Vadászeb vagy családtag?
A mosómedvekopók azonban nemcsak vadászkutyák. Jól szocializálhatók, lehetnek családi kedvencek, betölthetik a játszótárs szerepét is. Szívesen élnek kényelmes körülmények között, ha lehetőségük nyílik rá. Néhány tenyésztő hangsúlyozza, hogy a kenneljükből származó mosómedvekopók ideális családtagok, mivel napközben szívesen hevernek a heverőn vagy a kandalló előtt. A legtöbb kennel kutyái azonban elég aktívak. Imádják az ember társaságát, ezért nem valók sokat dolgozó gazdák mellé, akik még sétálni is alig érnek rá. Nem “önsétáltató” kutyák, szükségük van a gazdájuk felügyeletére és döntéseire, hogy ne kerüljenek bajba. A hét minden napján teljesen magára hagyott, a hátsóudvarban unatkozó mosómedvekopók egy része azonban akár ugató művésszé vagy szökőbajnokká is előléptetheti magát. A mosómedvekopók bármit képesek utánozni, akár a kaput is ki tudják nyitni a mancsukkal.Időnként vita támad a mosómedvekopók tartói között, mivel az egyik oldal szerint a mosómedvekopónak nem feltétlenül lételeme a vadászat, és szívesebben látja a fajtát családtagként és házőrzőként, míg a másik oldal ragaszkodik a hagyományos munkakutya-szerepkörhöz. tulajdonképpen mindkét oldalnak igaza lehet valahol. A mosómedvekopók számára a vadászat játék, de ha nincs rá lehetőségük, máshoz is könnyen alkalmazkodnak. Jól megférnek más kutyákkal, sőt kedvelik más kutyák társaságát. Természetesen ölebek már a termetük miatt sem lesznek sohasem, de jól integrálódnak a család életébe.
Sok tenyésztő azon az állásponton van, hogy a mosómedvekopók nem mindenkivel érzik jól magukat, annak ellenére, hogy családszeretők, és jól kijönnek a gyerekekkel. Érdemes taníttatni őket, sokan kiképeztetik a kutyájukat. Megfelelő oktatás mellett ezek a kutyák elfogadják, hogy napközben a házat kell őrizniük, de a napi játékra, heti kirándulásokra, vagy legalább a nagyobb sétákra szükségük van. A helyes viselkedést elsajátító mosómedvekopóval akár együtt is lehet kocogni reggelente.
Négyezer dolláros szimat
A vadászaton kívül a mosómedvekopók talán legfontosabb értéke abban rejlik, hogy képesek a nyomolvasásra, és ezáltal emberek felkutatására is. Kinget a fekete-cser mosómedvekopót, erre a feladatra képezték ki. King, gazdájával, Misty Nagellel gyakran tesz látogatást óvodákban, iskolákban, öregek otthonaiban. Nagel ekkor ismerteti a mosómedvekopók történetét, beszámol a kutyák képességeiről, és a már teljesített küldetésekről. King különlegessége, hogy egy ideig a parti őrség hajóin gyakorlatozott. A mosómedvekopók ugyanis a vizes területeken sem veszítik el a szagnyomokat. A pusztító hurrikánok után a mentőalakulatok gyakran vetik be őket a túlélő emberek és állatok felkutatására. A Katrina hurrikánt követően sok mosómedvekopónak nyílt alkalma arra, hogy bizonyítsa állhatatosságát és munkakedvét. A mentőcsapatok nagy kockázatot vállaltak, mivel a kiváló képességű ebek nagymértékben ki voltak téve a fertőzésveszélynek.A mosómedvekopók ára egyrészt fajta szerint változik, másrészt a tenyésztők szerint a kiállítási ebek és a vadászkutyák értékesebbek. Az életmentésre hivatott kutyák a legdrágábbak. Egy kölyökkutya ára 100 dollár és 600 dollár között mozog. A legjobb szimatú ebek, a kiállítási vagy az életmentő kutyák ára azonban elérheti akár a 4000 dollárt is !
