Jelleme
A kuvasz értelmes, becsületes, kiegyensúlyozott kutya. Gyengéd, hűséges, nagyon ragaszkodik a gazdájához, ugyanakkor arra törekszik, hogy függetlennek látsszon. Igen éber, eltökélten védelmezi családját, otthonát és mindazt, ami azon belül található. Bátor, szívós, de hatalmaskodó természetű állat. Csak ritkán ugat: ha tehát a hangját hallatja, akkor tanácsos megnézni, hogy mit jelez. A kuvasz gond nélkül tartható ridegen, feltéve, hogy rendszeresen találkozhat gazdájával és annak családjával.
Társas viselkedése
A macskák és egyéb háziállatok társasága nem okozhat gondot, ha a kuvaszt megfelelően szocializálták. Magas fájdalomküszöbe és megbízható jelleme miatt nagyon jól tűri a gyermekek társaságát, ám ereje, mérete és önállósága miatt a gondozását nem szabad gyermekre bízni. Tisztában kell lenni azzal, hogy a kuvasz buzgón védelmezi a családjához tartozó összes személyt és állatot – tehát a gyermekeket is megvédi a: idegen gyerekektől, akik esetleg bántják őket. Más kutyákkal szemben domináns módon viselkedik, és a kihívást soha nem hagyja megválaszolatlanul.
Kuvasz standard (FCI 54)
Rövid történeti áttekintés: Ősi magyar pásztorkutya. elődei a honfoglaló magyarokkal kerültek a Kárpát-medencébe, akik nyájak őrzésére használták a ragadozó vadállatok és a rablók ellen. Az Árpád kortól a XX. század elejéig, fejlett vadászösztönét felismerve, előszeretettel alkalmazták vadászatra is. A pásztorkodás megszűntével eredeti alkalmazása is csökkent, bekerültek a falvakba és a városokba is.
Általános megjelenés: erős, hullámos szőrű, nagytestű fajta. Tetszetős külseje nemességet és erőt sugároz. Testtájai arányosak, nem megnyúltak, de nem is zömökek. Csontozata erős, de nem durva. Izomzata szikár, izületei szárazak. Oldalról a törzs és a végtagok a négyzethez közel eső téglalapot formálnak. Jól izmolt; szilárd szervezetű, élénk vérmérsékletű, könnyed mozgású. Külleme fáradhatatlan munkabírásról tanúskodik.
Fontos méretarányok: A marmagasság százalékában:
Törzshosszúság: 104%
Mellkasmélység: 48%
Dongásság: 27%
Övméret: 120%
Fejhossz: 45%
Az orr hossza a fej hosszának 42%-a
A fül hossza a fej hosszának 50%-a
Viselkedés és jellem: Bátor, félelmet nem ismerő fajta. A gondjára bízott személyeket, vagy vagyontárgyakat élete árán is megvédi. Önérzetes, rossz bánásmód esetén eldurvul. Hűséges, megbízható, gazdáját és környezetét szerető. Térigénye nagy. Igénytelen, ápolása egyszerű, a legzordabb időjárást is elviseli. A szeretet és törődést meghálálja.
TESTFELÉPÍTÉS
1. Fej: A Kuvasz feje jellegzetes ék alakú, a testtel harmonizáló, tetszetős és nemes. Kifejezett erő sugárzik róla. Megnyúlt, de sohasem hegyesedő. Rokon fajtáitól leginkább a feje különbözteti meg. Jellemzően szikár – száraz. A kanoké valamivel vaskosabb.
Agykoponya:
Koponya: A fejtető széles, homloka enyhén domborodó. A homlok közepén kifejezett hosszanti árok húzódik.
Stop: A stopvonal enyhe lejtésű, tágan ívelt.
Arckoponya: Az arcorri rész széles, hosszú, és igen erőteljesen izmolt.
Orrtükör: Az orrhát egyenes, az orr egyenletesen keskenyedik, de sohasem hegyesedik el. Orrtükre tompa metszésű, fekete.
Ajkak: Feketék, feszesek, a szájzugban csipkézett szélűek.
Állkapocs/Fogak: Fogazata erőteljes, szabályos és teljes, ollósan záródó.
Szem: Ferde vágású, mandula alakú, sötétbarna. A szemhéjszél fekete, feszesen simul a szemhez.
Fül: A fejtető egyenes folytatásából vízszintesen ered, tőben megtört, felső harmadŰk a fejtől kissé eláll, majd teljesen hozzásimul. Tompa V-alakot formáz. Figyelő helyzetben füle meglebben, de sohasem áll fel, és nem csavarodik.
2. Nyak: Tarkója rövid. Nyaka a vízszintessel 25-30 fokos szöget zár be. erőteljes izomzatú, inkább rövid, mint középhosszú, nincs rajta lebernyeg. Kanokon a szőrnyakörv és a mellsörény kifejezett.
3. Törzs: A törzs, és a végtagok oldalról nézve a négyzettől csak kis mértékben eltérő, fekvő téglalapot alkotnak.
Mar: Hosszú, és határozottan a hát síkja fölé emelkedik.
Hát: Középhosszú, egyenes, széles, jól izmolt és feszes.
Ágyék: Rövid, feszes folytatása a hátnak.
Far: Enyhén csapott, gazdagon izmolt, széles, rajta a szőrzet dús, ami a túlnőttség látszatát keltheti.
Szügy: Síkja közepén előredomborodó a szegycsont gazdag izomzata miatt. Közepesen széles.
Mellkas: Mély, hosszú, és enyhén dongás.
Alsó keresztmetszeti vonal és has: A has alsó vonala a mellkas alsó vonalának folytatása. Hátrafelé kissé felhúzott.
4. Farok: Alacsonyan tűzött, az enyhén csapott far egyenes folytatása, határozottan lefelé irányul. A vége enyhén felfelé hajlik, de nem kunkorodik, kiegyenesítve a csánkig ér. Izgalmi – figyelő állapotban legfeljebb az ágyék szintjéig emelheti.
5. Végtagok
Elülső rész:
Lapocka: Hosszú, dőlt, feszesen fűződik a mellkashoz, mozgékony.
Váll: A vállbúbok a szügy síkjába esnek, feszesek, jól izmoltak. Hosszú, dőlt, feszesen fűződik a mellkashoz, mozgékony.
Felkar: Középhosszú, jól izmolt, eleje és vége a törzs hosszanti síkjától egyenlő távolságra van. A felkar a lapockával 90 fokos szöget zár be.
Könyök: Száraz, szorosan a mellkashoz záródik. Az alá nem húzódik, de el sem tőle. A felkar az alkarral 120-130 fokos szöget alkot.
Alkar: Arányosan hosszú, egyenes, tömör, szikár izomzatú, mely a lábtő felé erős inakban folytatódik.
Elülső lábtőizület: Jól fejlett, feszes, száraz, inai acélosak.
Elülső lábközép: Arányosan rövid, szikár, az alkar és a lábközép által bezárt szög 165-170 fok.
Elülső mancsok: A mancsok kerekek, vagy kissé oválisak, feszesek. Az ujjak rövidek, lefelé íveltek, magasak (középen nem érintik a talajt), rugalmasak, szorosan zártak. A talppárna és az ujjpárnák rugalmasak, feketék. A karmok kemények, erősek, feketék, vagy palaszürkék.
Elülső végtagok állása: Elölről nézve szabályos, ha a vállszöglet közepétől a talajra húzott merőleges vonalak egybeesnek a végtagok tengelyével és a mancsot a 3. és 4. ujj között felezik. Oldalról szabályos, ha a könyökizület közepétől a talajra húzott merőleges a végtagok középvonalában halad a lábtőig.
Hátulsó rész:
Comb: Hosszú, széles, tömeges izomzattal feszesen fűződik a medencéhez. A medence és a combcsont 90 fokos szöget alkot.
Térd: Terjedelmes, izmolt. A térdizületben a combcsont és a lábszárcsont 110-120 fokos szögben találkozik.
Lábszár: Hosszú, tömeges izomzata feszes inakban folytatódik a csánkig.
Hátulsó lábtő: Hosszú, széles, terjedelmes, száraz, inas. A csánkízület hajlása 130-140 fokos.
