Általános gondozási tudnivalók
Szőrzetápolási igénye
A hosszú szőrű csau-csau rendszeres és alapos kefélést igényel, különösen a gubancolódásra hajlamos területeken. A kutyát már egészen fiatalon hozzá kell szoktatni ehhez a szertartáshoz, hogy a kefélés később, felnőttkorában ne váljon komoly erőpróbává. A rövid szőrű csau-csau ápolása jóval egyszerűbb, bár az időnkénti alapos kefélés nála is nélkülözhetetlen, főként a vedlés alatt. A karmait röviden kell tartani.
Tanítása
A csau-csaunak olyan gazdára van szüksége, aki nyugodt és higgadt, s akiből természetes tekintély sugárzik. Az ilyen személy mellett a kutya jól fog fejlődni. Természetesen sok minden megtanítható neki, nevelése során nagyon fontos a következetesség.
Mozgásigénye
A csau-csau igen nyugodt kutya, amely viszonylag kevés mozgással is beéri. Szeret a szabadban lenni, a kertben, ahol kiszemel magának egy nyugodt helyet, és onnan jelez, ha valami szokatlant észlel. Ez a kutya nem fog nyugtalanul fel-alá járkálni. Nyugodtan el lehet vinni hosszabb sétákra, csak arra kell figyelni, hogy meleg időben ne erőltesse túl magát. Nyáron általában az árnyékba húzódik.
Testtömege: 20-27 kg
Alomszáma: 4-6 kölyök
Várható élettartama: 10-14 év
Eredeti neve: Chow Chow
Angol neve: Chow Chow
Származási hely: Kína
Eredete
Ha a chow-chow kék nyelvével beszélni tudna, talán a kutya domesztikációjával kapcsolatos kérdéseinkre is választ kaphatnánk, hiszen ez a méltóságteljes, tartózkodó fajta egyike a kutya legősibb típusának.Sajnos a kínai uralkodók gyakran elődeik minden hagyatékát megsemmisítették, így nehéz pontosan nyomon követni a chow-chow történetét. Azzal szinte minden szakértő egyet ért, hogy a fajta északi eredetű – de hogyan jutott a Sarkkörtől Kínáig, azt senki sem tudja. A fajta szűkös hagyatéka között szerepel egy dombormű a Han dinasztia idejéből, kb. i.e. 150-ből, mely vadászkutyaként ábrázolja a chow-chow-t. Tehát a fajta vagy helyesebben a chow-típus már több mint 2000 éve létezik, sőt sok szerző szerint még ennél is korábbra nyúlnak vissza a chow-chow gyökerei; kétségtelen, hogy egyike a legkorábban azonosítható kutyatípusnak. Létezik egy teória, mely szerint a chow-chow a régi tibeti masztiff és a szamojéd keresztezéséből származik. Valóban rendelkezik mindkét fajta jellegzetes tulajdonságaival, azonban ezt a származáselméletet igencsak cáfolja a chow-chow kék nyelve. Valószínűbb, hogy inkább a chow-chow az egyik őse nemcsak a szamojédnek, de a norvég elghundnak, a keeshoundnak illetve a wolfspiccnek, sőt a pomerániai törpe spiccnek is.Napjainkban a chow-chow csupán különleges megjelenésű kedvenc, de nincs semmilyen funkciója (nagyritkán használták csak testőrként.) Korábban ez egyáltalán nem így volt, számos bizonyítékát találni annak, hogy a chow-chow Kínában századokon át elsősorban vadászkutya volt. Talán minden idők leghatalmasabb kennele a hetedik században élt T-ang uralkodóé volt. 2500 pár (!) chow-típúsú kutyája mellett tízezer vadászt tartott. A chow-chow-val főleg mongol fácánra vadásztak, mely igencsak gyors és kitartó szárnyas. Olykor nemcsak a fajta kiváló szaglását használták ki a kínaiak, hanem őrkutyaként is alkalmazták a chow-chow-t, sőt olykor kocsi húzásra és terelésre is alkalmazták. Hogy a fajta valaha vadászkutya volt, napjaink egyik holland tenyésztője, Chr. A. Veldhuis is bizonyítja, aki évekig élt Jáva szigetén Kínából importált kutyáival együtt. Ezek a chow-chow-k kiváló patkányfogónak bizonyultak és szenvedélyes vadászok voltak.Kétségtelen a fajta északi eredete, érdekes azonban, hogy Kína középső részén, Kantonban őshonos jószágnak tartották, s kéknyelvűnek vagy kékszájúnak hívták. Kína északi részén, mint Pekingben is, a “lang kou” (farkaskutya), a “hsiung kou” (medvekutya) vagy szintén a kéknyelvű elnevezés mellett a “Kwantung kou” (Kanton kutyája) név volt elterjedt. Maga a chow-chow szó eredete valószínűleg nem Kínában keresendő, hanem inkább az ún. pidzsin-angolban. A chow-chow szót minden olyan dologra használták a XVIII. század második felében, melyet a keleti birodalom bármely részéről szállítottak európába vagy Amerikába. Jelentése csecsebecse, apróság, mely vonatkozhat akár porcelán vagy elefántcsont figurákra, de akár vegyes salátára is – a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt. A korabeli hajóskapitányoknak ugyanis sokkal egyszerűbb volt csupán ezt a szót leírni, mint rakományuk minden egyes darabját pontosan megnevezni. És idővel a rakományhoz kutyák is tartoztak.A fajta első nem kínai leírása Gilbert White tiszteletestől származik (Selborne, Anglia). A később a “Natural History and Antiquities of Selbourne” c. műben publikált átfogó fajtaleírás alig különbözik a mai standardtól! 1780-ban White tiszteletes szomszédja hozott a kelet-Indiai Társaság hajóján egy chow-chow párt Kantonból. A fajta tömeges importja Angliába 1880 körül kezdődött, és a fajta akkor vált igazán népszerűvé, miután Viktória királynő is elkezdett érdeklődni a chow-chow iránt. 1881-ben a walesi herceg tulajdonába is került egy Wang nevű kínai kutya, mely sötétvörös, hosszúszőrű chow-chow volt. Egyre több és több chow-chow szerepelt a kiállításokon is, egyre több egyedet importáltak Kínából, majd 1893-ban a fajta már saját kötettel rendelkezett a stud Bookban, 1895-ben pedig megalakult az első önálló klub. A fajta első hivatalos standardének mintájául egy Kínából importált kutyaszolgált, Chow VIII, aki minden kiállításán az első helyen végzett. Az USA-ban 1890-ben szerepelt először chow-chow kiállításon, egy Takya nevű kutya Miss A-C. Derby tulajdonában, kínai csau-csau fajtamegjelöléssel. Az akkor még csak a Miscellaneous kategóriában szereplő chow-chow a Westminster Kennel Club híres New York-i kiállításán csoportjában a harmadik helyen végzett.
Teste
A csau-csau zömök, rövid testű, arányos felépítésű, oroszlánszerű megjelenésű kutya. Vízszintes háta rövid és erős, lágyéka izmos. Magasan tűzött farkát a hátára görbíti. Mellkasa széles és mély, a bordák szépen íveltek. Mellső lábai egyenesek, mérsékelten hosszúak, erős csontúak. A fajta sajátos járása a csánk minimális hajlásának a következménye. A csánk nem hajolhat előre. A csau-csau mancsa kicsi, kör alakú, szorosan záródó lábujjakkal (macskamancs). Erős, telt nyaka nem lehet túl rövid; ferdén ül a vállon, és enyhén ívelt.
Feje: A koponya lapos és széles. Az arcorri rész széles, közepes hosszúságú, és nem hegyesedik ki. Viszonylag kicsi, mandulavágású szemei nem lehetnek entropiumosak (vagyis a szemhéj nem fordulhat befelé). Kicsi, vaskos füleinek a hegye enyhén lekerekített; a fülek felállók, kissé előrefordulok és egymás felé hajlók – ez utóbbi vonásnak köszönhető a kutya jellegzetes, „morcos” arckifejezése. A csau-csau harapása szabályos ollószerű.
Marmagassága: A kanok marmagassága 48-56 cm, a szukáké 46-51 cm.
Szőrzete: A fajtának két szőrzetváltozata van, a kettő közül a hosszú szőrű az ismertebb és elterjedtebb. A hosszú szőrű csau-csau szőrzete dús, egyenes szálú és eláll a testétől. A fedőszőrzet meglehetősen érdes tapintású, míg az aljszőrzet puha és gyapjas. Az átlagosnál hosszabb szőr nő a nyakon (gallér) és a deréktájon. A rövid szőrű csau-csau szőrzete rövid, egyenes szálú, sűrű, dús és elálló. A szőrzetnek bársonyos benyomást kell keltenie, és nem simulhat rá a testre.
Színei: A csau-csau fekete, vörös, kék és krémszínű lehet. Leggyakoribbak a vörös (őzbarna) és a fekete példányok. Nyelve és szájpadlása mindig kékesfekete; ínyének lehetőleg feketének kell lennie. A szemei mindig sötétek.
Vérmérséklete
Jelleme
A csau-csau nyugodt, méltóságteljes és büszke kutya. Gazdájához és családjához nagyon hűséges, de mindig marad benne némi akaratosság és függetlenség. Igen magabiztos. Éberen figyeli, hogy mi történik körülötte, s a család tagjait és otthonát nagyon meggyőző módon védelmezi a betolakodóktól. Nem hajlandó bárkivel összebarátkozni. Nem finnyás, és ha szükséges, rendkívül bátran tud viselkedni. Nagyon karakteres kutya.
Társas viselkedése
A csau-csau általában kissé domináns módon viselkedik a többi kutyával szemben. A gyerekekkel viszont többnyire jól kijön, feltéve, hogy azok nem próbálják meg bosszantani. A macskákkal és egyéb háziállatokkal nemigen szokott gondja lenni, ha fiatal korában hozzájuk szoktatták. Az idegenekkel szemben tartózkodóan és éberen viselkedik.
Forrás: kutya.hu , kutya-tar.hu