Komondor

Jelleme
Ez a független, de visszafogott természetű, kiegyensúlyozott, szívós kutya ma is igen közel áll a természethez. Önálló gondolkodású eb, a saját belátása szerint cselekszik, és a döntése az esetek nagy részében helyes, mivel megvan az a lenyűgöző képessége, hogy megítélje, vajon egy adott személy rossz szándékkal közeledik-e. Buzgón őrzi a territóriumát, és a hívatlan vendégeket nem engedi be a kertbe. A komondor csendes, visszafogott kutya, amely csak ritkán hallatja a hangját. Nagyon bátor, és olykor igen domináns viselkedésű is lehet – ezért is tartják kevésbé alkalmasnak kezdők és engedékeny természetű személyek számára. A legszívesebben többnyire a „családja” társaságban tartózkodik, de arra is képes, hogy a nap nagy részében saját magát szórakoztassa a kertben. Soha nem erőlteti rá magát a gazdájára.Szereti a gyerekeket, de feltétlenül tudni kell róla, hogy ha a társaik bosszantják, vagy bántják a „családjába” tartozó kicsiket,akkor a komondor rögtön a védelmükre kel. Ez az eb igen hatékonyan őrzi és védi az otthonát és a családja tagjait, de a rendszeres látogatókat már elfogadja. A territóriumán kívül általában senkit sem zaklat.

Komondor standard (FCI 53)
Rövid történeti áttekintés: Ázsiai eredetű, ősi magyar pásztorkutyafajta. Ősi változata minden valószínűség szerint vándorló, pásztorkodó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe.
Általános megjelenés: Nagytestű fajta. Egyedülálló külleme, méltóságteljes viselkedése a szemlélőben csodálatot, esetleg félelmet ébreszt. Nem kedveskedő fajta; erőteljes szervezetű. Nemezesedésre hajlamos, gubancos, egész testén dús, hosszú szőrzet fedi a robosztus testet. Törzse és a végtagok oldalról a négyzettől csak kis mértékben térnek el. A fej a hát síkja fölé emelkedő, dús szőrű. A farok lelógó, vége a vízszinteshez hajlik. A szőr csont fehér.
Fontos méretarányok:
A marmagasság százalékában:
Törzshossz: 104%
Mellkas mélység: 45%
Dongásság: 28%
Övméret: 116%
Fejhossz: 41%
Az orrhossz a fejhossznak 42%-a
A fül hossza a fejhossznak 60%-a
Viselkedés és jellem: A gazdasági haszonállatok, a vagyontárgyak, a ház őrzésében – védésében rendíthetetlen bátorságot mutat. Hang nélkül, vakmerően támad. Védett területét a sajátjának tekinti, arra idegen élőlényt nem enged rá. Bizalmatlan.
TESTFELÉPÍTÉS 1. Fej
Feje széles, a testtel arányos. A dús, ernyőszerű szőrzet sem teszi aránytalanná.
Agykoponya: Domború, az agykoponya hosszabb, mint az arcorri rész. A szemboltívek jól fejlettek.
Stop: Jól érzékelhető, nem túl meredek.
Arckoponya:
Orrtükör: Az orrhát egyenes. Az orr nem hegyesedik el. Az orrtükör derékszögben metszett. Az orrtükör fekete színű, ugyanilyenek a szemhéjszélek, és az ajkak is.
Állkapocs/Fogak: erőteljes, hatalmas. Ollós záródású, teljes. Az ajkak feszesen simulnak a fogsorhoz, a szájzug felé cafrangosak.
Pofa: Igen széles, és közepesen hosszú, az állcsont és az állkapocs gazdagon izmolt.
Szemek: Egyenes vágásúak, oválisak, sötétbarna színűek. A szemhéjszélek feszesek.
Fülek: A domború fejtetőhöz középmagasan tűzött, határozottan lefelé irányul, alakja V vagy U formát mutat. Sem figyelő, sem támadó helyzetben nem mozdul felfelé.
2. Nyak: 
Igen jól izmolt. A vízszintessel 35 fokos szöget képez. Közömbös viselkedés esetében szinte a hátvonal folytatásában tartja. Középhosszú, inkább rövid. Lebernyege nincs, szőrnyakörvet nem találunk rajta.
3. Törzs
Mar: Hosszú, kifejezett, elöl magasabb.
Hát: Rövid.
Ágyék: Középhosszú.
Far: Széles, középhosszú, enyhén csapott.
Mellkas: Mély, közepesen dongázott, hosszú.
Szügy: Széles, erősen izmolt.
Has: Hátrafelé kissé emelkedő.
4. Farok
A farok alacsonyan tűzött. Határozottam lógó, a vége a vízszinteshez hajló emelkedést mutat. Izgalmi állapotban legfeljebb a hátvonalnak megfelelő magasságig emeli. Kívánatos a csánkig érő farok.
5. Végtagok 
Elülső rész:
Mellső végtagok: Oszlopszerűek, párhuzamosak, elölről és oldalról nézve függőlegesek.
Lapocka, váll: A lapocka kissé meredek. A vállbúbok a szügy síkjába esnek. A széles szügy közepesen széles lábállást eredményez. Csontozata erős, tömeges, izületei terjedelmesek.
Elülső mancsok: Palaszürke színűek, nagyok, zártak. A talppárna telt, rugalmas.
Hátulsó rész:
Comb: erőteljesen izmolt, terjedelmes.
Hátulsó végtagok: A hátulsó végtag állása meredek szögellésekkel támasztja alá a törzset. A középhosszú far folytatásában széles, izmos, telt végtagformákat tartunk kívánatosnak. Végtagállása szabályos, hátulról nézve egymással párhuzamos.
Hátulsó mancsok: Zártak, feszesek, hosszabbak a mellsőknél, de nem lazák. A fattyúkarmok eltávolítandók.
6. Mozgás
Könnyed, kényelmes, kimért. Lépése nyújtott, térölelő. Nappal szívesen elfekszik, de területét állandó ellenőrzés alatt tartja. Éjjel rendületlenül mozog.
7. Bőr
Bőre sok festékanyagot tartalmaz, palaszürke színű. Az orrtükör, az ajkak, a szemhéjszélek, a talppárna fekete, vagy palaszürke. Jó, ha a fogíny és a szájpadlás is sötéten pigmentált. Karmai szürkék. A csökkent pigmentű egyedek nem kívánatosak.
8. Szőrzet
Az egész testet hosszú, nemezesedésre hajlamos, gubancos szőr fedi. szőrzete durvább felszőrből, és finomabb pehelyszálakból áll. A felszőr és a pehelyszál aránya szabja meg a jellegét. Akad egyenletesen, sűrűn hullámos lefutású, zsinóros jelegű szőrzet is. Ennek apróbb tincsei kevésbé, vagy egyáltalán nem nemezesednek.
Hossza: A leghosszabb a faron, az ágyékon, a konc tájékán, (min. 20-27 cm). Középhosszú a háton, a mellkas oldalán, a lapocka tájékán, (min. 15-22 cm.); ennél rövidebb a pofákon, a szembolton, a fejtetőn, a füleken, a nyakon, a végtagokon (10-18 cm), legrövidebb az ajkakon és a végtagok alsó részén (9-11 cm).
A kifésült szőrforma nem cél, de az ápolatlanság sem. A komondor szőrszíne csont fehér.
9. Méret
Marmagasság:
Kanok: min. 70 cm
szukák: min. 65 cm
Testsúly:
Kanok: 50-60 kg
szukák: 40-50 kg
10. Hibák: Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
A fajta kevés hibát mutat, nagymértékben kitenyésztett, és egyöntetű. Régi időktől fogva azonos jellegben tenyésztik.
Ritkán előforduló hibái:
– Kis termet
– Laza váll
– Laza, Puha mancsok
– hátul gacsos állás
– Hiányos pigmentáltság a szemhéj szélen, ajkakon, vagy az orrtükrön
11. Kizáró hibák
– Felálló, könnyű fül
– Rövid farkúság (3 cm a csánk fölött)
– Színes szőrzet, tarkázottság
– Laza szervezet, ha az egész testen jelentkezik
– A standard alsó határánál kisebb méret
– Entropium, ektropium
– Súlyos mozgás-, és végtaghibák
Megjegyzés: A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.

