Szlovák csuvacs standard (FCI 142)
Általános megjelenés: A tátrai csuvacs hegyi kutyának megfelelő fajtajegyekkel rendelkezik, szilárd felépítésű, tekintélyes alkatú, sűrű, fehér bundával. erős csontozatú, élénk temperamentumú, éber, rettenthetetlen és éles eszű. Évszázadok óta a szlovák hegyek, a Tátra kemény klímájához alkalmazkodott. Alakja mérsékelten téglalap formájú, melyet a törzs ural, ami erős és meglehetősen magas lábakon nyugszik. Nevét éles eszének és éberségének köszönheti, ugyanis a szlovák “cuvat” szó jelentése “hallani”.
Viselkedés és karakter (wesen): Határtalanul hűséges és bátor kutya, mindig kész, hogy szembeszálljon bármilyen kártevővel, legyen az medve vagy farkas. Ősidők óta fehér színben tenyésztik, hogy éjszaka is megkülönböztethessék a ragadozóktól.
Koponya: erős, hosszúkás formájú, széles agykoponyával. A széles homlokon sekély barázda található, a szemöldökívek hozzáillő formájúak és oldalra
hajlanak. A koponyatető lapos, a tarkót határozottan elhatárolja az erős, mérsékelten kiugró nyakszirtcsont. A koponya oldalról nézve enyhén ívelt.
Stop: Mérsékelten fejlett.
Orr: Az orrhát oldalról nézve egyenes, és kb. fele olyan hosszú, mint az egész fej, meglehetősen széles és előrefelé mérsékelten elvékonyodik.
Fang: Erőteljes, középhosszú, tompa, különösen nyáron fekete bajusszal.
Ajkak: Feszesek, az ajakzug zárt. A nyálkahártya fekete és szűk, nem lelógó keretet képez a száj körül. Közepes vastagságú. A torok fekete.
Állkapocs: erős, mindig teljes ollós harapással.
Szemek: Sötétbarnák, oválisak és vízszintesen elhelyezkedők. A szemhéjszél fekete. Feszes. A belső szemzug nyálkahártyája sötét, miáltal a szem kifejezéstelinek tűnik.
Fülek: Magasan tűzöttek, a tövük mozgékony, mérsékelten hosszúak, lelógóak és a fejhez simulnak. Közepüktől finom szőrrel fedettek. nyugalmi állapotban lekerekített végük a szájrés vonaláig ér.
Nyak: Egyenesen tűzött és izgalmi állapotban magasan tűzött. Ugyanolyan hosszú, mint a fej, kanoknál nagyon hatalmas, szép sörénnyel, lebernyeg nélkül.
Hát: Egyenes, erős, középhosszú.
Ágyék: A kereszttájékkal jól illeszkedik, mérsékelten ívelt, izmos, arányosan hosszú és nagyon erős.
Far: erős, kvadratikus és enyhén ívelt.
Szügy: Széles.
Mellkas: Jól ívelt bordák, a szegycsont a marmagasság fele fölött fekszik, és mélyebbre nyúlik le, mint a könyökök. A mellkas hosszabb a testhossz felénél, szélessége a marmagasság negyede.
Bordák: Íveltek, hátrafelé nyúlnak és jól csatlakoznak a lágyékhoz.
Has és lágyék: Arányos, mérsékelten felhúzott.
Farok: Mélyen tűzött, nyugalmi állapotban lelógó és a csánkig ér. Szivarformájú és egyenes, a hegye nem kunkorodó. futás közben ívelten az ágyék fölött hordott.
Mellső végtagok: Egyenesek, oszlopszerűek, jó szögellésekkel. A mancsok erősek, kerekek, a lábujjak szorosan simulnak egymáshoz. Összességében a végtagok meglehetősen magasak, különösen a kanok esetében.
Lapockák: Ferdék és hosszúak, a felkar izmos és szorosan simul a testhez, a könyök felé ferde.
Alkar: Függőleges, erős, izmos és hosszú.
Lábtőízület: Csontos és erős.
Mellső lábközép: Rövid, erős és mérsékelten ferde.
Mancsok: erős lábujjak és karmok. Szilárdan íveltek és ökölbe szorított kézhez hasonló formájúak, szőrrel dúsan borítottak, a talppárnák húsosak és feketék.
Hátulsó végtagok: Az ülőgumók és a comb hosszúkás, izmos, meglehetősen széles alakzatot formál.
Térd: erősen izmolt és jól szögelt.
Lábszár: Ferde, erős és jól izmolt.
Csánkízület: erős, tompaszögű. Az ízület kissé mélyen fekvő, de kifejezett és széles.
Hátulsó lábközép: Rövid és erős, függőleges, a sarokízületbe keresztmetszet-csökkenés nélkül megy át. Farkaskörmök nem kívánatosak.
Hátulsó mancsok: Valamivel hosszabbak, mint a mellsők, egyébként ugyanolyan formájúak. A lábujjak valamivel erősebbek és íveltebbek.
Jármód/mozgás: Hatalmas termete ellenére mozgása meglepően könnyed, fordulékony és gyors, talajtól és időjárástól függetlenül; előszeretettel üget.
A szőrzet szerkezete: A fej és a végtagok kivételével a szőrzet sűrű bundát képez, a háton nincs választék, a farkon és végtagokon nincsenek zászlók. A kanok feltűnő sörényt viselnek. A fejen és a végtagokon a szőrzet rövid és a testhez simuló, a végtagok hátsó részén valamivel hosszabb. A fültőtől hátrafelé a szőrzet sörénybe megy át. Az aljszőrzetet teljesen elfedi a fedőszőrzet, melynek szőrszálai 5-15 cm hosszúak. A sörénynél erősebben, a test többi részén mérsékelten hullámosak és a háton több hullámot is képeznek, melyek keresztirányban összefüggőek. Önálló hullámok, nem összefüggő szőrzet nem kívánatos. Összefüggő, laza szőrzet a követelmény. Az aljszőrzet finom és sűrű, a szőrszálak hossza fele vagy harmada a fedőszőrök hosszának. Nyáron az aljszőrzet kihullik, a szőrzet veszít sűrűségéből, de a fedőszőr hullámainak következtében egész évben megőrzi levegősségét és nem képez választékot a háton.
Szín: Hófehér, leheletnyi sárga árnyalat a fültőnél megengedett, de nem kívánatos. Határozott sárga foltok nem megengedettek.
Fontos méretek, súly: Kanok szukák
- Súly: 36-44 kg 31-37 kg
- Marmagasság: 62-70 cm 59-65 cm
- Fejhossz: 25-28 cm 23-26 cm
- Az agykoponya hossza: 13-15 cm 12-14 cm
- A fang hossza: 12-14 cm 11-13 cm
- A mellkas és a talaj
- Közötti távolság: 33-37 cm 30-35 cm
- Mellkas mélység: 30-34 cm 25-30 cm
- Törzshossz: 69-76 cm 60-72 cm
- A mellkas hossza: 40-47 cm 37-44 cm
- Mellkas átmérő a vállak mögött: 70-83 cm 68-72 cm
- Mellkas átmérő az utolsó bordánál: 60-70 cm 56-65 cm
- Az ízületek szögellése:
- Vállízület: 107 fok
- Könyökízület: 145 fok
- Csípőízület: 90 fok
- Térdízület: 110 fok
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
- Tétreharapás, hiányos fogazat
- Lelógó ajkak
- Aszimmetrikus fültartás
- Lapos, nem elég mély mellkas
- Oldalra elhajló farok
- Medvemancsok
- Farkaskörmök
- Szorosan a testhez simuló, zászlós vagy teljesen hullámos szőrzet
- Elégtelen szőrzet a hason, a lágyékon és a nemi szervek környékén
- Angolkór, szopornyica nyomai
- Ideges, kiegyensúlyozatlan temperamentum
Tenyésztésből kizáró hibák:
- Rózsaszín foltok az orron, az ajkakon vagy szemhéjszéleken
- Világos szemek
- Sárga foltok a szőrzeten
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Eredeti neve:Slovenský Ćuvać
Angol neve: Slovakian Chuvach
Eredete
A fehér hegyi kutyák fajtáinak csoportját a sarkvidéki farkasoktól eredeztetik, melyek elő-jégkorszakból származó maradványait Európa számos olyan hegyvidékes területén megtalálták, ameddig anno a jég határai elértek. A Kaukázusok északi nyúlványain, a Balkánon, különösen, a Kárpátokban, a Tátrában, az Alpokban, az Abruzzo hegységben és a Pireneusokban. E hideg és nedves területeken a hegyi kutyák típusát egyedi fauna és flóra kísérte, melyhez hasonlót a svéd kutató, Wahlenberg legközelebb Skandináviában talált meg. Az északi háziállatokkal hasonló párhuzamot fedezhetünk fel a Kárpátokban, ahol a hucul ló legközelebbi rokona Gubdrandstaler ló, és a Tátrában, ahol a tátrai csuvacs északi megfelelője a pomerániai juhászkutya. A szlovák havasi pásztorkodásnak nagyon régi hagyományai vannak. A tátrai csuvacs a juhokkal, a hucul lóval és a jellegzetes hegyi népekkel közösen a hegyi legelőkön való állattenyésztés alapvető gazdasági feltételét képezte. A szlovák hegylakók a középkorban is szabadok voltak, nem tartoztak a hűbéri rangsorba. Az országhatárokat védték és csupán juhsajt formájában adóztak. Katonai szövetségük, a “valassky opasek” székhelye Kaschau volt. Tagjait szolgálat közben mindig elkísérték tipikus őrkutyáik, melyekkel gyakran meg is örökítették őket. Mint a nyájak megbízható őrzője, kísérője és útmutatója, a csuvacst más háziállatok – marha, pulyka, stb. – és különböző objektumok felügyeletére is alkalmazták. A hegyvidéket meglátogató fürdővendégeknek nagyon megtetszettek a szőrös kis kutyakölykök, így hamarosan nemcsak sajtot és más tejterméket vásároltak, hanem kutyákat is, elterjesztve a fajtát a hegyvidéken kívül is, ahol gyakran luxuskutyaként tartották különleges megjelenése miatt. A Tátra lengyel oldalán, ahol szintén kialakult egy hasonló fajta (Goral-kutyák), a különösen erős állatokat népnyelven liptóinak hívták, ami szlovák eredetre utal. Így tehát a fehér tátrai csuvacs tenyészete topográfiailag is behatárolható. A tátrai csuvacs törzskönyvét – még az egykori Csehszlovákiában – a brünni állatorvosi főiskola professzora, Anton Hruza professzor alapította. A kiindulási tenyészanyag Liptovska Luzna, Kokova,Vychodna v tatrach és Rachovo környékéről származott. Az első tenyészet a “Ze zlaté studny” volt Svitavy u Brna helyiségben.
Forrás: kutya.hu