Glen of Imaal Terrier

Alkalmazása
A glen of imaal terriereket eredetileg munkára és vadászatra tenyésztették ki. Az alacsony termetű ebek gyakran vettek részt kutyaviadalokon. A vadászösztön még ma is elég erős bennük, zsákmánynak nézik a rágcsálókat, nyulakat, macskákat. Napjainkban szelídebb időtöltésnek hódol; borzvadászatra használják, sőt kedvtelésből is tartják.

A Glen of Immal terrierek külföldön
The Glen of Imaal terrierek még újoncnak számítanak a kiállítási gyakorlatban, de ma már sokan tudják, hogy egy ősi fajtáról van szó, amelyet az évtizedek során elhanyagoltak.A kemény teleiről híres skandináv országokban kedvelik, bár nem tartják nagy számban őket.Dániába, 1985-ben érkezett meg az első Glen of Imaal terrier, majd a populáció nagyon lassan növedekni kezdett. Napjainkban 225 egyedet tartanak nyilván. Svájcban, Hollandiában és Németországban is ismerik és hasonló számban tartják őket.Az Egyesült Államokban 28 államban 400 főt regisztráltak. Az első egyedeket már az 1930-as években átszállították. A fajta az 1980-as években került a figyelem középpontjába. George Spence Georgia államból, Randy és Sally McFarland Kaliforniából, Frank és Mary Murphy Kansas Cityből, Pat Young Wisconsin államból és Karen Worth Massachusettsből a fajta népszerűsítésének úttörői voltak. Karen Worth által importált három Glen of Imaal terrier nagy hatással volt az ország állományára.Frank és Mary Murphy alapították meg az Amerikai Glen of Imaal Terrier Kubbot, 1986-ban. Ma több, mint 120 tagot számlálnak.

Marmagasság: 33-36 cm
Testtömeg: 14-16 kg
Alomszám: 3-6 kölyök
Várható élettartam: 10-14 év

Eredeti neve:Irish Glen of Imaal Terrier
Angol neve:Irish Glen of Imaal Terrier

Történetük
Habár kevésbé ismertek a Glen of Imaal terrierek, a legrégibb terrier fajtákhoz tartoznak. 1575-ből származik az első róluk szóló írásos emlék. Az írországi Wicklow grófságban található az Imaal nevű völgy, ahonnan a fajta a nevét kapta. A terület gazdálkodói azoktól a katonáktól örökölték a földet, akik még a XVI. és a XVII. század folyamán szolgálták az uralkodókat. A földművessé vált kardforgatók nehéz körülmények között éltek, a talajt nehezen lehetett művelés alá vonni. A zord viszonyok között nem nézték jó szemmel azokat a kutyákat, amelyek nem erejüket megfeszítve dolgoztak. A gyengéket sorsukra hagyták, csak a legerősebb egyedeknek volt hely a farmokon. Az akkor élő emberek gondolkodásmódját áthatotta az életért való mindennapos küzdelem, ezért nem csoda, hogy a vidék lakossága a kutyaviadaloknak is teret adott. A mai szemmel nézve kegyetlen sport napjainkra eltűnt, de a fajta természete még mindig magán viseli a régi korok elvárásának nyomait.A farmerek szemében kártékony állatok, mint a rókák, nyestek és különféle rágcsálók kiirtásában nagy szerepet kaptak a borzas külsejű Glen of Imaal terrierek. A fajtából szenvedélyes vadászt neveltek, a gazdálkodók a húskészletüket az erdőkön és a mezőkön élő nyulak húsával egészítették ki. A Glen of Imaal terrierek nagy segítséget nyújtottak a borzkotorékok kifüstöléséhez is. A fajtától elvárták, hogy a legnagyobb csendben dolgozzon, egyetlen vakkantás elég volt ahhoz, hogy a szabályszegőt a gazdálkodók kizárják a továbbtenyésztésből, sőt akár a gazdaság életéből is.Egy 1803-as Sport Szótárban a következőket olvashatjuk: “a vadászathoz a terrierek rendelkeznek a legjobb vérvonallal”. Ez a megállapítás a Glen of Imaal terrierekre nézve minden kétséget kizáróan helytálló.Az 1930-as években egy cikk jelent meg az Irish Field egyik rovatában, a Danny Boy név alatt. Az író hétről hétre érdekfeszítően ecsetelte a modern Glen of Imaal terrierek kialakulását és érdemeit. A fajtát kiválósága ellenére, egészen 1933-ig nem ismerte el az Ír Kennel klub. Az FCI 1975-ben vette fel soraiba.
Az első champion Glen of Imaal terrier természetesen Írországból származott, a Muskreagh névre hallgatott. Gazdája P.J. Donoghue volt, aki 1934-ben nevezett be az egyik kutyakiállításra, majd a következő évben, St Patrick Napon elnyerte a Best of Breed díjat.

Leírás
Alacsony termetű, borzas külsejű, érdekes megjelenésű kutya. Feje erőteljes, elhegyesedő, szeme sötétbarna, füle lelóg. Törzse hosszú, háta egyenes, fara csapott, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai rövidek, párhuzamosak, jó csontozatúak. Farkát csonkolják. Szőrzete közepesen hosszú, sűrű, kemény. Színe szalmasárga vagy kékesszürke. A mellső lábaik görbesége feltűnő, sokan első ránézésre hibát sejtenek. A görbe lábak azonban hivatalosan elfogadottak, ráadásul a borz odújába való leereszkedéskor nagy hasznát vették a Glennek.