Származási hely: Magyarország
Eredeti feladata: Csorda- és házőrző kutya.
Eredeti neve: Komondor
Angol neve: Komondor

Eredete
A komondort tekintélyes mérete és különleges bundája a kutyavilág unikumává teszi. A komondoréhoz hasonló, hosszú, zsinórosodásra vagy nemezesedésre hajló, gyapjútapintású szőrzete csak a szintén magyar pulinak van, illetve egy olasz fajtának, a bergamascónak.A bergamói pásztorkutya azonban magasságában és testtömegében is kisebb a komondornál, s nem fehér színben tenyésztik. Talán nem elfogultság azt állítani, hogy a komondor nemcsak a bergamascónál impozánsabb, hanem általában is a leglátványosabb fajták közé tartozik. Hatalmas munka rejlik egy komondor megfelelő felkészítésében. Különleges bundáját nem szabad fésülni vagy kefélni, viszont a zsinórok kialakítása és gondozása türelmet és hozzáértést igényel, a túlságosan összefilcesedett tincseket végüktől kiindulva fel kell tépni. A legnagyobb gondot e tekintélyes bunda tisztítása jelenti, pontosabban a fürdetés utáni szárítás. De miért is van egyáltalán ilyen bundája a komondornak? Származását tekintve ősidők óta a pásztorok mellett szolgált, nyájat, csordát őrzött ragadozóktól és rablóktól. Ázsia és Kelet-Európa sztyeppéin tűrnie kellett a legszélsőségesebb időjárási viszonyokat is: nyáron a harminc fokos hőséget, télen a mínusz harminc, vagy akár negyven fokos hideget. A komondor feladata nem a terelés volt, azt a kisebb kutyák végezték, hanem a jószág és gyakran az emberek védelme. Nomád, vándorló őseink számára a legfontosabb vagyontárgy a nyáj vagy a csorda volt. A számukra legfőbb megélhetést jelentő állatokra azonban másoknak is fájt a foga, így szükségük volt egy nagytestű kutyára, mely megvédelmezte őket és a nyájat, vadállatoktól és ellenséges emberektől egyaránt. A komondort szőrzete egyébként nem csak az időjárás viszontagságaitól védte meg, hanem a farkasok harapásaitól is. A fehér színnek köszönhetően pedig a juhászok éjjel is szemmel tudták tartani kutyáikat, s könnyedén megkülönböztethették őket a farkasoktól.
A komondor szó eredetéről megoszlik a nyelvészek véleménye. Elképzelhető, hogy ősi magyar szó, de lehet, hogy besenyő, kun vagy éppen török származású. Az viszont biztos, hogy ezzel a szóval mindig is egy nagytestű, fehér pásztorkutyát illettek. Legelőször egy 1544-ből fennmaradt nyelvemlékben találkozni a ko fehér pásztorkutyát illettek. Legelőször egy 1544-ből fennmaradt nyelvemlékben találkozni a komondor szóval. A tizenhetedik századi írások már a komondor feladatát, munkáját is definiálják: “Komondoroc oerzic a csordát”, írja Amos Comenius 1673-ban. Pethe Ferenc 1815-ben Természethistória című művében a kutyák vezérének nevezi a komondort. Pethe könyve egy rajzot is tartalmaz a komondorról, s az ábrázolt példány felépítése, testarányai nagyon hasonlóak a mai egyedekhez. Bizonyos feljegyzések arra utalnak, hogy régebben a pásztorok tavasszal, illetve ellés után lenyírták a komondor szőrét. Talán ennek köszönhető, hogy olykor összekeverték a fajtát a kuvasszal. A juhászok csak addig foglalkoztak a fajtával, míg szükségük volt rá. A nagy pásztordinasztiák, ameddig módjukban állt, mindig tartottak egy-egy komondor párt, de az idők változásával a komondor lassan elvesztette eredeti funkcióját, s vagy csupán kedvencként, vagy házőrzőként tartották. Érdekesség, hogy a magyar pásztorkutyák közül legelőször a komondorosok tömörültek szövetségbe, 1924-ben alapítva meg egyesületüket. 1767-ből, illetve 1815-ből származik a fajta első leírása, az első részletesebb jellemzés 1840-ben született, s később ezt több is követte, legtovább az 1935-ös Anghi-féle standard volt érvényben. A komondor rendszertani neve egyébként 1924-ből, Raitsitstől származik: Canis familiaris pastoralis villosus Hungaricus.

 

Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu