Alkalmazása
Az erdei, mezei csavargásokat kedvelőknek szigorúan figyelembe kell venni, hogy csak igen komoly nevelés eredményeként válik kézben tarthatóvá, ezért nem igazán ajánlható vadászterületen való futtatása. A mai vadászati munkában elsősorban véreb munkára való betanítása látszik célszerűnek. Vaddisznózás esetén szintén ügyelni kell arra, hogy csak a vadászat rendezőjével egyeztetett módon használjuk kopónkat.
Az biztos, hogy mind a kutyának, mind a gazdájának felejthetetlen kaland, kitűnő testedzés, kitüntetés az ősi közegében, funkciójában való egész napos tevékenység. Egy ilyen nap után bizonyára elhatalmasodik kedvencünkön egyetlen rossz tulajdonsága, a mérhetetlen étvágya. Aki szeretne egy ma is élő, sokoldalú, csodálatos “történeti relikviát”, és közreműködni óhajt egy magyar kutyafajta megmentésében, annak jó szívvel ajánlhatjuk az erdélyi kopót.
Erdélyi kopó FCI standard 241
Felhasználás
Munkakutya, kopó. Kitűnően hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messzehangzó, magas, csengő hangot hallat. Vadászatokon vezetőjétől távol is önállóan dolgozik. Többnyire egyedül, vagy párban dolgozik.
FCI besorolás
VI. fajtacsoport Rókakopók, vérebek és rokon fajták
1.2. szekció Középnagy rókakopók
munkavizsgával
Általános megjelenés
Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erős és izmos végtagjai, faroktűzése a közép-európai kopó típusára jellemző. Közepes termetű kopófajta. Az erdélyi kopó testfelépítése hosszútávfutáshoz alkalmazkodott. Atletikus, nem durva, de nem is vékony csontú.
Fontos arányok
Az agykoponya és az arckoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et. A marmagasság és a törzs hosszának aránya 10:11.
Viselkedés és jellem
Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsőséges időjárást is bírja.
TESTFELÉPÍTÉS
1. Fej
Hosszúkás, de nem elhegyesedő kopófej, mely jól tükrözi a nemi jelleget.
Fejtető: /agykoponya/ fejtető nem ráncos
Koponya: Enyhén ívelt. A tarkóbúb nem kifejezett. A szemboltívek gyengén fejlettek.
Stop: Gyengén kifejezett.
Arckoponya:
Orrtükör: Nem túl tompán metszett, fekete színű. Az orrcimpák mozgékonyak; az orrnyílások tágak.
Fang: Az orrhát egyenes.
Ajkak: Szárazak, feszesek.
Állkapocs/Fogak: Állkapcsa erőteljes. Fogai erősek, jólfejlettek, a fogképletnek megfelelő teljes ollós harapás.
Pofa: Lekerekített, csak gyengén fejlett.
Szemek: Középnagyok, mandula alakúak, kissé ferde vágásúak. Színük sötétbarna. A szemhéjak jól a szemgolyóra fekszenek.
Fülek: Középmagasan tűzöttek, nem túl nehezek, ráncosodás nélkül a pofára simulva lógnak. Tövüktől kiszélesednek, majd kerekded végükig elkeskenyednek. Előrehúzva eltakarják a szemet, de általában nem érnek azon túl.
2. Nyak
Izmolt, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bőr kissé ráncos. Kis lebernyeg megengedett, de nem kívánatos.
3. Test
Felső vonal: Egyenes
Mar: Kifejezett
Hát: A mar mögött egyenes, fejlett izomzattal.
Ágyék: A szukánál kissé hosszabb ágyéki rész megengedett.
Far: Mérsékelten csapott.
Mellkas: A szegycsont nem előreugró. Mellkasa hosszú és nem túl mély. A bordaív keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést jól biztosítja.
Alsó vonal és has: A has csak enyhén felhúzott.
4. Farok
Középmagasan tűzött, erőteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé ívelt, lehetőleg a csánkon egy-két centiméterrel túlér. Izgalmi állapotban ívelt formában a hátvonal fölé emeli, de hátra nem kunkorítja. Nem kurtítják.
5. Végtagok
Elülső rész: Az elülső végtagok oszlopszerűen támasztják alá a törzset. Elölről nézve a végtagok állása párhuzamos, a széles mellkas miatt megfelelően széles.
Lapocka: A lapocka jól izmolt, megfelelően hosszú, és mérsékelten dőlt.
Könyökök: Szorosan a mellkasra fekszenek.
Alkar: Egyenes és szimmetrikus.
Elülső mancsok: Nagyok, zártak, erős, ívelt ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, rugalmasak. A karmok erősek és lehetőleg minél feketébbek.
Hátulsó rész: Álló helyzetben kissé hátraállított, jól izmolt.
Comb: Hosszú
Csánk: Mélyen helyeződő.
Hátulsó lábközép: Egyenes és párhuzamos.
Hátulsó mancsok: Jól zártak, erős ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, és rugalmasak. A karmok erősek és lehetőleg minél feketébbek. A farkaskarmok eltávolítandók.
6. Mozgás
Lépése nyújtott, sohasem tipegő. Ügetése térölelő. Munka közben vágtája rendkívül kitartó.
7. Bőr
Az erdélyi kopó bőre közepesen vastag, főleg a nyaktájékon kissé laza, de sohasem redőzött. Pigmentált, sötét színű. A szabad bőrfelületek feketék.
8. Szőrzet
Szőr: Egész testét, hasa alját is rövid, sűrű, egyenes szálú, testhez simuló tömött szőr borítja. A szőr a nyakon, a martájékon, a comb hátsó élén és a farok vonalán hosszabb, mint a test többi részén. Szőrfogók és lécek előfordulnak. A szőrzet durva tapintású, fényes. A fedőszőrzet alatt aljszőrzet található.
Szín: A kopó szőrének alapszíne fekete. Nem túl sötét, cserszínű jegy pont formájában mindig található a szemboltíven. A fangon és végtagokon cserszínű jegyek vannak. A cserszín határozottan elkülönül a feketétől. Fehér jelzés lehet az orron, mely homlokcsíkban folytatódhat, továbbá a nyakon gallér formájában, a mellen, a mellkas táján a mancsokon, a végtagokra is felhúzódva és a farokvégen. A testfelület 1/5-énél több fehér szín nem kívánatos. A fej és a hát lehet kormos.
9. Nagyság és testsúly
Marmagasság: 55-65 cm
Semmiképpen nem a centiméterekben mért érték, hanem a harmónia és az összbenyomás a döntő!
Súly: min.: 25kg
10. Hibák
Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
Kizáró hibák:
– Az agy- és arckoponya túl keskeny, túl hosszú, vagy kerekded
– Enyhe, vagy nagyon erősen kifejezett stop
– Hibás fogazat
– Rövid fang
– Könnyű, terrieres, vagy agaras jellegű fül
– Drótszőr; puha, hullámos, ritka szőrzet
– Barna vagy kék szín jegyekkel
– Agresszivitás, ideggyengeség
Megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.
Származási hely: Magyarország
Eredeti neve: Erdélyi kopó
Angol neve: Transylvanian Hound
Eredete
Az erdélyi kopó – a magyar agár és a drótszőrű magyar vizsla mellett – kétségtelenül a legveszélyeztetettebb helyzetben élő honi kutyafajtánk. Külső és belső értékmérő tulajdonságai, sokoldalú felhasználhatósága alapján többre hivatott jelenlegi megbecsültségénél.Aki ismeri a vad, erdélyi havasi tájat az tisztában lehet azzal micsoda aktivitással, kitartással rendelkezhet az a kopó, aki hegynek le, hegynek fel akár napi nyolcvan-száz kilométert tesz meg a vadhajsza során. Mivel Erdélyben a kopóállomány mondhatni egésze vadászok kezén élt és él, általános a fajta fenti képessége. A rendszeres munka középméretű, jó csontozatú, erőteljes, de nem durva felépítésűvé alakította a kopót. A szélsőséges időjárás viszontagságainak ellenálló félhosszú, inkább rövid, fekete alapon cser, illetve fehér jegyekkel tarkított szőrzettel rendelkezik. Ismerünk azonban néhány zsemle sárga, fehérrel tűzött, rövidlábú példányt is, ami szintén elfogadott változata a fajtának. A vadászkopó igazi lételeme a vad hajszája, az erdős, nehezen járható, meredek terep ilyenkor nem akadály. A kopós vadászat lényege, hogy a kutya által felzavart vad territóriuma határáról visszafordul, s így kerül a vadász elé, aki ennek megfelelően helyezkedve igyekszik azt puskavégre kapni. Történelmünk során a kopót az agár mellett a vadászat egyik legfontosabb szereplőjének tartották. A kopó fáradhatatlan, kiváló orrú, rendkívüli támadókedvvel megáldott példányait kedvelték. Felkutatta, űzte, utolérte a vadállatot. Bölény, medve, őz, vaddisznó, nyúl, róka vadászatánál egyaránt megállta a helyét.1729-ig a fajta neve magyar kopó volt, amelynek két tájváltozatát különböztették meg: Az Alföldön használatos pannon kopót, és a hegyi jellegű erdélyi kopót. Az 1729-ben hozott törvény mezőgazdasági okokra hivatkozva betiltotta a kopózást, ami, ezáltal a használati értékét vesztett pannon kopó kipusztulásához vezetett, egyes vélemények szerint. Erdély ez időtájt különálló közigazgatással rendelkező “gubernium” volt, így a magyarországi törvények nem feltétlenül érintették, s jelen esetben ez az erdélyi kopó megmaradását eredményezte. A pannon és az erdélyi kopó nagy valószínűséggel a közép-európai, és kelet-európai kopófajták kereszteződéséből származott. Krisztus előtt 3. században az akkori Pannónia területére a kelták áramlottak be. A kelták itt találták a közép-európai kopó egyik fajtáját, amit kitűnő érzékkel továbbtenyésztettek. Így jött létre a kelta kopó. A Római birodalom bukása után a Kárpát-medencében hun, avar, és magyar törzsek is portyáztak, akik magukkal hozták vadászkutyáikat, köztük a keleti típusú kopóikat, amit ősmagyar kopónak is neveznek. A honfoglalás után a kelta kopó és az ősmagyar kopó kereszteződése során jöhetett létre a pannon és az erdélyi kopó.Történészek szerint jelentős szerepe volt a honfoglaló magyarság életében a kopókkal történő vadászatoknak. A kopót és a vele történő vadászatot számos értékes régészeti leleten tanulmányozhatjuk. A XII. századból előkerült kőfaragáson egy vadászt és a nyulat üldöző kopóját láthatjuk. Jól kivehető rajta a kutya típusos feje, lapos koponyája, izmos mellkasa. Az 1300-as évekből származó Bécsi Képes Krónikában néhány miniatúrán az ősi magyar kopók ábrázolását is sejthetjük.A középkor és az újkor idején is az erdélyi kopózás virágzó vadászati módként élt főként a főúri udvarházaknál. később, már közelmúltunkban, az 1947-es román törvény elrendelte minden kopó kiirtását, mely csaknem a teljes kipusztuláshoz vezetett. Hosszú kutatómunka eredményeként 1968-ban sikerült a kihaltnak vélt fajtából két példányt felderíteni. A két ebet “átcsempészték” Romániából, és a fővárosi állatkertben helyezték el. Ekkor kezdődött a kopó megmentése. A romániai rendszerváltás után további példányokat fedeztek fel Erdélyben, és vonták be a hazai vérfrissítésbe. Napjainkra eljutottunk oda, hogy Erdélyben már vadászversenyt rendeznek kizárólag erdélyi kopók részére, s rendszeresen több mint 100 eb nevez a megmérettetésre. A kopó még sincs rózsás helyzetben, égetően szükséges lenne a fajtának újabb híveket találni, a populációt számbelileg is növelni.
Tulajdonságai
Az erdélyi kopó mindazokkal a külső és belső tulajdonságokkal rendelkezik, amit a mai kutyatartó elvárhat társától. Családi házban kamatoztathatja rendkívüli bátorságát, hiszen még a hatalmas vadkan által megsebzetten sem hátrál meg a vadászatokon. Éppen ezért a portát nyugodtan rábízhatjuk. Öblös hangján éberen sejteti a rosszban sántikálókkal, hogy nem érdemes kikezdeni vele. Ha nem értenek az ízes “erdélyi szóból”, akkor cselekedni fog. Szívósságát, kitartását, erejét az őrző-védő munkában is bizonyítja, elsőrangú sportkutya képezhető belőle. Rövid szőre miatt lakásban is tartható, de biztosítsunk számára elegendő mozgást. Fülét, farkát nem vágják, úgynevezett öntisztuló szőrtípussal rendelkezik, nem kell szőrét nyírni, trimmelni, ezért gondozása egyszerű, és olcsó.
kennelclub.hu, kutya.hu