Pireneusi hegyikutya standard (FCI 137)
Általános megjelenés: Nagy, impozáns, erőteljes felépítésű kutya, mely nem nélkülöz bizonyos mérvű eleganciát.
Hibák: Nehézkes benyomás, hiányzó előkelőség, a bernáthegyihez való hasonlatosság, újfoundlandira vagy leonbergire emlékeztető megjelenés. Kövér, laza, nehézkes, vagy ezzel ellentétben veszélyes megjelenés.
Marmagasság: Kanok 70-80 cm, szukák 65-72 cm. Teljesen típusos kutyáknál 2 cm eltérés megengedett.
Súly: Kanok kb. 60 kg, szukák kb. 45 kg.
Fej: A testmérethez képest nem túl hatalmas. A fej oldalai igen laposak. A koponya enyhén ívelt, a nyakszirtcsont látható. A koponya hátsó részében csúcsíves. A koponya legszélesebb része hosszával megegyező. Finom hajlattal olvad össze a széles, igen hosszú és a végén elkeskenyedő fanggal. A kissé lelógó felső ajkak éppen eltakarják az alsó állkapcsot, feketék vagy erőteljesen feketén jelöltek, akárcsak a szájpadlás. Az orrtükör teljesen fekete.
Hibák: Túl nehéz fej. Túl erősen fejlett koponya. Ívelt homlok. Hangsúlyos stop. Nem megfelelően pigmentált nyálkahártyák. Túl erősen lelógó felső ajkak. Derékszögű fejforma.
Tenyésztésből kizáró hibák: Az orrtükör nem vagy nem teljesen fekete.
Szemek: Az inkább kicsi szemek sötét borostyánszínűek. Éber és megfontolt tekintet. Enyhén ferdén ülők. A szemhéjak szorosak, feketék. Gyengéd és ábrándos pillantás.
Hibák: Kerek, túl világos vagy kidülledő szemek. Lelógó szemhéjszél. Harapós vagy zavart tekintet. Pigmenthiány a szem körül.
Tenyésztésből kizáró hibák: Nem pigmentált szemhéjak.
Fülek: A szemek magasságban tűzöttek, meglehetősen kicsik, háromszögletűek, lekerekített végekkel. Laposan a fejre hullnak. Izgalmi állapotban kissé magasabban hordottak.
Hibák: Túl hosszú, túl széles, kifordult, megtört vagy túl magasan tűzött fülek.
Nyak: Erőteljes, meglehetősen rövid, kevésbé fejlett lebernyeggel.
Hibák: Vékony, kissé hosszú, túl erősen fejlett lebernyeg.
Fogak: Teljes harapás, egészséges és fehér fogak. A felső metszőfogak sora hézag nélkül az alsó metszőfogak sorára nyúlik. Tétreharapás megengedett.
Tenyésztésből kizáró hibák: Előre- vagy hátraharapás.
Váll: A lapocka közepesen ferde. Széles, izmos mar.
Test: A mellkas nem túl mély, de széles és hosszú. A bordák enyhén íveltek. A hát jó hosszúságú, széles és szilárd. A far enyhén ferde, a csípőcsontok határozottan kiállóak. Kevésbé lenyúló lágyék.
Hibák: Beesett vagy ívelt hát, vagy előre lejtő hátvonal. Agárszerű has.
Végtagok: A mellső végtagok egyenesek, erőteljesek és zászlósak. A zászlók dúsabbak és hosszabbak a hátulsó végtagokon. A comb erősen izmolt, de nem messze lefelé nyúló. A széles, száraz csánkízület közepesen szögelt. Mindkét hátulsó végtagon jól fejlett, dupla farkasköröm található.
Hibák: Meredek csánkízület. Befelé- vagy kifelé forduló végtagok.
Tenyésztésből kizáró hibák: Hiányzó vagy csak egyszerű farkasköröm, csenevész farkasköröm a hátulsó végtagokon.
Mancsok: Enyhén hosszúak, kompaktak, kissé ívelt lábujjakkal.
Hibák: Túl hosszú vagy túl lapos mancsok.
Farok: Meglehetősen hosszú, bozontos, zászlós. nyugalmi állapotban mélyen hordott, lehetőleg egy kampóval a végén. Izgalmi állapotban a kutya megemeli és erősen a háta fölé görbíti.
Hibák: Nem sűrű szőrzettel borított vagy rosszul hordott farok. Túl rövid vagy túl hosszú farok, zászló nélkül. Mozgás közben nem a hát fölé görbített farok, vagy nyugalmi állapotban is folyamatosan a hát fölé görbített farok.
Szőrzet: Igen sűrű és sima. Meglehetősen hosszú és Puha. A farkon és a nyakon hosszabb, ahol enyhén hullámos lehet. A gatyaszőrzet vékonyabb, gyapjasabb és nagyon sűrű.
Hibák: Rövid vagy bozontos szőrzet. Hiányzó aljszőrzet.
Szín: Fehér vagy fehér szürke (vagy borz színű), fakó sárga, farkas színű vagy narancsszínű (rozsdás) foltokkal a fejen, a füleken és a farktőnél. A legbecsesebb a borz színű foltozottság. Néhány kutya testén is visel foltokat.
Hibák: A megadottól eltérő színek, melyek keresztezésre utalnak.
Tenyésztésből kizáró hibák: Olyan foltok a szőrzeten, melyek a szőrszálak tövéig feketék.
Jármód: Mérete ellenére folyamatos a mozgása, sohasem nehézkes, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon elegáns. Szögelései fáradság nélküli mozgást tesznek lehetővé.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Eredeti neve:Chien de Montagne des Pyrénées
Angol neve: Pyrenean Mountain Dog
Eredete
A 450 km hosszú és 150 km széles Pireneusi-hegység választja el a róla elnevezett félszigetet az európai kontinens törzsétől. Kétharmada Spanyolországhoz, egyharmada Franciaországhoz tartozik.Ez a vidék az őshazája egy hatalmas, impozáns, fehér kutyának, a pireneusi hegyikutyának. A fajta őseit a franciák patou-nak hívták. E kutyák feladata volt a gulyákat és nyájakat megvédeni a farkasoktól és medvéktől, de korabeli feljegyzések szerint őriztek kastélyokat, várakat és városfalakt is. A pireneusi hegyikutya kettős életet élt, hiszen megmaradt rettenthetetlen nyájőrzőnek, de évszázadokon át kedvelt kutyája volt az arisztokráciának is, egészen a francia forradalomig. Ezek a kutyák túlnyomórészt fehérek voltak, kisebb szürke vagy barna foltokkal. Mivel igen hatalmas területen élt ez a fajta, magától értetődően nem lehetett teljesen egységes. Egy 1874-es cikk két típus különböztetett meg: A Chien de Pyrénées occidentalt (nyugatipireneusi kutya), mely főképpen Bagneres-de-Bigorre környékén terjedt el, és a Chien des Pyrénées orientalt (keleti pireneusi kutya) mely korábban a Pireneusok azon körzetében terjedt el, amely Ariege megyével és az Andorrai Köztársasággal határos. Amikor a XIX. század végén a francia kinológusok hozzákezdtek a pireneusi hegyikutya szabályozott és fajtaazonos tenyésztéséhez, eredeti hazájában már meglehetősen ritka volt, hiszen jelentősen lecsökkent a medve- és farkas állomány, így a patou elvesztette eredeti feladatát. Élelmes hegyi vezetők azonban egyfajta élő szuvenírként kezdték tenyészteni a fajtát, mivel a hőforrások miatt a Pireneusok kedvelt üdülőhellyé vált, és a turisták szívesen vittek haza a hatalmas fehér állatokból, hogy otthon a sétányon villoghassanak velük. 1850-ben még Viktória királynő is beszerzett egy Cabas névre hallgató példányt. Persze ezek a “tenyésztők” nem sokat törődtek a minőséggel, számukra a legfőbb szempont az volt, hogy tiszta fehér kutyák szülessenek, mert azokat könnyű volt eladni. A fajta fontos pártfogója volt Theodor Dretzen, aki H. von Bylandt gróf társaságában bejárta a Pireneusokat, tipikus pireneusi kutyák után kutatva. 360 kutyát mutattak meg neki, de csak hat felelt meg Dretzen elképzeléseinek. A felvásárolt kutyákra alapozta Zaila kennelét. Több mint egy tucat kutyát tartott, egy öreg hegyivadász őrmester gondozta őket, naponta három órát futtatva az ebeket. A párizsi kiállításokra lepedőkkel bélelt kocsikban utaztak a kutyák, hogy ne piszkolják be magukat. Ha vidékre mentek, Dretzen két külön kupét foglaltatott kutyáinak, a szállodákban pedig két külön szobát. A pireneusi hegyikutya hatalmas, impozáns, különleges kisugárzású kutya. Egyes elképzelések szerint a magyar Kuvasz is szerepet játszott kialakulásában, mivel a középkorban hatalmas marhacsordákat hajtottak Magyarországról Dél-Franciaországba, és feljegyzések szerint – magától értetődően – kutyás pásztorok is kísérték a jószágot.
Tulajdonságai
A pireneusi bátor őrszem, területe és gazdája védelmére nem kell tanítani, ez veleszületett képessége. Hatalmas termete ellenére mozgékony jószág, és szüksége is van mozgásra. Fontos, hogy családtagként kezeljék és saját területe legyen, amit őrizhet és védhet. Helyre van szüksége, legjobb számára egy családi ház, bekerített kerttel. Büszke, önálló és intelligens kutya, ha kölyökként kellő mértékben foglalkozunk vele, kiváló kísérőnk lesz, póráz nélkül is magunkkal vihetjük bárhova. Nyugodt és finom kutya, de veszély esetén kivillan ereje és bátorsága. Ösztönösen fel tud mérni egy szituációt, és megfelelően intézkedik, de magas ingerküszöbének köszönhetően mindaddig nyugodtan figyeli az eseményeket, amíg veszély nem fenyeget. Idegen kutyákkal alapvetően békés természetű.
Forrás: kutya.hu