Hátulsó lábközép: Rövid, vékony, szikár. Oldalról, és hátulról nézve is merőleges.
Hátulsó mancsok: A mancsok oválisak, az ujjak rövidek, szorosan zártak, feszesek. A talppárna és az ujjpárna rugalmas, fekete. A karmok feketék, vagy palaszürkék.
Végtagok állása: Oldalról szabályos, ha a térdizület a csípőszöglet alatt, a mancs a csípőizület alatt helyezkedik el. Az ülőgumóról a sík talajra bocsátott merőleges érinti a sarok-gumót. Hátulról szabályos, ha az ülőgumó közepéről a talajra bocsátott merőleges a végtagok tengelyével halad, a végtagok párhuzamos lefutásúak és a talajon közepes távolságra helyezkednek el egymástól.
6. Mozgás: Lépése hosszú, lassú. Ügetése gyakran oldalazó, vágtája térölelő, lendületes, kitartó. A könyök a testhez simul, oldalirányú kitérés nélkül. A mozgás könnyed, ruganyos.
7. Bőr: Sok pigmentet tartalmaz, palaszürke, feszes. Az orrtükör, a szemhéjszél és az ajak fekete. A talppárna fekete, vagy palaszürke. Kívánatos a szájpadlás sötét színezete, de eltűrhető mély pigmentű tarkázottság.
8. Szőrzet: Szőrzete közepesen durva, hullámos, kissé merev és nem nemezesedik. A durva felszőrök aljában finomabb pehelyszőrök vannak. A fejet, a füleket, az elülső végtagok elülső, és oldalsó felületét, a hátulsó végtagok comb alatti tájait és a mancsokat rövid, 1-2 cm hosszúságú, egyenes lefutású, sűrű szőr fedi. ugyancsak rövid, és sima lefutású az elülső szabad végtag elülső és oldalsó felületének, valamint a hátulsó végtag comb alatti tájainak szőrzete. A szabad végtagok hátulsó élén 5-8 cm hosszúságú szőrzászló van a csánkig. A nyakon szőrnyakörv van, amely a szügyre lehúzódva mellsörényt alkot, ez különösen a kanokon kifejezett. A törzs, a comb és a felkar szőrzete gazdagon hullámos, közepes hosszúságú (4-12 cm), sűrűn szőrtarajokat, forgókat alkot. A farok egész hosszában dús, hullámos szőrrel fedett, alsó felületének szőrzete a leghosszabb (10-15 cm).
Szín: Fehér, elefántcsont-fehér megengedett.
9. Méret
Marmagasság:
Kanok: 71-76 cm
szukák: 66-70 cm
Súly: Kanok: 48-62 cm
szukák: 37-50 kg
10. Hibák: Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
11. Kizáró hibák:
– Felálló fül
– Előreharapás, illetve 2 mm-t meghaladó hátraharapás
– Kifelé, vagy befelé forduló szemhéjszélek
– Orrtükri, ajakszéli vagy szemhéjszéli pigmenthiány
– Fogak hiánya
– Kifejezetten erős stopvonal
– Gubancosodásra hajlamos, gyűrűs vagy egyenes, szálkás szőrzet
– Hosszú szőrrel fedett végtagok
– Nyugalmi állapotban is ágyéksíkja fölé emelt, és hátrakunkorodó farok
– Fentiektől eltérő szőrszín
Megjegyzés: A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.
Angol neve: Kuvasz
Származási hely: Magyarország
Eredeti feladata: Juhászkutya és őrzőkutya.
Eredete
Kilenc magyar kutyafajtánk közül a kuvaszt és komondort nomád pásztorkodó őseink háziállataik védelmére alakították ki.E két nagytestű, fehér őrző-védő pásztorkutya a ragadozók és rablók elől védte a nyájat, kondát, hiszen e feladat ellátására a pásztor nem volt elég éber, sem elég gyors és erős. Az már a múlt titka marad, hogy e két nagyjából azonos feladatokra alkalmazott kutya minek köszönhette egymás melletti fennmaradását évezredeken keresztül. Talán őseink számára sem a használhatóság volt a kizárólagos szempont? Napjainkban az elegáns, erőt sugárzó kuvasz egyre több jómódú család portáján tűnik fel, hiszen esztétikai és gyakorlati értékét tekintve egyaránt kiváló kutya. A kuvasz kialakulásáról értelemszerűen nincsenek pontos adataink. Pásztorkodó állattenyésztő őseink a komondor mellett a kuvaszt is állataik védelmére használták. A kuvasznak feladata ellátásához jó szimatra, bátorságra, erőre és támadó kedvre volt szüksége. Állítólag a pásztorok elsősorban hússal etették kutyáikat, és a kölyköknek szánt adagot felkötötték, hogy így erősítsék a fiatal jószágok nyak- és pofaizomzatát. Mivel a farkas és a rossz ember is sötétedés után támadt a nyájra, az éjszakai viaskodásban egy világos színű kutyának nagyobb hasznát vette a pásztor; valószínűleg nem véletlenül fehér mindkét őrző-védő pásztorkutyánk.Hogy miért alakult ki két eltérő küllemű, de azonos feladatkört betöltő fajta, azt ma már nem tudjuk helytállóan indokolni. Amellett, hogy talán őseink is örömüket lelték e két csodálatos fajta küllemében, s egyszerűen tetszett nekik a nagy bundájú komondor és a nála rövidebb szőrű kuvasz, talán mégis a különböző felhasználhatóság áll e két fajta hátterében. Úgy tűnik ugyanis, hogy a kuvasz vadászkutyaként is szolgálta őseinket! A komondor szőrzete miatt e munka ellátására eredendően nem lett volna alkalmas, azonban a nomád pásztoroknak is szükségük volt bizonyos mértékben vadászkutyára, pontosabban olykor ilyen feladatot is ellátni képes kutyákra. Korabeli dokumentumok szerint Mátyás király idejében valóban alkalmazták a kuvaszt vadászatokon, főleg farkas ellen, hiszen a nyájőrzésből eredően, s mozgékonyságának, acélos izomzatának köszönhetően erre kiválóan alkalmas volt.Egy francia festő XVII. századi képének farkas vadászata is két tipikus kuvaszt ábrázol. De napjainkban is jó eredménnyel alkalmazzák vaddisznóvadászatokon. A kuvaszról fennmaradt emlékek, utalások talán a legzavarosabbak magyar fajtáink közül. Ennek két fő oka, hogy különböző nevekkel illették magát a fajtát, illetve a kuvasz név alatt mást-mást értettek. Hívták a Kuvaszt kovasznak, magyar komondornak vagy farkasebnek és parasztkutyának, míg sokszor kuvasznak nevezték a kutyát általában, vagy a keverékeket illették a kuvasz jelzővel. Raitsits kutatásai során kiderítette, hogy a kuvasz név használata az ősi és helyes elnevezés. Zrínyi egyébként 1660-ban egyik művében a kuvaszt mint fajtát említi. A hasonló hangzású török-tatár kavasz szó őrkatonát jelent, ami összekapcsolható a kuvasz feladatkörével. Egyébként mindenütt, ahol őseinkhez hasonlóan nomád pásztorkodást folytattak, kialakultak nagytestű, őrző-védő pásztorkutyák, bizonyos fajták kísértetiesen hasonlítanak a kuvaszra. A XIX. században megváltoztak az állattenyésztés körülményei, a pásztorkodás egyre inkább háttérbe szorult, s így megszűnt a kuvasz munkaterülete is. A pusztáról beszorult a falvakba, majorságokba, tanyák, birtokok őrzője lett. Ez az időszak, egészen 1910-ig, igen kritikus volt a fajta számára, hiszen a pásztorok zárt világával ellentétben itt már nem maradhatott fenn fajtatisztán a kuvasz, ekkor illették a keverék kutyákat kuvasz névvel.
A kuvaszt 1924-ben törzskönyvezték először. Az első fajtaleírást 1905-ben állították össze, majd 1909-ben, 1915-ben és 1921-ben átdolgozták. Az 1935-ös Abonyi-Anghi-Müller-féle standard már szigorú mércéket állított fel, hiszen volt miből szelektálni.
Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu