Kaukázusi juhászkutya standard (FCI 328)
Általános megjelenés: Közepesen nagy-nagy termetű kutya, erőteljes-durván erőteljes testfelépítéssel. Természettől fogva kemény és idegenekkel szemben bizalmatlan. Ezek a tulajdonságai, illetve ezen felül kitartása, igénytelensége és a különböző természeti tényezőkhöz való alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy az egykori Szovjetunió minden területén dolgozhasson. A fajta leginkább elterjedt Grúziában, Örményországban, Azerbajdzsánban, Dagesztánban, a Kalmük autonóm Köztársaságban, illetve a Kaukázus északi sztyeppéin és az Asztrahán sivatagban. A transz kaukázusi (hegyvidéki) területeken a kutyák masszívabbak, a sztyeppén ellenben könnyebb felépítésűek, hosszabb lábúak, sőt gyakran rövid szőrűek.
Magatartás/karakter (wesen): erős, kiegyensúlyozott, nyugodt viselkedésű, jó védelmi reakcióval, mely aktív formában jut kifejezésre. Az idegenekkel szembeni keménység és bizalmatlanság tipikus.
Felépítési típus: Erőteljes illetve durván erőteljes megjelenés, masszív csontozattal és erős izomzattal. A bőr erős, de rugalmas.
Csontozat: A csontindex (bokakerület elosztva a marmagassággal, majd mindez szorozva százzal) kanoknál 21-22, szukáknál 20-22.
Formátum: A formaindex (testhossz elosztva a marmagassággal, majd mindez szorozva százzal): 102-108.
Nemi jelleg: Nagyon kifejezett. A kanok nagyobbak és masszívabbak. A szukák valamivel kisebbek és könnyebb testfelépítésűek.
Agykoponya: Masszív, széles, jól fejlett pofacsontokkal. A homlok széles, lapos, enyhe barázda szeli ketté.
Stop: Az átmenet a fejtetőtől az arcorri részig alig észrevehető.
Orrtükör: Erőteljes, széles, fekete. A fehér és világos búzaszínű egyedeknél a barna orrtükör megengedett.
Fang: Rövidebb, mint a koponya, alig észrevehetően elvékonyodik.
Ajkak: erősek, de zártak és szárazak.
Harapás: Fehér, nagy, jól fejlett, szorosan egymás mellett elhelyezkedő fogak. A metszőfogak töve egy vonalban fekszik. Ollós harapás.
Szemek: Sötét, közép nagy, ovális formájú szemek, mélyen ülők.
Fülek: Lelógóak, magasan tűzöttek, mindig kupirozottak.
Nyak: Nagyon erőteljes és rövid. Nem magasan hordott, a hátvonallal kb. 30-40 fokos szöget zár be.
Mar: Nagyon széles, izmos, a háttól mindig szemmel láthatóan elhatárolt.
Hát: Nagyon széles, egyenes, izmos.
Ágyék: Rövid, széles, kisé ívelt.
Far: Széles, izmos, szinte teljesen horizontális.
Mellkas: Széles, mély, kissé ívelt. Az alsó vonal a könyök magasságában vagy annál mélyebben húzódik.
Has: Mérsékelten felhúzott.
Farok: Magasan tűzött, ha lelóg, eléri a csánkízületet. Lehet sarló- vagy kerékformájú, illetve kampós. A kupirozott farok megengedett.
Mellső végtagok: Elölről nézve egyenesek és párhuzamosak. A lapocka-felkar szöge kb. 100 fokos.
Alkar: Egyenes, masszív, mérsékelten hosszú.
Lábközép: Rövid, masszív, a függőlegestől csak csekély mértékben eltérő. A mellső végtagok hossza a könyökig valamivel több, mint a marmagasság fele. A hosszú lábúság indexe 50-54.
Hátulsó végtagok: Hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak.
Térdízület: Oldalról nézve kissé nyújtott.
Lábszár: Rövid.
Csánkízület: Erőteljes, széles és kissé nyújtott.
Hátulsó lábközép: Masszív, merőleges. Álló helyzetben a hátulsó végtagok nem hátratámasztottak. Az ülőgumótól kiinduló merőleges a csánkízületen és a lábközépen megy keresztül.
Mancsok: Nagyok, ovális formájúak, íveltek, a lábujjak szorosan simulnak egymáshoz.
Jármód: Szabad, általában egyenletes, nyugodt járás. A tipikus jármód a rövid ügetés, mely növekvő sebességnél nehézkes vágtába megy át. A végtagok egyenes vonalban és párhuzamosan mozognak, miközben a mellsők inkább a középvonal felé tendálnak. A mellső és hátulsó végtagok ízületei enyhén megnyúlnak. A hát és az ágyék hajlékonyan, rugalmasan mozog. A mar és a far ügetés közben egy vonalban marad.
Szőrzet: Egyenes, durva, erősen fejlett, világosabb aljszőrzettel. A fejen és a végtagok mellős részén a szőrzet rövidebb és szorosan a testhez simuló. A szőrzet 3 típusát különböztetjük meg:
- Hosszú szőrű, hosszabb fedőszőrzettel: A hosszú szőr a nyakon sörényt, az ülőgumóknál gatyát és a végtagok hátulsó részén erős zászlót képez. A hosszú szőr teljesen, minden oldalán elfedi a farkat, ezáltal vastag és bozontos megjelenést kölcsönöz.
- Rövid szőrű: sűrű, viszonylag rövid szőrzet, sörény, zászló, gatya és farkzászló nélkül.
- Átmeneti változat: hosszabb szőr, de sörény nélkül, a végtagok zászlósak, gatya, bozontos farok.
Szín: Mindenféle szürke, különböző, a világostól a rozsdaszínig terjedő árnyalatok, rozsdaszínű, szalmasárga, fehér, földszínű, csíkos, de foltos és márványozott is.
Marmagasság: A kanoké 65 cm, a szukáké 62 cm felett.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
- tétlenség, bizalmaskodás idegenekkel szemben
- kissé könnyű, vagy túl nehézkes testfelépítés
- enyhe eltérés a megadott indexektől
- csekély eltérés a nemi jellegtől, maszkulin szuka
- nem kellőképpen széles és masszív fej
- túl erősen ívelt agykoponya, túl meredek vagy túl lapos stop
- rövid vagy hosszú fang
- laza, lelógó ajkak
- a fogak nem az életkornak megfelelő kopása, letört fogak, melyek a helyes harapást nem zavarják, egy vagy két P1 foghiány, vagy egy P1 és egy P2 foghiány, enyhén sárgás fogíny
- világos szemek, enyhén lelógó alsó szemhéj, hályog
- mélyen tűzött fülek, nem kupirozott fülek
- hosszú, túl gyenge nyak
- gyengén fejlett, a hátvonalból nem kiemelkedő mar
- elégtelen izomzatú vagy csapott far
- kissé lapos mellkas, alsó vonala nem éri el a könyököt
- túl erősen felhúzott vagy lógó has
- kis eltérés a megadott lapockaszögeléstől, kissé rövidebb vagy hosszabb felkar, enyhén kifelé forduló könyök, mozgásban kifelé forduló mancsok, túl erősen ívelt csüd
- hátulról nézve nem teljesen párhuzamos hátulsó végtagok, azaz enyhe X- vagy O-végtagállás, túl széles vagy túl szűk végtagállás, túl egyenes vagy túl hosszú hátulsó végtagok
- Puha vagy túl nyújtott mancsok, farkasköröm
- eltérés a normális mozgásformáktól (befelé vagy kifelé lépés), nem eléggé megnyúló ízületek, a hát és az ágyék nem eléggé hajlékony mozgása, ügetés közben megemelkedő far, a far enyhe himbálása
Súlyos hibák:
- túl könnyű, túl gyenge testfelépítés
- félénkség (gyávaság), erős közömbösség, a keménység hiánya
- erős eltérés a megadott indexektől
- erős eltérés a nemi jellegtől, feminin kan
- könnyű, keskeny fej hegyes fanggal, a testhez nem illő fej, fitos orr
- kicsi, rendezetlenül alulfejlett fogak, nem egy vonalban elhelyezkedő metszőfogak, erősen sérült fogzománc
- különböző színű szemek, lelógó alsó szemhéj, mely felfedi a kötőhártyát
- beesett vagy ívelt hát
- hosszú, beesett vagy erősen ívelt ágyék
- keskeny, rövid vagy erősen csapott far
- lapos, szűk, alulfejlett mellkas
- egyenes vagy hegyesen szögelt lapockák, görbe vagy vékony felkar, erősen kifelé forduló könyök, különösen gyenge csüd, erősen kifelé forduló mancsok mozgás közben, az egyik vagy mindkét mellső végtag görbesége (lőcslábúság)
- a hátulsó végtagok erős eltérése a párhuzamostól, elégtelenül szögelt végtagok, karikaláb, túl hosszú hátulsó végtagok
- nyitott vagy lapos mancsok
- gátolt, nehézkes mozgás, ügetés közben a marhoz képest magasan hordott far, ügetésben a far egyenletes fel-le táncolása, poroszkálás
- Puha, hullámos szőrzet aljszőrzet nélkül
- feketés fekete foltos vagy barna színárnyalatok különböző kombinációja
- 65 cm alatti marmagasság a kanoknál, 62 cm alatti marmagasság a szukáknál
Tenyésztésből kizáró hibák:
- mindennemű eltérés az egyedül megengedett ollós harapástól
- fekete vagy barna szín
- egy szemfog vagy egy metszőfog hiánya, egy harmadik illetve negyedik P vagy M fog hiánya
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Származási hely: Oroszország
Eredeti feladata: Őrkutya.
Eredeti neve: Kavkazskaïa Ovtcharka
Angol neve: Caucasian Shepherd Dog
Eredete
A közép-ázsiai és a dél-orosz juhászkutyához hasonlóan, a kaukázusi is évszázadok óta őrző-védő kutyaként szolgálta és szolgálja az embert, tehát nem terelte, hanem védelmezte a rábízott haszonállatokat, akárcsak gazdáját és annak minden más tulajdonát.Farkassal, medvével egyaránt felvette a harcot. Napjaink kaukázusija nemcsak nagyon attraktív megjelenésű kutyává fejlődött, de megőrizte sokoldalú felhasználhatóságát is. A legújabb kutatások és archeológiai leletek szerint a kaukázusihoz hasonló típusú munkakutyák Irak és Mezopotámia erdős dombvidékéről származnak. Nagyon sokáig alig ismerték a fajtát szülőhazáján kívül. Európában először Németországban tűnt fel az 1930-as években kiállítási kutyaként. A kaukázusi sokoldalú képességeit felismerve, a szovjet hadsereg is besorozta a fajtát szolgálati kutyaként, háborús és békeidőben egyaránt használták. A fajta katonai célokra való tenyésztését és fenntartását a híres Vörös Csillag kennel látta el, melyből sok mai modern kutya is származik. A legtöbb kaukázusi juhászkutyát őshazájában napjainkban is aktív munkakutyaként használják, változatlanul kemény körülmények között. A juhnyájakat tavasszal a sztyeppéken legeltetik, majd az évszaknak megfelelően egyre feljebb haladnak a hegyekben, mindig elhagyva a lelegeltetett területet, majd visszafordulnak, és felülről lefele haladva használják a legelőket. Egy-egy juhásznak 2-3 kaukázusija van, melyek nemcsak a farkas falkákkal, de a jóval hatalmasabb medvével is felveszik a harcot. A juhászok gyakran tehénbőrből készült, 6-8 centis, hegyes végű szögekkel kivert, széles nyakörvet vagy egész kis mellényt adnak kutyáikra, hogy a ragadozók ne vehessenek fogást rajtuk. Az egykori Szovjetunió különböző éghajlatú területein, például Grúziában, Örményországban, Azerbajdzsánban, Dagesztánban és természetesen a Kaukázusokban különösen sok példány él. Mivel a fajtát egymástól nagy távolságra fekvő területeken tenyésztik, eltérő típusok illetve szőr- és színváltozatok alakultak ki. Elsősorban hegyi és sztyeppei típust különböztethetünk meg. A hegyi (grúz) kutyák masszívabbak, erősebb felépítésűek, vastagabb csontozatúak, hosszabb a szőrük. A sztyeppei kutya valamivel könnyebb felépítésű, hosszabb lábú és rövidebb szőrű. A különböző típusok természetesen keverednek egymással, szó sincs elkülönült tenyésztésről. A nyájőrző kaukázusi gazdái számára a legfontosabb szempont a kutyák munkakészsége. Nagyon szigorú szelekción ment át a fajta, és csak a legrátermettebb, a legéletképesebb, a legkeményebb, a betegségekkel szemben a legellenállóbbak maradhattak fenn. A kutyának minden körülmények között tökéletesen meg kellett védeni a pásztort, a nyájat és persze saját magát.
Forrás: kutya.hu