MAGYAR AGÁR FCI standard 240
Felhasználása:
Vadász-, és falkaeb, mely szemre vadászik. Figyelemreméltó a szaglása. Pályaversenyzésre és coursingra kiválóan alkalmas, különösen hosszabb távon vált be. Nagyon jó kísérő, és hűséges jelzőkutya.
FCI besorolása:
X. fajtacsoport Agarak
3. szekció Rövidszőrű agarak
Munkavizsga nélkül.
Rövid történeti áttekintés:
A magyar agár ősi vadászkutyafajta. Eredete a honfoglalás korához vezethető vissza, ezt ásatások során felszínre került koponyacsontok is igazolják. Gyorsaságának növeléséhez a XIX. században különféle agárfajtákkal is keresztezték.
Általános megjelenés:
Megjelenése erőt sugárzó, erős csontozatú, jól izmolt; elegáns.
Fontos méretarányok:
– A testhossz kissé nagyobb a marmagasságnál
– Az orrhát hossza kb. a fejhossz felének felel meg
Viselkedés és jellem:
Fáradhatatlan, kitartó, gyors. Edzett, és ellenálló, versenypályán kiváló versenyző. (Nem igény, hogy bármely távon gyorsabb legyen, mint az angol agár!) Kissé tartózkodó természetű, értelmes, intelligens, hűséges. Éber, személy- és házőrző ösztöne fejlett, de ez nem vezethet oda, hogy agresszív, vagy harapós legyen.
TESTFELÉPÍTÉS
1. Fej
Felülről és oldalról nézve meglehetősen széles alapú ékalak.
Agykoponya:
Koponya: Mérsékelten erős, széles. A homlok viszonylag széles.
Stop: Kifejezett.
Arckoponya:
Orrtükör: Viszonylag nagy; jól pigmentált, tág orrlyukakkal.
Fang: Erőteljes, megnyúlt, de nem túlzottan elhegyesedő.
Ajkak: Jól záródóak, feszesek, jól pigmentáltak.
Állkapocs/Fogak: Hatalmas, erőteljes állkapcsok, jól fejlett, erős, szabályos és a fogképletnek megfelelő teljes ollós harapás.
Pofa: Erőteljes, izmos.
Szemek: Középnagyok, sötét színűek, nem dülledtek és nem mélyen ülőek. Élénk, és értelmes kifejezés.
Fülek: Igen nagyok, kimondottan vastag szövetűek. Középmagasan tűzöttek és jól hordott rózsafül formájában simulnak a nyakszirtre. Amikor a kutya figyel, fülét felállítja. Inkább a nehéz, mint a könnyű fül kívánatos, az állófül hiba.
2. Nyak
Közepesen hosszú, de mégis elegáns, száraz, izmos, lebernyeg nélküli.
3. Törzs
Mar: Jól fejlett, izmos, hosszú.
Hát: Széles, egyenes, feszes, jól izmolt.
Ágyék: Nagyon széles, egyenes, erősen izmolt.
Far: Széles, enyhén csapott, erős izomzattal.
Mellkas: A mellkas mély, erősen dongás, elegendő helyet biztosít a hatalmas tüdőnek és szívnek. Jól ívelt, hátranyúló bordák.
Alsó vonal: Mérsékelten felhúzott.
4. Farok
Erős, vastag, csak mérsékelten elvékonyodó, középmagasan tűzött, csánkig érő, enyhén ívelt. Alul drótosan szőrözött. Nyugalmi helyzetben lefelé lógatja, akcióban a hátvonal magasságáig emeli.
5. Végtagok
Elülső rész:
Általános: Az elülső végtagok erősek, inasak. Mind elölről, mind oldalról nézve egyenesek és párhuzamosak.
Lapocka, váll: Mérsékelten dőlt, mozgékony, izmos, hosszú.
Felkar: Hosszú, kissé dőlt, izmos.
Könyök: Rugalmasan simul a mellkashoz, mozgékony, sem kifelé, sem befelé nem mozdul.
Alkar: Hosszú, egyenes, erős csontozatú, szárazon izmolt.-
Elülső lábtőizület: Széles és erős.
Elülső lábközép: Rövid, és függőleges.
Elülső mancsok: Viszonylag nagyok, hosszúkásak, ún. nyúlmancsok. Erőteljes talppárnák, röviden tartott karmok.
Hátulsó rész:
Általános: Jól, de nem túlzottan szögelltek, erős csontozatúak, jól izmoltak. Hátulról nézve párhuzamosak. Comb:.Hatalmasan izmolt, inkább hosszúkás izmokkal.
Térd: Közepesen szögellt, erős, sem befelé, sem kifelé nem fordul.
Lábszár: Hosszú, szárazon izmolt.
Csánk: Erőteljes, mélyen elhelyezkedő.
Hátulsó lábtő: Párhuzamos állású.
Hátulsó mancsok: Viszonylag nagyok, kissé hosszúkásak, erős talppárnákkal és karmokkal.
6. Mozgás
Terelő, rugalmas ügetés, elölről és hátulról nézve párhuzamos vonalon mozgó végtagok.
7. Bőr
Viszonylag vastag, de a testre mindenhol jól simuló, sem ráncot, sem lebernyeget nem képez.
8. Szőrzet
Rövid, sűrű, durva, simán a testhez simuló. Télen tekintélyes mennyiségű és vastagságú aljszőrzetet növeszt.
Szín: Minden ismert agárszín, és színkombináció, a kizáró hibáknál felsorolt színek kivételével.
9. Méret
Marmagasság:
Kanok: 65-70 cm
Szukák: 62-67 cm
Nem a centiméterekben mért magasság, hanem az arányosság a legfontosabb.
10. Hibák
Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
11. Kizáró hibák
– Nem típusos fejforma
– Előreharapás, hátraharapás, keresztharapás
– Egy, vagy több fog hiánya (metszőfogak, szemfogak közül 2-4., előőrlő, illetve 1-2 őrlő. Kettőnél több P1 hiánya. (M3-mat nem veszik figyelembe)
– Entropium, ectropium
– Kék, fehér, barna, farkasszürke, valamint fekete-cserszín, háromszínűség.
– Agresszivitás
Utólagos megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.
Eredete
Őshonos nemzeti kutyafajtánk, amely Magyarországon alakult ki. Eredete az erdélyi kopóéhoz hasonlóan a távoli időkbe nyúlik vissza. Közismert, hogy az agár a legősibb típusú vadászkutya, amelyet az ókori ábrázolások bizonyítanak.
Vadászképességei sok évezred alatt igen mélyen rögzültek. Évezredek változatlan vadászati módjai rendkívül, önálló, nagy mozgásigényű típust alakítottak ki, amely képes volt utolérni, és megfogni a menekülő vadat. Sokféle vadra használták, nyúlra, rókára, antilopra, szarvasra, farkasra. Szaglása nem fejlődött ki, arra nem is volt szüksége, hiszen orrát a nagy sebesség miatt úgysem használhatta. Egyébként is inkább akadályozta volna munkájában. Látása viszont annál inkább, ezért szemre dolgozik, és gyorsasága helyettesítette az akkor még nem létező lőfegyvereket. Ezeket a sebes kutyákat a vadászok lóháton követték.
A ma élő agárfajták az angol, orosz, afgán, perzsa, arab, magyar közös őstől származnak, ez pedig az egyiptomi agár. A magyarság Ázsiából Európába vándorlása során minden valószínűséggel keleti agarakkal, illetve agár típusú kutyákkal űzte a vadászatot. A magyarok agarászatának nyomai a Kazár birodalomig nyúlnak vissza. Kárpát-medence növényföldrajzi viszonyai a honfoglalás idejében nem kedveztek az agarászatnak, csak az alföld erdeinek fokozatos csökkenésével kezdett feléledni az agárral való vadászati mód. első írásos emlékeink is Szent István idejéből valók. Az Árpád-korban a sólymok, kopók, agarak rangja emelkedett az Anjouk alatt ez folytatódott. Mátyás király is szenvedélyesen szerette az agarakkal való vadászatot. Janus Pannonius és Balassi Bálint műveiből ismerhettünk meg olyan utalásokat, amelyek agarakról, ill. a velük folytatott vadászatokról szólnak, felidézve a nemes passzió hangsúlyos értékét. A török hódoltság idején számos keleti jellegi agár került Magyarországra, így az arab agár, a szlouki, genetikai átütő erejét sivatagi sárga színét vadászkutyáink megőrizték.
Agarászat a törökök elvonulása után is megmaradt, népszerű vadászattá vált. Nagyon népszerű volt a nemesség körében, ugyanakkor nemesi kiváltságot is jelentett. Az agarászat lassan sport-jelleget öltött és sajátos nyelvezetével a feudális Európa kedvenc szórakozásává vált.
Idézzük fel ezeket a magyar kifejezéseket, amelyekkel annak idején olyan találóan fogalmazták meg az agarak munkájának eges fázisait. Így pl. az agarakat füzérre és nyeregre szoktatják úgy, hogy a ló mellett szíjra fűzve nyugodtan, biztosan járjanak. A corka páros agáreresztő szíj. Az agarat vadászatra nem idomítják, hanem hajszolják. A hajsza megkezdése előtt a nyulat bemutatják az agaraknak. Ha egy napon több hajsza van, az agár elfárad, kifullad, kiállott. Fiatal agarak esetében, ha a hajszolás után elfáradva abba hagyják az üldözést, és a ló mögé vonulnak, azt mondják elzüllöttek. Az agarak szemre hajtanak. Ha a nyúl kipattan, kigördül a vackából, az agarak utána iramodnak, felveszik, majd beérik. Az első agár vág rajta, s miután ilyenkor a nyúl oldalt ugrik, az agár túlfut rajta, elhajtódik. Ha a nyúl irányváltoztatásával közelebb kerül a másik agárhoz, reá hajlott, ez az agár átveszi a nyulat a másik átadja. Ha az agarak utolérik, elébe kerülnek, forgatják. Ha az agár a nyúl várható fordulásának irányába mozdul, akkor kertel. Ha a nyúl felbukik és az agár átszalad rajta, a nyulat átszárnyalja. Védőagár az, aki nem engedi, hogy az elkapott nyúlhoz a többi hozzányúljon. A győztes agár az, amely a hajsza elején lassabban hajt, majd futását fokozatosan gyorsítja. A sebes agár ennek ellenkezője ,Magyarországon az agarászat aranykora a XVIII. és XIX. század volt. Erre lehetőséget nyújtott a fantasztikus vadbőség. Ez az időszak a XX. század elejéig tartott. Egyre nagyobb mértékben kezdték keresztezni a magyar agarat az angollal olyannyira, hogy a XX. század végére megcsappant rendkívüli módon a fajtatiszta magyar agár. Átalakuláson ment keresztül, de azért megőrizte magyar őseinek kiváló belső tulajdonságait, ellenálló képességét. Igaz, hogy egy kicsit gyengébb és fáradékonyabb, sőt sérülékenyebb lett, viszont fordulékonysága, gyorsasága növekedett, így a versenypályán növekedtek esélyei.
A magyar agár minden esetre jellegzetesen terepagár volt az angol versenyagárhoz képest. Az anglomániának, ill. versenyszellemnek volt egyenes következménye, hogy az agár vesztett eredeti típusából és nagyon nehéz feladat elé állította a későbbiekben azokat, akik a fajta megmentését tűzték ki célul.
A II. Világháború a magyar állatállományt is megtizedelte. Egészen 1963-ig a fajtát sokáig eltűntnek kezelték, ameddig a közeli Károlyi Uradalomból származó Nagyecseden felbukkant néhány eredeti példány, velük indult meg újra a tenyésztés. 1966-ban az F.C.I. önálló fajtaként fogadta el a magyar agarat. Azóta számos nemzetközi sikert ért el a fajta, Európa több országában kedvelik és tenyésztik. Minden okunk meg van arra, hogy a fajta népszerűsége és további növekedése folytatódjon.
Leírása
Küllemét tekintve a magyar agár egy erőteljes testalkatú, izmos, jellegzetesen vágtázó felépítésű. Frontja, arányai és szögellései és instabilitása mind a gyorsaságra és állóképességre predesztinálják. Az angol agártól elsősorban erősebb csontozata és kissé szélesebb feje és az angolénál nagyobb, kissé vastagabb füle különbözteti meg. A koponya erős, széles, az arcorri rész erőteljes, de nem durva és nem elhegyesedő. Fogazata erős, szabályos, állkapcsa hatalmas, orrtükre feketén pigmentált. Szemei sötét színűek, tekintete élénk, értelmes. Törzse lapos és mély, hasa felhúzott, farka hosszú, csánkig ér. bőre finom, szőrzete rövid, testhez simuló, télen aljszőrzet is borítja. Egykori jellegzetes színe a borsó sárga cirmos változattal. Ma már majdnem minden agárszín megengedett, de nem kívánatos a kék, az orda, a barna és a fekete-cser. Mint őshonos nemzeti kutyafajtánk, mindenképpen különleges figyelmet és támogatást érdemel.
Forrás: kutya.hu, kennelklub.hu