Leírás
Koponyája enyhén domború. Füle lelóg. Szeme sötétbarna. Mellkasa mély, fara izmos. Végtagjai erőteljes csontozatúak. Farka viszonylag hosszú, kard formájú, kissé visszahajlítva tartja. Szőrzete durva, gubancos. Színe cserebarna, rőt, világosszürke; fehér-narancssárga, fehér-fekete, fehér-szürke, fehér-rózsaszín; fehér-fekete-rozsdaszínű, fehér-szürke-rozsdaszínű.
Tulajdonságai
Jó természetű, értelmes, kiváló szimatú eb.
Eredeti neve: Petit Basset Griffon Vendéen
Angol neve: Petit Basset Griffon Vendeen
Eredete
Franciaország rengeteg saját vadászkutya-fajtát tudhat magáénak, szakértő legyen a talpán, aki mindegyiket fel tudná sorolni fejből!A petit basset griffon vendéen egyike a kisebb, rövidebb lábú, hosszúszőrű francia vadászkutyáknak. Neve magáért beszél, a “petit” kicsit, a “basset” alacsonyat jelent, a “griffon” szó jellegzetes szőrzetére, a “vendéen” pedig szűkebb hazájára, kialakulási területére utal.Habár kedves, aranyos megjelenésű és viselkedésű fajtáról van szó, nem szabad elfelejteni, hogy a petit basset griffon vendéen elsősorban csapázásra kitenyésztett vadászkutya. Felépítése és külseje nem véletlenül olyan, amilyen: Franciaország nyugati partjainak környezetéhez és talajához idomult, melyet sűrű aljnövényzet, szederinda, csipkebogyó stb. és kövek, sziklák jellemeznek. Ez a nehéz terep kemény, éber, határozott és intelligens vadászkutyát igényel, mely mentálisan és fizikailag is igen kitartó.
Napjainkban is elsősorban vadászkutyaként tartják, nemcsak őshazájában, hanem például az Egyesült Államokban és Kanadában is.Sok francia fajtát kisebb és nagyobb méretváltozatban is tenyésztenek, és különböző zsákmányra használják őket. A grand basset griffon vendéen-t például őzre, szarvasra, sőt farkasra, a petit basset griffon vendéen-t pedig kisebb állatok – elsősorban nyúl, olykor szárnyasok – felkutatására és felhajtására.
A fajtaazonos tenyésztés körülbelül a XIX. század második felében kezdődött. 1898 előtt, az első hivatalos Basset Griffon Francais fajtaleírás megszületésig, a bírók valójában standard nélkül sorolták a kutyákat a kiállításokon.
A Dezamy családot tartják az első standard megalkotójának; a családfő, Paul Dezamy volt az 1907-ben megalakult Club de Basset Vendéen első elnöke. Akkor még ugyanaz a standard írta le a “petit” és a “grand” változatot, és egyazon alomban különböző méretű kutyák is születhettek. 1909-ben két méretet határoztak meg, az egyik 34-38, a másik 38-42 centiméteres marmagasságról rendelkezett.A petit basset griffon vendéen-t akkoriban csak mérete különböztette meg “bátyjától”, illetve olykor kissé görbe mellső lába. A grand basset griffon vendéen-nak mindig egyenes mellső végtagjai voltak.Az 1950-es években a Societé de Venerie új standard-gyűjteményt adott ki, melyben a petit basset griffon vendéen már önálló fajtaként, saját standarddal szerepelt. De mivel még mindig keresztezték egymással a két méretet, gyakran előfordult, hogy ugyanaz a kutya hol “petit”, hol “grand” kategóriában szerepelt a francia kiállításokon. Paul Dezamy nem tenyésztett rövidlábú kutyákat, hanem 42 cm marmagasságú kutyáiról volt híres, melyet “42 Dezamys” megjelöléssel emlegettek.Végül 1975-ben Hubert Dezamy, a fajtaklub harmadik elnök végre elérte, hogy a továbbiakban ne engedélyezzék a petit és a grand basset griffon vendéen keresztezését. Természetesen még napjainkban sem különült el élesen egymástól a két fajta megjelenése, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a megfelelő típus és méret preferálására a bírálatok és a tenyésztés során egyaránt.
Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu