Rottweiler standard (FCI 147)
Általános megjelenés: A rottweiler egy középnagy-nagy, zömök kutya, se nem nehézkes, se nem könnyű, nem magasra állított vagy levegős. Arányos, zömök és erőteljes alakja nagy erőre, fordulékonyságra és kitartásra enged következtetni.
Fontos méretarányok: A törzs hossza, a szegycsonttól az ülőgumóig mérve, legfeljebb 15 százalékkal haladhatja meg a marmagasságot.
Viselkedés és karakter (wesen): Barátságos és békés alaptermészetéből kifolyólag gyerekszerető, nagyon ragaszkodó, engedelmes, szófogadó és örömmel dolgozik. Megjelenése őserőt sugároz; viselkedése magabiztos, erős idegzetű és rettenthetetlen. Nagy figyelemmel reagál környezetére.
FEJ FEJTETŐ: Közepesen hosszú.
Koponya: Közepesen hosszú, a fülek között széles, a homlok vonala oldalról nézve mérsékelten ívelt. A nyakszirtcsont jól fejlett, anélkül, hogy erősen kiemelkedne.
Stop: Határozott.
ARCKOPONYA
Orr: Az orrtükör jól fejlett, inkább széles, mint kerek, arányosan nagy orrnyílásokkal, mindig fekete színű.
Fang: Az agykoponyához viszonyítva nem tűnhet sem elnyújtottnak, sem rövidnek. Az orrhát egyenes, széles tővel, mérsékelt elvékonyodással.
Ajkak: Feketék, feszesek, az ajak zugak zártak, az íny lehetőleg sötét.
Állkapocs/fogak: erős és széles állcsont és állkapocs. A fogazat erős és hiánytalan (42 fog); a felső metszőfogak ollószerűen az állkapocs metszőfogai fölé nyúlnak.
Pofa: Határozott járomcsont.
Szemek: Közepesen nagyok, mandulaformájúak, sötétbarna színűek; feszes szemhéjak. Fülek: Közepesen nagyok, lelógóak, háromszögletűek, egymástól távol helyezkednek el, magasan tűzöttek. A fejtető előre figyelő, helyes fültartásnál szélesebbnek tűnik.
NYAK: erőteljes, mérsékelten hosszú, jól izmolt, enyhélt ívelt nyakvonallal, száraz, lebernyegmentes.
TEST
Hát: Egyenes, erős, feszes.
Ágyék: Rövid, erős és mély.
Far: Széles, közepesen hosszú, enyhén ívelt, sem egyenes, sem erősen csapott.
Mellkas: Tágas, széles és mély (kb. 50 százaléka a marmagasságnak), jó fejlett előmellel és jól ívelt bordákkal.
Has: A lágyék nem felhúzott.
Farok: Természetes állapotában meghagyott, vízszintes a hátvonal meghosszabbításában, nyugalmi állapotban lelógó.
VÉGTAGOK
Mellső rész: A mellső végtagok elölről nézve egyenesek és nem szuk állásúak. Az alsó lábszár oldalról nézve egyenes. A lapocka a vízszintessel kb. 45 fokos szöget zár be.
Váll: Jól illeszkedik a törzshöz.
Felkar: Jól illeszkedik a testhez.
Alkar: Erőteljesen fejlett és izmolt.
Mellső lábközép: Könnyedén ruganyos, erős, nem meredek.
Mellső mancsok: Kerek, a lábujjak szorosan illeszkednek egymáshoz és íveltek; a talppárnák kemények, a körmök rövidek, feketék és erősek.
Hátulsó rész: Hátulról nézve a hátsó végtagok egyenesek és nem szuk állásúak. Természetes állásban a combcsont és a csípőcsont, a combcsont és a lábszárcsont, a lábszárcsont és a csánk tompa szöget zár be egymással.
Comb: Mérsékelten hosszú, széles és erősen izmolt.
Hátulsó lábközép: Hosszú, erős és szélesen izmolt, inas.
Csánk: Erőteljes, jól szögelt, nem meredek.
Hátulsó mancsok: Valamivel hosszabbak, mint a mellső mancsok. A lábujjak erősek, ugyancsak szorosan illeszkednek egymáshoz, íveltek.
Jármód: A rottweilert ügető jármód jellemzi. A hát feszes és viszonylag mozdulatlan marad. A mozgás lefutása harmonikus, szilárd, erőteljes és szabad, jó lépéshosszal.
Bőr: A fejbőr mindenütt feszes, de fokozott figyelem esetén enyhe homlokredők képződhetnek.
Szőrzet: Aljszőrzetből és fedőszőrzetből áll. A fedőszőr közepesen hosszú, durva, sűrű és testhez simuló; az aljszőrzet nem tűnhet elő a fedőszőrzet alól. A hátsó végtagokon a szőrzet valamivel hosszabb.
Szín: Fekete, jól elkülönülő, vörösesbarna jegyekkel a pofán, a fangon, a nyak alsó részén, a mellkason és a végtagokon, továbbá a szemek felett és a farok töve alatt.
Nagyság és súly:
A kanok marmagassága 61-68 cm.
61-62 cm: kicsi
63-64 cm: közepes
65-66 cm: ideális méret
67-68 cm: nagyon nagy
Súlyuk kb. 50 kg
A szukák marmagassága 56-63 cm.
56-57 cm: kicsi
58-59 cm: közepes
60-61 cm: ideális méret
62-63 cm: nagyon nagy
Súlyuk kb. 42 kg.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.
Összkép: könnyű, szellős, magasra állított megjelenés; gyenge csontozat és izomzat.
Fej: Vadászkutyafej; keskeny, könnyű, túl rövid, hosszú, nehéz fej; egyenes homlok (hiányzó vagy túl kevés stop).
Fang: Hosszú vagy hegyes fang, kosorr (konvex) vagy beesett (konkáv) orrhát; lefelé görbülő orrhát (sasorr); világos vagy foltos orrtükör.
Ajkak: Nem feszesen simuló, rózsaszín vagy foltos ajkak, nyitott ajakzug.
Állkapocs: Keskeny állkapocs.
Harapás: Tétre harapás.
Pofa: erősen kiugró pofák.
Szemek: Világos, mélyen ülő, túl telt vagy túl kerek szemek; lógó szemhéjak.
Fülek: Túl mélyen tűzött, nehéz, hosszú, ernyedt, hátracsapott illetve elálló és nem egyformán hordott fülek.
Nyak: Túl hosszú, vékony, gyengén izmolt nyak; lebernyeg.
Test: Túl hosszú, túl rövid, vékony.
Hát: Túl hosszú, gyenge vagy beesett hát, pontyhát.
Far: Csapott far, túl rövid, túl egyenes vagy túl hosszú.
Mellkas: Lapos bordázat, hordóalakú mellkas, beesett mellkas.
Farok: Túl magasan vagy túl mélyen tűzött farok.
Mellső végtagok: szűk állású vagy nem egyenes mellső végtagok; meredek váll; hiányzó vagy hiányos könyökilleszkedés; túl hosszú, túl rövid vagy meredek felkar, Puha vagy meredek mellső lábközép; szétterülő mancsok; túl lapos vagy túl erősen ívelt lábujjak, elcsökevényesedett lábujjak; világos körmök.
Hátsó végtagok: Lapos comb, egymáshoz túl szűken elhelyezkedő sarkak, tehénállás vagy hordóállás; túl szűk vagy túlszögelt izületek; farkaskörmök.
Bőr: A fejbőr ráncos.
szőrzet: Puha, túl rövid vagy túl hosszú szőr, hullámos szőr; hiányzó aljszőrzet.
szőrszín: Nem megfelelő színű, nem tisztán elhatárolt, túl kiterjedt jegyek.
Tenyésztésből kizáró hibák:
Felcserélődött nemi jelleg (szukás típus kanoknál és fordítva).
Harapás: Előreharapás, hátraharapás, keresztharapás; hiányzó metszőfog, szemfog, elő zápfog vagy zápfog.
Szemek: Entrópium, ektrópium, sárga szemek, különböző színű szemek.
Farok: Megtört, felkunkorodó, erősen oldalt vagy a hátvonal felett hordott farok.
Szőrzet: Kifejezetten hosszú vagy hullámos szőrű egyedek.
Szőrszín: A szőrzet színe eltér a rottweiler-standard által előírt feketétől és vörösesbarna jegyektől, fehér foltok.
Viselkedés: Félénk, bátortalan, gyáva, lövésfélő, rosszindulatú, túlzottan bizalmatlan, ideges egyedek.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Származási hely: Németország
Eredeti feladata: Kísérő, szolgálati- és munkakutya.