Eredeti neve: Black and Tan Coonhound
Angol neve: Black and Tan Coonhound
Eredete
Az első telepesek kopóikkal elsősorban rókára vadásztak. Ezek a kutyák még nem rendelkeztek a mai “treeing” ebek ösztöneivel. Az igény is csak később jelentkezett egy új fajta kialakítására, hiszen fokozatosan nőtt a kereslet a prémek iránt. Az amerikai kontinens északi részén már az 1700-as években kitenyésztették a “treeing hounds” típusú kutyákat, azaz a vadat fára felkergető kopókat. Az új fajtának alkalmazkodnia kellett az éjszakai vadászathoz, és jól kellett tűrnie az időjárás viszontagságait. Az új elvárások révén fejlődött ki az amerikai mosómedvekopó. Európában ritkán lehet hallani az amerikai mosómedvekopókról. Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a legnagyobb populáció az Amerikai Egyesült Államok északkeleti részén él. A déli, közép-nyugati, nyugati területeken és Kanada bizonyos részein a fajta a vadászok körében viszonylag népszerű, de ezen kívül kevés háztartásban fordul elő. Az USA északkeleti vidékén csak néhány mosómedvekopó-klub és vadászklub működik, ami nehezíti a fajta megismertetését. Sok helyen az átlagemberek számára is ismeretlenül cseng a fajta neve. Amerikában a mosómedvekopónak – angolul coonhound, a mosómedve (raccoon) nevéből – hat fajtáját tenyésztettek ki. A fekete-cser mosómedvekopó volt az első, amelyet hivatalosan is bejegyeztek, ma is ez a legelterjedtebb változat. A többit – vörös, angol, kék pettyes, treeing walker, plott – az UKC (Egyesült Kennel klub) egymás után ismerte el, és ma már mindegyik fajtának van saját standardja. A ma élő mosómedvekopók túlnyomórészt a rókakopók (foxhoundok) leszármazottjai. A mosómedvehajsza rendkívül kemény, embert és kutyát próbára tevő vadászsport. A mosómedvekopók kemények, fáradhatatlanok, makacsul ragaszkodnak a feladat végrehajtásához.A mosómedvéről érdemes annyit tudni, hogy hazája eredetileg Észak- és Közép-Amerika; Kanada, az USA és Mexikó volt. elsősorban a víz közelében érzi jól magát, de bárhol előfordul, ahol emberek élnek. Nem válogatós: bármit elfogyaszt, s ha nincs más, a városok kukáiban kutat. Több kísérlet történt a háziasítására, ám kedvencnek nem igazán alkalmas, mivel hajlamos kárt okozni a környezetében. Az európai telepesek kezdettől fogva vadászták prémje miatt, az 1920-as években pedig egyenesen divatba jött a mosómedvebunda. Az állatokat mai napig tenyésztik a szőrméjükért. Európában és Ázsiában is nyíltak mosómedvefarmok, és az elszökdösött példányok a helyi körülményekhez alkalmazkodva elszaporodtak. Az USA-ban a mosómedvék vadászata azért népszerű, mert a földművesek féltik tőlük a földjeiket és gyümölcsöseiket. A mosómedvék ugyanis – szerencsétlenségükre – gyakran dézsmálgatják a sokféle ízletes termést. Az emberen kívül számos ragadozó pusztítja őket (sasok, prérifarkasok, farkasok, baglyok, kígyók stb.).
Leírás
Elég nagy termetű, kellemes megjelenésű kutya. Feje viszonylag masszív, erőteljes. Szeme gesztenyebarna. Füle nagy, lelóg. Háta hosszú, egyenes, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai egyenesek, jó csontozatúak. Farka közepes hosszúságú. Szőrzete rövid, sűrű testhez simuló. Bundája fekete; a pofáján, a szeme felett, a mellkasán és a végtagjain ragyogó cserszínű jegyekkel. A fekete-cser, a vörös, az angol, a kék pettyes, a treeing walker és a plott mosómedvekopók első ránézésre nagyon hasonlítanak egymásra, de ennek ellenére önálló fajtaként léteznek, és saját standardjuk van. A hasonlóságokat érdemes azonban kiemelni. A mosómedvekopók kitűnő úszók, alakjuk áramvonalas, és nagyon szeretik a vizet. A testüket borító rövid szőr gyorsan megszárad. A hosszú pofa és a lelógó fülek miatt a kutyák ábrázata szomorkásnak tűnik, a látszat azonban csal, hiszen a szomorúság távol áll ezektől a fajtáktól.
Tulajdonságai
A mosómedvekopók közös vonása az élénkség, energikusság, állhatatosság. A munkakutyaként dolgozó mosómedvekopók makacsul ragaszkodnak a kiadott parancs teljesítéséhez. Fáradhatatlanul követik a nyomokat, élvezik az eredményesen végződő küldetéseket. Hangjuk messzire hallatszó, jellegzetes csaholás. Szervezetük ellenálló, jól viselik a fizikai fáradtságot, és a fájdalomtűrő képességük is nagy. Nagyon lelkesek, kommunikatívak, és imádják a gazdájukat.
Alkalmazásai
A mosómedvekopók sokoldalú kutyák. Őseikhez hasonlóan ma is üldözik a medvét, a szarvast, a rókát, a pumát, az amerikai hiúzt, az oposszumot, a vaddisznót és nem utolsósorban a mosómedvét. Néhányan esküsznek rá, hogy kiválóan alkalmasak a madarak elejtéséhez is. Azokon a helyeken, ahol elterjedt a fajta, a vadászok számára hatalmas jutalmat tűznek ki egy-egy versenyen. Az Amerikai Kennel klub is közzéteszi a különféle terepversenyek, az éjszakai és vízi versenyek éves kalendáriumát.
Forrás: kutya.hu