Siberian Husky FCI Standard Nr. 270/ 24. 01. 2000
Általános megjelenés
A szibériai husky átlagméretű munkakutya, gyors és könnyű lábú, kecses mozgású. A viszonylag tömör testet borító dús szőrzet, a felálló fül és a bozontos farok emlékeztet északi származására. Jellegzetes járásmódja egyenletes és láthatóan könnyed. Eredeti feladatát hámba fogva képes a legjobban ellátni, ily módon könnyebb terhet mérsékelt sebességgel nagy távolságra is elhúz. Testi felépítése és alkata erőegyensúlyt, gyorsaságot és nagy tűrőképességet sugároz. A szibériai husky kan erős, de sohasem durva megjelenésű, a szuka kecses, de sohasem gyenge felépítésű. Normális körülmények között az erős és jól kifejlett izomzatú szibériai husky nem cipel túl nagy terhet.
Koponya: Közepes nagyságú, a testmérettel arányos; feje teteje kissé kerek és a szem irányában fokozatosan keskenyedik.
Hibák – esetlen vagy súlyos fej; túl finom metszésű fej.
Pofa: Közepes hosszúságú, az orrhegy és a stop közötti távolság ugyanakkora, mint a stop és a nyakszirt közötti távolság. A stop hangsúlyos, és az orrhát a stoptól az orrhegyig egyenes. A pofa középszéles, az orr felé fokozatosan keskenyedik, csúcsa se nem hegyes, se nem szögletes. Az ajkak jól pigmentáltak és szorosan zárnak. A fogak harapása ollós.
Hibák – túlságosan metszett vagy túl durva pofa; túl rövid vagy túl hosszú pofa; túl mérsékelt stop; az ollóstól eltérő bármilyen harapás.
Fülek: Középnagyok, háromszög alakúak, szorosan illeszkednek, a fejtetőhöz közel állnak. Vastagok, szőrzetük dús, hátul enyhén íveltek, feszesen felállnak, enyhén lekerekített végük egyenesen felfelé irányul.
Hibák – a fejhez mérten túl nagy fülek; túl vaskos fülek; nem eléggé felálló fülek.
Szemek: Mandulavágásúak, egymástól közepes távolságra állnak és kissé ferdék. A tekintet élénk, de barátságos; érdeklődő vagy egyenesen csintalan. A szemek színe kék vagy barna, a kevert színű (az egyik barna, a másik kék) szem elfogadható.
Hibák – túl ferde szemek; túlságosan közel álló szemek.
Nyak: Középhosszú, a kutya álló helyzetében ívelt és büszkén fenntartott. Ügetéskor a nyak megnyúlik, a kutya a fejét enyhén előretartja.
Hibák – túl rövid és vastag nyak; túl hosszú nyak.
Vállak: A váll-lapok nagymértékben hátradőlnek, a földhöz képes körülbelül 45o-os szögben állnak. A felkarok a válltól a könyökig enyhén hátrahajlanak, és a talajhoz képest sohasem függőlegesek. A vállat a bordákhoz kötő izmok és ínszalagok erősek és fejlettek.
Hibák – egyenes vállak; laza vállak.
Mellkas: Domború és erős, de nem túl széles. Legkiemelkedőbb pontja a könyök mögött, pontosan a könyök magasságában van. A bordák ívesen indulnak a hátgerincből, de a mozgást szabaddá téve oldalt laposabbak.
Hibák – túl széles mellkas, “hordó” bordázat, túl lapos vagy túl gyenge bordázat.
Hát: A hát erős és egyenes, vonala a martól a farig azonos szintű. Közepes hosszúságú, nem zömök, s nem elég hosszú ahhoz, hogy ernyedt legyen. A lágyék feszes és sovány, a bordáknál keskenyebb, kissé kidudorodik. A far lejtősen ereszkedik a hátgerincből, de hajlása soha nem annyira meredek, hogy a hátsó lábak hátrafelé mozdítását akadályozná. Oldalnézetben a törzs a vállcsonttól a far leghátsóbb pontjáig valamivel hosszabb, mint a kutya marmagassága.
Hibák – gyenge vagy ernyedt hát; görbe hát; ereszkedő hátvonal.
Elülső végtagok: Álló helyzetben szemből nézve a lábak egyforma távol állnak a törzs középvonalától, párhuzamosak és egyenesek. A könyökök közel állnak a törzshöz, nem fordulnak sem befelé, sem kifelé. Oldalnézetben a csüdök kissé ferdék, a csüdízületek fejlettek, de rugalmasak. A csontok erősek, de sohasem nehezek. Az alkarok magassága valamivel nagyobb, mint a könyöktől a mar legmagasabb pontjáig mért magasság.
Hibák – gyenge csüd; túl nehéz csontozat; szemből nézve túl keskeny vagy túl széles lábak; kiugró könyök.
Hátsó végtagok: Álló helyzetben hátulról nézve a lábak egymástól közepesen távol állnak és párhuzamosak. A felsőcombok izmosak és erősek, a combvonal erősen ívelt, a térdízület sarkos és közel van a földhöz. A farkaskarmokat el kell távolítani.
Hibák – egyenes combvonal, tehéncsánk, hátul túl keskeny vagy túl széles láb.
Lábtő: Ovális alakú, de nem túl hosszú. A mancsok középméretűek, a lábujjak jól zártak, az ujjak és párnák között szőrösek. A talp kemény és vastagon párnázott. Természetes állásban a mancsok nem fordulnak sem kifelé, sem befelé.
Hibák – puha vagy szétálló ujjak; túl nagy és esetlen mancs; túl kicsi és kényes láb; befelé vagy kifelé álló ujjak.
Farok
A dús szőrzetű, bozontos farok töve alig valamivel a hátvonal alatt van. A farok általában kecsesen a hátvonal fölé domborodik. A fent hordott farok nem hajolhat oldalra, nem simulhat a hátra sem. Nyugalmi állapotban vagy munka közben általában a farok lelóg. A farok szőrzete közepes hosszúságú, nagyjából azonos a faroktőnél, a végén és az oldalán; egy kerek kefe benyomását kelti.
Hibák – megtört vagy erősen kunkorodó farok; túlságosan bozontos farok; túl alacsonyan vagy túl magasan álló farok.
Járásmód
A szibériai husky jellegzetes járásmódja egyenletes és láthatólag könnyed. Gyors és könnyű lábú. Amikor a kutya a kiállítási ringben laza vezetéssel közepesen gyorsan üget, az első végtagok mozdulatai tért ölelőek, és a hátsó végtagok mozgása jól irányzott. Séta ütemű járáskor elölről hátrafelé nézve a láb nem egyenes vonalú, de ahogy nő a sebesség, úgy a lábak egyre inkább befelé hajlanak, míg a talppárnák pontosan a törzs hosszanti középpontja alá esnek. Amikor a talppárnák összefutnak, az első és hátsó lábak egyenesen előre haladnak, sem a könyökök, sem a combvonalak nem fordulnak befelé vagy kifelé. Mindkét hátsó láb az elülső lábak irányát követi. Ügetéskor a kutya hátvonala határozott és egyenes marad.
Hibák – rövid léptű, ágaskodó vagy változó irányú járás, nehézkes vagy himbálódzó járás; keresztezés; ollózás.
Szőrzet
A szibériai husky szőrzete két rétegből áll, és dús benyomást kelt. Hosszúsága közepes, de sohasem annyira hosszú, hogy a kutya éles körvonalait elmosná. Az alsó szőrzet puha és sűrű, elég hosszú ahhoz, hogy a fedőszőrzet elbírja. A fedőszőrzet szálai egyenesek és sima fekvésűek, soha nem durvák vagy testtől elállóak. Érdemes megjegyezni, hogy vedléskor általában nincs alsó szőrzet. A szakáll és a lábujjak közötti szőr, valamint a lábtövek szőrzetének rövidítése a takarosabb megjelenés érdekében megengedett. A szőrzet lenyírása a test bármelyik más pontján nem kívánatos, és súlyosan büntetik.
Hibák – hosszú, durva vagy gubancos szőrzet; túl érdes vagy túl selymes szőr; a szőr lenyírása, kivéve a fent említett helyeken.
Szín
A feketétől a tiszta fehérig minden szín megengedett. A fejen általános a sokféle mintázat, beleértve a más fajtánál nem található meglepő mintákat is.
Méret
Magasság: A kanok marmagassága 53,3 – 59,7 cm. A szukák marmagassága 50,8 – 55,9 cm.
Súly: Kanoknál 20,4 – 27,2 kg. Szukáknál 15,9 – 22,7 kg. A súly a magasságtól függően változik. A megadott magasság- és súlyadatok a végleteket tükrözik, a határesetek nem esnek kedvezőbb elbírálás alá.
Kizáró tényezők: Kanoknál az 59,7 cm-nél, szukáknál az 55,9 cm-nél nagyobb magasság.
Vérmérséklet
A szibériai husky jellegzetesen barátságos és kedves természetű, ugyanakkor éber és társaságot kedvelő. Az őrzőkutyákra jellemző birtokösztön a huskynál kevéssé fejlett, idegenekkel és más kutyákkal szemben nem különösebben gyanakvó, nem is agresszív. Bizonyos fenntartás és büszkeség megfigyelhető a felnőtt kutyánál. Intelligenciája, kezelhetősége és buzgó természete avatja kellemes társasággá és készséges munkakutyává.
Összefoglalás
A szibériai husky legfontosabb jellemzői a közepes méret, mérsékelt csontozat, kiegyensúlyozott alkat, a mozgás könnyedsége és fesztelensége, megfelelő szőrzet, megnyerő fej és fülek, hibátlan farok és jókedv. A túl erős csontozat vagy a túlsúly, a merev vagy esetlen járás és a hosszú, durva szőrzet minden jelét büntetik. A szibériai husky sohasem tűnik félelmetesen súlyosnak vagy gorombának; de nem is olyan könnyű és törékeny, mint egy rövid távon vágtázó versenyállat. Mind a kan, mind a szuka azt a benyomást kelti, hogy a fajta rendkívül teherbíró. A már említett hibákon kívül a szibériai huskynál nemkívánatosak – ahogyan minden más fajtánál sem – a nyilvánvaló felépítési hibák, noha itt külön nem kerültek említésre.
Eredeti neve: Siberian Husky
Angol neve: Siberian Husky
Eredete
A szibériai husky története az egyik talán legérdekesebb és lenyűgözőbb a faj tiszta kutyák történetei közül. A Chiukchi törzs tenyésztette ki körülbelül 3000 évvel ezelőtt az észak szibériai területeken, s meghatározó része lett a kultúrájuknak. Az ott uralkodó extrém időjárási viszonyoknak köszönhetően (néha -40,-50 fok hihetetlen erős szelekkel kísérve) tette ezt a fajtát ennyire erőssé és ellenállóvá. Ezek a kutyák képesek falkában dolgozni (gyakran több mint 20 kutya együtt), húzni egyetlen egy embert több száz kilométeren át, csak azért, hogy az egy adott tó adott lékjében horgásszon, és zsákmányával megtehesse ezt az utat visszafelé is. Ők az akkori szánhúzó kutyákhoz képest kicsinek számítottak, de hatékonyak voltak, hiszen a húzott súly eloszlott a kutyák között, és eközben kevés energia bevitellel tettek meg hatalmas távolságokat.Még ma is a hosszú távú versenyeken a szibériai husky fele annyi élelemmel teszi meg ugyanazt a távot mint alaszkai husky rokonaik.Fontosságuknak és hasznosságuknak köszönhetően a huskyk központi szerepet játszottak a Chiukchi népek életében és vallásában. A törzs gazdagabb tagjai birtokolták a legjobb kutyákat, többek között ezért is lehettek a leggazdagabbak. Egy Chiukchi legenda szerint a nagy éhség idején, mikor mind a törzsi népek, mind a kutyák száma nagyon megfogyatkozott, az utolsó két még életben lévő husky kölyköt egy ember anya nevelte fel saját tejével, hogy a fajta fennmaradhasson.Ebben a kultúrában az asszonyok nevelték a kölyköket és választották ki azokat az egyedeket, akiket megtartottak. Ők döntötték el kit tenyésztenek tovább, kit ivartalanítanak, és melyik kan maradhat fedező kan. Ezután a férfiak feladata volt, hogy elvégezzék a szánhúzáshoz szükséges kiképzést, leggyakrabban a heréltekkel. De a kutyák nagy része továbbra is az emberekkel lakhatott kunyhóikban és sátraikban, társaságot csinálva a gyerekeknek.Érdekes volt, hogy például az éjszakai hidegeket is kutyákkal ítélték meg: „ez egy három kutyás éjszaka volt”. Ez azt jelentette, hogy olyan hideg volt, hogy három kutyát vett maga mellé a fekhelyére, hogy ne fázzon. Ez a folyamat természetesen ahhoz vezetett, hogy a szibériai husky ma is híres kedvességéről és jó temperamentumáról. Ez nem véletlen.Hogy miért volt erre szükség? Képzeljünk el egyetlen egy embert, több mint 20 kutyával egyedül, kinn a jégen… nem jutott volna haza, ha a kutyák közt verekedés, agresszió tört volna ki (ebben persze az is nagy segítség volt, hogy a kanok nagy része herélt volt, illetve a csökkentett ételfogyasztás).Télidőben a herélt kutyák mind ki voltak kötve, csak az ivaros egyedek voltak szabadon, és ők kedvükre párosodhattak. Ennek volt köszönhető, hogy csak a legjobb egyedek szaporodtak és a fajta folyamatosan pozitív irányba fejlődött.Nyaranta minden kutya szabadon volt engedve, és maga vadászhatta le magának az ételt, ekkor is falkában éltek és éltek túl. Talán ennek köszönhető, hogy a fajtában a mai napig benne van a függetlenség szelleme, és az óriási vadász ösztön.Egy család nem is olyan régen a hegyekben kirándult, és elvesztette kicsiny husky szukáját. Hiába keresték nem találták. Következő nyáron visszatértek ugyan oda, s megtalálták kutyájukat, aki bár soványabb volt, de teljesen egészséges. Sikeresen vadászott, és kerülte el, hogy más ragadozó áldozata legyen.A XIX-ik században a Chiukchi törzsek egy eddig ismeretlen ellenséggel találták szembe magukat, a Cári felderítőkkel. A feladatuk az volt, hogy felderítsék a még ismeretlen területeket, és esetleges prém kereskedelmi területeket nyissanak, nem törődve az ott élő népekkel. Többek közt jogot kaptak arra, hogy ha szükséges irtsák ki őket. Ezúttal is a kutyák mentették meg a Chiukchi törzseket – segítségükkel olyan területekre menekülhettek, ahova a Cári csapatok nem követhették.Sajnos a XX- ik században a Szovjeteknek sikerült kiegyezniük a Chiukchikkal és megnyílt köztük a prém kereskedelem. Majd a Szovjetek kivégeztették a falvak vezetőit, akik maguk a kutyatenyésztők voltak, s felállítottak a saját kutyatenyésztési terveiket. 1952-ben odáig jutottak, hogy olyan dokumentumot hoztak nyilvánosságra, mely szerint a Szibériai Husky mint fajta soha nem is létezett.
Ma már tudjuk, hogy Szibéria azon területein a mai napig is fellelhető a fajta. Jon Van Zyle festőnek sikerült néhány egyedet elhoznia onnan, és ha valaki látta a National Geographic Special műsorát a szibériai tigrisről, az felismerhette, hogy a nyomkövető által használt két kutya közül az egyik kétséget kizáróan szibériai husky volt.
Szerencsére a fajta ki lett menekítve és már el is terjedt világ szerte, mire a Szovjetek rátehették a kezüket.
Forrás: szanhuzoklub.hu