Eredeti neve: Rottweiler
Angol neve: Rottweiler
Eredete
A rottweiler származásáról nincsenek írásos vagy tárgyi bizonyítékaink. Elismert fajtává válásakor küllemére, illetve a régi római birodalomban őshonos hajtókutyákkal való hasonlóságra alapozva próbálták történetét rekonstruálni.A rómaiak harci- és hajtókutyáit több korabeli forrás is megbízható és kemény, masztiff típusú ebként írja le, mely nagy munkakedvvel, kiemelkedő intelligenciával és erős őrző-védő hajlammal rendelkezett. A molosszoid elnevezés egyébként egy görög népcsoporttól, a molossziaiaktól származik, akik Epiruszban éltek, és vadászkutyáikról váltak híressé. A római hajtókutya és a mai rottweiler közötti átmenetet a római uralkodók egész Európára kiterjedő hódító törekvései fémjelzik. Hatalmas seregek keltek útra, dacolva minden nehézséggel, hogy kitágítsák a Római Birodalom határait. Nemcsak az ellenség legyőzése, hanem a katonák élelmezése is kiváló szervezőkészséget igényelt a légiót irányító hadvezérektől.Mivel mélyhűtő vagy konzerv még nem létezett, az élelmiszer lábon követte a sereget, azaz élő állatokat hajtottak utánpótlásként. Ennyi jószág irányításához és kezeléséhez megfelelően erős és kitartó kutyákra volt szükség, melyek nemcsak a csorda hajtásában jelentettek nélkülözhetetlen segítséget, hanem annak megvédelmezésében is, farkastól és marhatolvajtól egyaránt. A masztiffszerű kutyáknak sziklás hegyeken, hómezőkön, Folyókon és minden elképzelhető terepen át kellett kísérniük a csordát. A római hadjáratok egyike, időszámításunk szerint 74-ben, keresztülvágott az Alpokon, és elérte a mai Németország déli részét. Az éppen uralkodó, Flavius-házból származó császár után a rómaiak az Arae Flaviae nevet adták az újabb meghódított területnek, mely minden szempontból nagyon jó adottságokkal rendelkezett, klímája, talaja egyaránt jó volt, akárcsak központi fekvése. A rettenthetetlen római hajtókutya Rómából a Neckar partjaihoz is elkísérte urait. Nincs okunk kételkedni abban, hogy ezek a kutyák, illetve leszármazottjaik tovább éltek és dolgoztak ezen a területen a következő két évszázadon át, és nyilván helyi kutyákkal keveredtek. A római ciszternák feltárásakor kutyacsontok is a felszínre kerültek, sőt egy 180-ból származó mozaik kép a hárfázó Orpheuszt ábrázolta, oldalán egy kutyával. Kb. 260-ban a svábok kiűzték a rómaiakat Arae Flaviae területéről, és átvették az uralmat.A mezőgazdaság és a marhakereskedés azonban tovább folyt, sőt elsődleges megélhetés maradt a vidéken, továbbra is biztosítva a kutyák fennmaradását is. 700 körül a helyi uralkodó elrendelte egy keresztény templom építését az egykori római fürdők területén: ekkor kerültek elő a római házak vörös cserepei, csempéi; innen ered a das rote Wil (vörös cserép) elnevezése e településnek, melyből a mai Rottweil ered.Rottweil kulturális és kereskedelmi dominanciája egészen a XII. század közepéig nőtt és gazdagodott, a marhakereskedelem is virágzott. Állítólag a marhakereskedők, mielőtt temérdek alkohol elfogyasztásával megünnepelték volna az aznap kötött jó üzleteket, arannyal teli erszényüket kutyájuk nyakörvére kötötték. Így biztosan senki sem tudta ellopni a bevételt! Egyre több ebre volt szükség, hogy a piacra, a mészárszékre hajtsák a jószágot. Az egykori római birodalom kutyáinak leszármazottai egészen a XIX. századig szorgalmasan végezték munkájukat, mikor is törvény tiltotta be a marha lábon történő hajtását nagyobb távolságokra, ráadásul a kutyás kordé szerepét is átvette a szamárfogat, majd később a vasút.A rottweili mészároskutya nehéz időket élt át. Ha nem tudta saját maga előteremteni a betevőt, nem tartotta el senki, hiszen feladat nélkül maradt. Olyannyira lecsökkent az állomány, hogy 1882-ben egy heilbronni kiállításon csupán egyetlen árva rottweiler képviselte fajtáját. Ludwig Beckmann 1894-ben írt könyvében már nem szentel önálló fejezetet a rottweili mészároskutyának, mert szerinte annak nincs esélye a túlélésre.Egészen 1901-ig nem sokat hallani a fajtáról, ebben az évben azonban megalakult egy kombinált rottweiler és leonbergi klub, mely ugyan rövid életű volt, de égisze alatt hivatalos rottweiler standard született.1901 és 1907 között azonban egy új munkalehetőség segítette a fajta újjáéledését, mely ismét divatba jött, mint rendőrségi kutya. 1907. január 13-án megalakult az első önálló fajtaklub is, a Heidelbergi Német Rottweiler klub. 1910-ben az első Német Rendőrkutya Egyesület hivatalosan is elismerte a rottweilert mint rendőrkutya-fajtát. Ezt követően több klub alakult, melyek végül 1921. augusztus 14-én Általános Német Rottweiler klubbá egyesültek (Allgemeiner Deutscher Rottweiler klub – ADRK), mely napjainkban is szigorúan őrködik a fajta felett, átvészelve a második világháború ínséges éveit is. Aga von Hagen grófnő 1955-ben írott sorai a rottweilerről szóló könyvében napjainkban is igazak: Világosan megkülönböztethető a szolgálatban és a szolgálaton kívül levő eb.A vad őrkutya a magánéletben báránnyá változik. Semmi nyegleség sincs a rottweilerben. Nemes tulajdonságokkal van megáldva: erős, vidám és melegszívű.
Jelleme
A rottweiler őszinte, értelmes, magabiztos és kiegyensúlyozott kutya, amely mindig feltétel nélkül hűséges gazdájához és annak családjához. Családja és otthona védelmében a végsőkig kitart. Megvesztegethetetlen. Nem ugat sokat. Általában domináns viselkedésű, bátor, félelmet nem ismerő. Többnyire különösen erősen kötődik egy bizonyos személyhez. Előfordulhat, hogy túlzottan igyekszik magának követelni gazdája figyelmét – főleg akkor, ha azon más kutyával kell osztoznia. A lakásban általában nyugodtan viselkedik, a szabadban azonban fáradhatatlan. Szeret a gazdájával és a gazdájáért dolgozni, és kitűnő az emlékezete. A rottweiler általában jól ismeri a saját territóriumát, s megmarad annak határai között; nem hajlamos az önálló felfedezőutakra. Nagyon erősen ragaszkodik a gazdájához, ezért nem valószínű, hogy a póráz nélküli séta közben messzire csavarogna mellőle.
Társas viselkedése
Következetes nevelés és tanítás esetén a rottweiler hűséges lesz a családjához, s megbízható játszótársa a gyerekeknek, feltéve, hogy azok sem bánnak vele rosszul. Ha úgy érzi, hogy az „ő” gyerekeit más gyerekek bántják, a védelmükre kel. A macskákat, az egyéb háziállatokat és a haszonállatokat gond nélkül elfogadja, ha fiatal korában kedvező tapasztalatokat szerzett velük. Szinte egyáltalán nincs benne vadászösztön. A felnőtt kan olykor domináns magatartást tanúsíthat, sőt más kan kutyákkal szemben agresszív is lehet. A megfelelő szocializáció és nevelés itt igen sokat számíthat. A család barátait és rokonait általában lelkesen üdvözli, az idegeneket azonban legfeljebb a kert kapujáig vagy kerítéséig engedi.
Tanítása
A rottweilernek kiegyensúlyozott, nyugalmat sugárzó gazda kell, aki biztos önmagában és természetes tekintéllyel bír kutyái előtt. A nevelésnek tisztességesnek és szeretettel telinek kell lennie, ugyanakkor következetesnek és szigorúnak is. Az engedékeny vagy tapasztalatlan gazda ugyanis könnyen olyan helyzetben találhatja magát, hogy kutyája – különösen, ha kanról van szó – átvette az uralmat a háztartás felett. Noha erősnek és keménynek tűnik – ami persze bizonyos mértékben igaz is –, a rottweiler nagyon érzékenyen reagál gazdája hangjára, amelyet – dicsérő hangsúllyal – akkor is hallania kell, amikor jól viselkedik. A megfelelően nevelt rottweilernek sok minden megtanítható, és tökéletesen engedelmes lesz. Az emberek közti szocializáció nélkülözhetetlen. Nem kell attól tartani, hogy amolyan „mindenki kutyája” lesz belőle – ez nem fordulhat elő. A kanok és a szukák jelleme igen eltérő; az utóbbiak szelídebbek és kevésbé magabiztosak.
Mozgásigénye
A fajta mozgásigénye átlagos, és könnyen alkalmazkodik a körülményekhez. Nem szabad elfelejteni, hogy munkakutyáról van szó, amely szeret
a szabadban lenni; ezért nem is szabad arra ítélni, hogy egész nap csak lustálkodjon. A mozgásszegény életmódot élő rottweiler rendszerint elhízik. Gyakran kell hosszú sétákra vinni, szeret úszni, a gazdája mellett futni és vele játszani is. Imádja a labdázást és az apportírozást.
Alkalmazásai
A rottweiler számára a védőkutya-kiképzés a legmegfelelőbb. Általában kitűnő a szimata, és jó nyomkövetővé nevelhető. Az engedelmességi próbákra nem annyira alkalmas, mivel azok a feladatok nem jelentenek elég komoly kihívást számára.
Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu