közeli, rugalmas és térölelő lépés. Jó hátulsó tolóerő, a mellső végtagok mozgása nagy felületet fed le, különösen ügetésben, mely az előnyben részesített jármód. Ha az ügetés gyorsabbá válik, a kutyahajlamos a fejét mélyebben hordani, a felső vonal előre igyekezetükben, hogy még tovább nyúljanak előre. A rövid vágta kifejezetten vertikális mozgású.
görbül és a mellső végtagok közelebb csúsznak a medián síkhoz azon igyekezetükben, hogy még tovább nyúljanak előre. A rövid vágta kifejezetten vertikális mozgású. Rövid távon talaj közeli és nagy sebességet érhet el.
Bőr: Vastag és megfelelően bő.
Szőrzet: Vékony, rövid és puha tapintású.
Szín: Egyszínű, a mahagónitól az izabella színig terjedő minden árnyalatban. Figyelni kell a jó pigmentációra. Kis kiterjedésű fehér foltok a szügyön és a végtagok végén megengedettek.
Maszk:
- Fekete maszk: Gyakran a maszk kis kiterjedésű. Nem nyúlhat a koponya területére. Enyhe kormozottság kísérheti a koponyán, a füleken, a nyakon és a test felső részén. Az orrtükör fekete.
- Barna maszk: (régi megnevezése vörös vagy barnás fekete) Az orrtükör és a szemhéjak is barnák.
- Maszk nélkül: A szőrzet rőt színű, a bőr vörösnek tűnik (korábban vörös maszknak is nevezték). Az orrtükör vöröses vagy rózsaszínű.
Marmagasság: Körülbelül a fej körfogatának kell megfelelnie.
Kanok: 60-68 cm
szukák: 58-66 cm.
Lefelé 1 cm, felfelé 2 cm eltérés megengedett.
Súly: A kanok legalább 50, a szukák legalább 45 kg súlyúak.
szukák: ugyanazon jellemzők, de kevésbé kifejezetten.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.
Súlyos hibák:
- Túlzott agresszivitás, gyávaság.
- Rövid, kerek fej, kidülledő szemekkel.
- Eltúlzott bulldog-típus (lapos koponya, az orrcsont rövidebb, mint a fej hosszának negyede.)
- Az alsó állkapocs jelentős oldalirányú ferdesége.
- csukott szájnál is állandóan látható metszőfogak.
- Konvex, ívelt hát.
- Összenőtt farkcsigolyák, de a farok nem görbül oldalra,
- Befelé forduló mellső végtagok, mégha csak enyhén is.
- Túlzottan kifelé forduló mellső végtagok.
- Lapos comb.
- Túl nyílt csánkízület (meredek szögelés)
- Túl zárt szögelés, alulfejlett hátulsó rész.
- A csánkízület tehénállású vagy hordószerű.
- Peckes vagy hátul erősen ringó mozgás.
- Túlzott, rekedt zihálás.
- Fehér folt a farkvégen vagy a végtagok mellső részén a lábtő felett.
Tenyésztésből kizáró hibák:
- Hosszú és vékony fej, kevésbé határozott stoppal. Az orrcsont hosszabb, mint a fejhossz harmada (típushiány a fejen).
- Az orrcsont párhuzamos a felső koponyavonallal vagy csapott. Görbe orrhát.
- Elferdült állkapocs.
- Hiányzó előreharapás.
- Zárt fangnál is állandóan látszódó szemfogak.
- Zárt fangnál is állandóan látszódó nyelv.
- Megtört farok, mely egyben oldalra is görbül vagy csavarodik (dugóhúzó-farok)
- Rövid, csenevész farok.
- Görbe alkar erősen lábtővel.
- A csánkízület hátrafelé nyitott (a csánk előre hajlik)
- Fehér a fejen vagy a testen, nem rőt szőrszín.
- Megállapítható, rokkantsághoz vezető hiányosság.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Érdekesség
Több mint 20 éve már, hogy feltűnt a filmvásznon Turner nyomozó társaságában Hooch, a nagy, vörös, ráncos – és nyálas – négylábú, aki tönkretette ugyan a pedáns rendőr lakását, de akár élete árán is kész volt megvédeni szeretett gazdáját. A tévécsatornákon alkalmanként azóta is vetített film főszereplője, fajtáját illetően, egy bordeaux-i dog. A kutyával rendelkező nézők többségének természetesen nem kellett határozó kézikönyv után nyúlnia, hogy beazonosítsa Tom Hanks partnerét; az átlagos mozilátogató azonban jó esetben is legfeljebb bullmasztiffnak nézte a nyomott képű négylábút. Különleges, nem hétköznapi megjelenése ellenére, a bordeaux-i dog nem tartozik a köztudatban élő fajták közé.
Eredeti neve: Dogue de Bordeaux
Angol neve: Dogue de Bordeaux
Eredete
A bordeaux-i dog láttán a legtöbb emberben meghűl a vér, pedig napjaink bordeaux-ija már meglehetősen távol áll az egykoron messze földön rettegett ókori hadikutyáktól. El lehet képzelni, mit érezhettek azok a katonák, akiknek több száz ilyen ebbel kellett fölvenni a harcot a véres csatatéren .Az ókori hadikutyák bölcsője – melyeknek használatában különösképpen az asszírok jeleskedtek – a közel-keleten ringott. Tömegével vetették be őket a harcokban, bizonyos források ezres nagyságrendben említik őket. Már a kinézetük is félelemkeltő volt. Az amúgy is hatalmas méretű, roppant csontozatú és izomzatú, széles fejű kutyákat bőrvérttel szerelték fel, hogy védjék őket a tőrök, lándzsák, szabják, nyilak döféseitől, míg nyakörvükre szögeket, pengéket erősítettek, hogy a lehető legnagyobb pusztítást végezzék. Az így feldíszített ebeknek nemcsak a kinézete volt veszélyes. Kemény, agresszív állatok voltak, amelyek az ördögtől sem rettentek meg. Bárkivel és bármivel harcba szálltak, ráadásul célirányosan ember elleni támadásra is képezték őket. Alkalmazásuk során gyakran a gyalogság előtt végeztek tisztogatást az ellenség soraiban, de bevett szokás volt az is, hogy előkelő gazdájuk oldalán harcoltak, jelentősen megnövelve annak esélyeit a csatában.
A mai Franciaország területén egykor élt kelták, azaz a gallok is rendelkeztek saját hadikutyákkal, melyeknek eredetét egyes kynológusok az ázsai hadikutyákig vezetik vissza. Ezeknek a kutyáknak nemcsak a harcokban vették hasznát, hanem nagyvadak (vaddisznó, medve, bölény) vadászatain is. Ezen kutyák leszármazottaival kerültek később kapcsolatba a Franciaországba kerülő angol masztiffok. A keresztezéseikből származó kutyák idővel egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, mint vadász- és őrkutyák. Zömében persze nemesi családok tartották őket, amiért a kutyák később nagy árat fizettek: a francia polgárháború idején – mikor a felkelők tömegével dúlták föl a nemesi családok birtokait – a gazdáik védelmére kelő kutyák legtöbbjét lemészárolták, sokszor az emberekkel együtt. A túlélők az emigráció keserű kenyerén osztoztak tulajdonosaikkal, mely helyzetben természetesen szó sem lehetett tenyésztésről, legfeljebb vegetálásról. Faramuci módon a fajtát a Bordeaux vidékén népszerű állatviadalok mentették meg, ahol kiválóan szerepeltek az egykori hadikutya leszármazottak, melyek későbbi nevüket is innen kapták. Az első kutyakiállításon, 1863-ban nyolc ilyen kutya szerepelt Dogue de Bordeaux, azaz bordeaux-i dog néven. A francia kutyaszakértők kezdetben fanyalogva fogadták a fajtát. A bordeaux-i dogok tervszerű tenyésztése 1890-től kezdődött. Pierre Megnin, a fajta korábbi kritikusa és Kunstler professzor, a bordeaux-i Anatómiai Tanszék vezetője közösen megírta 1911-ben a fajta standardját, melyet az FCI 1913-ban el is fogadott, majd Raymond Triquet és Philippe Serouil klubelnök 1993-ban dolgozta át azt olyanná, ahogy a mai napig érvényben van. A bordeaux-i dognak – mint hatalmas testű kutyának – egyik világháború sem tett jót, konkrétan majdnem kipusztult. Hazáján kívüli (viszonylagos) népszerűsége a 80-as évektől számítható. Napjainkban Németországra, Hollandiára, Spanyolországra és az USA-ra igen jó minőségű állomány jellemző.
Tulajdonságai
A bordeaux-i dog nyugodt, magas ingerküszöbbel rendelkező fajta. Általánosságban barátságos, kutyákkal szemben sem túlságosan agresszív, de képes magát és szeretteit megvédeni; jó házőrző. Hajlamos az önfejűségre, de sok szeretettel és következetességgel jól nevelhető. Kissé érzékeny a melegre, viszonylag alacsony a mozgásigénye; megszállott túrázóknak és futóknak nem ajánlott.
kutya.hu